Észak-Magyarország, 1999. július (55. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-10 / 159. szám

1999. július 10., szombat Miskolci polgár 7 EGY HELY Szög, kerítés Méhes László a Hejő büfé akkoriban, miután kékcsíkos rAautón estéről estére begördült a rend, tizenegykor zárt. A kisegítő személyzet - élén Szandokánnal, az üdülőövezet eldugott ré­szén máig málló kőbányászlakások egyikében örökké pénztelen („de soha nem volt prole­tár!") öntudattal - elkezdte felinni az asztalo­kon hagyott sörösüvegekből a döglött lét, a visszaköpött nagyfröccsök maradékát. Már az utolsó, meg nem bontott asztal- társaság hamutartójában kezdtek hosszúra maradt csikkek utáni matatni az önkéntes ta­karítók, jelezve, hogy mennének haza ők is, amikor Ivett az egymást addig csupán féiig- meddig ismerő kompánia elé állt az ötlettel: „Fürödni kellene...!" Akadt, akinek a szőke lányra csillant a sze­me, akadt, akiben a tilalom borzongott meg és volt, aki már hallott valamit az éjszakai für­dőzés izgalmairól. Felszedelőzködtek, neki­lendültek, keresztül a teljes foglalkoztatás okán kihalt, parkőrtelen parkon, mígnem a hosszúra nyúlt árnyékok egészen a Barlang kerítéséig settenkedtek. A süket csendből csak a dögönyözők tompa dohogása hallat­szott ki. Az erdő felé kerülve a szabad me­dencét nem vigyázta szög a kétméteres drót­kerítés tetején... Ivett erkölcseit sem védte még férj, család, no meg két gyerek, s nem járta az az idő sem, hogy kutyával őrzött területek mozaikjai jelezzék a miskolctapolcai közbiztonság min­denkori állapotát. Azon az estén nem volt sem kutya, sem biztonsági őr, a köztulajdonon kívül (belül) nem létezett tiltott terület, csak éjféli béke, nyugalom és vaksötét, ami elnyelte a Barlang- fürdő nyomasztó betonkagylóját. Az időlrók jegyzik, mikor és hogyan és miért ott, és miért akkor foglalta el a helyét a szabad medence fölött az ívben tespedő be­ton, ami végül szimbólummá finomodva em­lékeztet az időember szocialista hedonizmu- sára. A beton peremén futó vasszögsündisz- nó-szőnyeg azonban máig a tilalmakra int. Flasonlóképp ahhoz a parkba harapó, még fenyőszagú fakerítéshez, amelynek áthatolha­tatlan rostjai mögött eltűnik a szem elől a Vízbe lépő lány, a tulipános virágágyás, a für­dő pálmásmeleg előtere, a belőle nyíló ap­rócska presszó, ha működik még egyáltalán. Az erdő felé kerülő utat pedig már régóta szöggel kivert vaspá/cá^ állják el... lépcső, kovácsoltvas korláttal, fából ké­szült, elkoptatott korlátpánttal a Szentpáli utca egyik „félkörfolyosós” házából. Van még ilyen több is Miskolcon, hogy éppen ennek a múltat idéző pillanatát kaptuk el, az a véletlen műve. Fotó: Czapák Veronika Az oldalt szerkesztette: Nyikes Zita Telefonszám: 46/414-022/215 E-mail: nyikes@iscomp.hu A Bükk hegység bájos, szép leányai Tapolcai források gyógyító hatását már a török időkben is ismerték Delneky Miklós és a fürdőző hölgy Fotó: Farkas Maya Miskolc (ÉM - NyZ) - Pár hó­nappal ezelőtt a megyénk­ből elszármazott vendégek­nek bemutatták a barlang- fürdő most épülő részeit. Ki­rajzolódott: remélhetőleg milyen lesz a fürdő. De mi­lyen is volt? - vetődött fel a kérdés. A tapolcai termál- és barlangfür­dő előcsarnokában egy emlék­tábla figyelmeztet arra, hogy az 1800-as évek elején Csokonai Vi­téz Mihály is a tapolcai termál­vízben gyógyíttatta magát. A kezdetekre utaló, konkrét adato­kat viszont nem találtuk. A rég­múltról csak egy két utalás árul­kodik. A hetvenes években meg­jelent útikönyvben például ez ol­vasható: a tapolcai tavi fürdő helyén már a török időkben is ismerték a meleg víz hatását. És mivel - ahogy a Miskolc törté­nete monográfia írja - a tapolcai apátság birtokai - Tapolca és Görömböly - alig kerültek be a történeti forrásba, nem is firtat­juk a korábbi előzményeket. A hőforrások leánya Nagy ugrásnak tűnik, de a kö­vetkezőkben már csak száza­dunkból gyűlnek az informáci­ók. Az 1910-ben készült, Miskolc várost és környékét bemutató közegészségügyi összeírás Mező­kövesd „asphalt-járdás”, az Ózdon és a diósgyőri gyártele­pen lévő téli-nyári uszoda után említi „Görömböly-Tapolca”, „Diósgyőr-Tapolca” és Rács für­dőit. A tapolcaival kapcsolatban azt is megjegyezve: a 12 fokos hideg forrásai fogják táplálni Miskolc városi vízvezetékeit, a munkálatok pedig - mint írják - már folyamatban voltak. „Tapolca! A Bükk hegység bá­jos szép leánya, szerelmes belé egész Miskolc, egész Borsod vár­megye” - fogalmaz egy későbbi történetíró. Ebben az időben már írnak a belső és a külső fürdőről is. A tehetősebbek bent, a köznép a szabad ég alatt lévő források vizében mártózha­tott meg. A fürdőház pedig a for­rásokra épült, és mindenki ma­gának választhatta meg a megfe­lelő hőfokú medencét. A tágas medencékből patakká egyesülve távozó víz a fürdőház előtt tóvá terült szét. „A barlang építése folyamat­ban van” - tudjuk meg egy 1956- os útikönyvből. A részletekről pedig már Delneky Miklós, a fürdő volt osztályvezetője beszél. Kifüstölt denevérek- Az ötvenes években Keszler Hubert hidrogeológus kutatta a karsztforrásokat, és ő találta ki, hogy is alakítsunk ki Tapolcán barlangfürdőt. Nem váltott ki meghökkenést az ötlet, a külön­legesség idegenforgalmi hasznát már akkor is remélték, és a ter­mál is egyre kisebb lett. A 350 férőhelyen volt, amikor 2000-en szorongtak - meséli Delneky Miklós. - A második világhábo­rú idején óvóhelyként használ­ták a barlangot, a cölöpöket, sté­geket láttunk, amikor nekikezd- tünk a munkáknak. Voltak trükkök is az építkezés során. Barlangászokat kellett keríteni, akik feltárták, és megvizsgálták a járatok stabilitását. Monor Já­nos bányaigazgató barátom kül­dött hat-hét embert, de neki is úgy kellett gondolkoznia, hogy a kitermelés üteme, mennyisége ne változzon. Aztán Európa egyik leghíresebb denevérlelő­helyét kellett kifüstölni. Utána meg két tűzoltó fogta a sugár­csövet, amikor lemostuk, ami egyébként magától úgyis leper­gett volna. Végül 1958-ban adtuk át a barlangfürdőt. A barlangfürdő hölgye Az építkezés idején nem, de ké­sőbb külföldi barlangfürdőbe is eljutott Delneky Miklós. Az Amerikai Egyesült Államokban, Floridában lévő természetes bar­langfürdőben háromszor is járt.- Bent étterem, konditerem, presszó, szauna. Minden gyönyö­rű. Lehet csodálni a fürdőt, a barlangot és az építészetet is - so­rolja. De nem hagyja szó nélkül a hazai fürdőzési szokásokat sem. - Gyöngykavics réteget tettünk a járatok aljára, mégiscsak termé­szetesebb... Felmarkolták, kidob­ták vele a lámpákat. Ezért ki­szedtük, és lebetonoztuk a talajt. Hiányzik a fürdőkultúra! A történetek újabb története­ket indítanak el Delneky Miklós­ban, végül útravalóként a követ­kezőt osztja meg velünk.:- Ez ugye még az elvtársi kor volt. Egyszer jött is valaki, hozott egy csomag „fejeseket” ábrázoló kinagyított, fekete-fehér fényké­pet. Azt akarták az aula kupolá­jának üvegszemeire rögzíteni. Akkor felmentünk Budapestre, és a Margit-híd pesti hídfőjénél lévő bizományi áruházban bevá­sároltunk. Vettünk képeket és ezt a fürdőző hölgyet is - mutatja a tapolcai fürdő pálmafákkal körül­vett, antik hatású szimbólumát. Századforduló a modem belvárosban Az Erzsébet tér fürdője elhagyatottan Fotó: Bujdos Tibor Miskolc (ÉM - SZ) - Gőzfürdő, izraelita elemi iskola, szobor és tér is őrizte, őrzi Miskolcon az 1898-ban meggyilkolt Er­zsébet királynő emlékét. A belvárosi teret például a múlt század végén alakították ki. A századforduló polgári hangula­tát napjainkban, száz év múltán is tisztán őrzi a sétálóutcáról egyenesen az Avasi templomra, s annak dombjára nyíló Papmalom, Fürdő, Erzsébet, Szabadság majd újra Erzsébet elnevezésű tér. A még 1890-ben is működő Pap­malom, az azt övező árok, vala­mint a cserzőmesterek bűzös te­rületét vette át a polgári szellem, melynek itteni építészeti megnyil­vánulása a malom 1891-es lebon­tását követően realizálódott. A felszabaduló területen helyet kaphatott végre a „köz” régi óha­ja, a „gőz-kádas fürdő és uszoda”. Jellegzetes kupolája ma is a tér központi építészeti eleme, melyet idővel polgárházak vettek körül. Ilyen a vele szomszédos sarok­ház, melynek területére fürdő­parkot, majd városi vásárcsarno­kot terveztek. Az emelkedő telek­árak mégis értékesítésre kény­szerítették a városatyákat, így épült fel a saroktelken Soltész Nagy Kálmán háza. Itt nyitotta meg gyógyszertárát a múlt szá­zad végén Karánsebesi Rácz Je­nő, s a földszinten napjainkban is az Arany Szarvas működik. A szemben magasló sarokház Pataky Sándoré, a városi építési szakbizottság elnökéé volt: az építés 1898-ra fejeződött be. Mel­lette az egykori pékműhely és udvara helyén 1895-re épült fel a Kereskedelmi és Iparkamara, majd könyvtár és múzeum épü­lete. Napjainkban a Miskolci Akadémiai Bizottság működik az épületben, melyben 1919 már­cius 22-én alakult meg a megyei direktórium, az első magyar ta­nácshatalom szerve. Nagy népünnepélyen 1898-ban leplezték le Kossuth szobrát, mely napjainkban is a tér köz­ponti eleme. A fürdő átadásának idejére felépült a szembeni Dió- szeghy-ház is - a tér kiépítése a századfordulóra be is fejeződött. Míg a díszburkolat, a lámpa­oszlopok, a fasorok, a szökőkút és napóra már a jelenkorban ta­lált itt helyet, a teret szegélyező épületek, s annak alapstruktúrá­ja a századforduló óta némán őr­zik az akkori polgári élet szelle­miségét. Forrás: Szendrei János: Miskolcz város története V., 1911. Fürdő - 100 év múltán zárt kapukkal Miskolc (ÉM - SZ) - Elmúlt 100 éve, hogy megnyílt a vi­déki Magyarország egyik ne­vezetessége, a közfürdő Mis­kolcon. Amilyen várakozás­sal kezdte meg a fürdő első évszázadát, olyan elhagya­tottan „éli át" most, a máso­dik évszázad első éveit. A miskolci Erzsébet-fürdő jelen­tőségéről az is árulkodik, hogy sorsáról már szinte a gondolat megszületésétől kezdve tájékoz­tattak a megyei, városi lapok. A városatyák tanácskozásairól be­számolva követhetjük a megva­lósulás felé vezető utat: a rész­vénytársaság megalakulását, a tervek elfogadását, a fürdő meg­nyitásának közeledtével a gőz­kazánokat kezelő fűtőmester, s a jegyszedő állásának pályázta­tását. A korabeli újságokban a folyamatosan növekvő forga­lomról is olvashatunk: például az uszoda megnyitását követő hetekben naponta 250-300 für- dőzőt számoltak meg. Napjainkban egyszerű a szám­lálás: a „köz” óhajával ellentét­ben ugyanis évek óta zárt kapuk­kal áll az Erzsébet fürdő. 1996 novemberében ugyanis eladta a város, az új tulajdonos, a Black Gold 95. társaság pedig nagysza­bású terveket szándékszik meg­valósítani. Ha tehát meg is nyíl­nak majd az elöregedett zárak, a századforduló hangulatát őrző helyiségek helyett feltehetően egy modern, széleskörű szolgál­tatást nyújtó épületegyüttesbe térhetnek az érdeklődők.- Az építési engedély még nem áll rendelkezésünkre, ez a módosított városrendezési terv függvénye - tudtuk meg Mohá­csi Gábortól, a részvénytársa­ság elnök-igazgatójától. - A ter­vek persze elkészültek már. Ezek értelmében felújítanánk az uszodát, a területet szinte teljesen beépítenénk: úszásokta­tást szolgáló medencével, kon­diteremmel, fallabdapályával, valamint szállodai szárnnyal bővülne a jelenlegi fürdő. 100 EVE ÍRTAK „ Miskolcz város közegészség- ügyének jóvoltára és örömé­re szólalt meg vasárnap dél­előtt 10 órakor Soltész Nagy Kálmán polgármester, midőn a miskolczi közfürdő uszoda helyiségeit megnyitottnak nyilvánította. A jelenlévők mindannyian bizonyos jól eső megelégedéssel nézték az uszoda minden tekintetben megfelelő helyiségét és be­rendezéseit. Midőn a polgár­mester úgy is, mint a fürdő részvénytársaság igazgatósá­gának elnöke, az uszodát megnyitottnak kijelentve, azt a közhasználatnak átadta, fel­hívta Dr. Markó Lászlót, mint a közegészségügyi bi­zottság elnökét, hogy mint ilyen menjen elől jó példával s az uszodában a fürdést kezdje meg. ” Borsodmegyei Lapok, Mis­kolcz, 1893. augusztus 8.

Next

/
Thumbnails
Contents