Észak-Magyarország, 1999. május (55. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-31 / 124. szám
. 1999. május 31., hétfő Kultúra 8 HÍRCSOKOR • Click-koncert. A Click jazz-rock együttes ad konceret június 3-án, csütörtökön este 8 órától Miskolcon a Rákóczi-házban. • Történelmi fordulók. A magyar történelem fordulópontjai címmel Csorba Csaba történész, levéltáros tart előadást június 2- án, szerdán délelőtt fél 10-től a miskolci Városi Könyvtár Tompa Mihály Fiókkönyvtárában (Martintelep, Gyöngyösi út 1.). • Rajztanárok rajzai. Miskolci rajztanárok alkotásaiból nyílik kiállítás ma, május 31- én délután 3 órakor a Hermán Ottó Gimnázium Galériájában. • Vasúti képek. Az így látom a vasutat című országos gyermekrajzpályázatra beérkezett alkotásokból nyílik kiállítás június 2-án, szerdán délután 3 órakor Miskolcon a Tiszai pályaudvar olvasó-várótermében. A műsorban közreműködnek a Vasút a Gyermekekért Miskolci Alapítványi Óvoda nagycsoportosai. A hányinger éve Fecske Csaba Varga Rudolf legújabb verseskönyvének címe nem éppen költői. Naturálisán csúnya, csúnyán hétköznapi, akár az életünk. A cimből is következtethetően Varga Rudolf a valóság elkötelezettje, bár ma már nem divat ez, közösségi költő. Abban az értelemben, ahogyan Petőfi és Illyés gondolta. Tud és akar is mást, mint eldalolni saját fájdalmát, örömét. Varga Rudolf hosszú utat járt be a pályakezdéstől a mostani kötetig. A pályakezdés verseinek legfontosabb költői eszköze a metafora, a hatvanas évek költészetét meghatározó, Nagy László nevével fémjelzett, a népköltészet talajából táplálkozó látomásos líra művelője volt. Első, megkésett kötete, Az utolsó vers még ennek a metaforikus lírának a lenyomata. Ez a líratípus mára kiüresedett, néhány periférikus költészetben van jelen csupán. A következő kötet, a Mégse címével ugyan visszautal az elsőre - ti. mégse az utolsó vers -, költői eszközeit tekintve más, nem egyenes folytatása annak, noha szemlélete, költői attitűdje mit sem változott. Az ószövetségi próféták szent dühével ostorozza a visszásságokat, a rosszat. Versei nem az esztétikum alapján szerveződnek, az indulat, az igazságvágy vezeti tollát, a gyakorlati segítés igénye. Az Illyés-féle költői szerepet vallja magáénak: „A költő területe a valóság; föladata a gyakorlati segítés”. A Hódolat a patkánykirálynak és a Hová jutunk? című lávaömlésszerű versekben az esztétika felől közelítve találnánk fogyatékosságokat, halványabb poétikai megoldásokat, ám az ember, ha akarná se tudná kivonni magát a hatásuk alól. Indulat és felelősségérzet élteti ezeket a verseket. A költő nem gyönyörködtetésre törekszik. Használni akar, mint Eluard mondta egy költőtársáról, versei élni segítenek. A Világvégi csárda verseiben megjelenik az irónia és önirónia, a távolságtartás eszköze, ami eddig nem volt jellemző Varga költészetére. Szelídebb, visszafogottabb, meditatív versek (is) születtek, mintegy irányt mutatva új lehetőségek felé. A hányinger éve ezt az ironikus hangot viszi tovább, ez az irónia olykor szelíd humorba (Kerek a világ), máskor szatírába, sőt nem egyszer cinizmusba csap át. Groteszk darabok, abszurdiádák jelennek meg. A figyelmet felőrli a világ abszurditása, a szöveg széttöredezik. Ilyen kis etűdöket is tud: Mezítelen lelkem halkan megérinti az Isten. (Intim pillanat) De mellette ott van ez: Lóg, lóg az eső lába lóg, oszt’ annyi. Abszurd megnyilvánulás az abszurd világról. (Felsőmagyarország Kiadó, 1999.) •k Varga Rudolf A hányinger éve című kötetét két helyen is bemutatják. A miskolci Fókusz Könyváruházban június 1-én, kedden délután 4 órától Fecske Csaba költő, a szikszói Petőfi Sándor Művelődési Központban június 3-án, csütörtökön délután 5 órától Füzesséry József, az intézmény igazgatója mutatja be a könyvet. A költő verseiből láthatnak zenés összeállítást június 3-án, csütörtökön délután negyed 4-től a miskolci Erzsébet téren. A regensburgi fiúk szerencséje Roland Büchner és a Regensburgi Dóm Fiúkórusának bemutatója a Karnagyi Klubban Roland Büchner és a regensburgi fiúk Fotó: Farkas Maya Miskolc (ÉM - BG) - Igazán sajnálhatja, aki nem látta és nem hallotta, mert a Roland Büchner vezényelte Regensburgi Dóm Fiúkórusa pazar bemutató próbát produkált a miskolci Vigadóban megrendezett Karnagyi Klubban pénteken. A kórus legifjabb és idősebb tagjai egyaránt hatalmas fegyelemről tettek tanúbizonyságot. Legalábbis ez derült ki a műsor első tíz percében, amikor még meg sem mukkantak. Nem is tehették, mert pontosan ennyi ideig tartott a protokoll, amíg köszöntötték a megjelenteket. A srácok pedig eközben néma csendben, és az unalom legkisebb látható jele nélkül szemlélődtek. Majd végre átvehették a terepet. Már az első pillanatokban kiderült, Roland Büchnernek hatalmas szerencséje van, hiszen olyan hanganyaggal dolgozhat, amelyről minden karnagy legszebb álmai szólnak. A regensburgi karvezetőnek szerencséjénél talán csak a felelőssége nagyobb, hiszen a világ legcsodálatosabb hangszerét, a gyermekhangot kezeli, és azt mesteri szinten. Aki valaha, vagy jelenleg tagja volt, tagja valamely kórusnak, az pontosan tudja, nem múlhat el próba beéneklés nélkül. Ami azonban a Vigadóban zajlott, annak csak nyomokban volt köze a beénekléshez. Roland Büchner bemutatta, miként zajlik a professzionális kollektív hangképzés. Persze ehhez fogadóképes és fogékony végrehajtói apparátus is igényeltetik. A gyerekek számára azonban a lehetetlen sem különösebb akadály. Olyan helyekre tették a karvezető kérésére a hangot, ahová épeszű ember meg sem próbálná. Roland Büchner azonban tudja, ha eléggé megkínozza tanítványait a szinte a garatba rakatott hangokkal, akkor azok „előrehúzva” még a kelleténél is szebben fognak szólni. Neki lett igaza, mert a negyedórás bemelegítést követően a regensburgi srácok csodát produkáltak a karvezetőkkel zsúfolásig megöltött Vigadóban. Büchner mester egy pillanatnyi kihagyást sem engedélyezett, sem magának, sem a gyerekeknek. Egy szempillantás alatt reagált mindenre, mosolyogva korholt és dicsért, a fiúk pedig hálásak voltak a figyelemért. Egy picikét csak akkor értetlenkedtek, amikor egy órás megfeszített munka után szünetet kért a helyi szervező, mert ők bizony szívesen énekeltek volna még pár negyedórácskát. Képek sodrásában Ádám János fotóművész Sodrásban című kiállítása látható a miskolci Ifjúsági és Szabadidő 5 Ház Fotógalériájában. A bemutatott anyag nagy részét inkább festményre hasonlító, különleges eljárással készült fényképek j teszik ki. Ezeken csak sejteni lehet a vizet, a női testet, mert I a képek a formákkal és a színekkel érnek el hatást. Több so- í rozatot láthatnak az érdeklődők, melyek közt hagyományos technikával készült fényképek is megtalálhatók, bemutatva például a művész Kékmezőn és az őszi vízparton szerzett finom benyomásait. Fotó: Bujdos Tibor Honismereti és életmódtábor Putnok (ÉM) - Honismereti és életmódtábort szervez a putnoki Gömöri Múzeum július 7-16. között a putnoki Gazdaasszonyképző Intézet Kollégiumában. A táborban megismerhetők az egészséges életmód alapjai, néhány kézműves mesterség és a szomszédos Bódva-völgye. Elsősorban középiskolásokat várnak, de elfogadják felnőttek jelentkezését is. A résztvevők a tábor egész ideje alatt a mikrobiotika szabályai szerint táplálkoznak. A teljes ellátás biztosított. Bővebb információ: Gömöri Múzeum, Putnok, 3630, Serényi László tér 10., telefon: 48/430-292. Üzletemberfölény a gyújtók mezőnyében A galériáknak szakosodni kell, és ez a kereslet növekedését mutatja Miskolc (ÉM - FK) - A közelmúltban tartották a kisgalé- riások megyei találkozóját Tiszaújvárosban, ahol kép- és figyelmet magunkra. Nagy szükség van erre, mert az emberek még mindig nem vesznek az otthonukba képet addig, amíg valaműtárgykereskedelem témában többek között Kis- honthy Zsolt, a miskolci Mis- sionArt Galéria egyik vezetője is előadást tartott. • A találkozót elsősorban az ön- kormányzati kézben lévő galériák számára szervezték - mondta el Kishonthy Zsolt. - Ezek a galériák főleg kiállításokat rendeztek, ám mostanában már mu- tárgykereskedelemmel is foglalkoznak. A mi galériánk már kilenc éve folytatja ezt a tevékenységet, így vezetőtársammal, Ju- recskó Lászlóval tulajdonképpen a tapasztalatainkról számoltunk be Tiszaújvárosban. □ A pénzszegénynek tűnő piacon milyenek ezek a tapasztalatok? • A műtárgyak iránt Magyarországon is egyre nő a kereslet. Főleg a festmények kelendőek, ezért mi azokra specializálódtunk. Az .............................................................. • Magyarországon a gyűjtők köre is átalakulóban van. Régebki nem ad megfelelő tanácsot. □ De ha már vásárolnak, nem inkább a giccset választják? • Dehogyisnem! A giccs, amióta megjelent a századfordulón, mindig is népszerű volt. Nagyon szívesen veszik szerte a világon és egyes galériák igen jól meg is tudnak belőle élni. □ A valódi műgyűjtők persze mást keresnek... • Igen, de már akkora a kínálat, hogy inkább csak festményt, könyvet vagy mondjuk bélyeget gyűjtenek, mert egyszerre nem tudnak mindenből vásárolni. A galériások is követik ezt a tendenciát és kiválasztják azt a műtárgycsoportot, amivel kizárólagosan szeretnének foglalkozni. Szerencsére ez azt jelzi, hogy egyre több műgyűjtő van, egyre nagyobb igényekkel és ezeket ki kell szolgálni. □ Kiből lesz manapság műgyűjtő? A giccs, amióta megjelent a századfordulón, mindig is népszerű volt. Kishonthy Zsolt idáig vezető út azonban nem ilyen egyszerű. Kezdetben régiségekkel is foglalkoznunk kellett, hogy megfelelő hátterünk legyen a szakosodásra. Ez idő alatt kell egy galériának nevet szereznie és kialakítania a vevőkörét. Mi igyekszünk személyesen is felkeresni a vásárlókat és felhívni a ben az orvosok voltak a legtöbben, mára szinte teljesen eltűntek és az üzletemberek kerültek számszerű fölénybe. □ A hamisítási botrányok nem veszik el a vevők kedvét? • A sok hamisítás éppen a kereslet növekedése miatt lett nálunk is jövedelmező. Ilyenkor válik egyre fontosabbá az eredetmeghatározás. Nyugaton ez nem probléma, mert sokszor évszázadokra visszamenően nyomon lehet követni egy-egy kép tulajdonosait, hogy milyen aukciókon szerepelt a mű. Itthon ez nehezebb feladat a háborúk és a zűrzavaros történelmünk miatt. Eddig a Nemzeti Galéria végezte az eredetmeghatározást, de folyamatosan leépíti ezt a tevékenységét és egyéni szakértőknek, mo- nográfusoknak adja át. □ Mennyire telítődött eddig a magyar műkincspiac? • Ebben a térségben bőven van szabad terület, de még kevés az igényes vevő is. Az ország ebből a szempontból is erősen Budapest- centrikus. Ott tartják a legtöbb aukciót - és ott van a legtöbb vevő. Egyébként a vidéki galériák is a fővárosban - vagy külföldön - szerzik be a műtárgyakat. □ Csak aukciókon vásárolnak? • A régebbi alkotásokat jobbára aukciókon, néha hagyatékokból. A kortárs festőktől személyesen szoktak vásárolni, de nem ők keresnek meg minket. Már vannak olyan helyzetben a galériák, hogy válogathassanak. Festmények között: szakosodnak a galériák is Fotó: Bujdos Tibor
