Észak-Magyarország, 1998. november (54. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-14 / 267. szám
1998. november 14., szombat 15 Számos kérdés - pályázóknak Egy gyufásdobozban néhány szál gyufa van. Ha számukat megkétszerezzük, majd elveszünk belőle 8-at, ezután a maradék gyufaszálak számát újra megkétszerezzük, ismét elveszünk közülük 8-at, végül harmadszor is megismételjük ezt, üres lesz a gyufásdoboz. Hány gyufaszál volt eredetileg a dobozban? Előző heti kérdésünk: Egy buszjegyen 4 vagy 5 lyuk lyukasztásával lehet többféle kombinációt megvalósítani a kilencszámos mezőn? <31 CP ! ( 4- <,)< Megoldás: Ha ,a 9 számjegyből 4-et kilyukasztunk, akkor 5 számjegy lyukasztatlanul marad. Ilyen módon a 4 és az 5 lyukú lyukasztások párba állíthatók, amiatt a 4 és az 5 lyukú lyukasztásokból ugyanannyi van. Üzenet a Kuckóból Bocsánat! Talán kicsit nehezebb volt a legutóbbi „számos kérdés”, mint a korábbiak. Sokan melléfogtatok, de szerencsére születtek jó megoldások is. fWadé; kUhaSjL Isivau A nyertes: Jutalmát, a Magyar Könyvklub gondozásában megjelent A csonkaország című könyvet szerkesztőségünk titkárságán veheti át. (Miskolc, Zsolcai kapu 3. III. emelet). De van még egy könyvünk! Aki helyesen válaszol kérdésünkre, megkaphatja a bemutatott kötetet. Beküldési határidő: november 19. Címünk: Észak-Magyarország szerkesztősége, Miskolc, Pf.: 351. 3501. A borítékra vagy levelezőlapra írjátok rá: Kuckó. Tudod-e? Mekkora a gepárd sebessége? A gepárdot fantasztikus gyorsulása igen híressé tette. Stopperral mérve kiderült, hogy e pöttyös csodafutó álló helyzetből két másodperc alatt éri el az óránkénti 72 kilométeres sebességet - ez nála az „egyesbe kapcsolás” vagyis - az autósok nyelvén folytatva tovább - gyorsabban „lő ki”, mint a Forma 1-es versenyautók. Valóban félelmetes energiákról van tehát szó... ■Hi «V Hl HASZNOS ÖTLET fa INTERNET ALAPFOKON OFFICINA NOVA ^5 A Magyar Könyvklub gondozásában megjelent könyvet azok között sorsoljuk ki, akik helyesen válaszolnak kérdésünkre. Az érdeklődők pedig megtalálják a Magyar Könyvklub miskolci boltjában (Bajcsy-Zsilinszky u. 16.). Tál Iái lós kérdések Ki egyszemű nappal, ezerszemű éjjel? (3a zy) Levélhegyen ezüstgyűrű, hold meglátta, nap felkapta. (JDIUUVH) Ott lóg a fészer mellett, de el mégsem érheted. (pm V) Anyjuk megjön, mind eltűnnek, aztán elmegy, s összegyűlnek. (dvu v S3 yoSvuiso y) Napkeltétől vélem jár, napnyugtával odébbáll. (HdtCuuy) A béka és a csiga barátsága ' ' ' V" ' s?f/ i t( < 1'1 i, h {t M’ f füMl l y í h'iui §}) / > 'Vr VL/^Ö ■ I1 1. Ai. A sajószögedi óvodába jár Hevesi Anikó, aki a pajtásainak is elmesélte a béka és a csiga barátságáról szóló történetét. A gyerekek pedig lerajzolták a furcsa esetet. Anikó bármerre járt a szüleivel, mindig összegyűjtötte a csigákat. Egyszer kiválasztotta a legszebb kiscsigát, elhelyezte a teraszajtó mellett. Bement a házba, és azt mondta apukájának, hogy most háromig számol, és majd megnézi, merre megy a csiga. Egy, kettő, három! Anikó kilép a teraszajtón, és mit lát? Nem fogjátok elhinni! Egy kisbéka hátán a kiscsigával óvatosan ugrál a zöld növényzet felé! Anikó a magyarázatát is megadta annak, hogy került a béka hátára a csiga.- Igazi barátok lettek a kertben, és a békuci féltette a kis csigát. Azt hitte bántani akarom, amikor felhoztam a teraszra. A kisbéka jött megmenteni a kiscsigát! Pedig én nem akartam bántani, csak játszani akartam vele... Fecske Csaba A király kalapja A király fejéről lekapta a szél a kalapot. A király ugyanis munka után az ország gondjával együtt letette a koronát és kalapot nyomott a fejébe. Egy korona olyan nehéz bír lenni, különösen is, hogy nézne ki az ember aranykoronával a fején a kocsmában. Még azt találná hinni a nép, hogy részeges uralkodója van. Kalappal a fején a király is éppoly könnyűnek érezheti magát, mint a többi poharazgató halandó. Szaladt a szél a kalappal, szaladt a király a kalap után, de nem érte utol, a kalap a vízbe pottyant. Szemtelenül ringatózott a víz tetején, mintha nem is a király kalapja lett volna. Esze ágában se volt visszakerülni a fejére. Föl-alá szaladgált a király a parton, sajnos nem tudott úszni, hogy bemenjen érte, egy közelben pecázó embert kért meg, horgássza ki neki. A horgász gilisztát kért a horgára cserébe. Nem tudta, hogy a király áll előtte.- Gondolod, hogy a kalap harap a gilisztára? - csodálkozott a király, de nem teketóriázott sokáig, ment gilisztát keresni. Nem volt nagy gyakorlata ebben, nem is tudta, hogyan kell csinálni, de szerencséje volt: megpillantott egy kakast, amely épp akkor húzott ki a földből egy jókora gilisztát. A kakas búzát kért érte cserébe, nem akart éhen maradni. Meg se fordult a fejében, hogy a király kér segítséget tőle. Szaladt a király a gazdához búzáért, de a gazda azt kérte cserébe, hogy segítsen neki aratni.- Hogy képzeled, én vagyok a király!- Ugyan, ki látott már királyt fedetlen fővel! - nevetett a gazda és a méltatlankodó király kezébe nyomta a kasszát. A kakas eközben elunta a várakozást és lenyelte a gilisztát. Épp egy nagyot kukorékolt a szemétdomb tetején. A király csalódottan ballagott ■ vissza a tóhoz, amely addigra elnyelte szeretett kalapját. \ Egy pontycsalád talált otthonra benne, örültek, hogy végre fedél van a fejük felett. Azt persze nem tudták, hogy királyi fedél. Boldogan éltek, míg horogra nem akadtak. A király pedig hazament, föltette fejére a koronát. Bizony, a korona nehéz, de legalább nem fújja le a szél a fejéről, s abban nem kérhet olyat, amit nyomba ne teljesítenének. Kap gilisztát anélkül, hogy búzát kérnének érte cserébe, kap búzát anélkül, hogy aratni kéne. Csak azt a régi jó kalapot nem adhatja vissza senki.
