Észak-Magyarország, 1998. október (54. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-03 / 232. szám

1998. október 3., szombat in-lton 7 Miskolc és környéke ® Új aszfaltréteg. Átadták a napokban a szélesített és új aszfaltszőnyeget, útpadkát kapott utcákat Alsózsolcán, ahol a beruhá­zás a Deák, a Zrínyi, a Gárdonyi és a Szé­chenyi utcát érintette. A 18 millió forintos költségvetésből - amelyből 10 milliót terü­letfejlesztési pályázaton nyertek - futotta a teljes helyi úthálózat kátyúzására is. # Szennyvízberuházás. Tájékozódott a harsányi képviselő-testület a tervezett szennyvízberuházásról. Erre Harsány Ernőddel, Bükkaranyossal és Kisgyőrrel kö­zösen pályázott: a csatornahálózat kiépí­tésének 40, a tisztítómű létrehozásának 50 százalékát állami pénzből fedezhetik. Ke­resik a további pénzügyi forrásokat is. • Kilenc település beruházása. Szenny­vízberuházásba kezd - Borsodszirák gesz­torságával - kilenc település ezen az őszön. Az összességében 2,6 milliárd fo­rintba kerülő, s a kistérségi körzethatá­ron átnyúló beruházásban Sajóvámos, Sa- jópálfala, Sajósenye, Boldva, Borsodszi­rák, Hangács, Nyomár, Ziliz és Damak ön- kormányzatai vesznek részt. II jmMMm A nyelvtanár Hernádkak (ÉM - BA) - Némi kitérő után lett belőle az, ami gyerekkoréban mindig is szereteti volna lenni: német nyelvtanár. Hogy miért éppen e szakma keltette fel az érdeklődését? Az indok a múlt ködébe vész. Az viszont biztos, hogy a családjában nem voltak pedagógusok: „egyszerű embe­rek a szüleim” - mondja Fukász Lászlóné, aki eredetileg orosz nyelvtanárnak tanult. Az emlékezete úgy őrizte meg, hogy a kö­zépiskolai orosztanára rábeszélésének en­gedve döntött így a pályaválasztáskor. A rendszerváltozás hozta a fordulatot az éle­tében: az orosz nyelvet tanítókkal együtt őt is átképezték. Bár azóta voltak kecsegte­tőbb állásajánlatai, de ma is szülőfalujá­ban, Hernádkakon tanítja a németet és a történelmet, s a község általános iskolájá­nak igazgató-helyettesi feladatait is ellátja. Soha nem bánta meg, amiért maradt - je­lenti ki. Sok településen örülnének neki, ha ennyit segítene a helyi hatalom az iskolá­nak, mint itt. Furcsán hangzik ez a kijelen­tés a derékszíjparcellányi irodában, amin az igazgatóval osztoznak. De az állítás igazsá­gát igazolják a tények, köztük az, hogy ha­marosan átadják a közel nyolcszázezer forin­tért felszerelt nyelvi labort, ami még ered­ményesebbé teheti a helyi nyelvoktatást. Hernádkakon nemcsak a szülők ambi­cionálják, hogy a gyermekeik idegen nyelveket tanuljanak, de a diákok is ésszerűen gondolkoznak a saját jövőjük­ről. Már most számot vetnek vele, hogy a holnap Magyarországán, a következő évti­zedek Európájában nyelvtudás nélkül nem sok esélye lesz az embernek az elhe­lyezkedésre. A nyelvtanáruk arra is bíz­tatja őket, hogy éljenek a lehetőséggel: ta­nuljanak. A szülő és az iskola csak megte­remteni képes ehhez a feltételeket. Buszmegállócsere. Kicserélték a napokban a buszmegállókat Alsózsolcán. Kétmillió forintba került, hogy új, mű­anyag tetős, edzett üvegfallal ellátott öt beállót raktak le. Fotó: Bujdos Tibor „Sajósenye falu dróttal van kerítve” Bujdos Attila Sajósenye (ÉM) - Az est leg­jobb poénja abban a dalban rejtezik, amelyben „az asz- szony is azt mondta, vizet ne igyák soha, mert a vízben béka van, életemnek vége van". Öblös férfikacaj göcög bele a nótába, jelezvén a rig­musban foglaltak igazságát; mármint, hogy az igaz em­ber bort iszik, s annak igaz­ságát is, hogy akik itt van­nak, azért jönnek, hogy jól érezzék magukat. A szerda estéit hónapok óta együtt tölti a faluházban több, dalolni szerető sajósenyei em­ber. Nincs határozott válasz rá, hogy kinek az ötlete volt a nép­dalkor megalapítása, hogy ki kezdte el a szervezést. Az is szá­mított, hogy a polgármester itt énekel, az is, hogy más ismerő­sök is együtt múlatják az időt. Ami biztos: az első fellépésük ta­valy karácsonykor volt, s azóta többször álltak már a közönség elé. Többnyire megállapodott férfiak és nők, szemre a fiatalab­bak is túl lehetnek a harmin­con. Most a kazincbarcikai Szentesi Mária tanítja nekik a dalokat: a fülükre hagyatkoz­nak. Legutóbb felvidéki summás népdalösszeállítással készültek, de új értelmet ad az összejöve­teleiknek, hogy a helyi múltban is elkalandozhatnak. Idős asszonyok segítenek ebben: Kó­nya Sándorné, Juhász Józsefné, Piszkor Andrásné, akik legalább száz sajósenyei nótát őriztek meg az emlékezetükben azokból az időkből, amikor - mint most - az éneklés a közösség szertar­tásainak része volt. Ezekre a da­lokra táncoltak is a lányok, fel­téve, ha a mulatság nem ütkö­zött tilalomba. Böjti időkben nem szabadott vigadozni, de az élet javát kedvelőket akkor sem lehetett egyszerű kordában tar­tani. Erre utal az egyszeri pap­pal kapcsolatos adoma: amikor a jeles egyházi személyiség a vo­naton segített kendőt keresni egy menyecske zsebében, fog­sort talált a vászonba csomagol­va. Azért hordta a férje műfogát az asszonyság magánál, hogy az ember otthon nehogy megdézs­málja a disznóságokat. Nevet a népdalkor, hogy a könnye is kicsordul bele. Ezt a történetet is az idős asszonyok említik, s ők mondják a dalokat, s mondanák a végtelenségig. „Sajósenye falu dróttal van ke­rítve”, „Az akácfa most hullajtja fehér fürtös virágát”, „A senyei vásártéren ihajláré-csuhajla, legényvásár lesz a héten” - gön­dörödnek a dallamok, melyek örömről és bánatról, szívfájda­lomról és boldogságról árulkod­nak, végsősoron arról, hogy bár az ember múlandó, de az emberi természet örök. Történelem, címerben elbeszélve Bükkaranyos címere Bükkaranyos (ÉM - BA) - A település egész történelmét belekomponálta a közel­múltban felavatott bükkara­nyos! címerbe annak terve­zője, Kajtor Béla. A címerpajzson a szívből kinövő hármas makkág a jezsuiták által az 1700-as években készíttetett pecsétnyomó motívuma - a tele­pülést egykor az egri püspökség­hez tartozó birtokként tartották számon. Az itt élők többnyire reformá­tus emberek voltak - az erősza­kos katolizálás vallási szem­pontból sokáig megosztotta a helybéli közösséget. A címerpaj­zson látható stilizált kehelyfor- ma a bükkaranyosi múlt egy ma is látható emlékére, a reformá­tus templomban őrzött, s az ugyancsak az 1700-as évekből való ón kehelyre, valamint a re­formációra, s a vallási megbéké­lésre utal. Az alatta lévő fonál a folyó jelképe: a község bevételét vala­ha részben az itteni aranymosás adta. Az arany csillogására em­lékeztet a pajzs három sarkában a három csillag, s a hármas szám egyben a magyarság misz­tikus száma is (három a magyar igazság, és így tovább). Azért hétágűak ezek a csil­lagok, mert ezzel egy ma­gyar mondát idéznek: a hét vezér egy-egy arany nyilat lőtt fel, ezek a leve­gőégben egymással talál­kozván vezérlő csillagként mutatták az új hazába ve­zető utat a világban helyü­ket kereső magyaroknak. A pajzs kék, illetve zöld színét Bükk Zsigmond cí­meréből kölcsönözték - fel- tételezések szerint nem a közeli Bükk, hanem az 1900-as évek elejének me­gyei alispánja, illetve hely­béli bírája miatt lett a tele­pülés neve Aranyosból Bükkaranyos. A koronából kiágaskodó ló rajzolata a Fáy-ak címe­réből való. A legenda szerint azért kaptak birtokot a környé­ken, mert a muhi csatából me­nekülő király a segítségüknek köszönhette az életét. A ló mellől kinövő két, ki­egyenesített kasza tisztelgés a bükkaranyosi nép szabadságsze- retete előtt: e szabadságszeretet jegyében lett a felvidéki paraszt- felkelés egyik vezére éppen a helybéli Császár Péter. A címerpajzsot ölelő, díszes rajzolatú levélformák Guyon Richárd 1848-as honvédtábor­nok, s itteni földbirtokos csa­ládjának jelképei közül kerül­tek Bükkaranyos címerébe - magyarázta a címerbe rajzolt településtörténelmet a tervező, Kajtor Béla. A címert szakmai szempont­ból Tóth Péter, történész-levéltá­ros ellenőrizte. Új óvoda Kistokaj (ÉM) - Két év alatt lesz új óvodája Kistokajnak. A napokban kezdődött beru­házás révén a két, most is gyermekintézményként használt ingatlan egyikét bő­vítik. Négy csoportszoba kap itt helyet, a kiszolgáló léte­sítményekkel együtt. A konyha az óvoda mellett más helyi intézmények ellá­tására is alkalmas lesz. A munkálatok költségeit az ál­lam 15, a megyei fejlesztési tanács 14,3 millió forinttal támogatja. Az önkormányzat állja az 55 millió forintos bü­dzsé fennmaradó részét. A településen jelenleg száz óvo­dás korú gyermek él, a gyer­mekek száma növekvő. Mályi­monográfia Mályi (ÉM) - Elkészült a Mályi történetét feldolgozó monográfia szövege. A tele­pülés helytörténetét két le­véltári kutató, Nagy Pál és Hajdú Imre dolgozta fel. A nyomdai előkészületek kö­vetkeznek. HIRDETÉS' Akihez hamarabb fut el az információ, lépéselőnyben van. Legyen Öné ez az előny! Olvassa a már HÉTFŐN! 56 oldalon több mint 3500 hirdetéssel hétről hétre 5alol a népdalkor Fotó: Bujdos Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents