Észak-Magyarország, 1998. szeptember (54. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-26 / 226. szám
1998. szeptember 26., szombat Itt-lton 7 Miskolc Miskolci polgár Kossuth-ünnep a Borsod Miskolczi Értesítő 1892. évi szeptember havi számainak híreiből szeptember 8. „Úgy történik, amint méltán várni lehetett. Kossuth Lajos születés napjának emlékünnepe nem egy pártnak, hanem az egész közönségnek ünnepévé válik. A függetlenségi párt megpendítette az eszmét, de városunk polgármestere az ösz- szes lakosság nevében a maga kezébe vette a dolgot s minden párt férfiáiból f. hó 6-án d.u. 4 órára egy értekezletet hívott össze, mely nagy örömmel fogadta a kezdeményezést, s kimondatott, hogy az ünnepély kellő sikeresitése érdekében egy 46 tagú bizottság választassák, mely aztán a részleteket megállapítsa és keresztül vigye. Ezen bizottság megválasztatott s a polgármester tegnap délután 1/2 5 órára már össze is hívta azt, amikor az ünnepély módozatai megállapítalak." szeptember 22. „A nagy hontalan,, születésének kilencvenedik évfordulóját Miskolcz város közönsége nemes hazafiui lelkesedéssel, ritka ünnepélyességgel, diszszel és erővel ünnepelte meg... ne azt kívánjuk csupán, hoyg Kossuth Lajos sokáig éljen, hanem azt, hogy az ő eszméi éljenek örökké e nemzet szivében és őt az isten áldja meg." Számos Szalóczi Katalin A leleteimért kell visszamennem a kórházba. A kapu felé közeledve elbizonytalanodom. Pedig tudom, a múltkori példámon okulva elindulás előtt már vagy háromszor meggyőződtem róla: betettem a személyi igazolványomat is, a betegbiztosítási kártyámat is. Néhány napja ugyanis megjártam az okmányaimmal, táskát váltottam, a másikban maradtak. Csak a kórházban derült ki a mulasztás. Szabály az szabály, az adataimat, a személyi számom elejét, a TAJ-számomat csak ezekkel tudom igazolni. Legalábbis hitelesen. Elfogadtam az erre utaló kiírást az ajtókon, aztán bosszankodva feledékenységemen visszafordultam. Akinek esze nincs, lába legyen! De most igazán minden a helyén, a táskámban ott lapul a személyi, benne a TAJ-számos kék kártya. A megfelelő ajtón túl a nevemet kérik. Aztán közlik, ilyen néven nincs lelet. Azt belátják, ha az általam közölt időpontban valóban levették a vérem, akkor mostanra leletnek lennie kellene. De nincs. Biztos, hogy az asszonynevemre szólt a beutaló? Biztos. Pontosan öt üvegcsére plusz a kísérőlapra rótta rá a hölgy tollal, manuálisan: X. Y.-né. Újra átpörgetik a lelethalmot. Sasszemem kiszúrja, két számítógéppel írt papíron is a férjem neve szerepel: X. Y. No nem túl ritka név, de azért különös az egyezés. Megemlítem. Mikor járt itt? Stimmel. Mikor született? Stimmel. Csakhogy a személyi szám nem egyessel, hanem kettessel kezdődik. Van ilyen, mondja a hölgy, valahogy lemaradt a „-né”, aztán a gép hozzáigazította a személyi számot. Az a hölgy, aki beutaló, személyi igazolvány és betegbiztosítási kártya nélkül nem is foglalkozik, nem is foglalkozhat a betegekkel. Biztosan nem számos, de van ilyen. A kórházban, amelyik tetején kereszt díszeleg, olykor átkeresztelik az embert. • Környezetvédelmi fórum. A „Miskolc 2000-et”, a város stratégiai tervét ismertető sorozat 7. fórumát szeptember 30-án, szerdán délután 3 órától a Tudomány és Technika Háza 303-as előadótermében tartják. Téma: Környezetvédelmi stratégia. „Elvi elhatározásból lettem miskolci” Besenyei Lajos, a Miskolci Egyetem rektora Fotó: Dobos Klára Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - A Miskolci Egyetem rektorát, Besenyei Lajost mint Miskolc életében fontos, de nem tősgyökeres miskolci személyiséget kértük fel egy interjúra. Ám első dolga volt tisztázni: ő igenis miskolcinak, miskolci polgárnak vallja, érzi magát. • Jó egy évtizede kerültem a Miskolci Egyetemre. Az első, átmeneti korszak után, amikor még hezitáltam, menjek-e, vagy maradjak, 1991-ben főállásúvá neveztek ki. Ekkor - beláttam, hogy egy fenékkel nem lehet két lovat megülni - elvi elhatározásból miskolci lettem. Ide köt az, amit az életemben a legfontosabbnak tartok: a munkám. Aztán egyszer csak ráébredtem, ha Miskolc gyarapszik, miskolci siker születik, netán valami tönkremegy, pusztul, az érzelmileg engem is érint. □A polgári értékeket ideálként emlegetjük, ugyanakkor ezek nem konkrétumok, még akkor sem, ha csak Magyarország történelmében vizsgálódunk. Ön szerint mitől polgár valaki? • Közgazdászként a polgári lét anyagi tényezőjét emelem ki elsődlegesen. Anyagi biztonság nélkül megfelelő szintű élet - kultúra, szórakozás, sport, turizmus és még sorolhatnám nehezen képzelhető el. A második helyen azt az általános erkölcsi magatartásformát említem, amely érzékennyé teszi az embert a külvilág társadalmiszociális problémáira. Beleértve mások, nehéz helyzetbe került embertársaik megsegítését. A polgári lét harmadik elemének a szakmai, műveltségi tényezőt tartom. Szakmai és általános művészeti ismeretek, a művészet szeretete, becsülése nélkül aligha nevezhető bárki polgárnak. Amihez az is hozzátartozik: ha tudja, támogatja is a művészetet. □ A Miskolci Egyetemen a tanárokat, a hallgatókat egyetemi polgárokká fogadják. Nevezhető- e egyetemi polgárnak automatikusan mindenki, akit tevékenysége odaköt? • Önmagában semmiképp. Sajnálatos módon az egyetemen egy sor külső feltétel nem adott a polgári közérzethez. A kollégiumok állapota, a tisztálkodási lehetőségek, hogy csak a legalapvetőbbeket említsem. Ugyanakkor olyan szellemi töltése van az egyetemnek: az együvé tartozás, a hagyományok tisztelete, amely mindezek ellenére sajátos polgári érzületet kölcsönöz. Bízom benne, hogy két éven belül a külső feltételek megteremtésében is látványos előrelépés történik. / Észrevettük, szóvá tesszük Egyre több hidat szeretnének a Szinva fölé Miskolcon, hogy ismét a hidak városa lehessen. A lehetőség, a terv megvalósításra méltó, hiszen nem- | csak hangulatot teremt, de praktikus is. A tervezők azonban valószínűleg nem | ilyen „ugrálós átkelőkre” gondoltak. Ezeket az „átjárókat” gyorsan fel kel- | lene szedetni. Fotó: Farkas Maya RSHRRIi*^^ Lassan eltűnik a „Miskolc-hangulat” Miskolc (ÉM - Hi) - Jászai Péternek mint építésznek nem egy miskolci épülethez „van köze". De magánemberként is számos hely áll közel a szívéhez. Ezért, amikor arra kértük, hogy mondja meg, melyik a kedvenc miskolci épülete, városrésze, legalább 10 ilyet felsorolt. Ha azt kérdezik, melyik a kedvenc helyem, eszembe jut a Szinva forrás felső szakasza, az Avas szálló kerthelyisége, Hámorban a Zöldfa étterem, az Árnyaskert, a diósgyőri főutca, a Búza tér, a sárga villamosok, az UV-domb az egyetemen, a Palotaszálló környéke, a tapolcai park a kis tóval... Ezek mind különböznek egymástól, de egyvalami közös bennük: jellegzetes színfoltjai a városnak, vonzzák az idegeneket is. Vagyis egy részüknél már múlt időt kellett volna használnom. Az Árnyaskertben valamikor pezsgett az élet. A finom vacsora mellé a kerthelyiségben műsor is járt. Neves előadók léptek fel, vonzották a közönséget. Az étterem nagyon fontos helyet töltött be a város kulturális életében. Ma már csak kocsmát talál ott az arra járó. Vagy a Zöldfa étterem. Diák koromban még ebédeltem ott. Ma üresen áll, lelakatolva. Jászai Péter Fotó: Farkas Maya Régi, kedves emlékeink helyszínei szép lassan tönkremennek, kivész a városból az a jellegzetes Miskolc-hangulat. Ha fel is újítanak egy-egy helyet, nemigen törekszenek a valamikori sajátos arculatának visszaadására. De azért akadnak kivételek. A Zrínyi Gimnázium bővítésekor például sikerült az eredeti épületet megőriznünk, így annak a hangulatához igazíthattuk az új részeket. De általában nem ez a jellemző. Ezért, ha mégis egyetlen kedvenc helyet kell neveznem, a Molnár-sziklát választom, mert onnan látszik a lillafüredi kisvasút Mélyvölgy fölött húzódó viaduktja... Hirdetés' Olvassa a BObww már HÉTFŐN! Akihez hamarabb Jut el az információ, lépéselőnyben van. Legyen Óné ez az előny! 48 oldalon több mint 2500 hirdetéssel hétről hétre E S