Észak-Magyarország, 1998. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-15 / 191. szám

1998. augusztus 15., szombat iiLlt I iit-fton 5 Miskolc (ÉM) - Nem poénkodnánk a mis­kolci, főutcai üzlet elnevezésével. Hiszen miért ne kínálhatnák diszkontáruházban az ékszert. Ráadásul nem is tévesztik meg a vevőt, ha kisebb üzemelési költséggel működtetik a boltot, s ezért olcsóbban kí­nálják a portékájukat. Mégis mosolyt fa­kaszt a név: diszkontban inkább élelmi­szert, ruhát szokás forgalmazni, nem smukkot, ami eleve nem olcsó, ezért több­nyire meghatározott a vevőköre. Ráadá­sul a diszkontáruházakat jellemzően nem a belvárosban nyitják, hanem a város ha­tárában. A miskolci „ékszerdiszkont” amúgy elegáns üzlet a Széchenyi utcán, szerencsésebb lenne levenni róla a „diszkont” feliratot. Fotó: Bocsi Krisztián Kérkednék Bujdos Attila Kérkednék: új szerkesztőségünk van. Az ablakból a Búza tér környéki háztetőkre nyílik a kilátás: görbe cserépgerincek, méla hátsóudvarok, házinénik nyári papucsban. Vi­zesnyolcas a gang porán. Itt vagyunk fent, s körbefoly bennünket az élet. Faltól falig futnak a hírek, éberen villog­nak a kurzorok. Folyamatos készenlét. Ami ide felszürödik, az maga az ellentmondásos valóság: rend és káosz, csend és zaj, városgőz és eltévedt süteményillat: ebben mártózunk. Az élet különös történeteket ír a monitorok­ra, csodás dolog. Szép itt: csupa fehérség és acélszürkeség, cseresznyefaszín. Csapong a tekintet a tágas térben: a könyvtárban Nyikes kollega (Zitái) olvas. A sportújságírók híreket böngésznek: no lám csak, miből lesz a győzelmi jelentés. A másik szegletben a jóságos korrektorlányok kutatják a hibát a szöveg szövedékében. Köz­te pedig: készül az újság, hogy megmutas­suk, milyennek látszik innen és általunk a mindenség. Közben faltól falig látjuk magunkat is, és én idegenkedtem ettől, és talán más is, pedig kár volt; éppen az adatott meg nekünk itt, ami amúgy annyira hiányzik az életből: az egyszerűség és az áttekinthetőség, amire pe­dig olyan nagy szükségünk volna ebben a ku­szaságban.-».0 0 :■;</:■! (UAÁA ___________ A miskolczi nyári színházban, mint előre megjósoltuk, nem fordul meg a közönség; nincs annyi bevétele a színtársulat igazga­tójának, hogy a napi költségeket fedezhes­se; a nyomorúság közepette fühöz-fához for­dulnak a saját hibájukon kívül a leginsége- sebb helyzetbe jutott színészek, segélyért;... A közönség hozza meg azt a kis áldozatot, melynek segélyével magát nehány előadá­son át fenntartani és kimozdulására módot szerezni tudna. ... Ha nem sikerül nekik a jó szándék, igazán szomorúnak mondható, de még szomorubbank a jó czélra töreke- döknek sorsuk, kik erkölcsi elismerésen kí­vül egy tisztességes falat kenyérre sem tud­nak szert tenni nemes Miskolcz városában. Borsodmegyei Lapok, Miskolcz, 1898. péntek julius 29. Erkölcsös polgárosodás, példaképekkel Pej a Márta számára gyermekkora diósgyőri emberei a polgár őstípusát jelentették Miskolc (ÉM - BA) - Gyakran mondják rá: idealista. „Hát persze, hogy az vagyok", is­meri el: „hiszek bepne, hogy az erkölcsi értékek fontosab­bak az anyagi gyarapodás­nál". Peja Márta ismert gyermekor­vos: a főorvos a megyei kórház Gyermekegészségügyi Központ­jának rehabilitációs osztályát vezeti. A léte határozza meg a tudatát: az életéből és a válasz­tott hivatásából eredő markáns elképzelése van arról, hogy mi­lyen a jó polgár. Azt az embert tartja annak, aki becsületes munkával biztosítani képes ön­maga és családja számára azt a testi, lelki és szociális jólétet, melynek alapja az erkölcs. A megfelelő erkölcsi értékrend alapja viszont a tisztesség, az ember- és a munkaszeretet. S mindez olyan példamutató élet­formában teljesedik ki, ami mindenki számára vonzó lehet. , Szemmel láthatóan megütkö­zik a kérdésen, hogy vannak-e ilyen emberek. Ilyenek voltak a szülei: a tanító édesanyja, vagy édesapja, aki a Diósgyőri Gim­náziumot igazgatta. A legfonto­sabb, amit valaha tőlük tanult: az emberek önfeláldozó és ön­zetlen szolgálata - emlékszik vissza a családi házra, amely­Peja Márta nek légkörét a nyugodtság, a megértés határozta meg. Ha va­laki meggyőződéssel, hittel vég­Fotó: Bujdos Attila zi a dolgát, egyedül azzal képes a többiek őszinte megbecsülését kivívni. Ezt példázza számára egykori diósgyőri tanára, Tóth Kálmán munkássága is. Sőt, ilyen értelemben gyermekkora diósgyőri emberei is a polgár őstípusát jelentették: olyan szorgalmas, munkaszerető és kedves emberek lakták ezt a vá­rosrészt, akik sokra tartották a tudást, s megadták az ennek ki­járó tiszteletet. Velkey Lászlót említi még: a professzor nem­csak elindította a gyermekgyó- gyászi pályán, de példás magán­élete is irányadó. Kész válasza van arra. mek­kora az esélye a legújabb kori polgárosodásnak a szabadver­seny hajnalán, amikor a gyara­podást gyakorta a „sza­badrablás” kifejezéssel lehet jel­lemezni, s amikor éppenséggel leginkább csak a retorika szint­jén általános ideál a jó erkölcs. Van esély: minden emberben él a vágy a békességre, a nyuga­lomra, s ez erősebb a pénzsóvár- ságnál. Hogy merre halad a tár­sadalom, ez a neveléstől, s az eb­ben érdekeltek világlátásától függ. Attól, milyen minták jelen­nek meg a felnövekvők előtt kö­vetendőként - vallja erről és hozzáteszi: „én hiszek benne, hogy a szakértelem, a szorgalom és az alkalmazkodás határoz­za majd meg a jövőt, s végsőso­ron nem a rossz, hanem a jó az értékálló”. ;W. :|Cf !(:■!'. V'ö U ó-'l 0í 0/C: Av; A A AO.AO ■..... Miskolc (ÉM - Hl) - Ha Kecs­kés Tibort, a Kecskés és Tár­sai Műsoriroda működtető­jét arról kérdezik, melyik hely számára Miskolcon a legkedvesebb, kevesen cso­dálkoznak, ha a válasz így hangzik: az Akropolisz Sza­badtéri Színház.- Feleségem is művelődésszerve­ző, én is az vagyok, mindig is eb­ben a szakmában dolgoztunk. Az életünk már több mint egy évti­zede összekapcsolódott az Akro- polisszal. A feleségem még állami relációban igazgatója volt a Váro­si Művelődési Központnak, akko­riban, 1983-tól kezdtek a koráb­ban kertmoziként működő Akro­polisz színházzá alakításához. Hátul megcsinálták az öltözőket, de sokáig a mozi még akkor is vetített, amikor már a szinház játszott. Még ma is áll a gépház, és a két vetítőgép is megvan... Én abban az időben a Tisztiklubot igazgattam, a katonákkal sokat segítettünk a munkálatokban. Majd a helyet visszakapta a görög katolikus egyház.- Az önkormányzat kezelésébe került, az önkormányzattól kap­ta meg a mi kulturális vállalko­zásunk színházi előadások ren­dezésére. Három éve mutatunk be itt darabokat, zenés, szóra­koztató színházat csinálunk, olyat, amelyre, úgy tapasztal­juk, ki van éhezve a közönség. Vannak, akik egy darabot akár ötször is megnéznek. Varázsos a színpad, esténként érezhető a régi, nosztalgikus, szabadtéri Kecskés Tibor Fotó: Vajda János hangulat, amelyhez ugyanúgy hozzátartozik a kissé kemény szék, mint az ember füle mel­lett zúgó szúnyog. Szóba került, hogy fel kellene újítani, de biz­tos vagyok benne, hogy azáltal elvesztené a hangulatát. Itt, a három év alatt egy remek tár­sulat alakult ki. A színészek jú­lius közepétől augusztus végéig szinte minden este kiállnak a régi deszkákra, és játszanak; ha az eső megrongálja a díszletet, nem rettennek vissza attól, hogy újrafessék azt. És magam is plakátot ragasztok, szóróla­pokat osztok, este jegyszedővé változom. És látom, az emberek szívesen jönnek ide, így tetszik nekik a hely, ahogy' van. És ha még a darab is jó, tökéletes le­het a szórakozás. tj'OlA'XÓt, <t-|,’(J A :A ;\ i Y( U'I'.JA Egymás folytatásai - és egymás ellentétei Miskolc (ÉM - SZ) - Miskolc­tapolca egyik utcája az ab­ból nyíló sétánnyal, neveze­tes intézményével és egész környezetével többszörösen magába sűríti Tapolca jelleg­zetes hangulatát. Ez a Gö- römbölyi utca. Kezdetét egy kisebb térré formá­lódó kereszteződés nyitja meg. Egyben innen nyílik az a sétány, mely a Görömbölyi utcával való térbeli kapcsolatán túl hangulatá­ban is egyfajta folytatást, ugyan­akkor kontrasztot képez vele. A Görömbölyi utcán elindul­va egyre magasodó lakóházakat, villákat láthatunk a két szélét szegélyező fasorok mögött. A há­zak kapuin vagy udvarán elhe­lyezett táblák feliratai - Haus Frei, Zimmer Frei az ide- gennyelvú beszédfoszlányok jel­zik a környék vendégváró han­gulatát. Különösen a nyári esté­ken nyüzsög a fasor tövében parkoló autósorral szűkített ut­ca a külföldi vagy hazai turis­táktól. Ilyenkor nem csupán a nyár, a turistaszezon eredmé­nyezi ezt, hanem ekkor nyitja meg kapuit az utca kulturális nevezetessége: az Akropolisz Szabadtéri Színpad. A nyári színházi szünet idején mintegy Az Akropolisz - és az ellentéte, a bódésor Fotó: Séllei Zsolt önállóan folytatja e színpad az évadot. Tovább haladva az utca mintegy erdei úttá keskenyedve tűnik el a fák között. A séta kiindulási pontján megfordulva, a másik irányba lépkedve tovább, világossá vá­lik, honnan ered a korábban csupán zajnak hallatszó zene: a sétány büféiből szólnak a koráb­bi és idei nagy slágerekből „áthangszerelt” dallamok. A nyár esti vendégváró és turista hangulat itt fokozottan érvénye­sül. még akkor is, ha ez nem mindenkinek vonzó. Az előbbi utcához képest ellenpontot je­lent ez: a csöndes séta után itt zajosan nyüzsög a sűrű vendég­sereg. A nyárnak azonban hamaro­san vége, megpihenhet a kör­nyék. A kopár fákkal szegélye­zett, elcsöndesedett utca és sé­tány, a néptelen nyári színpad, a bezárt bódésor mind a követ­kezőszezonra vár... / Ekszerdiszkont

Next

/
Thumbnails
Contents