Észak-Magyarország, 1998. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-06 / 131. szám

1998. június 6., szombat 15 KUCK Üzenet a Kuckóból Az előző heti megoldás Egy nyári üdülés során hétszer esett az eső - délelőtt vagy délután. Ha délelőtt esett, akkor délután nem esett. Össze­sen 5 esőtlen délelőtt és 6 esőtlen dél­után volt. Hány napig tartott az üdülés?-9 Állandó levelezőink, a szirmabesenyői Szinyei Merse Pál Általános Iskola diák­jai, közülük is hatvanegy alsós oldotta meg hibátlanul a feladványt. Sőt, rajzzal is szemléltették válaszukat. Luterán Lilla például így: u ~ * ' ’ < l / fi \< u Jl t i >vl /4t-! * ...a äffls: C s upa öröm az élet! Már csak egy hét, és itt a vakáció! Biz­tos mindannyian tudjátok már, mivel töltitek a szünidőt. Mi is készítünk nektek egy kis megle­petést. Ettől a héttől nagyobb te­ret kapott a Kuckó, így több ol­vasmányt, több játékot kaptok tőlünk is. Reméljük, a vakáció tartalmasabbá tételéhez mi is hozzájárulunk. Sőt, azt szeret­nénk, ha nemcsak olvasnátok, hanem írnátok is. Várjuk, verse­iteket, kis meséiteket, természe­tesen az lenne a legjobb, ha il­lusztrációt is készítenétek vagy készíttetnétek - mondjuk a test­véretekkel, barátotokkal, barát­nőtökkel - az írásaitokhoz. Az előző heti rejtvény talán egy kicsit nehéz volt. ezért keve­sebb levelet kaptunk, mint ahogy azt már megszoktunk. De így is sok-sok jó megoldás született. SZERENCSÉS NYERTESÜNK: iWrrujocitvr QO-Aüc-L Jutalmát, a Magyar Könyvklub gondozásában megjelent Az energia című kötetet szerkesztő­ségünk titkárságán veheti át. (Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky E. u. 15. II. emelet) De van még egy könyvünk! Aki helyesen válaszol pályázati feladványunkra, megkaphatja a bemutatott könyvet. Számos kérdés - pályázóknak- Egy iskolába 600 gyerek jár, minden osztályba 30-an. Minden gye­reknek minden nap 5, minden tanárnak műiden nap 4 órája van. Minden órán egy egész osztály és egy tanár van együtt. Hány taná­ra van az iskolának? Beküldési határidő: június 11. Címünk: Észak-Magyarország szer­kesztősége, Miskolc, Pf.: 351. 3501. A borítékra vagy levelezőlapra írjátok rá: Kuckó. Űrutazás Melyik úton jutsz el a titokzatos űrhajóig? Molnár János rajza Melyik ló lóg ki a toronyból? (gjzspz y) Milyen porból iszunk tejet? (■joqMdnso y) Mivel végződik az éjszaka? ('pciniaq „ y‘‘) A világot átéri, mégis egy tyúk átlépi. Mi az? (■uioúuqaudyj) Négy testvér egymást folyton kergeti, de soha utói nem érheti. Mi az? ('idyaudy uayozs y) Mi megy át a vízen árnyék nélkül? (■Suny y) A BOLDOG BEKEIDO MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE 1849-1914 Alkot mnn,vo$$ág hclvett onkonj uralom jjgv . A .teVWMtto'* r 1 vaspályák, fabrikák ­báp- háhor»i ^dv/clc Tóbb mint *iH> színes ícnyképjul. rojz/üli és Icrkfyprt A Magyar Könyvklub gondozásában megjelent könyvet azok között sorsoljuk ki, akik helyesen oldják meg „számos pályá­zatunkat”. Az érdeklődők pedig megtalálják a Magyar Könyvklub miskolci boltjában (Bajcsy-Zsilinszky u. 16.). Versek Négyessy Richárd Tóth Zsófia Diákélet Hej, iskola, iskola, nehéz a diák sora. Számtan, mértan, mateklecke, mire kész lesz, itt az este. Túlságosan sok a lecke elmegy ettől a diák kedve. De a tudás hatalom, ezért mégis vállalom. Na, de szép a diákélet, senkivel én nem cserélek, Fújhat a szél, eshet a hó, barátokkal lenni jó. Diákélet Az iskolában öröm lenni, nyelvtanórán Chips-et enni. Történelmen Pepsit inni, az egyest meg hazavinni. De az egyessel hazamenni nem merek Mert a házba belépni többé nem lehet. Kijavítom ezt a csúnya jegyet, így az iskolába is nyugodtan megyek. Ezentúl én sokat tanulok, a padban majd jelentkezem, nem lapulok. Ha feletetni akarnak majd, nem félek, Szívesen felelek, ha megkérnek. Mikor a tanítási évnek vége, Mindenki felsóhajt: „ Végre, vége!” Eljön az év vége, a diákok örömére, a tanárok is vigadnak, hogy vége van a sulinak. A verseket a nekézsenyi általános iskola 6. osztályos tanulóinak munkáiból válogattuk. Köszönjük Kiss Éva tanárnő segítségét. H ol volt, hogy nem volt, a macska bajuszán innen, az egér farkán túl, volt egyszer egy öreg király. Volt ennek az öreg királynak három szép lánya. A legidősebbet a kínai csá­szár, a középsőt pedig a bergengóc ki­rály vette feleségül. Igaz, a kínai csá­szárról később kiderült, hogy sanghaji utcaseprő, s a bergengóc király sem egészen az, akinek mutatta magát, ha­nem zabhegyező Kukutyinban, de már nem lehetett mit csinálni, hát éltek boldogan, ahogy az a mesében illik. A legkisebb lány volt a legszebb, olyan szép volt, mint szentképeken Szűz Má­ria, ha nem szebb. A világ minden tájá­ról jöttek a kérők: királyok, hercegek, nyalka vitézek, aranyszájú költők, min­den hájjal megkent madárjósok, alki­misták. A legkülönb férfiak szerették volna elnyerni a kezét, de Füzike, mert el ne felejtsem mondani, így hívták, ki­kosarazta őket. Elterjedt a hír, hogy Füzike szíve foglalt. Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, szokták mondani. Az öreg király fülébe is eljutott a szóbeszéd, hogy aszongya, lányának a kiskondáson akadt meg a szeme. „Kotty belé, szil­váié!" - rikkantotta el magát a király. Az íródeák gyorsan fel is jegyezte az utókor okulására. Az öreg király maga elé kérette leá- nyát, hogy megtudakolja tőle, igaz-e, amit az emberek róla és a kiskondásról Fecske Csaba A kiskondás beszélnek. Füzike bevallotta, hogy igaz. a király felfortyant:- Kitekerem a nyakát annak a perna- hajdernek!- De hiszen nem ártott neked! Nincs nála különb és hűbb alattvalód! - fi­gyelmeztette Füzike. A király mégsem tűrhette, hogy egy­szerű lánya a szegény kiskondás felesé­ge legyen. Különben is annyi gondja- baja van mostanában. A fűszeres nem akar hitelezni neki, nem ad egy csipet sót, egy sercli kenyeret sem. Pedig már a koronáját is beadta a zaciba. A kis kuktával küldte el újságpapírba csoma­golva. Lánya is csak a gondjait szaporí­totta. Mérgében a toronyszobába zá­ratta. Senki sem mehetett fel hozzá, csak a szolga, aki az élelmet meg a vi­zet vitte minden nap. Éjszaka a kiskon­dás odalopakodott a torony ablaka alá. Leheveredett a fűbe és furulyáján szebbnél szebb dalokat játszott, a mu­zsika nyelvén mondta el, amit szavak­kal nem mondhatott. Füzike fehér kendőjével integetett neki. Minden titok kitudódik egyszer, ez sem maradhatott titokban. Fülön csípték a kiskondást és a király elé cipelték.- Mit akarsz te kis ágrólszakadt? - kér­dezte mérgesen a király.- A lányodat! - mondta hegyesen a kiskondás. A királyt mintha darázs csíp­te volna meg.- Miből tartanád el őt, talán a koszos disznaidból?-Abból bizony! - vágta rá a kiskondás.- Csakhogy nem koszos disznók azok, hanem aranyszőrű malacok.- Hazudsz, akasztófáravaló! - üvöltöt­te a király. A kiskondás ekkor belefújt a furulyá­ba. A hangra a malacok illedelmesen felsorakoztak előtte, az ajtónállók hiá­ba is igyekeztek megakadályozni, hogy bejussanak. Kunkori farkukkal, tömpe orrukkal ott álltak a fényes trónterem­ben, még mintha biccentettek is volna köszönésképpen. A király kikelt magából, hogy disznó­ólát csinálnak a palotájából, de nem volt mit tenni, hívatta a lányát, ahogy a kiskondás óhajtotta.- Ezek hát a te aranyszőrűid - muta­tott végig rajtuk a király fanyalogva.- Ezek bizony! - mondta a kiskondás, és egy cuppanós csókot nyomott Füzi­ke arcára, aki fülig pirult. Elvörösödött ám az öreg király is, csakhogy őt egé­szen más érzések hevítették. Hanem abban a szempillantásban az egyik malac aranyszőrűvé változott. Leesett az álluk a csodálkozástól.- Akarsz-e még aranyszőrű malacot? - kérdezte a kiskondás.- Dehogy akarok, akarok, akarok! - ki­abált izgatottan a király. A kiskondás se volt rest, elhalmozta csókokkal szerelmesét. Füzikének nem volt ellenére a dolog. Végül az öreg ki­rály is megenyhült, hozzáadta lányát a kiskondáshoz. Az aranyszőrű malacok árából rendezte tartozását a fűszeres­sel, azután már nem kellett sótlanul enni a levest, futotta jó fehér kenyérre is, amit igen szeretett füstölt szalonná­val, meg vöröshagymával. A veje oda­adta neki csontnyelű bicskáját, avval különösen jólesett a falatozás. Még most is boldogan élnek, ha a bics­ka el nem veszett.

Next

/
Thumbnails
Contents