Észak-Magyarország, 1998. június (54. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-25 / 147. szám
1998. június 25., csütörtök r- ( >A ^ i,' 'aMaiiäaaiffiäs« Itt-hon 6 A sportszervező Vajdácska (ÉM - BSZA) - Molnár Zoltánnak, a Vajdácskái Általános Iskola testnevelő tanárának szinte minden percére jut valami elintéznivaló. Az egykori pedagógus-iskolaigazgató édesapja példája és a saját magával szemben támasztott igény ösztönzi a pluszmunkára. Ennek eredménye, hogy egyre több falubeli embert sikerült megmozgatnia a községi sportrendezvényeken. A testnevelő 1959- ben született Sátoraljaújhelyen. Az általános iskolát több helyen is járta, mivel többször is költözött a család, ám az utolsó éveket a sárospataki Petőfi Sándor Általános Iskolában végezte el. Miután a pataki Rákóczi Gimnáziumban leérettségizett, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolára jelentkezett biológia-testnevelés szakra, ám a felvételi nem sikerült. Egy évig Kazincbarcikán dolgozott, mint rendszerkezelő. Mindenképpen testnevelő tanár szeretett volna lenni, ezért 1978-ban levelező tagozaton járni kezdett a sárospataki Comeni- us Tanítóképző Főiskola tanítói szakára, testnevelés szakkollégiummal kiegészítve. Ettől az évtől, mintegy 20 éve került a vajdácskái iskolához. Azóta tanít testnevelést az intézményben. Ez idő alatt sikerült elérnie, hogy az iskola a környékbeli sportélet meghatározói közé tartozik. Tanítványai között akadt, aki később utánpótlás labdarúgó válogatott lett, emellett sakkozói és szép eredményeket értek el a versenyeken annak ellenére, hogy ezt tantervi keretek között nem oktatják az iskolában. Kedvenc sportja a labdarúgás, bár most leginkább röplabdával és kosárlabdával foglalkoznak. A községi sportrendezvények közül az immár hagyományosnak számító Kihívás napjának helyi programjaiban egyre többen vesznek részt. A „Pattanj pöttöm” sportnapon pedig a környékbeli települések fiataljai is rendszeresen részt vesznek. Évről évre megrendezik Vajdácskán az aerobic és néptánc találkozót, amelyen szintén főszerepet vállalnak a szomszédos falvak fiataljai is. Ezen rendezvények szervezésében minden alkalommal oroszlánrészt vállal Molnár Zoltán. De ő működteti a „Bodrog” spotkört, részt vesz a birkózó klub munkájában, diákönkormányzati vezető, és 8 éve önkormányzati képviselő. Molnár Zoltán nem az elért eredményeket tartja elsődlegesen fontosnak. Az igazi elismerés szerinte az, hogy a rendezvényeknek köszönhetően egyre többen igényli a mozgást a községben. V • Erdőhorváti. Július első vasárnapján, 5- én ismét megrendezik Erdőhorvátiban a görög katolikus búcsút. A görög katolikus egyház búcsúja az elmúlt évekhez hasonlóan emberi léptékű, családias hangulatú együttlétnek ígérkezik - tudtuk meg a polgármesteri hivatal munkatársától. • Makkoshotyka. Elkészült az a nyomásfokozó gépház, amely lehetővé teszi Makkoshotyka rácsatlakozását a sárospataki ivóvízvezetékre. Pocsai Ferenc polgármester elmondta, a falu ivóvíz szükségletét már nem tudja ellátni a két fúróit kút. • Vajdácska. Vajdácskán készülnek az őszi országos diák birkózóbajnokságra a Csongrád megyei fiatalok. Mint Csikás Ferenc, a szegedi Birkózó Egylet igazgatója, a tábor vezetője elmondta, a kéthetes táborozási lehetőséget Istenes László a vajdácskái birkózók edzője ajánlotta fel. Faluház az unokák unokáinak Kenézlőn hisznek benne, hogy az idegenforgalom felfedezi a környéket Hunyadi Tibor polgármester, a faluház előtt Kenézlő (ÉM - BA) - Augusztusban szeretnék átadni Ke- nézlö új intézményét, a faluházat. Az épület részben már most is a helybélieket szolgálja. A kenézlőieknek az utóbbi húsz évben le kellett mondaniuk mindarról, amit csak egy művelődési ház nyújthat egy településnek. Bár egykor volt ilyen intézményük, de a tiszalöki duzzasztó miatt keletkezett belvíz tönkre tette az épületet, amit aztán le is bontottak.- A rendszerváltozáskor került szóba, hogy építsünk egy faluházat - idézi fel Hunyadi Tibor polgármester. A tervhez a harmadik nekifutásra adta áldáA szórakozás és a sport otthona Az augusztusban átadandó faluház a helyi művelődés mellett több mindennek is az otthona. Egyebek között a hozzá kapcsolódó focipálya révén a sportnak is. A háromszáz férőhelyes nagyteremben tarthatják az ünnepségeket, s a lakodalmakat. A házasuló kenézlöi- ek - az önkormányzat támogatásaként - ingyen kapják meg az e célra is alkalmas helyet. A házban már most is működik a négyszázadagos konyha, amelyben a 214 iskolásra, a 90 óvodásra és az idős kenézlőiekre főznek. Az alagsorban szórakozóhelyet rendeznek be. sát a helyi képviselő-testület. Hogy miért született meg ilyen nehezen a döntés? Az ok prózai: nem volt rá pénz. Ez még akkor sem elhanyagolható szempont, ha közben tudjuk: soha addig nem gyarapodott annyit a falu, mint a rendszerváltozás után. 1990-től a különféle pályázatoknak köszönhetően 360 millió forintot fordíthattak fejlesztésre. Ennek révén befejeződött például a gázhálózat építése, a szomszédos községekkel együtt rácsatlakozhattak a térségnek egészséges vizet adó sátoraljaúj- 1 helyi vezetékre. És most már csak az utolsó simítások vannak hátra a talán legnagyobb beruházásnak köszönhető faluházon. A legtöbb Fotó: Bujdos Attila reményt a helyhatóság az itt kialakított harminc férőhelyes szállóhoz fűzi.- Szegény környék a miénk, nehezen találják meg az emberek a boldogulásukat - magyarázza Hunyadi Tibor. A hagyományos, mezőgazda- sági munkaalkalmak egyre kevesebbeknek adnak megélhetést. Vannak azért helyi vállalkozások - varroda, olajütő, savanyító üzem -, de újabb munkahelyeket teremthetnének, ha részesülhetnének az idegenforgalom áldásaiból is. Ma még a külvilágtól elzárt terület Kenézlő, de ha Tokajnál tényleg új hidat vernek a,Bodrogköz felé, egyre többen fedezhetik fel ezt a tájat.- Nemcsak azért mondom, mert itt élünk, de tényleg gyönyörű ez a vidék. Az érintetlen természet olyan vonzerő lehet, amit a magunk javára kell fordítanunk. A csöndet, a nyugalmat tudjuk kínálni ezek a polgár- mester szavai. Úgy látja: nincs mitől félniük. Az idegenforgalom nem lesz képes elpusztítani azt. ami miatt érdemes felkeresni ezt a varázslatos környéket. És ha az üzlet beindul, az mindenféle értelemben a helyiek javát szolgálja. Vélemények, várakozások A helyieknek a faluházról alkotott véleményében a várakozásaik is megfogalmazódnak. Polgár Mihályné például a majdani diszkóval összefüggésben a 16 éves lányára és a 20 esztendős fiára gondolva mondja: nyugodtabb lenne, ha nem Sárospatakra kellene járniuk szórakozni. Komló Albert, aki útépítőként korábban többfelé meg fordult, úgy látja: igen sokat kell azért dolgozniuk a helyi vezetőknek, hogy ide csábítsák a turistákat. Ifjú Bulcsú Sándor máshogy mérlegel. A tervektől függetlenül, a faluház egészéről mondja: nagy dolog ez egy ilyen kis helyen. A jövő nemzedéknek épült, az unokáink unokáinak - csak gratulálni tudok hozzá. Megújuló iskola A felújítás hetei következnek a tolcsvai általános iskolában. A nyár, más helyi közintézményekhez hasonlóan, itt is a karbantartás ideje. Ez az önkormányzat erre szakosodott brigádjának a dolga. A tolcsvai iskola 15 osztálya egyébként három telephelyen működik. Hét tanterem található a település kastély-épületében (képünkön). A műemlék kúria 1948-ban, az államosításkor lett az oktatás fellegvára. Előtte a Szir- mai-családé, utóbb pedig a polihisztorként számon tartott báró Waldbott Kelemené volt. Fotó: Bujdos Attila Vezetők kinevezése Sárospatak (ÉM) - Számos intézményvezetői pályázat ügyében döntött legutóbbi ülésén a sárospataki önkor mányzat. Az Erdélyi János Általános Iskola igazgatójává újabb 5 évre Pécsvárady Botondot választották, és ismét bizalmat szavaztak a képviselők Halász Magdolnának, a városi könyvtár vezetőjének is. A II. számú óvoda vezetője Lendrainé Szendrei Ágnes maradt, ezzel szemben a III. számú óvoda vezetőjévé Demblovszkiné Szabó Juditot szavazták meg a városatyák. Az erdőhorváti Münchausen és a perecdiplomácia Soltész Árpád és a csobogó Fotó: Bujdos Attila Erdőhorváti (ÉM - BA) - Kihúzhatja-e saját üstökénél fogva magát az elmaradottság ingoványából egy egész falu, mint ahogy azt a mocsárban ragadt Münchausen báró tette a mesében? Erdőhorváti polgármestere szerint nem kisebb dologra, hanem pont erre kellene vállalkozni. Mesebeli táj Tolcsva és a Huták között. Érintetlen vidék: az út szélén kőoszlopok tagolják a távolságot, nem holmi műanyag karók. A faluba érő ember egyik ámulatból a másikba eshet. Mindenütt gazdag faragások, virág sarjad, forrás fakad odvas fatörzsekből. Borospincék felett szekérből bontanak szirmot a dísznövények. Kicsit odébb emlékmű: a robosztus kő abban a szépségében hirdeti a hősök emlékét, ahogy a közeli huszita Pusztavárból kiemelték. A természetes anyagoknak a természettel békében élő, erdők közé ékelt településen nagy jelentőséget tulajdonít Soltész Árpád. A polgármester maga is erdőhorváti, így tudja: milyen gondokkal küszködő falu irányi* tására vállalkozott. A legsúlyosabb: alig akad munka. S bár nincs mezőgazdaság, de van csend, jó levegő, tiszta víz, és barátságos emberek lakják az itteni portákat. Erre persze csak akkor jön rá a vándor, ha valamiért megáll és körülnéz. És ez a lényeg: előnyt kell kovácsolni abból, ami eddig Erdőhorváti tragédiája volt, vagyis abból, hogy csak a Huták felé átmenő forgalom érintette a községet.- Ha az erre járó azt látja, hogy ez egy rendezett, tiszta település, hogy van gazdája mindennek, hogy nem hiányzik az ötlet, akkor elidőz majd itt. Ha már egyszer szakított rá időt, hogy megismerkedjen Erdőhorvátival, talán visszatér több napra is - érvel Soltész Árpád. A helyiek is adhatnának szállást, de később az önkormányzat is vendégfogadóvá lépne elő, ha elkészül az új faluház. Ez egy kis település, az emberek nehezen nyílnak meg. Ha mégis, van aki hagy mázas tervnek gondolja, amiről a polgármester beszél: inkább a közbiztonság érdekében kellene erélyesebbnek lennie. Akad, aki hisz benne, és a hitet a kézzel fogható bizonyítékok is táplálják. A rendezettség, a tisztaság a tenni akarás képzetét erősíti. Soltész Árpád az utóbbiak közé tartozik. Szeretettel beszél a falujáról, amelynek jó hírét viheti a perec is. Ez nem vicc: az erdőhorváti perec hagyományos helyi csemege. Kiváló borkor- csolya, ami a sütése pillanatában pont annyira ropogós, mint akár évek múlva (ha van, aki megállja, hogy addig ne egyen belőle). Erre a különlegességre mindenki emlékszik, aki csak megkóstolta: a perecdiplomácia is meghozhatja a maga gyümölcsét.
