Észak-Magyarország, 1998. június (54. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-25 / 147. szám
1998. június 25., csütörtök KulfUra 7 ; ^ ;\ 0 l ó Belebeszélünk Brackó István Manapság másként szól a rádió, mint régen. A kínálat óriási, a mikrofon mesterei, s az azokat fizető befektetők versengenek a hallgatókért, a reklámért és a pénzért. Nagy a jövés-menés, vásári a harsányság, s a változásokat végül is csak a déli harangszó húzta meg a közszolgálati rádióban. A broadcasting a maga műfajában - s ezt nem először teszem közhírré - veri a lényegesen nagyobb publicitást jelentő televíziót. Úgy tűnik azonban, hogy a két elektronikus média (a szárnyait bontogató internet mellett) megfér egymás mellett... A gyorsaságban már alig van különbség, ám az kétségtelen, hogy a vizuális közlés (pl. foci-vb.) nagyobb élményt ad. Egyéb tekintetben a rádió már csak koránál fogva is profibb. A pénzszűkös tévé ennek ellenére rengeteg olcsó rádiós-típusú, beszélgetős műsort sugároz, s megemelem a kalapom az előtt, aki együltében végig élvezi az új terv szerint egyhetesre tervezett országgyűlési plenáris ülést. Az újkori rádiózás nagy találmánya, s a demokrácia kockázatos bölcsessége, hogy a kedves hallgató fölkapja a telefont, s belebeszélhet a műsorba. Nincs cenzúra, szépen fésült szöveg, mindenki mondhatja a magáét. Ilyen a Bolgár György féle „Beszéljük meg!”, az éjfél utáni csevej vagy délelőtti eszmecsere. Lám, a Petőfi egy héten át ötször engedi át a terepet „A” Jenőnek, aki ugyan gyengén beszéli Arany János nyelvét, s olcsó fogásokkal dobja föl a langyos délutánt, ám népszerű és közkedvelt. Apukám világa? Óh, atyám. Nincs olyan dilettáns produkció, amelyhez ne szólna hozzá az exhibicionista hallgató. A várakozással ellentétben az élő és ellenőrizetlen műsorokban csak nagyon ritkán hangzik el egy-egy nyomdafestéket nem tűrő szó, a közbotrány okozás megelőzése érdekében nem kell benyomni a „köhögőkapcsolót”, s az emberek döntő többsége a névtelenségbe burkolódzva sem káromkodja el magát a nagy nyilvánosság előtt. Ez óriási dolog annyi idő után, amikor a „ne szólj szám, nem fáj fejem” egyetemes jelszó jegyében nyilvánítottunk, illetve nem nyilvánítottunk véleményt... Lehet bírálni a volt és a leendő kormányfőt, tanács kérhető impotencia-ügyben, a melegeknek külön műsora van, s tanácsot adhatnak a nagyérdeműnek az előző rezsimben kiátkozott természetgyógyászok. így van ez jól. így van ez jól? Akad egy kis fenntartásom. Belebeszélhetünk a rádióba, a politikába, a világba. Csak az a nagy kérdés, hogy beleszólhatunk-e. • A Diósgyőri Képzőművész Stúdió vándorkiállítását július 10-ig a székesfehérvári Megyei Művelődési Központ (Marx tér 1.) földszinti kiállítótermében tekinthetik meg az érdeklődők. • Promenád-hangversenyt rendez Kovács László vezényletével Miskolci Szimfonikus Zenekar a Miskolci Nemzeti Színház Szabadtéri Színpadán (Déryné u.) ma, csütörtökön délután 5 órától. • A Szeged táncegyüttes szervezésében nemzetközi néptánctalálkozó kezdődött szerdán Szegeden. A nyolcadik alkalommal megrendezett fesztiválra görög, valamint vajdasági magyar együttesek érkeztek. Szünidős iskolaújság Sárospatak (ÉM - DK) - Hogy a szünidő alatt se felejtkezhessenek el a diákok az iskoláról, nagyjából mostanra időzítette a sárospataki Árpád Vezér Gimnázium di- ÁkVilág című lapjának (V. évfolyam 4. szám) megjelentetését a szerkesztőbizottság. Persze a lap nem a „rossz” emlékeket szeretné felidézni, inkább amolyan békés, nyugodt nyári, vízparti olvasgatásra csábítja az utolsó iskolai órától mind mesz- szebb kerülő fiatalokat. A kezdet azért még komoly, hiszen az iskola ötéves történetéről, illetve a jubileumi rendezvényekről olvashatunk összefoglalót. Külön kis írás számol be a most megjelentetett - a diákok írásait tartalmazó - Több fényt! című verseskötetről, és az iskola Zalán Színtársulatának bemutatkozásáról is. A továbbiakban komolyabb és komolytalan versek, egy tanulmány a rave-ről, teszt arról, mennyire vagy agresszív, sok-sok vicc, filmajánló, meg egy németből fordított cikk, melynek tanulsága: a dohányzás káros az egészségre. Reneszánsz szabadfoglalkozásúak nyomában Józsa Lajos a két iskolanévadó portréja után újabb barcikai szoborról álmodik Józsa Lajos középen, balra a testvére, János, és jobbra a közös barát: Nagy Bandó András Fotó: Szathmáry-Király Ádámné Szabó Nóra Kazincbardka(ÉM) - Ritka alkalom a kiállítás. Nem a fő program Józsa Lajos szobrászművész életében, ám ha hívják, felajánlják, nem utasítja vissza a lehetőséget, sőt! Szervez, csomagol, rakodik, szállít, emberekkel ismerkedik, sokszor újabb megrendelőkkel, s éppen ez által nyílik ki számára a világ. Az ő világa, amelyben benne van Debrecen és Budakeszi, Svédország és Málta, s egy icipicit már Kazincbarcika is, ahol ettől a tanévtől két iskolában az ő Deák Ference és Surányi Endréje dacol majd tökéletes alkotásként a múlandósággal. Szoborkertjét és galériáját évente többezren látogatják, Tel Avivből, Vancouverből, Tokióból is jöttek már. Maga is meglepődött a statisztikán: többezer érem és többszáz kisplasztika jelzi munkásságát. Hatalmas mennyiségű köztéri szobor, dombormű és szökőkút a nyomában, és 54 évesen most is folyamatosan a jövő érdekli. Kevés nála optimistább, pozitívabban gondolkodó ember lehet. • Az állandó sikerek töltenek fel - állítja. - Sokszor becsapnak, átvernek, de kinek van ideje megállni, és ezzel foglalkozni? Érzem magamban a jövőt és csak úgy tudom megélni a holnapot, ha. előre gondolkodom. Mint egy kisgyermekes anya; minden percben megvan a dolMiskolc (ÉM) - A klasszikus és modern balett gyöngyszemeiből kaphat ízelítőt a Miskolci Nemzeti Színház Szabadtéri Színpadának közönsége június 29-én, hétfőn este fél 9-től a Magyar Nemzeti Balett, a Magyar Állami Operaház Balettegyüttesének vendégjátékában. I. felvonás: Szolovjev Szidoj - Lopuhov: Taras bulyba Kováts Tibor (Liszt-díjas, kiválóművész) Csajkovszkij - Vajnonen: Diótörő L. felvonás Horváth Adrienn és Nagy-Szent- péteri Miklós Csajkovszkij - Vajnonen: Diótörő III. felvonás Keveházi Krisztina és Macher Szilárd Delibes - Seregi: Sylvia Delbó Balázs Prokofjev - Seregi: Rómeó és Júlia ga, folyton tesz-vesz, vigyáz, tevékenykedik. Ez bárkiben megvan, csak nem mindenki teremt belőle eredményt. □ A termékeny alkotó munka az egész Józsa családra jellemző? • Apám mesterember volt, mellette hegedült. István bátyám díszkovács iparművész, János fivérem festőművész lett. Nekünk az anyag megformálása nem szabadon választott volt, hanem kötelező. Egy lópatkót vagy egy szobrot ugyanolyan odaadással kell készíteni. SzáHágai Katalin (Liszt-, Kossuth-dí- jas, érdemesművész) és ifi. Nagy Zoltán (Liszt-díjas, kiválómú- vész) Minkusz - Petipa: Don Quijote Kozmér Alexandra és Nagy Tamás momra nincs kedvenc anyag, á fa, a kő, a fém egyformán hozzám tartozik. Nincs egyetlen hely: amikor szűk lett Debrecen, Budapestre mentem, aztán Svédországba. Mint a reneszánsz szabadfoglalkozású művészek, Donatello, Raffaello, Leonardo, Michelangelo, akik ott telepedtek le, ahol éppen megbízást kaptak. □ A barcikai kiállításon sok női alak szerepelt 9 Szeretem őket, meghatározók az életemben. De sokszor fönnáII. felvonás Zenei válogatás - Egerházi: Porcelán Bölcső Bokor Zsuzsanna, Venekei Marianna, Jencses Andrea, Bajári Levente, Kováts Tibor (Liszt-díjas, kiválóművész) Túri Sándor. III. felvonás Piazzola - Manen: öt tangó Jurányi Patrik Khaled - Egerházi: Játszma Rujsz Edit és Nagyszentpéteri Miklós Lyonéi Richie - Delbó: Magány Delbó Balázs Nina Simone - Egerházi: Hajnal felé ... Venekei Mariann Gounod - Seregi: Faust Keveházi Krisztina és Jurányi Paü'ik P. Hindemith - Seregi: Kamarazene No.l. Kozmér Alexandra és Juratsek Julianna zok lovat, zenét, táncot is. Észre sem vettem, csak amikor már 15-20 kisplasztikám erről szólt. Emellett annyi történelmi alakom van, hogy képtelenség utánuk számolni. Itt a nonfiguratív madonna-sorozatom, újabban meg nosztalgiázom: a debreceni pletykáló öregasszonyok a pádon ugyanolyan kedvesek, mint a kánkános lányok. Semmi sem tudományos, minden emberi, a környezetemhez tartozik. □ Don Quijote is? • Ő a leginkább. Megbízást kaptam, hogy készítsek valamit Juan Antonio Samaranchnak, a NOB elnökének. Gondoltam, igazi spanyol, örülni fog neki. Később felhívott telefonon és azt mondta, a lehető legjobban választottam. Mert már tudja, hogy számomra Don Quijote nem a hiábavaló küzdelem, hanem az állandó próbálkozás, az akarat jelképe. Mindennap egy kicsit hozzátenni a magaméból az emberiségéhez. Az egész élet kihívás, bizonyítás, akár pályázat, akár névre szóló megbízás. Fantasztikus érzés, amikor az értékelő testületben nyolcból nyolc ember az én munkámra szavaz. Az már a múlté, hogy bemegyek a műtermembe és magamra zárom az ajtót. Mozgok, keresek, találok. Mindig van egy álmom, s mire elérem, ott az újabb, naponta gondolom át, mi az, amit még nem oldottam meg. Ide az új barcikai uszoda elé is álmodtam egy szép szobrot... Vajta Vilmos válogatáskötete Budapest (MTI) - Amíg időnk van címmel Vajta Vilmos Svédországban élő magyar evangélikus teológus tanulmányaiból jelent meg válogatáskötet, amelyet ma mutatnak be Budapesten, a Huszár Gál könyvesboltban. A most megjelent kötet válogatást ad a legtekintélyesebb nyugati magyar evangélikus teológusnak tartott Vajta Vilmos magyarul megjelent tanulmányaiból. A könyvben három témakör köré csoportosul a húsz írás. Az első fejezet a keresztény értelmiséghez szóló esszéket, korábban elhangzott előadásokat tartalmazza. A második részben a II. Vatikáni Zsinattal, az egyház identitásával kapcsolatos Vajta-tanulmányok találhatók, míg a harmadik fejezet a teológia kérdéseiről szól. Balettparádé három felvonásban Zemplén népességéről és településeiről Kétnapos tudományos konferencia a pataki várban Németh Gábor emlékére Sárospatak (ÉM - DK) - A meghívóra egy tatárfejes ónkupa fotója került. Pedig talán jobban kifejezte volna a július 2-án és 3-án rendezendő konferencia lényegét egy a 18. századból való, a mezővárosi életet ábrázoló metszet. Hogy mégis az ónkupa mellett döntöttek a szervezők, annak az az oka, hogy ez volt Németh Gábor kedvenc kupája.- Németh Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum nemrég elhunyt főosztályvezető-helyettese emlékének szenteljük a Zemplén népessége, települése című konferenciát - mondja Tamás Edit, a sárospataki Rákóczi Múzeum munkatársa. - Tragikus hirtelenséggel, 41 éves korában hunyt el idén március végén Németh Gábor, aki sokat, foglalkozott a mi térségünkkel, a mezővárosi fejlődéssel, ez volt a kutatási területe. Egyébként Szikszón született. Sajnos, már nem lehet itt a konferencián, ezért gondoltuk, hogy rá emlékezünk az előadásokkal. Tamás Edit szintén a történelmi Zemplén megyét kutatja, már régen szeretett volna egy népesség témájú konferenciát. Sárospatak Zemplén egyik történelmi-kulturális központja, így jó helyszíne lehet ennek a rendezvénynek. A kollégáinak szintén tetszett az ötlet, ezért fogott a szervezésbe.- Az ezen a vidéken élő kutatók szinte mindegyike foglalkozik a környék múltjával. Szerettem volna, hogy történészek, földrajzosok, néprajzosok, tehát több szakma képviselői adjanak elő a konferencián, így az előadások sok szálon találkoznak majd. Miskolcról, Debrecenből, Nyíregyházáról egyaránt jönnek A református gyűjtemény tulajdonában lévő ónkupa a sárospataki Rákóczi Múzeumban látható előadók. Megjelennek olyanok is, mint Péter Katalin vagy R. Várkonyi Ágnes professzor- asszony, akik Budapestről sokat járnak Sárospatakra, és Németh Gábor is közel állt hozzájuk tanítványként, kollégaként. De a szakma meghatározó alakjai mellett sok fiatal előadót is hívtunk, úgy gondoltuk, mutatkozzanak be, kapjanak teret ők is. És jönnek négyen Szlovákiából is: ketten az eperjesi egyetemről, ketten pedig bodrogköziek. A legkülönfélébb előadások lesznek a népesség és település témaköréből, a 17. századtól a 20. századig. Természetesen nem lehet teljes a kép, hiszen sokakat meg sem tudtak hívni, akik ezzel a területtel foglalkoznak, így is nagyon sűrű lesz a kétnapos program. Az előadók jó része tagja - a Rákóczi Múzeum mellett - társszervező Bodrogközi Művelődési Egyesületnek. A konferenciát anyagilag Sárospatak oktatási és kulturális bizottság támogatja.