Észak-Magyarország, 1998. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-17 / 140. szám

1998. június 17., szerda frv\% '■ í ym Jí vy** P "fjj? I A csipkeverő Kazincbarcika (ÉM - SZN) - El se tud­tam képzelni, mit lehet kezdeni a párnával, meg azzal a sok orsóval. Nagy kihívás volt, de rá kellett jön­nöm, a csipkeverés logikus, könnyen tanulható és tanítható. Ezt szeret­ném bizonyítani a Borsodi Fonóban és a X. Magyar Csipkehéten Barcikán - mondja Neszádeliné Kállai Mária. A ’80-as évek elején, a Cimbora-klubban kezdte el a kézműves foglalkozásokat a gyerekekkel. Akkor kezdett igazán bein­dulni a játszóházi mozgalom, amelynek egyik megyei atyja Marika férje, Neszáde- li Gyula népművelő, a barcikai Gyerme­kek Háza vezetője.- Elsősorban Gyula avatott be, megmu­tatta, hogy ilyet is lehet, én pedig tovább­gondoltam, és amit a Cimbiben 15 gyerek­kel kipróbáltunk, azt ő továbbadta 50-nek. Ez a körforgás lehetővé tette, hogy a leg­egyszerűbb mesterfogásokat egyre több gyerekkel sajátíttassuk el - emlékszik vissza a kezdetekre Neszádeliné, aki a fel­sőfokú népijáték és kismesterképző textil szakán szakdolgozatát a gyönyörű, ősi gö- möri csipkékből írta, mert már akkor sze­relmese lett a csipkekészítésnek, noha - ugyanúgy közel áll hozzá a textiljáték-ké- szítés, a textilfestés is.- A textilművesség királynőjének neve­zett vert csipke lett a szenvedélyem. Ak­kor már annyi mindent kipróbáltam a gyöngyfűzéstől az agyagon át a tűzzomán­cig. Ma már tudom, nem ördöngösség sem a vert-, sem a varrott-, sem a rececsipke. Sajnos, 10 évvel ezelőtt már majdnem ki­halt a mesterség, csak 3-4 idős asszony művelte. Tőlük lehetett még az utolsó percben ellesni a fortélyokat, s ma már a Magyar Csipkekészítők Egyesületében - amelynek kiállítással egybekötött alkotó­táborát, a X. Magyar Csipkehetet Kazinc­barcikán július 5-10. között rendezzük - több mint százan vagyunk. Még mindig zömmel idősek alkotják, de egyre nagyobb a nálam fiatalabbak aránya. Most kez­dünk egyre többen tenni azért, ami a Bor­sodi Fonónak is célja: ott van egymás mel­lett a kovács, a takács, a tekenővájó, így idősebbek és gyerekek is közel kerülnek a múlthoz, felidéződnek a gyerekkori emlé­kek. Nálam mindig óriási az érdeklődés, pedig nem készítek térítőt, lakástextilt, in­kább csak gallért, ruhadíszeket, szoknya­aljat. A szakkör után most művészeti alapképzésben oktatok, ahol a gyerekek bizonyítványt kapnak. Már biztos, hogy nem hal meg a szakma, amelyet a német­római császár még kötelező iskolai tan­anyagként írt elő, s amelyért a középkori magyar lányok otthagyták a szolgálóságot. A Borsodi Fonóban is tart majd bemuta­tókat a csipkeverő Fotó: Szathmáry-Király Ádámné • Két költő. Cseh Károly és Dudás Sándor lesz a vendége annak az irodalmi estnek, amelyet június 18-án, csütörtökön este 6 órától rendeznek az emődi polgármesteri hivatal tanácstermébem. A vendégeket bemutatja: Kállai József. • A református egyházkerületi ifjúsági énekkara évadzáró jótékonysági hang­versenyt tart az avasi műemlék reformá­tus templomban június 21-én, vasárnap este 6 órától. Műsorukban J. S. Bach, Te­lemann, Mendelssohn, Gárdonyi Zoltán, Osváth Viktor művei csendülnek fel. Ve­zényel Szűcs Sándor karnagy, közreműkö­dik Andrássyné Mátyus Gabriella. A befo­lyandó adományok a deszkatemplom új­jáépítését szolgálják. • A Haydn Baryton trió ad hangversenyt június 18-án, csütörtökön délután fél 6- tól a miskolci városháza udvarán (rossz idő esetén a díszteremben). Az est műso­rán Haydn-, Naumann-, Tomasini-, Bee- thoven-művek szerepelnek. Feladták a postán mail-álmaikat is Fotó: Bujdos Tibor Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Nemzetközi mail art-kiállítás nyílik szom­baton délután 1 órakor a Bükki Nemzeti Park keleti kapujában, a Herman Ottó emlékparkban. Pontosabban reggel 8-tól felépítik, majd este 6-tól lebontják az első nemzetközi mail art-kilátót. A kilátó kitalálója, a külde­mények címzettje Vass Tibor költő, képzőművész. □ Építettek-e már tornyot képes­lapokból? • Tornyot már biztos építették... Voltak különleges kezdeménye­zések a világban, készültek sza­badtéri installációk, építettek mail art-falakat. De ez nem to­rony, hanem kilátó lesz. A Her­man Ottó emlékparkban van egy használaton kívüli, életveszélyes­nek számító kilátó, ezt építjük körbe, illetve installáljuk külde­ményművészeti alkotásokkal. □ Életveszélyes kiállítás! • Nem lesz életveszélyes! Azért volt lezárva a kilátó, mert van­dálok látogatták, törtek-zúztak, bokáig ért az üvegtörmelék. Mi most kitakarítjuk, és alkalmas­sá tesszük a bemutatóra. □ A meghívón legalább kétszáz név szerepel. Érkeztek művek Csehországból, Uruguayitól, Bel­giumból, Olaszországból, Angliá­ból, Oroszországból, Ausztráliából.. • Huszonhét országból válaszol­tak a felhívásra. Általában két- három művet küldtek, de volt olyan, aki háromszázhatvan da­rabot is postára adott. □ Mi kerül ebből a rengeteg „képeslapból” a kilátóra? • Minden alkotás szerepel a ki­állításon. □ A lebontás után hová kerülnek a művek? Miskolc (ÉM) - A miskolci Ifjú­sági és Szabadidő Ház, vala­mint a Miskolci Galéria közös rendezvényét, a Péntek esték a Rákóczi-udvarban című so­rozat következő előadását jú­nius 19-én este fél 9-től tart­ják a galéria udvarán. Az est vendége Eszenyi Enikő lesz. Estje természetesen sajáto­san egyéni, mint Eszenyi minden Vass Tibor, Marcelland kitalálója • A saját gyűjteményembe. □ Ilyen tömegű alkotásból már állandó kiállítást is lehetne ren­dezni! • Ez már nekem is eszembe ju­tott. A gyűjtemény alapja koráb­ban is megvolt. De egy állandó kiállításhoz állandó helyiség is kellene... □ A kiállítás címe: Marcelland. A pályázóknak saját Marcelljük- ről vagy Marcellájukról kellett megfogalmazniuk a gondolatai­kat. Pedig eddig csak a Vass Ti- bor-versek állandó szereplője volt Kun Marcella. Ez a kiállítás, és egyáltalán ez a felhívás is a sa­ját. mítosz része? • A kiállítás címe csak érintőle­gesen utal az én művészetemre. Marcell ugyanúgy benne van, mint Marcella és a land, hiszen land artról, tájművészetről is művészi megnyilatkozása. A szí­nésznő, aki egyebek közt Shakes­peare-, Ibsen-, Szép Ernő-, Brecht-, Eisemann- és Gorkij-darabok fő­szerepeivel hódított közönségtá­bort anyaszínháza, a Vígszínház és a maga számára, most egy kép­zelt látogatáson fogadja otthonába a közönséget. Ott üti fel már ar­chivált, jelenleg futó és még mű­helymunkában lévő forgatóköny­vének megelevenedett lapjait. szó van. De tekinthetjük akár saját mítoszépítésnek is. Hiszen a felhívást nem intézmény írta ki, hanem jómagam. Én kértem az embereket, hogy fogalmazzák meg a mail art nyelvén saját ál­maik férfiját vagy nőjét. □ De ki beszél itt mail art nyel­ven? Ki ismeri fel a blöjfölőket? • Mi a blöff? Semmiképpen nem beszélnék blöffről, legfel­jebb heccről. A mail art nyi­tott. Művészek és nem művé­szek, gyerekek és felnőttek egyaránt elküldhették alkotása­ikat. Más kérdés, hogy a tehet­séges művészeket bosszantja, hogy miért keverednek ide esetleg értéktelen munkák. A mail art - bár fedetlenül adunk postára képzőművészeti alkotá­sokat - nem elsősorban művé­szeti jelenség, és nem elsősor­Kemény Zsigmond Zord idő című regényében leír egy szobát anélkül, hogy egy szót szólna la­kójáról. Az olvasó a szoba pusz­ta leírásából mégis megismeri a hőst. Egy lakószoba, egy otthon mindig nagyon beszédes. Esze- nyi Enikő otthona is sok újat elárul a jól ismert művésznőről. A Képzelt látogatás Eszenyi Enikő otthonában, című előadá­son közreműködik Mikes Lilla. ban szociológiai, hanem művé­szeti és szociológiai. Abban az értelemben művészi, hogy hiva­tásos művészek is bekapcsolód­nak ebbe a folyamatba. Szocio­lógiai jelenség onnantól kezd­ve, hogy kommunikációról van szó. Aki csatlakozik ehhez a hálózathoz, az általában azokat keresi meg, akiktől hasonló jó „üzeneteket” kap. Magam arra a mail artra válaszolok, ame­lyik művészi kihívást jelent, amelyik válaszadásra, kreativi­tásra ösztönöz. Marcelland Bükki Nemzeti Park Miskolc, 1998. június 20., szombat 8-12.00: Az első nemzetközi mail art-kilátó építése Installőrök: Ádám János, Urbán Tibor 13.00: Az első nemzetközi mail art-kilátó avatása Köszöntőt mond: Vass Tibor A kilátót avatja: L. Simon László, a Magyar Műhely szerkesztője 13.30-15.00 Performanszok ÜljLeBélaSzedekLevest Mun­kacsoport (Kábái Zoltán, k. kábái lorant, Fekete Péter) Bruthalia Alkotókor (Zemlényi Attila, Nyilas Atilla, k. kábái lorant) Zajmutatvány: Székelyhídi Zsolt 15.00 Étek itók 18.00 Az első nemzetközi mail art-kilátó bontása Péntek este Eszenyi Enikővel Keze alatt új életre kel a halott fa Oravecz Imre barcikai fafaragóval legközelebb a Borsodi Fonóban találkozhatunk Szabó Nóra Kazincbarcika (ÉM) - A pén­teken kezdődő Borsodi Fonó­ban - a Diósgyőri várban - találkozhatunk Oravecz Imré­vel is, öt éve szeretett bele a fafaragásba, s ennyi idő alatt lett erősáramú villanyszere­lőből kézműves szakoktató.- A Borsodi Fonót azért szere­tem, mert itt újra emberi közel­ségbe kerülnek az elhanyagolt, többre érdemes ősi kismestersé­gek - mond,ia Oravecz Imre, aki most is számtalan különleges­séggel érkezik a „fonóba”. A Bláthyban végzett villany- szerelő szinte egyik napról a má­sikra fogott más mesterségbe. A kazincbarcikai Gyermekek Házá-, ban karbantartó volt, gyakorta besegített az ottani kézműves szakkörvezetőknek, akik tőle kér­tek faeszközöket. Hobbinak in­dult a fával való bütykölés, aztán szó nélkül ráállt, hogy a ház beis­kolázza Galánfi András nádudva­ri mester fafaragó tanfolyamára. Azóta 5 év telt el, s minthogy mindenki biztatta a fiatal Ora­vecz Imrét, mindig tovább lépett. Először csak hétvégén mívelte a fát, aztán játszóházazni kezdett, később kézműves oktató lett és a népszerű, alagsori szakkörét ki­nőve az alapfokú képzést a Ko­dály Zoltán Művészeti Iskolában folytatja. Már nem kell biztatni, döntött. Ebből akar megélni, erre akar koncentrálni, ebben leli örö­mét, sikereit. Oravecz Imre fél­úton van a népi iparművész cím felé, legtöbb munkáját zsűrizteti.- Természetes környezetben la­kom, erdő mellett, minden termé­szetes anyagot szeretek - mondja. - Itt, a házamban szeretnék olyan oktatóműhelyt kialakítani, ahol múlt századi mintára végez­nék inasképzést. Úgy érzem, szé­pen haladok a célom felé. A 38 éves fafaragó használati tárgyakat, dísztárgyakat, játéko­kat, játszótereket, újszerű, orga­nikus rendszerű kerítéseket, szabadtéri szobrokat, rönkbúto­rokat álmodik meg és készít. A fát úgy használja fel, hogy minél több maradjon belőle, s életben maradjon holta után is.- A fa belsejét akarom meg­mutatni mások örömére. Nem mérgező anyagokkal, csakis a ré­gi, falusi mesterek módszei’eivel dolgozom. Pác és lakk helyett a diófát dióbéllel dörzsölöm be, fokhagymával kezelem a rézvere- tet, s illesztem a helyére, amely olyan reakcióba lép a fémmel, hogy minden ragasztónál erőseb­ben tapad. A bútort méhviasszal ápolták eleink, a fát mésszel bar­nították, „ganéval” tartósították, semmilyen mű anyagot nem használtak. Ezt szeretném továb­börökíteni. Az első Borsodi Fo­nóban nagy sikere volt a termé­szetes anyagokból készült, beren­dezett babaházamnak. Egy fiatal egyetemista másfél órán át bá­mult, hallgatott és jegyzetelt, ahogy dolgoztam. Akkor lettem biztos benne, hogy jól választot­tam, amikor változtattam. Szívesen készít gyerekjátékokat is Fotó: Szathmáry-Király Ádámné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents