Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-30 / 126. szám
II Észak-MaoyarqkszAg RIPORT - TÖRTÉNELEM 199». Május 30., Szombat Az ünneplés terhéről, a boldogság titkáról Gyarmati Béla- Gyere, kiszaladunk Tapolcára! Megmutatom a trófeáimat! Már jó két órája rabolom Kiss János István professzor idejét (pedig ez ugyancsak drága idő), mikor az előbbi mondat elhangzik. A trófeák érdekelnek, különösen az elsőül elejtett kapitális muflon. A bökkenő csak az, hogy nem szeretnék visszaélni vendéglátóm nemeslelkűségével. Nos, erre én itt, ebben a meghitt közegben, képtelen vagyok. Dehát mióta meghitt közeg egy kórház sebészeti osztálya? Valahogy úgy van ez, hogy a portás készsége, a nővérkék érdeklődő tekintete, a gyors és póztalan intézkedések megnyugtatják a pácienst: egyszerre varázsa támad a helynek. Hogy . mindez világosabb legyen, felidézek egy emléket a közelmúltból:- Na, dobd le a ruháid, mindjárt megoperálunk! Ezt maga a professzor mondja, akihez csak azért mertem bekopogni, mert gyerekkorunk közös helyszíne, meg néhány jó találkozásunk okán nem érzek különösebb válaszfalakat. De hogy azonnal megoperáljanak?! Pedig nincs életveszély, csak két kis izé (bőrelváltozás) a kézfejemen.- Nyugodtan vetkőzzön előttem, láttam már ilyesmit - így a főnővér, aki egymás után nyújtja át a ruhadarabokat, amelyeket a műtőben viselnem kell. Közben eszembe jutott, hogy a „műtéti hegeket” majd háborús sérülésként fogom - ivás közben - mutogatni. (Sajnos, a dologból nem lett semmi, mert a legkisebb nyoma sem maradt az operációnak.) Szóval ilyen emlékeim vannak a miskolci Semmelweis Kórház Sebészeti Osztályáról, s miután hiú az ember, olykor azzal dicsekszem, hogy engem itt bármikor megoperálnak. (Azt elhallgatom, hogy évente ötezer-nyolcszáz embernek van még itt hasonló protekciója...) Most azért vagyok itt, mert Kiss János István professzor Medárd napján hatvanesztendős lesz, s- a magam módján - szeretném köszönteni. Pedig a professzor bevallja: terhes neki minden ünneplés... Más tán póznak vélné, de én értem. Legalábbis jobban értem mint az idegenek, hogy szó sincs itt álszerénységről. Szatmárban, a Szamos mentén - ahol én is eszméltem - kemény, erős, őszinte emberek élnek. „Ami a szívemen, a számon” - ott ez a regula. S nem is a legfőbb! Mert a legfőbb az, hogy mindenkinek tennie kell a dolgát - tehetsége szerint! Kiss János István professzor titka tehát meg vagyon fejtve. Különös szerencse, hogy én még ismerhettem tanárait-, akik elindították, akik gyerekként is látták benne a későbbi EMBERT. Mit mondjak? Nem csalódtak. Sem a fehérgyarmati pedagógusok, sem a debreceni híres oskola - református kollégium - tanárai, sem a nagyerdei egyetem professzorai. Schnitzler József, a Debreceni Orvostudományi Egyetem II. sz. Sebészeti Klinikájának igazgatója - az egykori tanítómester - sem csalódott, mikor megtekintette Miskolcon a - Kiss János István által vezetett - sebészetet, illetve az újraszervezett mellkassebészetet.- Mikor is volt ez?- Nyolcvanöt tavaszán. A dátum azért is emlékezetes, mert Szigethy Jenő kollégám javasolta, hogy vigyük el vadászni Schnitzler professzort. Apám is vadászott, házilag készítettük a töltényeA vendéglátó: Kiss János István professzor két, de már 1949-ben bevonták az engedélyét, mert egyszerre „megbízhatatlan” lett, mint minden jobb gazdaember. Tehát nem volt nekem egészen idegen a vadászat, de felnőttként ezúttal adtak először fegyvert a kezembe. Korábban úgy éltem, mint az aszkéták. Hétközben a klinika, majd a kórház, hétvégeken pedig tudományos publikációkat írtam. Mindezt - valami belső szükséglettől vezérelve - így tartottam természetesnek, fontosnak. Fontos is volt! Valami mégis hiányzott. A természet, a különböző rendű és rangú emberek társasága. Mert persze, hogy kerestem a kikapcsolódást korábban is, és meg is találtam az olvasásban, meg a zenében, de élő emberekre is szükség van a szabad napokon. Leginkább olyanokra, akik nincsenek fehér köpenyben...- Hanem szoknyát viselnek, s kellemes parfüm- illat lengi körül őket...- Igen, igen! Hosszabb egyedüllét után a családi boldogságot is megtaláltam, s a feleségem megértette...- Ne tovább! Most jöhet a szentencia...- Nem én találtam ki, de van a mondásban valami mély realizmus. Tehát: a sebészfeleség olyan özvegy, akinek él a férje. Ezen már a tapolcai házban nevetünk - hármasban. A feleség pszichológus. (Képzeld, mi volna, ha például színésznő lenne! - veti közbe a prof.) így hát minden meg van értve. Hogy pontosan mi, azt nem részletezem. Talán annyi is elég, hogy reggel hattól este hatig (és tovább) nincs férj, házigazda, apa. Legfeljebb egy telefonszám... A telefon Tapolcán is cseng, úgyhogy kisvártatva egyedül maradok a muflonokkal, szarvasokkal, vaddisznókkal. Később megint csak a sebészetről beszélünk, ami az elmúlt évtizedekben óriásit fejlődött. De nemcsak a szakmáról van szó. Legfőképpen arról, hogy jó embernek kell lenni! Egy megjegyzéssel, egy gesztussal sem szabad ártani senkinek! Hogy az erkölcsi züllést meg kell akadályozni, hogy az egyéniséget tisztelni kell, hogy nem szolgalelkű alattvalókra van szükség, hanem szabad - önállóan gondolkodó - effl’ berekre. Nem kérdezem, mert tudom, hogy az egészségügy berkeiben (is) él és virul a szervilizmus. Kis® János István osztályán ellenben kollegiális a szellem, baráti, sőt - olykor - évődő a hangnem. A professzor például fontosnak tartja, hogy ki minél több műtétet csináljon a maga szakterületén. Ő maga rendszerint úgynevezett „nagy műtéteket” végez - köztük sok nagy mellkassebészeti beavatkozást. Egyszer aztán úgy adódott, hogy vakbélműtéthez kellett bemosakodnia. A fiatal kollégák összenéztek! Hogy fog ez menni kellő gyakorlat nélkül? Persze nagy nevetés, mert a kórházi szlogen szerint; vakbelet a portás is tud operálni. A műtők negyven fokos melegében azonban nincs nevetés. Mert mindig van kockázat... Láttam már Kiss János István professzort bemosakodva - műtét előtt. S észleltem, hogy - kölcsön véve Petőfi szavait - eltűnt előle a világ, eltűnt előle az idő... ÓH, ADD MEG NEKI URAM MÉG SOKÁIG AZT AZ ERŐT ÉS NYUGALMAT, MELLYEL MEGMENTHET BENNÜNKET AZ ÉLETNEK! ★ Kiss János István az utolsó békeévben született. Szatmár-Bereg déli peremén, a Szamos folyónál serdült fel - Nábrádon. A kisközségben kilenc és félszázan laktak akkoriban, s Fehérgyarmat volt az utolsó posta. Prof. Dr. Kiss János István 60. születésnapja alkalmából - június 8-án - Aktualitások az ezredvég sebészetében címmel ünnepi tudományos ülést rendez a miskolci Semmelweis Kórház Igazgatósága, valamint Általános Sebészeti és Mellkassebészeti Osztálya. A tanácskozáson debreceni, budapesti, pécsi és miskolci professzorok tartanak előadást a tudományterület legújabb eredményeiről és vitatott kérdéseiről. L „Vigyázz, magyar, vigyázz, éjjel is ébren légy, Ki tudja, mikor üt rajtad az ellenség?” (Petőfi Sándor) ® májusának végén az ■ 0"wO uniót kimondó határozat mellett a fenyegető jelek eltörpültek, hiszen mindenki bízni akart egy régóta vágyott jobb világban. A minisztertanács azonban nem hagyta abba a készülődést a jövendő összecsapásra. Ezt mutatja az a május 30-i intézkedés is, amikor Széchenyi indítványára döntenek az „I.Ferenc” gőzös felfegyverzéséről. Később, 2-án még 3-4 gőzhajó megvételére és hadihajóvá alakítására hatalmazzák fel a közlekedési és a hadügyminisztert. A szerbeket egy részét lecsillapítandó a temesi határőrség és a csaj- kás kerület feudális kötelezettségeit eltörlik. Igaz, azok ekkor már jóval többet követelnek. A szlovák ügyekben a kormány erőszakhoz folyamodik. Úgy akapa mozgalmukat megtörni, hogy június 1-jén elfogatóparancsot ad ki Hodzsa ellen. Amíg az olasz fronton súlyos harcok folynak Ausztria és a piemonti- szárd csapatok között, a nálunk állomásozó katonák helyzete sem tisztázott, hiszen május 30-án a pesti Károly laktanyában elhelyezett magyar honvédek összeverekszenek a 23. (Cecco- pieri) sorgyalogezred olasz katonáival. Az olaszokkal később is meggyűlik a kormányzat baja: amikor a fővárosi helyőrség csapatai ünnepélyesen esküt tesznek az alkotmányra, a 23. ezred olaszai megtagadják ezt A júniusi első nap meglévő társadalmi feszültségekre is árulkodik: a I 8 4 8 - I 9 S 8 \ it. ^ ^ - %. m. m, ^ Selmecbányái bányászok küldöttséget menesztenek Kossuth Lajoshoz, hogy béremelést követeljenek. Az Erdéllyel való egyesülés sem zökkenőmentes. Az erdélyi országgyűlés joggal tartott attól, hogy a még működő erdélyi Kancellária visszatartja az uniót kimondó törvényt Teljesen szabályos és hivatalos másolatot készítettek tehát a törvényről, s június 2-án Pesten átadták azt Batthyánynak. A törvény eredetijét Puchner királyi biztos futára vitte magával Innsbruckba, ahol - mint kiderült - valóban le akarták tagadni megérkeztét. Csak a másolat hatására került elő a futár az eredeti dokumentummal. A szentesítésre ezek után került sor. Június 1-én a horvát báni tanács tiltakozik Jellasics Innsbruckba utazása ellen, majd másnap Jellasics kijelenti, hogy nem kezd tárgyalásba a magyar kormánnyal. Ezek után - a királyi tilalomnak sem engedelmes- kedve - nyitja meg a horvát szábort A gyűlésen elfogadott határozatok az önálló magyar had-, pénz- és kereskedelemügy megszüntetését is követelik majd 11 pontos június 5-i petíciójukban. Ugyanekkor terjesztik ki a délvidéki kománybiztosnak, Csányi Lászlónak hatáskörét a Dráva-vonal megszervezésére. Június 2-án Mihálcfalván a székely határőrök és a földfoglaló román parasztok összeütközése után 12 halott és 9 sebesült román marad a földön. Ez sem a békés megegyezést segíti. Prágában 2-án ül össze a pánszláv kongresszus, amely a német egység létrejöttével kapcsolatos közös szláv álláspontot tárgyalta meg. A Habsburg Birodalom szláv küldötteinek vezéralakja a cseh történész, Palacky volt. A résztvevők hitet tettek Ausztria fenntartása és föderatív átalakítása mellett. Egy nyilatkozatnál azonban nem jutottak többre, mert közben kitört a prágai felkelés. Június 3-án V. Ferdinánd a határ- őrvidékek legfelső irányítását az osztrák hadügyminiszter alá rendeli, s bár intézkedését később (június 8-án) módosítja a magyar hadügyminiszter javára, ez is fokozza a zavart. _ Közben 3-án Djodje Stratimirovics Újvidékre fegyverbe hívja a szerbeket, s ezzel elindulnak a szerbekkel kitörő háborúskodás előkészületei. Június 4-én az itáliai hadszíntér eseményei mellett fontos szerep jut a Nép Barátja című hetilap megindulásának. A lapot kormánypárti néplapként Vas Gereben és Arany János szerkeszti. Későbbi népszerűtlenségében az is szerepet játszik, hogy a Nagyszalontán tartózkodó Arany távollétében a lap modora bizalmaskodó, lekezelő lesz. Az újság magyar nyelvű változata mellett megjelenik szlovák, horvát, román és német nyelven is. Június 5-e a hadi készülődés részintézkedéseit hozza, ekkorra ugyanis nyilvánvaló lesz, hogy az összecsapás elkerülhetetlen. Hamarosan be is következik... (Folytatjuk) A sorozat szerkesztője: Gulyás József A karlócai gyűlésen a szerbek pátriárkájává választott Josif Rajcsics karlócai metropolita toborzókörutat tart a Délvidék szerblakta falvaiban- Heindrich Gerhart litográfiája Múltidéző kérdések Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeit felidéző cikksorozatunkhoz kapcsolódóan minden héten három kérdést is felteszünk olvasóinknak. Azok között, akik helyesen válaszolnak, és a megoldást - a lap alján közölt rejtvényszelvénnyel együtt - a megjelenést követő hét csütörtökjéig eljuttatják szerkesztőségünkbe, hetenként három darab 500 forintos könyvutalványt sorsolunk ki. Címünk: Észak-Ma- gyarország szerkesztősége, 3501 Miskolc, Ff.: 351. Előző heti rejtvényünk megfejtése: Petőfi Sándor Lenkei százada című versében örökítette meg a Württemberg huszárok hazatérését; Fiáth Pompeius elesett a szerbek ellen Szenttamásért vívott harcban; az. utolsó erdélyi rendi országgyűlés 1848. május 29-én ült össze. t Szerencsés nyerteseink: Kiss Erzsébet, Mezőcsát; Kulcsár Emese, Miskolc; Lővey Ferencné, Miskolc. A könyvutalványokat postán kapják meg. 1. Mikor tört ki az 1848-as prágai forradalom? 2. Ki volt az Itáliában harcoló osztrák csapatok főparancsnoka? 3- Milyen fegyverből rendel 100 000 darabot a június 5-i magyar minisztertanács?
