Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-16 / 114. szám
199a. MAjus 16., Szónkat I*] ■. ...... ,,,, A cigányoktatásról egy arnótí osztály ürügyén Dobos Klára Szerettem volna „igazolni" a szociológusi tapasztalatot, ezért feltettem ugyanezt a kérdést az ar- nóti Weöres Sándor Általános Iskola speciális osztályába járó cigánygyerekeknek. Mi tagadás, nem említették a zenét és a táncot. Az elsőként megszólaló Józsika azt mondta: az a legfontosabb, hogy a csaladom szeressen’... Hogy a többiek mennyire szívből mondták a kisfiú után, hogy nekik is a család a legfontosabb, az persze ellenőrizhetetlen. Kis termük fő díszítőeleme mindenesetre egy elegáns járgány plakátja. Mikor rákérdeztem, lelkesen Iwlogattak. persze, szeretnének olyannal száguldozni. Erezve a „csapdát”, egyikük azonban hozzátette: de tényleg nem ez a legfontosabb... Iskolapéldák- A megyében a cigányoktatás terén három olyan települést emelnék ki, ahol példamutató munka folyik - mondja Bányiczki Lászlóné, a pedagógiai intézet kisebbségekkel foglalkozó munkatársa. - Társulási formában működik Baktakék és a körzetében lévő hét település iskolája. Ózdon az ÁMK-ban speciális területre szakosodott oktatás folyik cigánylányok részére: szociális munkásokat képeznek általános iskola után. Nagyon jó példa, hogy elhelyezkedést is biztosítanak a fiataloknak a helyi kórházban, a város különböző szociális intézményeiben. A harmadik iskolapélda az edelényi alapítványa óvoda és munkaiskola, amelyet néhány pedagógus hozott létre. Ez az enyhén fogyatékos cigánygyermekek oktatását, tanítását tűzte ki célul, de három éve már óvodásokat is befogadtak. Tavaly már elérték azt, hogy az óvodából kikerült gyerekek egyike sem a speciális iskolában folytatta a tanulmányait, hanem bekerült más iskolába. Tehát nem volt szükség ónnak a programnak az alkalmazására, ami az enyhén fogyatékos és a súlyosan hátrányos helyzetben élő gyerekek oktatására készült, hanem úgy tudták őket felkészíteni az iskolára, hogy normál általánosba mehettek. Viharos eredmények Az amóti iskolában folyó munkát konkrétan nem ismeri a pedagógiai intézet munkatársa, csak az egykori tiltakozásról hallott. Nagy vihart kavart ugyanis az a tény, hogy az iskola igazgatója felzárkóztató osztályt alakított ki a hátrányos helyzetű gyerekekből.- Kísérleti jelleggel hoztuk létre ’92 szeptemberébe11 a gyengébb tanulókból álló csoportot - emlékszik a kezdetekre Tőzsér László igazgató. - Ez nem cigányoknak lett kitalálva, hanem olyan gyerekeknek, akik keveset jártak, vagy egyáltalán nem jártak óvodába, hátrányos helyzetű családokból származnak. Más kérdés, hogy a cigányok között többen vannak ilyenek. Nálunk 19 százalék a cigánygyerekek aránya: 343 tanulóból 68 cigány van, és 25 gyedek jár a külön osztályokba. Kezdetben nagy felháborodást keltett a szülők körében ez a program. Az első szülői értekezleten azonban a korábbi tanító néni, Dobos Beáta meggyőzte őket, hogy sokkal előnyösebb a gyengébbeknek kisebb létszámú osztályba kerülni, így jobb eredményeket érhetnek el... A családok között volt egy-kettő, akik nem értettek egyet az osztályba sorolással. Amikor a nevelési tanácsadó megvizsgálta a gyerekeket, bebizonyosodott, nem volt igaza a szülőnek. Ebben az iskolai Pénz, gazdagság, autó... válaszolták az alsós kisdiákok arra a kérdésre, mi a legfontosabb számukra az életben. Vagyis a tény az, hogy ezt az értékrendet az osztály ..fehér" tanulói állították fel. A cigánygyerekek egészen mást- a zenét és táncot!- említették első helyen... programban azt is meghirdették, hogy akik jó eredményt (3,5 fölöttit) érnek el, azok továbbléphetnek a nagylétszámú átlagosztályokba. Egy-egy tanuló mái- ment így át másik osztályba, de az igazi látványos lépés ebben az iskolaévben volt: Némethné Végh Judit negyedikesei közül hatan kezdték az ötödiket az atlaggal. A tapasztalatok szerint ezek a gyerekek könnyebben kezelhetők. Látszik, hogy bizonyítani akarnak. Ok megtettek valamit azért, hogy bekerüljenek az osztályba. Félévi értékelésnél is bebizonyosodott: most már nem ők a legrosszabbak. Egyetemi álmok Esélyük tehát volna a továbbtanulásra, lehetőségük azonban kevésbé. Hiszen a továbbtanulásnál jönnek az újabb problémák. A szülő örül, beírat, aztán kapásból legalább 20 ezer forintot ki kellene fizetnie ahhoz, hogy a gyerek - képletesen szólva - egyáltalán belépjen az iskola kapuján. Ezt a pénzt még valahogy összeszedik. De ha el is kezdi a középiskolát, otthon nem tud tanulni, mert nincs egy szeglet, ahova le tudna ülni. Aztán ha még ezt is megoldja: a cigányok korábban érnek testileg. Hamarabb szeretnek emiatt kétkezi munkát is végezni. Volt olyan, hogy nem jött a gyerek iskolába, és kiderült, hogy dolgozik egy építkezésen. Úgy kellett érte menni. A lányok meg szülnek a továbbtanulás helyett. Problémaként említi az p.noti igazgató azt is, hogy a mostani szakképzésben két évig csak elméleti, közismereti tárgyak lesznek, és egy kis pályaorientáció. A cigány tanulók, akik szakmunkásképzőben eddig valahogy megállták a helyüket, még inkább ki fognak maradni. Ezeknek a gyerekeknek valamilyen kollégiumszerű ellátást kellene biztosítani, hogy az otthoni hátrányos környezetből kikerülve nyugodtabban tanulhassanak. Amíg ez nem lehetséges, addig nagyon kevés lesz az olyan cigány, aki példát, mutathat társainak. Józsi, a jövő Talán majd Józsi. A kisfiú magabiztosan állítja: ő egyetemre szeretne menni.- Apukám is elvégezte a nyolc általánost, és mégsem tud „elállni” - hallhattuk tőle indoklásképpen. Osztálytársai közül Zoli legalább a középiskoláig szeretne eljutni. Van, aki focista, van, aki „kompuTT f , ___ • J ózsi egyetemre készül... teres” szeretne lenni (ő sem bánja, hogy ahhoz egyetemet kell végezni), van, aki jogász, („nem tudom, milyen iskola kell hozzá, de ki szeretném járni”), és lesz egy nővérke is... Közoktatási intézményeinkben mintegy 80 ezer roma gyereket nevelnek - olvashattuk nemrégiben az MTI híradását. A középiskolákban azonban csak 500-600-ra tehető a számuk; a főiskolákon, egyetemeken pedig 200-300-ra. A cigánygyerekek többségének tehát - elméletileg - a nyolc altalános a legmagasabb iskolai végzettsége... A Művelődési és Közoktatási Minisztérium cigányoktatásért felelős osztályvezetője, Raduly István szerint tíz elsős romagyerek közül csak néhány jut el a nyolcadikig.- Ha azt veszem, hogy az utóbbi száz esztendőben összesen 30-40 roma fiatal tanult például a pedagógusképző intézményekben, hat éve pedig minden évben 50 vagy ennél is több. akár elégedett is lehetek - mondja az osztályvezető. Ám a cigány értelmiség számarányának gyors és erős növeléséhez ez nagyon kevés. Az általános és a középiskolákból sokan kimaradnak. Ezen úgy próbálnak segítem, hogy mar az óvodában nagyobb gondot fordítanak a cigánygyerekek iskola-előkészítésére. Egyrészt, hogy a nyelvi, szociális és egyéb hátrányaik miatt ne az értelmi fogyatékosok között tanuljanak, másrészt, hogy megállják helyükot az általános iskolákban.- Kétségtelen, hogy a romák értékrendjében még nincs kitüntetett helye a tanulásnak. Részben a szegénység, a megélhetésért való küzdelem miatt, de az életmód miatt sem. A cigány értelmiség már tudja, hogy más az életszemlélete, életvitele az érettségizett embernek, és hogy megéri főiskolát, egyetemet végezni. Helyesnek tartja a minisztéiium képviselője, ha a külön foglalkozást igénylő cigány- és nem cigány- gyerekeket gyűjtik egy csoportba a felzárkóztatás szándékával. Történelmi köz(öny)össég Hogy' miért vannak ebben az osztályban, azt jól látják a gyerekek, és nem szégyellik: „Szerintem nem ütöttük meg azt a mércét, hogy más osztályba mehettünk volna - fogalmazza egyikük. - De az osztály legtöbbje most már jobban tanul...”- Az osztály nagy része már rendszeresen megcsinálja a leckét is - mondja Némethné Végh Judit.- Sajnos, alapvető hiányosságok vannak náluk, mert otthonról nem nagyon hozzák az ismereteket Tavaly például egy órán azt tanítottam neki, mikor születtek, de van, aki az órát nem ismeri, van, aki az évszakokat. Az igazi gondot azonban ott érzem, hogy mi nevelünk, de sokszor a család otthon átnevel. Megnéztük például a Honfoglalás, meg az István, a király című filmeket. Ez a vad, érdekes, színes világ nagyon közel áll hozzájuk, rendkívül élvezték. Másnap aztán valamelyikük flegmán megjegyezte: „És nekünk ehhez mi közünk?” Örültem, hogy nekem meg se kellett szólalnom, mert az egyik kisfiú elmagyarázta: ebben az országban élnek, ezért nagyon fontos, hogy megismerjek ezt a történelmet. Ekkor beszéltük meg, hogy ha a magyar történelmet végigvettük, akkor sor kerül a cigány történelemre is. Ennek nagyon örültek. Vasszigor és szeretet- Ha valakinek minőségi pótlékot adnék, hát Némethné tanárnő lenne az első - jegyzi meg a tanáriban valaki. A kollégák elismerik a felzárkóztató csoportokkal foglalkozók munkáját. És elismerik, szeretik tanárnőjüket a gyerekek is, ami természetesen fordítva is igaz.- Szívszorító, ahogy próbálnak néha segíteni. Egyszer sietnem kellett be Miskolcra, de nagy késésben voltam. A gyerekek sürgettek. Aztán mikor látták, nincs remény, lerohantak a buszhoz, és ott rimánkodtak a sofőrnek, hogy tessék már megvárni a tanár nénit. A szikra Józsi agyából pattant ki. Aztán a csokit másnap nem fogadta el, mondván, hogy nem ezért tette... De nincs könnyű helyzetben a tanárnő, hiszen mint meséli, tanítványai „örök nyugtalanok”. Időnként olyanok, mint a három-négyéves gyerek. Természetes, hogy földhöz csapják magukat, ha valami goi djuk van. Egy perc múlva aztán megnyugszanak.- Nincs jogunk átformálni őket, de szocializálni igen, az együttélés alapszabályait nekik is be kell tartaniuk - gondolkodik hangosan a tanárnő. - Tálán az a baj, hogy' ők mindig kapnak, es úgy is gondolják, nekik minden jár, ezért semmit nem kell teljesíteni. Az előző osztályaim fele annyit sem kaptak tőlem, mint ők. Minden hónapban két gyereket küldünk ingyen bábszínházba, vittem őket könyvtárba, kirándulni... Tulajdonképpen kétféleképpen lehet őket kezelni: egyrészt vasszigorral, másrészt - és ezt gondolom hasznosabbnak - szeretettel. így sokkal könnyebb dolgozni velük, hétről hétre javulnak... Persze, jó lenne, ha leime valamilyen oktatási program, hogy ne kellene „kísérletezni”. Játékos módszert nem nagyon akarnék, mert éppen a fegyelemre szeretném őket szoktatni. Hol tortát hozok nekik, hol kiabálok, minden módszert bevetek ennek érdekében. Nincsenek ók más anyagból, csak eg)! kicsit lobbanékonyabbak, „szerelmesebbek”... Fotó: Dobos Klára
