Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-16 / 114. szám
Ly ÉM-HétvIoi literátor 1998. MAjus 16., Szombat o LITERÁTOR Az ÉSZAK-Magyarország irodalmi melléklete Fábián György tata-szimfónia ’96 1.- újra itthon Arcomba fúj a kép a régi földi zöld visszatérő álom ez és mégis több valóság egy évnyi rémálom mögött hazajöttem család és otthon-meleg tűz a törzs a tóval szemben sámándob kezemben hogy emlékekkel s gondolatban emberekkel szeretkezzem Sípos László Az első kenet Hajnal folyik a fegyvereken kabát ing nadrág már megadta magát a Sár seregeinek És féltük Zebaoth urát mert nyelve nyelvünk volt és szegeket kovácsoltunk mert keserű lett nyálunkban a fájdalmak embere És arcunk apáink arca és dalunk apáink dala Megszámláltuk a Fenevadat és kitépték karunkat mert a jászolt markolta és gyomrunkat kiszakították a láncok Alkonyunk volt a Biblia És imát mormoltak a részletek minden éjjel fülünkbe súgták a pokol nevét Oh Istenem A hallgatást csöndnek neveztük mióta hinni kezdtek a hitetlenek És Jézus szavai tüzet fogtak és feltámadtak az emlékek Aztán az álmok gyermekszíveket halásztak meddő szeretőnk méhéből és hatalmas szánk anyáért kiáltott ha elengedték meleg tenyerünk Mert ujjainkból vér csöpögött ha rózsát téptünk Isten kertjéből Emlékszel Szerkeszti: Ifass Tibor ............ . . . : :: ■ ■ Sí pos László Vérző falak előtt ITlost olyan, akár egy koldus, hanyatt fekszik Miskolc utcája,- mint tavasszal a szerelmes fák - zsebünk melegét dobjuk rongyos kalapjába. A Nyomor tükörről álmodik, belenéz, hogy leköpje magát, s mint a néma kisgyerek, állunk, kézen fognak a betonszobrok. A nevetések elfogytak szánkból, csókot lehelünk Miskolc ablakára, s ti Hegyek ráborultok, mint szerető anya holt fiára. Könnyek dörömbölnek a keresztek falán. Sípos László hollótél, hattyútavasz „...megváltásunk fáját holt fából ácsolták. Rajta egy hulla függ aki semmiben sem különbözik egy közönséges latortól. Ő a mi örök életünk gyümölcse. ” (Simone Weil) akkor is ha méhedben énekelve fogant a hajnal akkor is ha kiüresedett szívem virágba zokogod újra akkor is ha szívdobbanásaidban fekszem és takaróm tenyered - vacsora hűl az asztalon akkor is ha az utolsó akkor is ha kő vagyok sárba feszítenek a lábnyomok akkor is ha szárnyunk a naphoz hiába emelte arcunkat akkor is ha fény röppent fel a tóról és ujjamra szállt egy napmadár - akkor is Jézusok voltunk és Pilátusok markoltunk vérző szögeket! melletted halok - álomba. Salamon Szilvia Menedék „...s a pókhálón át elrebegte imáját a szivárványnak ” (Arthur Rimbaud) Síkos falakon Csüggő gomba-táncok, Puffadt penész, Likacsos mészvázak! - fázom, Mint kombinés Csöppen. Lépt kong Párás-langy szélben- böfög a pince luk-szem mered: vak ablak zöld üveg, pálinkák pince-köpet, liheg, sós mereven hernyóz degesz vállamra vastagon könny-gerezdek nevetnek csupaszon bámész falakon. Bán Olivér Harmónia néha megpróbálom megtalálni az összhangot de na ledöntöm a falakat a tértől idegenülök el és nem huppan szívembe a világ hiába nyitom szét szárnyakként a mellkasom hiszen az olaj is úszik a vízen és csak nehezen tudom levakarni a szivárványozó pocsolyáról ráolvadt tekintetemet mivel a madarak odalent is összehegesztették homlokainkat az éggel ősz halántékaim ellenére tisztábban iátok mint valaha már tudom hogy a korral csak damilunk rövidül de a horogra akadt hínárt senki nem cseréli pontyokra és tudom hogy az egyén belső harmóniája elvész a társadalommal folytatott kölcsönhatásban Bán Olivér Lázasan azt hittem tükörtojás az arcod és frissen felütött fejemben azonosságunk fényét veri vissza de tisztára töröltem a tányért és az utolsó falatok után éreztem, hogy ez már nem az az idő amikor a postás masnit kötött szívünkre és az eget kémlelő fák díszkíséretet adtak álmainknak koponyámban apró pelyhek tollasodnak és valami furcsa lény hamarosan kirágja magát az utcára belőjem a bókoló villanypóznák közé már hallom is kopogtatását kapuimon különös élvezettel tölt el ahogy csőre összeroppantja szemeimet mindig feszítette tüdőmet de most felköhögöm egész eddigi életem tata-szimfónia ’96 2.- mély éji kéj Sötét éj a bőröm és szakállaim a fenyőfák fent vagyok az ég-tetőn s mélyen a világ táltosok között az életem lelőttük a sárga villamost engedelmesen elnyúlt mint Attila a sátrában mint Attila a síneken tata-szimfónia ’96 3.- sámánének Tűz lobban fel víz-tó partján földnek fáján lég-égnek fel Isten hátán ugrálj körbe Ónmagad vagy víztükörbe’ tata-szimfónia ’96 4.- végkifejlet Tábor hamvadó tüzénél ül sámán nézi valami nagy rém clhordja törzsét „bűzös, vad csomókban” a civilizáció már csak a víz maradt itt kocsonya-szép gondolat-hulfámzik és a festmény Daróczi Viktor rajzai Initiale N1TIALE? E NÉV HALLATÁN SOK MINDEN ESZÉBE JUT AZ érnék. Lehet betűtípus, "ak csak egy idegen szó, : betűk ismeretlen egyvelege. Mi, a fiatalok egy csoportÄpj A NEVET VÁLASZTOTTUK ff 1998. március 9-i alakuló közgyűlésen IRODALMI ÉS B IŰVÉSZETI EGYESÜLÉSIEK. Célunk, hogy fiatal ALKOTÓKAT SEGÍTSÜNK a pályakezdésben, ÁIKAT BEMUTASSUK A AGYKÖZÖNSÉG előtt. Alkotó kortársainkat szenttel VÁRJUK MŰHF.I.YEOG- ^OZÁSAINKRA, MELYEKET EN HÉT SZERDÁJÁN ESTE 6 ÓRÁTÓL TARTUNK A MISKOLCI ÁZ KLUBJÁBAN. (Az egyesület tagjai)
