Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-13 / 111. szám
1998. MAjus 13«, Szitu* KULTÚRA Észak* Magyarország w Kitüntetett képzőművészek MSZOSZ-díjat kaptak a diósgyőriek Miskolc (ÉM - DK) - A SZOT Állami Díj igen magas elismerést jelentett a szocialista Magyarországon. E kitüntetés „örököse” - a hasonlóképpen jelentős - MSZOSZ-díj, melyet az idén a Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődési Házban működő Diósgyőri Vasas Képzőművészeti Körnek ítélt a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége...- A képzőművészeti kört 55 éve alapították - tájékoztat Kovács Lajos, a művelődési ház igazgatója.- Csak amióta én itt vagyok, 10-15 év alatt, közel 130 kiállításuk volt, és ezeken mindig nagyon jól szerepeltek. Szinte mindig elhoztak valamilyen díjat. Hogy egyénenként hány bemutatkozásuk van, azt pedig nem is tudom követni... A képzőművészeti kör jelenleg mintegy' negyven- tagű. Mindannyiuktól kerül legalább egy alkotás a szeptemberre remélhetőleg megjelenő jubileumi kiadványba, amelynek elkészítéséhez nagy segítséget jelent az MSZOSZ-díjjal járó pénzösszeg.- Igazán erős anyagi bázisa nincs a háznak, ezért a kiadványhoz még kell szponzorokat is keresnünk. De azért lehetőségeinkhez képest támogatjuk a képzőművészeinket. Három helyiség például csak az övéké, és amikor nyitva van az épület, nyugodtan bejöhetnek dolgozni. Mi biztosítjuk az anyagot, a festéket is. Évente pedig nyári táborokat szervezünk. Papp László és Seres János (előtérben) egy időben közösen vezették a képzőművészeti kört Az igazgatói szobát és a művelődési ház más helyiségeit is díszítik a diósgyőri művészek képei. Sokan szeretnék ugyanis, hogy második otthonukban megőrződjön munkájuk. Az alkotásokban elég nehéz hasonlóságot felfedezni, egészen különböző stílusban készültek.- Közös arca hál’ Istennek nincs az itt munkálkodóknak - mondja Papp László művésztanár, aki 55 óta a kör vezetője. - Mindig is az volt az elképzelésünk, hogy mindenkinek segítsünk a saját arcát megtalálni. Én nem akartam senkire ráerőszakolni az elképzeléseimet. A körnek már a kezdetekkor is kettős funkciója volt: egyrészt a gyári öntevékeny múvészkedő emberek jártak ide, másrészt pedig befogadták a művészeti főiskolára felkészülni akaró fiatalokat.- Annak idején a rajztanítást egyáltalán nem tartották fontosnak - emlékszik vissza Papp László. - Nagyon sok jó művészt nevelt ki ez a kör, és innen kerültek ki a fél megye legjobb rajztanárai... Szép magyar könyv ’97 Budapest (MTI) - A Szép magyar könyvek 1997. évi versenyére - amelyet immár 1952 óta rendeznek meg - ezúttal ötvenöt kiadó százötvenegy könyvvel nevezett. A Magyar Könyvkiadók és Könyvteijesztók Egyesülése által szervezett szakmai megmérettetésen a legszebb könyvek a következők: A gyermekkönyvek kategóriában díjazott lett a Dünnyögők és dúdulók (Helikon), valamint az Első meséskönyvem (Móra Kiadó) kötet. A tankönyvek versenyében a Lamb testvérek: Shakespeare mesék, illetőleg Mark Twain: Egymillió fontos bankjegy című Corvina kiadvány kapott díjat. Az isme- retteijesztő munkák kategória díjazottak Szigethy Gábor Tündérkirálynő (Helikon) című kötete; Gulyás Judit A csomogolás művészete (a szegedi IT Stúdió) és a Gajdó-Korniss-Szegő szerzőhármas Színházkutatás című munkája (Thália Színház). A tudományos művek versengésében oklevéllel jutalmazták Boros Géza: Emlékművek ’56-nak című munkát (1956-os Intézet). A szépirodalmi és ifjúsági könyvek közül díjat érdemelt ki a Magvetőnél megjelent Johann Peter Hebel Kincsesládikója és az Osiris gondozta Pilinszky kötet. A művészeti könyvek kategóriában az Olaj/vászon, a Műcsarnok azonos című kiállításához kapcsolódó kiadványa kapott díjat. A bibliofil és speciális munkák versenyében a Borda Antikvárium Stefan Zweig, Buchmendel és az Esopus hét fabulája című kötetet díjazta a főzsűri. A fakszimile és reprint művek megmérettetésében oklevelet ítéltek a bírálók a Balassi Kiadó gondozta A nagyszombati egyetemi nyomda betűmintakönyve 1773 című kiadványnak. A közönségdíjat az Esopus hét fabulája (Borda Antikvárium) nyerte el. Az elismeréseket június 4-én, az Ünnepi Könyvhét megnyitóján adják át. Verselni versenyben is lehet A Pánsíp szonettpályázatán különdíjat nyert Fecske Csaba Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Szonettpályázatot hirdetett a kárpátaljai Pánsíp kulturális magazin. Ä verseny díjkiosztó ünnepségét holnap Budapesten a Magyar írószövetség székházában tartják. Itt veszi át a verseny különdíját Fecske Csaba miskolci költő, lapunk állandó külső munkatársa Balia D. Károlytól, a Pánsíp szerkesztőjétől, akinek írásai ugyancsak gyakran megjelennek lapunk Kilátó című rovatában. • Véletlenül bukkantam rá a Pánsíp felhívására az írószövetség értesítőjében, és azt gondoltam, megpróbálom. A megmérettetés a költő számára is fontos - mondja Fecske Csaba. □ Nem áll távol a mai kor igényeitől a szonett ? • Weöres Sándornak köszönhetően sikerült ismét visszaadni régi rangját a műfajnak. Nekem mindig nagyobb kihívást jelent szonettet írni, mint mondjuk szabadverset. U Nem köti meg a témát a forma ? • Eredetileg szerelmi dalokat fogalmaztak meg szonettként, de azt hiszem, bármelyik téma alkalmas lehet erre a formára. □ Mi van előbb a téma vagy a forma? • Természetesen a téma, a gondolat, aztán ahhoz igazodik a vers formája. □ Nem. zeng előre a költőben a ritmus? • De. Szerencsére én ragaszkodom a jambi- kus lejtéshez, a rímes sorvégekhez. így a ritmus valóban előre zeng az emberben. Bár be kell vallanom, hogy a szonettekkel elég sokat bíbelődöm. Számomra kihívást jelent ez a versforma, az önbecsülésem szempontjából is fontos, hogy képes vagyok-e a magamat úgy kifejezni, hogy se a gondolat, se a forma ne sérüljön. □ A pályázati felhívás hatására írt szonetteket ? • Korábban is gyakran használtam ezt a versformát, de a felhívásra valóban az újabb költeményeimet küldtem el. Három szonettel kellett nevezni. Örülök, hogy a számomra ismeretlen zsűri tetszését is elnyerték. □ Szívesen versenyez a verseivel? • Nem a versengés miatt születnek a versek, de ha már van ilyen lehetőség, miért ne élnék vele?! Jól esik az embernek a siker, mert ösztönöz, megerősít: jó úton járok. Fecske Csaba Hiteles nyomat Mi egyszer volt szűz többé nem lehet a lét sötét pecsétje rajta van agyába csalja az emlékezet e kéjsóvár szatir minduntalan el semmi sem múlik csak ottmarad mögötte annak amit elfedett sötéten ível át a boltozat termet idézw puszta űr telett hely megjelenni hol hozzá idő tünésnyi épp megszárítkozni csak mutatja trükkjeit a lehető mig készül a leg\'égső változat az összes többin mindig áttünő egyetlen arc a hiteles nyomat SZONETT (OIPrÖVID dal’): Virág Benedek szerint hangzatka, Kazinczy Ferenc szerint csengő, dal: két. négysoros és két háromsoros strófából álló versforma. A legrégebbi szonettet a szicíliai Giacomo de Lentio (XIII. 13. szd. első fele) írta abab / abab / cdc /ded rímképlettel. Az első szabályos magyar szonettet Faludi és Csokonai rövidebb sorokban szerzett kísérletei után Kazinczy Ferenc írta. A XIX. század első felében sokan írtak Magyarországon szonettet, de nagy költőink aránylag ritkán éltek ezzel a formával. A XX. század jeles művészei, a Nyugat költői, főleg Babits Mihály, Tóth Árpád. Juhász Gyula, Szabó Lőrinc kedvelte ezt a*' formát. József Attila szonettkoszorút is irt. „Elrohadt küllők” a monográfiában... Miskolc (ÉM - DK) - Sokféleképpen lehet beszélni egy képzőművészeti alkotásról! Például érthetetlen elvontsággal, erőltetett és követhetetlen szóképekkel, de lehet gondolatindító egyszerűséggel, baráti megértéssel is... Jó példa ennek tanulmányozására az Urbán Tibor kiállítása alkalmából - a Miskolci Galéria Könyvei sorozatban tizennegyedikként megjelent - monográfia, amelyben az alkotások mellett cikkeket, a tárlatnyitók szövegeit is olvashatjuk. Urbán Tibor játékos alkotásai különösen nagy szabadságot engednek a gondolatoknak. S a most - még a héten - a Miskolci Galéria Rákóczi-házában megtekinthető tárlat címe is hiába próbál behatárolni („Rajztáblák, karikák, eNTEXA vacakok, elrohadt küllők, ujjak gyú- rúcskéi...”), még több teret ad a „megfoghatatlan” szavakkal való leírásnak. Szemadám György művészeti író ennek ellenére a tárlatnyitón egyszerű szavakkal hozta közel az alkotót a nézőkhöz:- A kiállított tárgyak egy régi világ emlékét horSok festmény fára készül... dozzák, és Urbán Tibor a tárgyakhoz, a múlthoz való ragaszkodásáról beszélnek. Az a fajta szemlélet érződik az alkotásokon, amit igazából a gyerekek jellemzőjének tartunk, akik borzasztóan élvezik, amit csinálnak. Munkáin felszabadult játékosság és óriási szakmai tudás tükröződik. Ez a gondolat azonban még nem szerepelhet a kiállítóról készült kötetben, amely egyébként az egyik legkellemesebb, legérdekesebb darabja a Miskolci Galéria kiadványainak... A tükörben nincs henne a zenekar... Az elődöntő utolsó versenyzője lesz a Miskolcon tanító Ménesi Gergely Miskolc (ÉM - DK) - A három évvel ezelőtti televíziós karmesterversenyen még nem láthattuk Miskolcon Ménesi Gergelyt, akkor ugyanis itt a középdöntőt rendezték, és a fiatal - még nem is diplomás - karmester nem jutott be a második fordulóba. Azóta már befejezte a zeneakadémiát, és most a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének zenekarát vezeti.- A budapesti István Gimnáziumba jártam, és hegedültem az iskola zenekarában. Érettségi után egy évvel sikeresen felvételiztem a zeneakadémia kar- vezetői szakára. Harmadéves koromban azonban úgy éreztem, szép a kórus, de hozzám mégis az instrumentális, hangszeres zene áll közelebb, és elhatároztam, megpróbálkozom a karmester szakkal. Átlagban húsz jelentkezőből mindig két-három ember kezdheti itt meg tanulmányait, abban az évben öt embert vettek fel, és én voltam az ötödik... ’97 májusában diplomáztam. Ménesi Gergely ’94-ben járt először Miskolcon: részt vett a Jurij Szimonov karmester-kurzusán. Nem sokkal később egy hangversenyen dirigálta a miskolci főiskola zenekarát, ennek alapján kérte fel az iskola igazgatója, hogy jöjjön Miskolcra.- Nagy élmény számomra ez a munka. Minden hangszeres növendéknek kötelező játszani a zenekarban, hiszen hiába jók egyénileg, a legtöbben mégsem szólisták lesznek. Ezért a közös játékban, az alkalmazkodásban is fontos, hogy legyen tapasztalatuk. Éhhez pedig kell egy vezető, aki kívülről meghallja, ami nem jó... Nemrégiben Wolfgang Gabriel professzor dirigálta a zenekart, és nagy örömömre meg volt elégedve. Természetesen készül a versenyre, tanulmányozza a partitúrákat, ismétli a darabokat...- Úgy gondolom, egy hangszeres muzsikusnak nehéz dolga van, mert nap mint nap gyakorolnia kell, és ez önuralmat igényel - mondja a karmester. - Nekünk bizonyos szempontból könnyebb dolgunk van, hiszen ha akarnánk se tudnánk minden nap próbálni. Sokan gyakorolnak a tükör előtt, ennek én nem vagyok híve, hiszen a tükör nem szólal meg... A miskolci versenyző - nem a házigazdaság okán, hanem a sorsolás alapján - utolsóként lép a zenekar, a közönség és a zsűri elé. Hogy mit játszik, az a későbbi sorsoláson derül ki. De hogy mit szeretne és mit nem, azt természetesen most is tudja:- Schumann Manfred nvitánvától tartok eev kicsit, ugyanis sokféleképpen lehet játszani, semmi segítség nincs a partitúrában. Nagyon bonyolult darab, talán nem elég a rendelkezésre álló 10-15 perc arra, hogy a hangulatát, átvegyük. Szívesen vezényelném viszont az Eg- mont-nyitányt, vagy még szívesebben a Hunyadi Lászlót, amit néhány hónappal ezelőtt a kassai filharmonikusoknál is dirigáltam. A HAZAI PÁLYA ELŐNYE... - Mindenképpen van előnye a hazai pályának - gondolkodik hangosan Ménesi Gergely. - Azt hiszem, minden zenekar másképpen játszik, ha ismerős dirigálja. Úgy érzem, a Miskolci Szimfonikus Zenekar engem már elfogadott, hiszen elég sokszor próbáltam velük, helyettesítettem karmesterüket, Kovács Lász-. lót. Szívesen dolgozom velük. Ha rosszul is csinálok valamit, megmondják, de meglátják a csiráját is a jó iránynak, míg egy teljesen idegen zenekar azt figyeli, mikor hibázik a karmester, mikor int félreérthetöen... Jó azért is az ismerős zenekar-, mert már nem kell azon izgulni, hogy megértenek- e. tetszem-e, vagy nem. Ez pszichikailag nagy teher egy fiatal karmesternek... Ménesi Gergely Fotó: Dobos Klára