Észak-Magyarország, 1998. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-13 / 111. szám

1998. MAjus 13«, Szitu* KULTÚRA Észak* Magyarország w Kitüntetett képzőművészek MSZOSZ-díjat kaptak a diósgyőriek Miskolc (ÉM - DK) - A SZOT Állami Díj igen magas elismerést jelentett a szocialista Ma­gyarországon. E kitüntetés „örököse” - a ha­sonlóképpen jelentős - MSZOSZ-díj, melyet az idén a Diósgyőri Vasas Bartók Béla Műve­lődési Házban működő Diósgyőri Vasas Kép­zőművészeti Körnek ítélt a Magyar Szakszer­vezetek Országos Szövetsége...- A képzőművészeti kört 55 éve alapították - tájé­koztat Kovács Lajos, a művelődési ház igazgatója.- Csak amióta én itt vagyok, 10-15 év alatt, közel 130 kiállításuk volt, és ezeken mindig nagyon jól szerepeltek. Szinte mindig elhoztak valamilyen dí­jat. Hogy egyénenként hány bemutatkozásuk van, azt pedig nem is tudom követni... A képzőművészeti kör jelenleg mintegy' negyven- tagű. Mindannyiuktól kerül legalább egy alkotás a szeptemberre remélhetőleg megjelenő jubileumi kiadványba, amelynek elkészítéséhez nagy segít­séget jelent az MSZOSZ-díjjal járó pénzösszeg.- Igazán erős anyagi bázisa nincs a háznak, ezért a kiadványhoz még kell szponzorokat is ke­resnünk. De azért lehetőségeinkhez képest támo­gatjuk a képzőművészeinket. Három helyiség pél­dául csak az övéké, és amikor nyitva van az épü­let, nyugodtan bejöhetnek dolgozni. Mi biztosítjuk az anyagot, a festéket is. Évente pedig nyári tábo­rokat szervezünk. Papp László és Seres János (előtérben) egy idő­ben közösen vezették a képzőművészeti kört Az igazgatói szobát és a művelődési ház más he­lyiségeit is díszítik a diósgyőri művészek képei. So­kan szeretnék ugyanis, hogy második otthonukban megőrződjön munkájuk. Az alkotásokban elég ne­héz hasonlóságot felfedezni, egészen különböző stí­lusban készültek.- Közös arca hál’ Istennek nincs az itt munkál­kodóknak - mondja Papp László művésztanár, aki 55 óta a kör vezetője. - Mindig is az volt az elkép­zelésünk, hogy mindenkinek segítsünk a saját ar­cát megtalálni. Én nem akartam senkire ráerősza­kolni az elképzeléseimet. A körnek már a kezdetekkor is kettős funkciója volt: egyrészt a gyári öntevékeny múvészkedő em­berek jártak ide, másrészt pedig befogadták a mű­vészeti főiskolára felkészülni akaró fiatalokat.- Annak idején a rajztanítást egyáltalán nem tartották fontosnak - emlékszik vissza Papp Lász­ló. - Nagyon sok jó művészt nevelt ki ez a kör, és innen kerültek ki a fél megye legjobb rajztanárai... Szép magyar könyv ’97 Budapest (MTI) - A Szép magyar könyvek 1997. évi versenyére - amelyet immár 1952 óta rendez­nek meg - ezúttal ötvenöt kiadó százötvenegy könyvvel nevezett. A Magyar Könyvkiadók és Könyvteijesztók Egyesülése által szervezett szak­mai megmérettetésen a legszebb könyvek a követ­kezők: A gyermekkönyvek kategóriában díjazott lett a Dünnyögők és dúdulók (Helikon), valamint az Első meséskönyvem (Móra Kiadó) kötet. A tankönyvek versenyében a Lamb testvérek: Shakespeare me­sék, illetőleg Mark Twain: Egymillió fontos bank­jegy című Corvina kiadvány kapott díjat. Az isme- retteijesztő munkák kategória díjazottak Szigethy Gábor Tündérkirálynő (Helikon) című kötete; Gu­lyás Judit A csomogolás művészete (a szegedi IT Stúdió) és a Gajdó-Korniss-Szegő szerzőhármas Színházkutatás című munkája (Thália Színház). A tudományos művek versengésében oklevéllel jutal­mazták Boros Géza: Emlékművek ’56-nak című munkát (1956-os Intézet). A szépirodalmi és ifjúsá­gi könyvek közül díjat érdemelt ki a Magvetőnél megjelent Johann Peter Hebel Kincsesládikója és az Osiris gondozta Pilinszky kötet. A művészeti könyvek kategóriában az Olaj/vászon, a Műcsar­nok azonos című kiállításához kapcsolódó kiadvá­nya kapott díjat. A bibliofil és speciális munkák versenyében a Borda Antikvárium Stefan Zweig, Buchmendel és az Esopus hét fabulája című köte­tet díjazta a főzsűri. A fakszimile és reprint művek megmérettetésében oklevelet ítéltek a bírálók a Balassi Kiadó gondozta A nagyszombati egyetemi nyomda betűmintakönyve 1773 című kiadvány­nak. A közönségdíjat az Esopus hét fabulája (Bor­da Antikvárium) nyerte el. Az elismeréseket június 4-én, az Ünnepi Könyv­hét megnyitóján adják át. Verselni versenyben is lehet A Pánsíp szonettpályázatán különdíjat nyert Fecske Csaba Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - Szonett­pályázatot hirdetett a kárpátaljai Pánsíp kul­turális magazin. Ä ver­seny díjkiosztó ün­nepségét holnap Bu­dapesten a Magyar írószövetség székházá­ban tartják. Itt veszi át a verseny különdíját Fecske Csaba miskolci költő, lapunk állandó külső munkatársa Bal­ia D. Károlytól, a Pán­síp szerkesztőjétől, akinek írásai ugyan­csak gyakran megje­lennek lapunk Kilátó című rovatában. • Véletlenül bukkantam rá a Pánsíp felhívására az írószövetség értesítőjében, és azt gondoltam, megpró­bálom. A megmérettetés a költő számára is fontos - mondja Fecske Csaba. □ Nem áll távol a mai kor igényeitől a szonett ? • Weöres Sándornak kö­szönhetően sikerült ismét visszaadni régi rangját a műfajnak. Nekem mindig nagyobb kihívást jelent szonettet írni, mint mond­juk szabadverset. U Nem köti meg a témát a forma ? • Eredetileg sze­relmi dalokat fo­galmaztak meg szonettként, de azt hiszem, bár­melyik téma al­kalmas lehet erre a formára. □ Mi van előbb a téma vagy a for­ma? • Természetesen a téma, a gondo­lat, aztán ahhoz igazodik a vers formája. □ Nem. zeng előre a költőben a ritmus? • De. Szerencsére én ragaszkodom a jambi- kus lejtéshez, a rímes sor­végekhez. így a ritmus va­lóban előre zeng az ember­ben. Bár be kell vallanom, hogy a szonettekkel elég sokat bíbelődöm. Számom­ra kihívást jelent ez a versforma, az önbecsülé­sem szempontjából is fon­tos, hogy képes vagyok-e a magamat úgy kifejezni, hogy se a gondolat, se a forma ne sérüljön. □ A pályázati felhívás ha­tására írt szonetteket ? • Korábban is gyakran használtam ezt a versfor­mát, de a felhívásra való­ban az újabb költeményei­met küldtem el. Három szonettel kellett nevezni. Örülök, hogy a számomra ismeretlen zsűri tetszését is elnyerték. □ Szívesen versenyez a ver­seivel? • Nem a versengés miatt születnek a versek, de ha már van ilyen lehetőség, miért ne élnék vele?! Jól esik az embernek a siker, mert ösztönöz, megerősít: jó úton járok. Fecske Csaba Hiteles nyomat Mi egyszer volt szűz többé nem lehet a lét sötét pecsétje rajta van agyába csalja az emlékezet e kéjsóvár szatir minduntalan el semmi sem múlik csak ottmarad mögötte annak amit elfedett sötéten ível át a boltozat termet idézw puszta űr telett hely megjelenni hol hozzá idő tünésnyi épp megszárítkozni csak mutatja trükkjeit a lehető mig készül a leg\'égső változat az összes többin mindig áttünő egyetlen arc a hiteles nyomat SZONETT (OIPrÖVID dal’): Virág Benedek szerint hangzatka, Kazinczy Ferenc szerint csengő, dal: két. négysoros és két háromsoros strófából álló versforma. A legrégebbi szonettet a szicíliai Giaco­mo de Lentio (XIII. 13. szd. első fele) írta abab / abab / cdc /ded rímképlettel. Az első szabályos ma­gyar szonettet Faludi és Csokonai rövidebb sorok­ban szerzett kísérletei után Kazinczy Ferenc írta. A XIX. század első felében sokan írtak Magyaror­szágon szonettet, de nagy költőink aránylag ritkán éltek ezzel a formával. A XX. század jeles művé­szei, a Nyugat költői, főleg Babits Mihály, Tóth Ár­pád. Juhász Gyula, Szabó Lőrinc kedvelte ezt a*' formát. József Attila szonettkoszorút is irt. „Elrohadt küllők” a monográfiában... Miskolc (ÉM - DK) - Sokféleképpen lehet be­szélni egy képzőművészeti alkotásról! Például érthe­tetlen elvontsággal, erőlte­tett és követhetetlen szó­képekkel, de lehet gondo­latindító egyszerűséggel, baráti megértéssel is... Jó példa ennek tanulmányo­zására az Urbán Tibor ki­állítása alkalmából - a Miskolci Galéria Könyvei sorozatban tizennegyedik­ként megjelent - monográ­fia, amelyben az alkotások mellett cikkeket, a tárlat­nyitók szövegeit is olvas­hatjuk. Urbán Tibor játékos al­kotásai különösen nagy szabadságot engednek a gondolatoknak. S a most - még a héten - a Miskolci Galéria Rákóczi-házában megtekinthető tárlat címe is hiába próbál behatárol­ni („Rajztáblák, karikák, eNTEXA vacakok, elro­hadt küllők, ujjak gyú- rúcskéi...”), még több teret ad a „megfoghatatlan” sza­vakkal való leírásnak. Szemadám György művé­szeti író ennek ellenére a tárlatnyitón egyszerű sza­vakkal hozta közel az al­kotót a nézőkhöz:- A kiállított tárgyak egy régi világ emlékét hor­Sok festmény fára készül... dozzák, és Urbán Tibor a tárgyakhoz, a múlthoz va­ló ragaszkodásáról beszél­nek. Az a fajta szemlélet érződik az alkotásokon, amit igazából a gyerekek jellemzőjének tartunk, akik borzasztóan élvezik, amit csinálnak. Munkáin felszabadult játékosság és óriási szakmai tudás tük­röződik. Ez a gondolat azonban még nem szerepelhet a ki­állítóról készült kötetben, amely egyébként az egyik legkellemesebb, legérdeke­sebb darabja a Miskolci Galéria kiadványainak... A tükörben nincs henne a zenekar... Az elődöntő utolsó versenyzője lesz a Miskolcon tanító Ménesi Gergely Miskolc (ÉM - DK) - A három évvel ezelőtti te­levíziós karmesterver­senyen még nem láthat­tuk Miskolcon Ménesi Gergelyt, akkor ugyan­is itt a középdöntőt ren­dezték, és a fiatal - még nem is diplomás - kar­mester nem jutott be a második fordulóba. Azóta már befejezte a zeneakadémiát, és most a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművé­szeti Intézetének zene­karát vezeti.- A budapesti István Gim­náziumba jártam, és hege­dültem az iskola zeneka­rában. Érettségi után egy évvel sikeresen felvételiz­tem a zeneakadémia kar- vezetői szakára. Harmad­éves koromban azonban úgy éreztem, szép a kórus, de hozzám mégis az inst­rumentális, hangszeres ze­ne áll közelebb, és elhatá­roztam, megpróbálkozom a karmester szakkal. Át­lagban húsz jelentkezőből mindig két-három ember kezdheti itt meg tanulmá­nyait, abban az évben öt embert vettek fel, és én voltam az ötödik... ’97 má­jusában diplomáztam. Ménesi Gergely ’94-ben járt először Miskolcon: részt vett a Jurij Szimonov karmester-kurzusán. Nem sokkal később egy hang­versenyen dirigálta a mis­kolci főiskola zenekarát, ennek alapján kérte fel az iskola igazgatója, hogy jöj­jön Miskolcra.- Nagy élmény számom­ra ez a munka. Minden hangszeres növendéknek kötelező játszani a zene­karban, hiszen hiába jók egyénileg, a legtöbben mégsem szólisták lesznek. Ezért a közös játékban, az alkalmazkodásban is fon­tos, hogy legyen tapaszta­latuk. Éhhez pedig kell egy vezető, aki kívülről meghallja, ami nem jó... Nemrégiben Wolfgang Gabriel professzor dirigál­ta a zenekart, és nagy örö­mömre meg volt elégedve. Természetesen készül a versenyre, tanulmányozza a partitúrákat, ismétli a darabokat...- Úgy gondolom, egy hangszeres muzsikusnak nehéz dolga van, mert nap mint nap gyakorolnia kell, és ez önuralmat igényel - mondja a karmester. - Ne­künk bizonyos szempont­ból könnyebb dolgunk van, hiszen ha akarnánk se tudnánk minden nap pró­bálni. Sokan gyakorolnak a tükör előtt, ennek én nem vagyok híve, hiszen a tükör nem szólal meg... A miskolci versenyző - nem a házigazdaság okán, hanem a sorsolás alapján - utolsóként lép a zenekar, a közönség és a zsűri elé. Hogy mit játszik, az a ké­sőbbi sorsoláson derül ki. De hogy mit szeretne és mit nem, azt természete­sen most is tudja:- Schumann Manfred nvitánvától tartok eev ki­csit, ugyanis sokfélekép­pen lehet játszani, semmi segítség nincs a partitúrá­ban. Nagyon bonyolult da­rab, talán nem elég a ren­delkezésre álló 10-15 perc arra, hogy a hangulatát, átvegyük. Szívesen vezé­nyelném viszont az Eg- mont-nyitányt, vagy még szívesebben a Hunyadi Lászlót, amit néhány hó­nappal ezelőtt a kassai fil­harmonikusoknál is diri­gáltam. A HAZAI PÁLYA ELŐNYE... - Mindenképpen van előnye a hazai pályának - gondolkodik hango­san Ménesi Gergely. - Azt hiszem, minden zene­kar másképpen játszik, ha ismerős dirigálja. Úgy érzem, a Miskolci Szimfonikus Zenekar engem már elfogadott, hiszen elég sokszor próbáltam ve­lük, helyettesítettem karmesterüket, Kovács Lász-. lót. Szívesen dolgozom velük. Ha rosszul is csiná­lok valamit, megmondják, de meglátják a csiráját is a jó iránynak, míg egy teljesen idegen zenekar azt figyeli, mikor hibázik a karmester, mikor int félreérthetöen... Jó azért is az ismerős zenekar-, mert már nem kell azon izgulni, hogy megértenek- e. tetszem-e, vagy nem. Ez pszichikailag nagy te­her egy fiatal karmesternek... Ménesi Gergely Fotó: Dobos Klára

Next

/
Thumbnails
Contents