Észak-Magyarország, 1998. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-18 / 91. szám
Bncaffl l t.f Szombat ÉM-NItvéoi yjj Ü Amikor még a szakállas hír is hír volt Az avasi templom alatt kanyarog a Szinva. Akárcsak Velencében: faltól falig... „Virágjában" az avasi pincesor... Sárga villamos zörög el a Roráriusz cukrászda előtt... Békésen duruzsol a vetítő, a filmkockákon a régi, barátságosabb Miskolc... Ma a Szinvát négysávos út fedi, az avasi pincesort hagyta a város lerobbanni, a Rorit felrobbantották, s már nem lehetünk biztosak egy fekete-fehér film alapján abban, hogy tényleg sárga a villamos... A város múltját őrző felvételeket Kovács György készítette. Ő volt a Magyar Televízió első vidéki tudósítója. Dobos Klara- Úgy kezdődött, hogy disszidens ismerősömtől kaptam egy 8 milliméteres filmfelvevőt és néhány tekercs filmet. Családi felvételeket készítettem, és nagyon meg voltam elégedve a munkámmal. Most már tudom, hogy rettenetes gyatra dolgok voltak... Akkor indult ’59-ben a televízió kísérleti adása, és a híradó nagyon tetszett. De akkor még csak budapesti témát dolgoztak fel. Úgy gondoltam, vidékről is készíteni kellene egy-két riportot. Mivel tudtam, ismeretlenül nem lehet olyan könnyen bejutni a tévébe, Horváth Kálmán rádiós barátomat kértem, jöjjön fel velem. Föl is mentünk ’59 novemberében a nagy televízióba. Ott azt mondták, ugyan, kérem, nem olyan egyszerű ez, ha van 16-os felvevőm, akkor esetleg próbálkozzam... Szóval kicsit lekezelték az embert. De nem hagytuk annyiban: 1960 elején megint fölmentünk. Akkor adtak három tekercs filmet, hogy csináljunk valamit. Igen ám, de honnan szerezzek filmfelvevőt?! Szerencsére akkor a TIT- ben eleg aktívan működtem, előadásokat tartottam építészeti és műszaki dolgokról a munkás akadémián. Volt ott egy doboz, amihez nem mert senki hozzányúlni. Gyönyörű 16 mm-es filmfelvevő volt úgy nejlonba becsomagolva, ahogy a gyárból kikerült. Hogy megszerezzem, létre kellett hozni a TIT-nél A régi tekercseket is őrzi az egykori híradós egy amatőr filmes csoportot, Én voltam a csoport - meg három kolléga. így kezelésbe vehettem a felvevőgépet, Ezzel elkészítettem az egyik tekercs anyagot. Felküldtem, nagy izgalommal vártam, mi lesz. Mondanom se kell, vissza se jeleztek. Horváth Kálmán szegény mondta is: hagyd, ide úgysem lehet betörni. Aztán történt valami esemény Miskolcon, talán a Szinva árvize Diósgyőrben. Elkészítettem a filmet, felküldtem. Egyszer csak csörög a telefon: Kovács elvtárs, nézze a tévét, megy az anyaga. S utána jöjjön föl, beszéljük meg a többit. Ez volt az országban az első vidéki tudósítás. A vidéki tudósító- Ennek hatására próbálkoztál? többen vidéki tudósítással. Hárman maradtunk, akik kitartottunk lelkesen, és állandó tudósítók lettünk: Győrből Katona Miklós, Pécsről Kovács Sándor és Miskolcról én. Nagyon szép időszak volt ez az életemben. Akkor a televízió nagy fogalom volt. Ha valamelyik lakásban volt tévé, a szomszédok átvitték székeket, és közösen nézték a híradót... A foglalkozásom - a megyei Köjál főmérnöke voltam - módot adott arra, hogy utazzak, információkat gyűjtsék a környéken. Hosszú ideig egyedül dolgoztam, a lámpákat a barátaimmal, öcsémmel barkácsoltuk... 1963-ban rendkívül érdekes dolog történt, Kaptam egy pár sort, hogy menjek föl Pestre, vegyek részt a szerkesztőségi összejövetelen. Ott üldögéltünk szépen a nagy művészekkel. Már több név elhangzott, amikor engem szólítottak. Először nem is jelentkeztem, hiszen nem gondoltam, hogy én kellek. Megkérdezték: nincs itt Kovács György Miskolcról? És megkaptam a nívódíjat... Ezután persze az irigyek is megjelentek. Tudniillik itt vidéken mi sokkal olcsóbban dolgoztunk. Nem kerültem pénzbe a televíziónak, hiszen ha felhívtam egy gyárat, ők küldték értem az autót. Örültek, hogy a tévé képernyőjére kerülhettek, olyan nagy' szó volt ez. Híradós road-movie- Ha az ember szereti a munkáját, sok ötlet jut az eszébe. A filmnek a továbbítása úgy történt, hogy postán feladtuk Pestre a kis csomagot, ott előhívták. Akkoriban még nem számított szakállas hírnek az egyhetes műsor. Amit hétfőn forgattam, az szombaton még nyugodtan adásba mehetett. Aztán egy délelőtt forgattam valamilyen protokolláris eseményt. Eszembe jutott, hogy elérem az egyórási gyorsot. Felültem a vonatra, fólvittem a filmet, és már az este leadták. Óriási dolog volt, hogy' egy aznap délelőtti miskolci esemény este mar adásba megy. Kétszer háromszor még felvittem személyesen a tekercset, aztán eszembe jutott, hogy' megkérem a vonatvezetót, vigye el, adja le a Keletiben. Amíg a film „utazott”, én felhívtam a gyártásvezetőt, elmondtam a témát, ő kiküldött egy embert a tekercsért, és a felvétel mehetett adásba, mintha a fővárosban készült volna... A perc dramaturgiája- Sok film meg is van, visszakértem, hogy ellenőrizzem, jól exponáltam-e. Emlékezetes például a Rora- riusz cukrászda felrobbantása. Vagy a Tiszai Vegyi Kombinát avatása, az első granulátum megjelenése. Még olyan naiv voltam, hogy' mondták, körülbelül hajnali 5-re jelenik meg a vezetéken az első granulátum, és én ott voltam hajnali 5-kor Tiszasze- derkényben. Persze, semmit nem láttam, hiszen minden zárt rendszerben történik. Aztán kizsákoltak egy marék műtrágyát. De azt akármikor kizsákolhatták volna...- Ránevelt a híradó a rendkívül konkrét, célratörő riport készítésére, sallangoktól mentes riporteri tevékenységre, és ezt az ember aztán átvitte az életbe is. Hiszen nekünk az volt a fontos, hogy lehetőleg egy-másfé! percbe - de volt olyan, hogy 45 másodpercbe - összefoglaljuk a lényeget. Ebbe a rövid időbe képi megoldást is kellett hozni, legyen bevezető, legyen zárókép. Szerveztek tanfolyamokat a televíziónál, az ottani rendező, Rafiái Anna nagyszerű hölgy' volt, ő megtanított a dramaturgiai részére is. Akármilyen nevetségesen hangzik, ennek a 45 másodpercnek igenis van dramaturgiája... Filmesek a filmklubból- A barátaim világosítottak, én forgattam, megírtam a szöveget, megcsináltam a snittjegyzéket. Akkor még narrátoros megoldással adták le a híreket, nem volt hang, főleg vidékről.- Egy-egy any'ag után 200 forint körüli összeget utaltak. Később aztán sikerült elérni, hogy ne kelljen nekem kunyerálni az autóért, túrataxi használatot engedélyeztek. Még később azt is megengedték, hogy azoknak, akik segítettek, fizethettem pár forintot. De ez már a ’70-es évek elején volt. így' alakítottam ki a stábot az egyetemi filmklub tagjaiból. Ekkoriban kértek fel munkatársnak a televízióhoz, így felfüggesztettem a mérnöki munkát. ’74-ig dolgoztam a tévénél, aztán amikor jobban kezdtek figyelni a mellékjövedelemre, visszamentem eredeti szakmámhoz. Előtte előfordult, hogy megkért egy' üzem, forgassak róluk egy kis filmet, és azt kellőképpen honorálták. Aztán ezt nem lehetett csinálni - a pestiek persze bedolgoztak a különböző műsorokba... Én a kevés jövedelem, illetve más belső ügyek miatt fájó szívvel lemondtam a tévéről... Komoly bugyutaságok Oliver és az atomenergia rejtelmei T. Nagy József- A suli muszáj dolog, vagy szeretsz járni?- Hogy szeretek, azt őszintén szólva nem mondanám, de nincs bajom az iskolával. Az az egyetlen nagyon nehéz dolog, hogy muszáj mindent bepótolni. Mert ha az ember hiányzik, két hétig azért, mert az egyik este 11-ig játszik, a másik nap meg 12-re se tud fölkelni; addig bizony hány órára nem tud bemenni?!- Más gyerek kijátssza magát nappal és átalusz- sza az éjszakát. Fel tud kelni reggel rendes időben. Miért kell neked játszani este 11 óráig?- Azért muszáj, mert aláírtam a papírost, ami azt mondja, hogy szeptembertől áprilisig mit-tu- dom-én-hány előadást kell játszanom. Ha az ember ezt aláírja, akkor illik betartani. „Mi a neved, fiú! - Oliver, uram. Oliver Twist”.- A fotót látják az olvasók. Mit írnál alá?-Jó kérdés. Hát... szőke a hajam... középen van az orrom. Siklósi Andrásnak hívnak. Most igazán nem tudom, mit mondjak.- Egyet feltétlenül, így tízévesen. Amikor beszélgetünk, este 8 órára jár az idő. Holnap délelőtt előadásod van a Madáchban. (Dickens Twist Olivér című regényének zenés színpadi átiratáról, az Olivérről van szó. a szerk. megj.) Én csak nézni fogom, máris a torkomban van a gyomrom. Izgalom semmi?!- Izgulni okom nincs, mert már ötödik éve csinálom ezt a színészkedést. A szöveg folyamatában jön elő az előadáson.- Mikor kezdődött ez a „színészkedés”-?- Még óvodás voltam, ötéves, amikor apukám elvitt a Napsugár Gyermekszínházba, mert látott bennem tehetséget; csal? gyakorlatom és tudásom nem volt. Ott tanított Békés Itala, aki nagyon érdekeset mondott: „Ha az ember beszél, csak úgy lehet őt megérteni, ha arra gondol, amit mond.” Nem mindegy az, hogy ha a napsugárról beszélek, akkor a vécére gondolok-e, vagy a napsugárra... Nagyon szerettem odajárni, de Itala nénit elküldték. Volt neki egy másik helye, a Vasas Művelődési Házban, utána mentem én is. Táncot, beszédet, éneklést, mozgást tanultunk.- Most pedig együtt léptek fel a Madách Színházban...- 0 mondta nekem egyszer, hogy márpedig én most menjek el egy válogatásra. Engem szemeltek ki két táncos gyerek mellé. Megcsináltam jól, amit mondtak, de a rendező szerint nem illettem melléjük. Én ezen nem sértődtem meg, mert az a két gyerek már nagy volt és évek óta balettet is tanultak. Végül is azt mondták, hogy „próbáljuk meg Kis Tim-nek”. Ez az Isten pénzében volt. Beállítottak és ott kezdtem el játszani.- Nem volt benned semmi félelem?- Nem mindenkinek van olyan szerencséje, mint nekem. Sok embert a félelem gátol, de engem segített. Mindig azt súgta egy hang bennem, hogy ,jobban, jobban, jobban”... Anyukámék is mondták, hogy az elején milyen gyenge voltam, és a végére milyen jó lettem; de ez azért van, mert közben a félelem mindig mondta nekem: jobb, jobb, jobb!” És az is jó, hogy' nagyon sok színész barátom lett. Huszti Péter, Szerednyei Béla, Hau- mann Péter és mások; mindegyik híres színész és nagyon rendesek a kisgyerekekkel.- Mert partnernek tekintenek, mert emberszámba vesznek...- Nem emberszámba, éppen ez az! Ók kisgyereknek vesznek, de nem úgy, hogy ez csak egy kis töpszli; hanem úgy, hogy' sokkal jobban kell rá figyelni, sokkal jobban kell vigyázni rá. Simogattak, mindig megpusziltak éppen azért, mert kisgyerek vagyok.- Az Olivérben aztán tényleg reflektorfénybe kerültél!?- A reflektor tényleg a szemébe süt az embernek, de a díszletek között csak úgy lehet jól játszani, ha az ember ki tud bújni a saját bőréből, és l>ele tud szállni Olivérbe. A színpadon én csak egy falat látok; a dologház falát látom mindenütt, és azt látom, hogy innen nem lehet kikerülni.- Rengeteg időt, energiát befektettél már ebbe a „színészkedésbe”. Gondolom, nem akarod, hogy mindez kárba vesszen...- Nem ezt a pályát választom. Ebben a pillanatban atomenergetikus szeretnék lenni. Nagyon érdekelnek ezek a dolgok. Elmentem egy csomó helyre, egy laborban már vizet is állítottam elő.- Egyelőre a meglepetéstől szóhoz sem jutok.- Én úgy értem ezt a dolgot, hogy' az atomenergiába beletartozik a napenergia is. Arra gondoltam, hogy' valószínűleg nemsokára el fog fogymi az üzemanyag, az olaj. és így tovább, mert az ember föléli ezeket az anyagokat. Kénytelen lesz a napenergiával készíteni valamit.- Es még mire gondoltál?- A legérdekesebb, ami az eszembe jutott, az az, hogyan lehet szétszedni és más helyen összerakni az embert. Ezt nem úgy' kell elképzelni, hogy' itt repül a fejem, itt a karom, ott a lábam és így tovább... hanem a testet kicsi atomrészekre szétbontaná, és azokat rakna újra össze egy gépezet. Filmeken is láttam már a telepőrt álást. Ez Siklósi András a Madách Színház Oliver című előadásain a címszerepet játssza azt jelenti, hogy az embert egy' bizonyos gép fölbontja és elszállítja, mondjuk három fényév per perc gyorsan és egy' másik helyen ugyanúgy összealakítja, és benne hagyja az életet is. Erre gondoltam, hogy ha ezt sikerülne megcsinálni, az nagyon jó lenne.- Könnyen tanulsz?- Amit az ember szeret, azt könnyen megtanulja.- Rákoskeresztúron - Rákoskerten - élsz. Kőbányára jársz általános iskolába, tőled tudom, hogy 4.b-s vagy'. Öcséd, Gergő másodikos. Most, hogy’ Oliver lettél, az Isten pénzében ő vette át a szerepedet. Adsz neki tanácsokat?- Nem szoktam tanácsokat adni. Amit én játszottam, az is más. amit ö játszik, az is. Ha én megzavarom az ó gondolatmenetét, az úgy sokkal rosszabb lesz.- A sok interjú során - engem se kímélj mi volt a legostobább kérdés, amit feltettek neked?- „Mi a kedvenc napod?”, „Mi a kedvenc számod?”... Mondtam, a napra, hogy' péntek, de írják mellé, hogy 13. Szóval, szoktak butaságokat kérdezni néha. Például azt, hogy „Hogy' állsz a lányokkal?”, meg ilyeneket. Most nem azért, hogy mondjam, de semmi köze hozzá. Szoktam olyanokat felelni, hogy' még nem nősülök... Ha azt válaszolom az ilyen kérdésre, hogy „jól”, akkor nem értenek meg belőle semmit,- Otthon, vagy az iskolában van-e kikötés: csak addig játszhatsz, amíg a jegyeid nem romlanak?- A jegyekkel nincsen gond. Az egyetlen kikötés, hogy ott legyek az iskolában és bepótoljak mindent. Engem ugyanúgy kezelnek, mint a többi gyereket; attól, hogy az ember eljátssza az Olivért, attól még nem lesz sztár. Ha elmegy az iskolába, nem virágszirmokká! fogják fogadni, hanem mint egy kisdiákot. És nem is szeretném, ha másként lenne, mert akkor az nem én lennék. Lehet az ember úgy is a középpontban, hogy' visszafo- f gott, csendes, mindenkit szeret és őt is mindenki j nagyon szereti. j Hetvenéves Kovács György, a Magyar Televízió első vidéki tudósítója
