Észak-Magyarország, 1998. február (54. évfolyam, 28-50. szám)
1998-02-28 / 50. szám
B Könyv N. úr szándékai A magyar olvasóközönség hajlamos Vladimir Nabokovoi egyművű íróként számon tartani: az ötvenes évek második felének kultikus művévé vált „Lolita” szerzőjét minden különösebb szépirodalmi előzmény nélkül kapta szárnyára a világhír, és ezt népszerűségben és hatásban többé nem ismételte meg. A „Baljós kanyar” első regénye. 1945-46 telén írta, már amerikai tartózkodása alatt. Fogadtatására az akkoriban rovartani kutatásaival foglalatoskodó szerző így emlékszik visz- sza: „Mélyen elmerültem egyéb munkáimban, de a tompa pufA semmi több Egy északkoreai kémnő beépül egy délkoreai amerikai katonai támaszponton szolgálatot teljesítő magas rangú tiszt családjába. A békés felszín alatt dúl a harc a kódért. Sokan meghalnak. mígnem az ügynöknőt lelki megrázkódtatások sorozata éri, melyek hatására erősen meghasonlik önmagával. De azért a végé-főcím előtt mégiscsak az emelkedett és boldog vég. A magyarul Provokátor címen fogalmazott romantikus kémtörténet és akció, műfaja termékeinek többségétől eltérően, azonban mégsem afféle szimpla kultúr- szemét. Számos vonatkozásban különbözik az amerikai szabvány szerinti tucatakcióktól, ezektől a pihenő nélkül ránk prédáló virtuális mészárszékektől. ugyanis mintegy ráadásként még valamiféle ködös és kétes művészieskedés és bántóan primitív mély- lélektani oknyomozósdi is átjárja bizonytalan légkörét. Megfejthetetlen szándék hozta létre ezt a filmet, hiszen gyakorlatilag egyetlen célközösség kielégítésére sem alkalmas. A sodró lendületű ütlegek és gyil- kok kedvelőinek halálosan unalmas, a romantikus traaéFJ'OYOKÁÍ'OE diák fogyasztóinak brutális és értelmetlen, a művészi igényű szerzői filmek nézőinek pedig nem film a Provokátor. Az átlagosnál gyengébbre és zavarosabbra sikerült hollywoodi forgatókönyvből jobbára európai modorban fényképezett. filmtörténeti közhelyek egymásra dobálásából álló rendezői munkával megképesített, össze nem illő jelenetek sodrából tákolt mozi ez. Céltalanul és ügyetlenül világ- bahazudott hibridizált posztmodern giccs. Semmi több. A semmi több. (Amerikai akció. Rendezte: Jim Donorán. Főszereplők: Jane March, Lilla Brancato. Nick Mancuso. CapellálMirax. 100 perel ★ ★ Lajtos László Kiváló ★ ★★★★ Figyelemre méltó ★ ★★★ Közepes ★ ★★ Gyenge ★ ★ Élvezhetetlen ★ VLADIMÍR NABOKOV BALJÓS KANYAR fanást így is érzékeltem." E visszhangtalanságában is jól érzékelhető effektusnak akkor. 1947-ben többrendbeli okai leheltek. egy részük ma, a magyar kiadás évében is teljesen nyilvánvaló. Elkerülhetetlen például az 1963-ban keletkezett bevezetés és a regény szövegének összehasonlítása, és talán nem túlzás azt állítani, hogy fikciós műfajok esetében kifejezetten hátrányos, ha stiláris és egyéb szempontokból a könyv előszava az izgalmasabb. A történet egy képzeletbeli államban játszódik rendszer- váltás idején, mely rendszernek igen nagy szüksége volna a híres filozófus támogatására ahhoz, hogy külföldön is elfogadottá válhasson, A filozófus azonban nevetségesnek és méltatlannak érzi a körülötte folyó hercehurcát, mindaddig, míg- elviekben - sikeresen megzsarolják fia elrablásával. A gyakorlati kivitelezésre már nem kerülhet sor. szervezetlenség folytán műhiba történik, a gyereket meggyilkolják, az apára pedig jótékony őrületet bocsát a szerző. A bevezetőben Nabokov meglehetősen egyértelműen. bár talán önmaga előtt is nyilvánvaló kétségekkel jelöli ki azokat a cölöpöket, amelyek mentén olvasás közben haladnunk kell. valamint-ennél sokkal nagyobb szigorral - azokat, melyeket nagy ívben el kell kerülnünk. A magyar kiadó ajánlásával gyökeres ellentétben a Baljós kanyarnak a lehető legkevesebb köze van ideológiákhoz, megszívlelendő tanulságokhoz, hiszen témája az apai szeretet. Ezt Nabokov igen finom motivikus elemzéssel támasztja alá. maga a regényszöveg azonban nem: inkább bonyolult kulturális és nyelvi utalások (és ál-utalások) szövevénye. mint a fő téma köré szerveződött szólamok céltudatos játéka. (Nagyvilág Könyvkiadó. 1997. 980 Ft) ★ ★★ Daróczi Enikő A műalkotás értékét megítélni egyáltalán nem könnyű, a zenetörténet megannyi humoros (?) anekdotát tart számon, amelyek egy-egy bemutató kapcsán a kortársak ma már sokszor érthetetlen értetlenségét tükrözik. Nem éftjük. hogy Mozart vagy Beethoven miért keltett akkoriban megütközést. ugyanakkor mindannyian átéltük már az ítéletalkotás bizonytalan voltát, amikor modern darab bemutatóján vettünk részt. De vajon valóban csak a kortárs (?) mű megítélése okoz gondot? Valóban kifinomult az ízlésünk a régebbi, letisztultabb (?) korok zenéjét illetően? Merjük-e bizton állítani, hogy így szép. úgy kevésbé? S nem egy ismeretlen alkotás, de egy évszázados remekmű esetében vállaljuk-e az ítéletalkotás kockázatát? Ezek a kérdések vetődnek fel a Budapesti FesztiváT- zenekar (vez. Fischer Iván) új Liszt-CD-je kapcsán, amelyen v-a MJli V 9T/\ ■ a múlt század egyik legnagyobb zeneszerzőjének egyik központi alkotása, a zseniális (?) Faust-szimfónia hangzik fel kiváló, szinte eszményi előadásban - két különböző befejezéssel. A háromtételes szimfónia utolsó 10 percében két. Liszt által egyaránt jóváhagyott verzió hallható a felvételen olyan ügyesen megoldva. hogy a megfelelő sorrendet követve mindkét változatot zökkenőmentesen élvezhetjük. Tessék választani! Minden zene- és Liszt-rajongó próbára teheti ízlését, s véleményével szembesülhet egy fontos kérdéssel, amelynek megválaszolása 150 évvel ezelőtt sem volt egyértelmű. (Philips Classics) ★★★★★ Kocsis Gábor mm Tipikusan posztmodern regényt írt Körösi Zoltán. A „Romkert"-ben az olvasó ne várjon fordulatos cselekményt, élvezetes történetbonyolítást, emlékezetes szereplőket. ne remélje mindennapi valóságunk aktuális gondjainak boncolgatását. Ellenben nagykanállal méri a szerző azokat a tartalmi és poétikai eszközöket, illetve mesterfogásokat, melyek a figuráiitást. azaz a szövegszerűséget teszik kizárólagos elbeszélésformáló eljárássá. Van itt szó az eredetiség lehetetlenségéről, a nyelviek) alkalmatlanságáról az életvilág megragadására, az egységes rögzített szempontú leírás helyett a részletekben való szétszóródásról, a képzelet uralhatatlanságá- ról, a történet elbeszélhetőségének nehézségeiről. esetlegességéről. Az érdeklődő irodalombarát belefeledkezhet az. író önreflexióinak egymásba bonyolódó köreibe. ismét szembesülhet az „én”.megfoghatatlanságával. az idő folyamában való szétesésével, konstatálhatja a formai- ság gondolkodást meghatározni képes erejét. Didaktikus előadásban értesülhet arról, hogy a töredékes történet mögött felesleges bármiféle irányító akaratot keresnie: az író személye eltűnt a szöveg mögül, az utána való nyomozás reménytelen. Fontos figyelmeztetés, hogy kéretik lehetőleg nem összetéveszteni az irodalmat az élettel. A könyvben érzékeltetett világ szigorúan nyelvileg létezik. A narrá- ciós szöveg kibogozhatatlan szövedékké válik, amely önmaga tagadásában építi fel újra önmagát. Mi a valóság és mi a fantázia? Mindezek kideríthetetlenül összemosódnak. sőt kizárólag a szöveg által létrehozott sajátos jelentésként értelmezhető kategóriákká válnak. A kötet tünetileg mutatja meg irodalmi életünk egyik markáns irányzatának szellemi alapállását: a nyugati normakövetést. Szembeszökő a konstanzi iskola, illetve a posztstrukturalizmus meghonosításában érdekelt hazai bölcsészeti köröknek való megfelelés szándéka. A könyv egyes rész-' létéinek gondolatisága erősen emlékeztet Denen narra- tív énfelfogására (önmagunk számára elbeszélésben létezünk). Ma- turana emlékezés-teóriájára (nem valamire emlékezünk. hanem a környezet meghatározta értelmező rendszereinket hozzuk újra és újra mozgásba), és némi derűs utalás található Heidegger lételméletére. El kell ismerni: tisztes iparosmunka Körösi Zoltán regénye. Jellemzői a kiszámíthatóság, a biztos leckefelmondás, az élménynélküliség diszkrét uralma. A tekintélyelvű elméleti mintához való igazodás vágya a kockázat nélküli rutin eszközéhez nyúlt. (Jelenkor Kiadó. 990 Fl. I ★ ★★ CD p ,;:i w, ,v, :>y! Protestáns hit j h Me 1 A református közgyakorlat legnépszerűbb énekeiből huszonkettőt énekelt lemezre Béres Ferenc. Kovács Endre orgonakíséretével. A válogatás- az 1948 óta használatban lévő Református Énekeskönyv fejezeteinek sorrendjében halad. A lemez első öt genfi zsoltára a magyar református hívő vallási életének kikezdhetetlen, minden divathullámnak ellenálló kősziklája. Bennük Szen- ezi Molnár a protestánsok nemzetek fölötti közös kincsét ültette át magyarra, mellyel viszont a magyar szellemiség nívóját a Nyugatéhoz emelte, bebizonyítva Európának, hogy a magyarság képes a szellemi emelkedésre. A zsoltárok és dicséretek szöveg és dallam tekintetében sok évszázadot ölelnek át. Vannak köztük középkori himnuszok, gregorián népénekek, pietista szellemben fogant költemények, döntő többségük azonban a XVI- XVII. századi magyar ének- költészet termése. Béres Ferenc gyönyörű hangon, mély átéléssel, hatalmas megjelenítő erővel énekel. Érezni, számúra az éneklés küldetés: kultúrát közvetít, hitet tesz. Énekével az emberek között közösséget teremt az Isten jelenlétében. E páratlan előadói teljesítményt azonban több zenei hiba is elhomályosítja. Béres a zsoltárokat vezetőhang - diézis - nélkül énekli, noha ezek alkalmazása a XVI. században már bizonyítottan zenei közgyakorlat volt. Kovács Endre orgonaelőjátéka és kísérete - különösen harmónia és hangszín- regisztráció tekintetében - invenció nélküli, igénytelen, szegényes. Legelhibázottabbnak a lemez záródarabját, Keresztúry- Da- róczy Bárdos Szeretethim- nuszát tartom. Érezhető, a mű szövegében-dal latnában slágernek készült, de minden hangját átjárja a keresettség, a kényszeredettség, az erőlködés. Méltatlan zárószám ez az előtte elhangzó, elevenségüket évszázadokon át megőrző „örökzöldek" után. (Hungaroton Classic) ★ ★★1/2 Tariska Eszter Videó Gyanakvás lm .......—....................... A klasszikus thriller (Hitchcock: Psycho, Wilder: Gyilkos vagyok, Clouzot: Az ördöngösök, Welles: A Sanghaji asszony) pszichológiai igényességgel bonyolított bűnügyi film, melyben a bűn különös kegyetlenséggel és élességgel ábrázolódik. Középpontjában nemcsak az erőszak és annak üldözése állhat, hanem az abszurd helyzetek, pszichopatológiai jelenségek, a bűnt kiváltó okok motivációja is. A thriller újabb változatai (erotikus, romantikus, melodramatikus, háborús, kém-, sci-fi, horror-) a műfajkeveredés következtében túlságosan felhígítják az eredeti műfaj normáit, elbagatellizálják gyakran társadalomelemző problémafelvetését. Ezért üdvözlendő az olyan kommersz- kísérleti vállalkozás (CharlesCorell: Gyanakvó bizalom), amely nemcsak címében tisztelgés e műfaj legnagyobb mestere, Hitchcock előtt.(Gyanakvó szerelem. 1941). Az alapképlet hitchcocki: szerelmi indulatból ölni. s egy kamaszhazugság újabb örvényeket keltő bűnével olyan veszélyeket előidézni, amelyek majdnem démoni erőket szabadítanak fel. A megoldás azonban visszafogottabb, lúldialogizált, szinte semmit se bíz a beállítások és képkivágások ritmusára, a beavató zenére; mintha hiányozna a tét-a magához rántó bűnnek mindnyájan áldozatai vagyunk. A film sokáig bűnügyi, hűvös-intellektuális rejtvényfejtés, csak mikor a megzavart anyai ösztön küzd a visszaszerzendő bizalomért, akkor válnak a képek zaklatottabbá. neurotikusabbá, mániákussá, drámaibb sodrásúvá. Corell a suspense (feszültség) hitchcocki módszerét követi, a felütés azonban elhibázott, motiválatlan, giccsesen melodramatikus. képei és eszméi mintha a jól fésült tévéfilmek közhelyeit ismételgetnék. A film az. átlagos dramaturgia ellenére néhány mozgóképi elemben feltűnően egyedi. Az igazmondás és az egymásra találás mindig fényes lámpák és tükrök előterében történik. Ahogy bizonyos tárgyak előkerülnek, úgy vándorol a bűn a kamaszról a felnőttre, a nőről a férfira. Az apák bűnök okozói, gyermekeik ellen többszörösen vétenek, s a legveszélyesebb pillanatokban magukra hagyják őket (Hitchcocknál éppen fordítva: a rossz anya a pusztítás eredője). Csak az anyák a védelmezők, akik hazugságot és életveszélyt is vállalnak gyermekeik miatt. A felnőttek bűnét az anyáknak van reményük helyrehozni. (ACIIMokép. 90 perc) +++ Szűk Balázs Papp Endre
