Észak-Magyarország, 1998. február (54. évfolyam, 28-50. szám)

1998-02-28 / 50. szám

Társadalom és kultúra 1998. február 28. Magyarország-2000 címei rendeztek kon­ferenciát a múlt hét végén a Parlament ben a világban szétszórtan élő, mint­egy 200 hírneves magyar részvéte lével. Jó, hogy ilyen találkozók vannak, jó, hogy a sok derék vi­láglátott megosztja az ország és a világ helyzetéről, a jövő kilátá­sairól vallott nézeteit egymással (és írásaink jóvoltából a Perem olvasóival is). De azért nem árt, ha vigyázó szemeink horizontjába közelebbi pontok is beleférnek, pél­dául annak a kisvárosnak a fiataljai, akik nemcsak beszélnek a jövőről, ha nem valószínűleg meg is élik azt. AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ ÉS A KELET-MAGYARORSZÁG MELLÉKLETE Í Harmincezres város, vala­hol Magyarországon. Neve is van: Hajdúböszörmény. Itt végzett vizsgálatokat középiskolások és főis­kolások körében a közmű­velődés állapotáról, a fiata­lok helyzetéről és kulturá­lis szokásairól a Wargha István Pedagógiai Főiskola kutatócsoportja Marczin István vezetésével. A fel­mérést Murányi István, a I Kossuth egyetem tanár­segéde összegezte. A Pe­rem a terjedelmes elemzés általános érdeklődésre számot tartó megállapítá­sait adja közre. A fiatal nemzedék kultúrája, alkalmaz­kodóképessége, munkaerő-piaci hely­zete együttesen nemcsak kulturális, hanem gazdasági probléma is. Hosz- szabb távon erre a csoportra kell fel­építeni a gazdaságot, ez a csoport biz­tosítja az önkormányzati bevétel jelen­tős részét. A hajdúböszörményi fiata­lok valamelyik középfokú intézmény­hez kötődnek, feltételezhetően szinte mindenki továbbtanul valahol a nyol­cadik osztály befejezése után. így nem elfogadható az a sokszor elhangzott vélemény, hogy a csellengő, unatkozó, sokszor értelmetlenül romboló, semmi iránt sem érdeklődő fiatalok a tovább nem tanulók, intézményi háttér nélkü­liek közül kerülnek ki. A fiatalok függetlenedése már az általános iskolások mintakövetésében jól megfigyelhető. Felerősödik az önállóságra törekvés, a korcsoport hatása, megjelennek a sajátos szubkul­TÉNYEK 1. A jelenlegi közművelődési in­tézményrendszer becslések és a vizs­gálatok szerint a fiatalok többségét nem képes magához kapcsolni. 2. A közművelődési intézmények kulturális kínálata és a fiatalok igényei között jelentős eltérés figyel­hető meg. 3. A város fiataljai között kul­turális (érték, normák, viselkedés) szakadék húzódik, ami a város pol­gárosodásának gátjává válhat kul­turális és gazdasági értelemben is. 4. A család szocializációs és ellenőrző funkcióinak meggyen­güléséből adódó kedvezőtlen hatá­sokat a kulturális intézményrend­szer (iskola és közművelődés) nem képes ellensúlyozni. 5. A fiatalok önszerveződését nem tudja elősegíteni a város jelenlegi közművelődési rendszere. 6. A fiatal korosztály önszerve­ződése nem hasonlítható a civil szerveződésekhez. 7. Az önkormányzat a forrás el­osztásánál az elitkultúrát preferál­ja, melynek tényleges társadalmi alapja (erős polgárság, polgári hagyományok, nagyszámú egyete­mista vagy főiskolás) hiányzik a városban. sok ezt a kiszámíthatóságot jelentős mértékben korlátozták, egyes csopor­toknál megszüntették. A fiatalok jelen­tős csoportját fenyegeti a munkanél­küliség, a múlt évben a munkanél­küliek több mint egyharmada (41,8 százalék) harminc éven aluli volt. A minél kedvezőbb munkaerő-piaci pozícióba kerülés, az indulási esélyek növelése rendkívül jelentős terheket hogy a leendő felnőtt generáció jelen­tős része egyre jobban a perifériára szorul, egyre nagyobb gátjává válik nemcsak a kívánatos polgárosodási folyamatnak, hanem a gazdasági fel­lendülésnek is. Ezt a fenyegető ten­denciát csak az intézményrendszer erősítésével és a funkciók bizonyos módosításával lehet visszaszorítani. A felnövekvekvő ifjúság értékrend­dani társadalmi státusát a szülők egyértelműen meghatározzák. Az ala­csony végzettségű szülők gyermekeit inkább érik deviáns hatások közvetlen környezetükben, és rosszabb anyagi helyzetű családban élnek, mint az iskolázott szülők gyermekei. A kü­lönbségeket csak fokozzák a fa­lu-város nyújtotta eltérő feltételrend­szerből eredő esélyegyenőtlenségek. Az esélykülönbségek differenciáló hatását mondhatni „egy az egyben” leképezi az oktatási rendszer. A hajdúböszörményi gimnáziumban (536 tanuló) és a főiskolán (601) tanulók családi háttere lényegesen kedvezőbb, mint a szakközépiskolában (437) és különösen a szakképzőben (485) ta­nulóké. Az eltérő kulturális mintákat közvetítő családi szocializációs mo­dellek hatása olyan jegyekben is jelent­kezett, mint a kreativitás megítélése: a magasabb végzettségű szülők gyer­lom zavaraitól (érték- és azonosságvál­ság, egzisztenciális gondok, elszegé­nyedés, bizonytalan jövőkép) és gond­jaitól nem független ifjúság, a rend­szerváltás egyik nagy veszteseként, a felnőtt társadalom iránti bizalmatlan­sággal, kilátástalan jövőképpel jelle­mezhető. Olyan, számára idegen, de mégis vonzó magatartásmintákkal áll szemben, amelyeket a mozi- és video­filmek, a divatos rockegyüttesek vagy az utcai ponyvakönyváradat állítanak eléjük. Az önmagát kereső oktatási rendszer és a példa szerepét már rég­óta elvesztő pedagógustársadalom ugyanúgy nem nyújt - nem nyújthat - támaszt, mint a materiális értékekre és túlélésre összpontosító család. A gyerekek egyedül vannak. A kilenc­venes évek kutatásai erről a magány­ról, csalódottságról és reménytelen jövőképről tudósítanak. Fotók: Nagy Gábor turális jegyek (öltözködés, szóhasz­nálat, és a szubkultúra egyik legmar­kánsabb kifejezője, a heavy metal, illetve a disco iránti lelkesedés). A felnőtt-társadalomtól való elkülönülés mellett rendkívül erős presztízsként jelentkezik a fogyasztás, amit részben az öltözködésben (márkás ruhák és cipők), részben a családok fogyasztási javakkal való ellátottságában mérnek. Az államszocialista srtuktúra jel­lemzője volt, hogy a fiatalok életútja kiszámíthatónak bizonyult. Iskolai végzettségük, szakismeretük, a külön­böző mélységű kapcsolatok, a kettős gazdaságszerkezet lehetővé tette az egzisztenciális önállósodást - igaz, a szülői család segítségével. A váitozá­ró a családra. A szellemi tőkebefek­tetés anyagi vonzatait nagyon sok család nem is akarná vállalni; sokan tisztában vannak ennek jelentőségé­vel, de nincs megfelelő anyagi hát­terük. A szocializációs funkciók gyen­gülését nem tudta ellensúlyozni az oktatási intézményrendszer sem, ami tevékenységét zömmel anyagi okok miatt egyre inkább csak alapfeladatára korlátozza. Tragikusabb változások mentek végbe a közművelődési intéz­ményrendszerben. A változások következtében a fia­talok csoportja rendkívül erősen dif­ferenciálttá, a polarizálódás egyre je­lentősebbé válik. A város vezetőinek szembe kell nézniük azzal a ténnyel, jét, életszemléletét, életmódját és későbbi érvényesülési esélyeit, maj­mekeit inkább jellemzi a kreativitás, mint a kevésbé kvalifikált szülői mi­liőhöz kötődő fiatalokat. A fiatalok családi háttere és vallásossága nem független a kulturális aktivitástól, a jobb iskolázottsági háttér és a vallásos beállítódás inkább valószínűsíti az aktív csoportba tartozást. A tömegkommunikáció meghatá­rozó szerepet tölt be a mai fiatalok életében. A televízió már-már abszurd mértékben köti le a hajdúböszörményi ifjúság szabadidejét, a válaszadók 70 százaléka három órát vagy még többet tölt a készülékek előtt, ugyanakkor az olvasás (könyv vagy sajtó) a fiatalok jelentős részének csak iskolai tevé­kenységét jelent. Életmódjukat nagy­ban befolyásolja, hogy a többség szó­rakozási és szabadidős tevékenysége nem kapcsolódik intézményekhez kötődő közösségi formákhoz. A sze­mélytelen és kommunikációra alkal­matlan, de minden korcsoportban és iskolatípusban kiugróan népszerű disz­kózáson kívül elsősorban a házibulik kínálják a szórakozás terepét. A pasz- szív résztvevői szerep uralmát mu­tatja, hogy a moziba járás szintén jel­lemzi a fiatalokat. Ez a meglehetősen egyhangú kép a város kulturális eseményei és intézményei iránti közepes érdeklődéssel és látogatottsági intenzitással párosul. A színes, sokrétű, de ugyanakkor kulturális értéket is nyújtó intézményi programok meg­felelő befogadók nélkül semmit sem érnek; az intézmények által kínált kul­turális lehetőségek nem találkoznak a fiatalok igényeivel. A felnőtt társada­Hányszor csinálod a következő dolgokat? majdnem heti 1-2 havi 1-2 évente soha naponta alkalom alkalom néhányszor Aktívan sportolok Könyeket olvasok (tankönyv nélkül) 14 53 18 7 7 17 25 29 23 6 Elmegyek este a barátaimmal (disco, házibuli stb.) 4 33 38 16 9 Hangszeren Játszom 5 16 6 11 62 Énekelek 17 19 6 7 51 Rajzolok/festek 5 15 19 20 41 Különórákra Járok 2 15 4 11 68 Alkoholt fogyasztok 1 11 20 24 44 Dohányzom 25 5 3 7 60 Pénznyerő automatákkal Játszom 2 2 2 9 85

Next

/
Thumbnails
Contents