Észak-Magyarország, 1998. február (54. évfolyam, 28-50. szám)

1998-02-14 / 38. szám

1998. FibruAr 14., Szombat A lány az uszodában találkozott a nagyfiúval. Az hosszan mustrálta ót, majd így szólt: „meglásd, egyszer mi még szerelmesek leszünk egymásba, csak megvárjuk, amíg megnő a cicid”. A lány ettől fogva naponta illegette magát a tükör előtt, míg végre elhárultak a szív htjából a kebelméretbéli akadályok. Meglátni és megszerezni Bujdos Attila Talán ez a legbájosabb törté­net azok közül, amelyek- i: kel az ismerőseim meg­ajándékoznak. Arról i faggatom őket: tud­nak-e igazi szívhez j; szóló, mai szerelmes históriákat. Mindenki­nek eszébe jut erről va­lami, de aztán mind­egyik elbeszélésről le­mondóan állapítjuk meg: nem igazán szívhez szólóak. Itt aztán rögtön meg is akad az ember, hiszen először is tudnia kellene, mi szól ma a szívhez. Ehhez pedig tisztázni illenék: mi ma a szere­lem. Az értelmező szótár szerint: „a szere­tet személy iránti vágyban és odaadásban megnyilatkozó, nemi vonzalmon alapuló érze­lem”. A meghatározás szabatos, s egyben ride­gen idegen attól a magasztos érzülettől, ami­lyennek a világ irodalmából a szerelmet ismer­jük: nagy sorsok, leküzdhetetlen akadályok, tra­gikus fordulatok könnyáztatta ravatalok. Lehet, hogy amit e témáról ma mondhatunk, az a régmúlt fóliánsainak igazsága és a modern idők hűvös racio­nalitása között, valahol félúton található? Egy mai költő globális érzületként írja le a szerelmet.- Szerelem lehet egy nö, vagy csak a bokája, egy gyer­mek, egy finom vacsora, egy pohár bor, egy lekésett vo­nat, vagy egy utolért villamos. Ezt mondja Vass Tibor, aki egy finn költőtől, Alja Tia- nientől olvasott idézetet citál: „...az igaz szerelem ritka, mint az egyenes adásban közvetített forradalom”. Ha elfogadjuk ezt: mi lehet az oka, hogy a lírikusok sze­rint kuriózumnak számít az igaz szerelem? Bennünk van a hiba, hogy nem vagyunk képesek mély érzelmekre? Vagy azzal a korral van a baj, amely nekünk adatott? Hiszen itt mindenki attól tart, hogy lemarad a saját jövőjéről, ha most nem cselek­szik. Meglátni és megszerezni - ez lenne az új eszmény? Nem alaptalan teória ez - erősíti meg Ungár Julia. A dramaturg is úgy látja: a korszellem letagadhatatlanul hat az érzelmekre. Nyilván ma is szövődnek szerel­mek, csak az emberek nem szívesen beszélnek a lelki életükről. Ma nem ennek taglalása számít a legfőbb erénynek. Az emberi kapcsolatokra rá­nyomja a bélyegét a tempó: sietős minden. Ez nem kedvez a vágyakozós, sétálós, udvarlós szerelemnek - a célratörés a lényeg. Ez persze baj, hiszen az emberek életéből kimaradnak a tit- ’ kok, a titokzatosságok, egyáltalán: az érzelmek, holott mindenkiben ott él a vágy a szeretetre.- Az irodalom sem szolgál ideálokkal - vallja a színházi szak­ember, aki hozzáteszi: biztos, hogy igazságtalan ez a megközelí­tés, mert nem ismeri eléggé a mai irodalmat. Azonban az a be­nyomása róla: nemhogy szívhez szóló szerelmes történetek, de történetek sincsenek. Politikussá vált az élet, s a magyar irodalmá­rok mindig is elkötelezettek voltak. A tollúk alól kikerülő művek légin kább tarsadalombírálatnak számítanak. Szívesebben fogalmaznak elvon­tan, nem pedig konkrét emberi sorsokon keresztül. | - Ha igazi történetekre vágyom, és van rá időm, a régieket veszem elő: Thomas Mannt, Csehovot, Brachtet A költők közül József Attilát: amit a megelt világról tudni lehet, azt ő mind megírta... - fogalmaz Ungár Júlia, aki arra is kitér: a visszatérés a klasszikusokhoz a felnőtt korosztályok me­nedéke lehet. Hiszen a gyerekeket leszoktatjuk az olvasásról. Ritkán vesz­nek a kezükbe eredeti történeteket: már a Grimm-meséket is uniformizált képi világú leporellók dolgozzák fel. A társadalomnak a szív-ügyekben betöltött szerepéről alkotott képünket tovább árnyalja, amit a szociológus fejteget- Én úgy latom: a szerelemhez nem sok köze van a társadalomnak. A két ember közötti érzelem mély, ősi dolog, amiben nem lehet értelmet keresni. Nagyon nehéz racionalitást találni ott, ahol a szerelem hegyeket képes el­mozdítani. Mi az ésszerű abban, ha az ember hónapokig ácsorog idegen épületek előtt, csak hogy egy pillantást vethessen a meghódítandó kedves­re. Lényegét tekintve a mai emberrel is az történik, ami az őskori elődjével - magyarázza Loss Sándor. Azt azonban ő sem vitatja: a közösség a min­denkori normarendszer révén hat a párkapcsolatokra. Ilyen elvárás például a „suba a subához, guba a gubához”. Ezzel az elvvel magyarázható, hogy a szerelemben ma is lehetnek leküzdhetetlen akadályok, vagy még pontosab­ban: legyőzhetetlen távolságok. A párválasztás többnyire érzelmi alapon történik, de az azonosságok keresése sem elhanyagolható szempont benne. Ezzel együtt kevés olyan igaz románcról tudni, amikor az elemi iskolát vég­zett fiú orvosnő szívét hódítja meg, vagy fordítva. Bár vannak, amikor a le­hetőségek is számítanak: ezzel magyarázható, hogy a vidéki pedagógus asszonyok férjei között szép számmal található szakmunkás. Az érzelmek háttérbe szorulása a nagy társadalmi átalakulásokat kísérő jelenség, s mint ilyen, örökösen ismétlődik. Ilyenkor fellazulnak a hagyo­mányosnak mondott erkölcsök, s meghatározó értékmintává válik az élve­zetek hajszolása. De az inga időnként visszaleng. Ma például - talán az AIDS terjedésének is köszönhetően - ismét terjedőben van a monogámia kultusza. Ami nem azt jelenti, hogy a kitartás valaki mellett egy parkap- csolatban egyenlő lenne a szerelemmel. Hiszen vannak olyanok, akik szá­mára a pronriszkuitás. a partnerek váltogatása biztosítja az örök lángolást. Ez már Gyuricza Agnes pszichológus véleménye.- Emlékezzünk: mennyire népszerű volt a televízióban Vámos Miklós be- szélgetómúsora. Az emberek ügy vannak ezzel, hogy ők már nem társalog­nak ugyan, de él meg bennük az erre való igény. Az érzelmeinkkel hasonló a helyzet, s ezért eleg nagy baj. hogy nem kévés, hanem túl sok körülöttünk a szerelem - all elő a meglepő kijelentéssel. Pedig a magyarázat kézenfekvő: olcsova vált a szerelem. Mozifilmek, filléres füzetek tucatjai kínálják az erzelgös kalandokat. Ez önmagában 5J, meg nem gond, de biztosan akadnak olyanok, akik az ertekválságps időkben készpénznek veszik, amit mutatnak nekik. A baj tehát akkor kezdődik, ha valaki tényleg elhiszi, hogy a gazdag bankar és a szegény nevelónő igaz szerelme - maga a valóság.- A kevesebb több lemre - jegyzi meg a pszichológus, aki azon is csodálkozik, hogy nenr nagyon találni szívhez szóló történeteket. Hiszen mindenkinek lehet ilyen története. A legszebbek tálán a kamaszkori, idealizált szerelmek, meg akkor is. ha nem teljesednek be, még akkor is, ha nem találnak viszonzásra. Az igaz szerelem - megéléséhez tehát nem mindig kell 'két ember, olykor eleg egy is. Fotó: Vajda János \ . v ' ;|£s> ':>'•• i - % ftp f ' ftft ft í ür:> Bálint-nap- 2. szerelmesek ünnepe F ebruár 14-én a Szent Bálint (Valentinus) napjához kötő­dő ünnep, a szerelmesek napja Magyarországon a ki­lencvenes évek elején jelent meg. Az Európában és Amerikában már régen elterjedt Valentin-nap (Valentine's Day) kiváló alkalom levelezőlapok, virágcsokrok, apró fi­gyelmességek küldésére, vagy adására kedvesünknek, sze­retteinknek. Talán nem véletlen, hogy 1990-ben éppen a vi­rágkötők kezdeményezték meghonosítását. Ha napjaink közkedvelt széles társadalmi rétegeket érintő ünnepeit vizsgáljuk, könnyen felismerhető: a (poszt)modem fogyasztói társadalom mindig kitüntetett figyelemmel fordul az egyházi hagyományból és a folklórból átvett ünnepnapok felé. Az ünnepek eredeti, szakrális jelentése a köztudatban gyakran már elhalványult vagy éppen jelentősen átalakult, egy közös elem azonban jellegét tekintve mindinkább felerő­södött: ez pedig az ajándékozás motívuma. A már tradicioná­lis karácsonyi és húsvéti ajándékozási láz mellett az utóbbi években foglalja el helyét Magyarországon is a Bálint-nap. Az angolszász és a francia nyelvterület fiataljai a XIV. szá­zadig visszavezethetően e februári napon úgynevezett „valentine"-okat, szerelmes levélkéket küldenek egymásnak. Ezek, a XVI. századtól fennmaradt levélkék tekinthetők a mai Bálint-napi képeslapok és általában az üdvözlőkártyák őseinek. Az 180Ö-as évektől kezdve kézifestésú rézmetsze­tek szolgáltak a tömegessé vált kereslet kielégítésére, ezeket később fametszetek és litográfiák követték. A századelőn megjelent magyar lexikon szerint egy Angliában 1476. óta hiteles adatokkal igazolható szokás szerint, „az ifjak és a lá­nyok azon másnembeli ismerősüket, akinek nevét hitük sze­rint sorsolás ütján a végzet erre kijelölte, vagy egyszerűbben akivel a szent napján korán reggel először találkoznak, Va­lentin, illetve Valentine néven szólítják, megajándékozzák, s attól fogva egy éven át kitüntető figyelemben részesítik, s mintegy kisorsolt jegyesüknek, kiválasztottjuknak tekintik." Ha ez a régi, kedves hagyomány ilyen formában már nem is lelhető fel, rávilágít az ünnep valódi - római vagy még ré­gebbi - eredetére. A korai társadalmakban a tennékenység ünnepe kötődött a természeti jelenségekhez. Február közepe a madarak párosodási időszakának kezdete a mérsékelt égö­vön, és ez a megfigyelés lehetett annak a hiedelemnek az alapja, hogy e nap a házasságjóslatoknak és a szerelmi va­rázslatoknak kedvez. Hasonló okokkal magyarázható, hogy az ókori Róma termékenységi, engesztelési és tisztulási ün­nepét a Lupercaliát az évnek ezekben a napjaiban ülték. A később Szent Bálint tiszteletére elnevezett nap már jó­val a kereszténység előtt a párválasztáshoz kapcsolódó szo­kásokat jelképezte. Faluhelyen február 14-e a tyúkültetés napja, a magyar néphit szerint ekkor kezdenek párosodni, fészket rakni a verebek, s ekkor szólal meg először a mada­rak szerelmi éneke. Igen elterjedt történet ismeretes Valentinéról, a csodatevő római mártínól, akit keresztény hitéért börtönbüntetésre ítél­tek. Legendája szerint kivégzése előtt a börtönőr vak lányá­nak adta vissza a látását. A közhiedelemmel ellentétben azonban sem Szent Bálint személye, sem életének egyes mozzanatai nem hozhatók közelebbi kapcsolatba a Bálint- napi szokásokkal. A szent létezése egyes források szerint csak legenda. Más források szerint Szent Bálint történelmi té­nyekkel bizonyíthatóan létezett. Két ókeresztény vértanú is akad hasonló névvel, akik a III. században, a keresztényül­dözések korát élő római birodalomban tűntek fel. Az egyik, aki római áldozópap és orvos volt, II. Claudius Gothicus csá­szár uralkodása alatt szenvedett mártírhalált (269 körül), és a Via Flaminián temették el. Sírja fölé 1. Gyula pápa templo­mot emeltetett. A másik, a római Interamna (ma az olaszor­szági Temi) püspöke szintén Rómában halt meg vértanú­ként, ereklyéit később Temibe szállították. Meglehet, hogy a két különböző vértanú személyében testet öltő hagyomány tulajdonképpen egy közös történetből indult ki, s egy sze­mélyre vonatkozik. Szent Bálint napjának ünnepe tehát több kultúra ötvöződé­séből áll össze, leien van benne a pogány természetkultusz, a római életszeretet, a népszokások és a keresztény hit hagyo­mánya. Különösen kedveh ünnep Olaszországban. Skóciá­ban, Franciaországban, s az újabb időktől kezdve Németor­szágban, Ausztriában és Svájcban is. A legnagyobb kultusz mégis Angliában, Belgiumban és az Egyesült Államokban övezi, ahol Bálint, avagy Valentine a szerelmesek védőszent­jének számít. S az egykori szerelmes titkokat tartalmazó, kéz­zel írott magánleveleket világszerte felváltották a Bálint-nap ján megjelenő szerelmes-szellemes apróhirdelések. ...az if az szerelem ritka, mint az ebenes adásban forradalom Szerelem lehet egy vagy csak a bokája, efp permek, efp finom vacsora, efp pohár bor. efp lekésett vonat. * vaap em utolért villamos.

Next

/
Thumbnails
Contents