Észak-Magyarország, 1998. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-30 / 25. szám
LgTfJfl-Magyarország ITT-HON 1998. Január 30., Péntik MISKOLCI TÖRTÉNET Fat Méhes László f/A záróvonalat úgy kell értelmezni, mint egy, az út közepén emelt láthatatlan falat, amelyen semmilyen körülmény között sem szabad keresztülhajtani" - próbálta szemléletessé tenni a közlekedésrendészeti szabályt annakidején KRESZ-oktatónk. S a falat mi, a magunk módján el is képzeltük. Az autóvezetés elméleti és gyakorlati vizsgáján magától értetődő tényként kezeltük az aszfaltra festett jel sérthetetlenségét. Majd - már jogosítvánnyal a kézben - következtek a hétköznapok; másféle tapasztalatok, újféle tanulságok. Hogy az ember az írott és íratlan szabályokat olykor áthágni kényszerül... Ahol szabályok vannak, ott olyanoknak is lenniük kell, akik ezeket megszegik - mondja a közhely, és minden bizonnyal ez lehet a megfejtése a Búza téri aluljáró-elkerülő magatartásnak is. Mert mindhiába könyörögtek a közlekedés biztonságáért felelős hatóságok, hogy a Miskolc egyik legforgalmasabb pontját átszelő úttesten átkelni ön- és közveszélyes, hiába kaptak különös hangsúlyt az ezen a ponton történt (nemegyszer halállal végződő) gyalogos balesetek. Sem a rendőrposzt, sem a büntetőcédula nem riasztotta azokat, akik repülő- startot vettek a tér egyik sarkán álló buszmegállónál, s a légvonalban legrövidebb úton sajátos koreográfia szerint cikáztak át a közlekedési jelzőlámpák jelzéseire lüktető autósorok között a piactérre. Egyik nyaktörő gyalogosmutatvány a másik után, merthogy a közút sávjait elválasztó fal láthatatlan szimbólum maradt - egészen néhány héttel eze- lőttig. Azóta - mint a szabályt sértők mementója - az út közepén éktelenkedő, korlátokkal magasított betonkerítésnek kell a maga módján egyértelművé tennie mindenki előtt az emberek közötti megállapodáson alapuló szabályok egyikét azok számára is, akik azt eddig semmibe vették. Dizonyára számos kötelezettséget és regulát lehetne még sorolni, amely köré ha betonkerítés épülne, talán.elválaszthatóak és védhetőek lennének a vétlenek a vétkesektől. Ám ha minden szabályszegőért egy-egy útelzáró akadályt kapnának azok, akik erre nem szolgáltak rá, a betontömbök labirintusában járva több lenne körülöttünk a fal, mint a szabad élettér. A fénykép közeli témája a Centrum előtt áll, a város centrumában: egy jegyautomatákkal bővített kandeláber. Funkcióját tovább fokozandó, több rétegben, elérhető magasságig teleragaszt- gatva mindenféle hirdetménnyel. Szörnyű. Valamivel távolabb a világváros szót idéző (de jelentéssel nem bíró) nevű, vadonatúj üzletház. „A szép és a szörnyeteg" - juttatja a filmcímet az ember eszébe az ellentét. - Milyen szép is volna, ha gondos kezek munkája nyomán eltűnne e városképcsúfító szemölcs?! Fotó: Bujdos T. Két emberöltőn át egy városért Szalóczi Katalin Miskolc (EM) - „Ha a kereskedelem és ipar mindenütt úgy fog fejlődni, mint Miskolcon, akkor Magyarország boldog ország lesz.” Ugye kitalálták: e kijelentés nem mostanság hagyta el valaki £ykát... „A Borsod Miskolci Hitelbank évi első közgyűlésén felemelő hatású beszédekben ünnepelte Koós Samu udvari tanácsost, az intézet elnök-vezérigazgatóját nyolcvanadik születésnapja alkalmából” - írja a Reggeli Hírlap 1928-ban. Azt is hozzátéve: az elismerésnek, a szeretetnek és tiszteletnek olyan spontán megnyilvánulása volt tapasztalható, amilyet csak a legritkább esetben tapasztalni, még az országosan kiemelkedő egyéniségek ünneplésekor is. Kinek, minek szólt e tisztelet? Koós Samu két emberöltőt is magában foglaló munkásságának. Edelényi Koós Samu Budapesten és Bécsben végezte el a kereskedelmi akadémiáit, ahonnan visszatért szülővárosába, Miskolcra. A Lichtenstein és Fűrész cégnél vállalt állást: vezette a cég nagy vasüzletét és a szállításokkal foglalkozott. A fiatalember korán elkötelezte magát a miskolci kereskedelmi egyesületek alakításának gondolatával. Az ó javaslatára jött létre a helyi kereskedők és kereskedői ifjúság egyesülete, melynek őt választották meg elnökéül. E testület jelentette egyik magját a később létrehozott miskolci kereskedelmi és iparkamarának, melynek- több éves tevékenysége alapján- szintén elnöke lett. Munkásságához fűződik a Kereskedők és Gazdák Körének fejlődéstörténete. Már mint a szervezet elnöke, egy általa szervezett akció eredményeképpen otthont építtetett a körnek. A részvénytársasági alapon összegyűjtött pénzhez maga ezer forint értékű részvény jegyzésével járult hozzá, Vay Elmér báró pedig - az ő rábeszélésére - ennek az ötszörösével. (Az építés teljes költsége 100 ezer forint volt.) Az már csak ráadás, hogy Koós Samu néhány év múlva az összes részvényét a körnek ajándékozta. Példáját a többiek is követték. „Leköltözött” bank A Borsod Miskolci Hitelbanknál már igazgatósági tag volt, mikor 1892-ben igazgatóul választották. De ő előbb csak egy évre vállalta el e tisztet, minthogy nem volt biztos abban, hogy az időközben apjától megörökölt országos hírű porcelánüzlet vezetése mellett tisztességgel l Koós Samu, akiről hatvanéves korában azt is feljegyezték: úgy ugrott be az uszoda vizébe, mint egy fiatal titán. Az 1931-ben átadott Széchenyi 15-17. alatt álló négyemeletes épület földszintjén egykor a „Borsod Miskolczi Hitelbank", ma az OTP Bank működik. Fotó: B.T. eleget tud tenni e megbízatásnak. Később mégis megtartotta e pozíciót, fellendítve az intézetet, melynek idővel vezérigazgatója, alelnö- ke, majd elnöke lett - ekkor már az ország első vidéki bankjai között emlegették. „Koós Samu úttörő volt azon a téren is, hogy a bankot a földszintre kell lehozni, mert az éppen olyan üzlet, mint bármilyen más kereskedelmi vállalkozás, amelynél fontos az, hogy a közönség könnyen megtalálja. A többi bankok még mindig az emeleten voltak, de a Borsod Miskolci Hitelbank már a Széchenyi-ut- czán, a földszinten nyitotta meg helyiségeit” - írja a Reggeli Hírlap. A kereskedő-bankár fiatal korától részt vett a város közigazgatási életében, de kivette részét a város életének minden mozzanatából: „a színház, az utcaburkolás, a házépítés, a villanyvilágítás - ó volt az első, aki a villanyt bevezettette Miskolcon -, a gáz,... a kulturális kérdések”. A politikai életben is aktív volt, a szabadelvű párt miskolci vezéralakjaként mindig ő vezette a választási harcokat. Pártját annak bukása után sem tagadta meg. Számos kitüntetés - köztük a Károly királytól nyert udvari tanácsosság - birtokosa volt. A magyar nemességet még Ferenc Józseftől kapta, innen az edelényi előnév. De feljegyezték róla, a háborúban jótékonysági estélyt rendezett - Tamay Gyulánéval közösen - a bolgárok megsegítésére, amiért megkapta a bolgár vöröskereszt kitüntetést is. Nyolcvanadik születésnapján - melyet még eggyel toldhatott meg - úgy fogalmazott: „Azok a hosszú évtizedek, amelyek alatt én Miskolc város közgazdasági életében működtem, ...bennem a megelégedés érzetét keltik... Miskolc széles e környéken nagy központ és a haladás olyan lendületes, hogy amiről mi miskolciak álmodozunk - Nagymis- kolc -, talán rövidebb időn belül, mint gondoljuk, valóra fog válni... Álom és valóság „Nagymiskolc” közepén ma is áll a bankpalota. Mint azt Dobrossy István könyvéből tudjuk, az építkezésen, amely 1931. június közepén indult, másfélszáz ember dolgozott. A falakat nem egészen két hónap alatt húzták fel, a bank és az üzletek november 1-jéig be is költöztek, a hónap végére pedig a lakásokat is átadták. A bank belül ma is impozáns, de az épület erősen foszladozóban. A baloldali bejárat mellől néhány éve eltűnt az akkoriban (de már 1925-tól és még sokáig e helyütt virágzó Meinl-üzlet.) A felsőbb szintekhez vezető 17. számú bejáraton túljutva lehangoló látvány fogad, a legbántóbb talán az alu- míniumházú lift körül felhalmozott szemét. Az első emelet egyik lakója beenged a két lakást szolgáló függőfolyosóra, amelynek vasrácsain át pillanthatunk le a belső udvarra. Alattunk-előttünk éppen a bank impozáns belső világítására emelt üvegtető, amelyet egy betörési kísérlet után sűrű vashálóval sötétítettek el. A város: az emberek Házigazdánk, Medgyesy Ödönné Fi- as Róna nem e város szülötte, családjával Erdélyből települt át, 1945- ben. Épp az érettségije előtt. Itt leAz épület egyik mai lakója: Medgyesy Ödönné Fias Ilona, akinek választott városa Miskolc tette a vizsgákat, majd néhány hónap múlva már a fővárosban tanult.- Mikor megkaptam az orvosi diplomámat, három álláshelyet kínáltak föl az országban. Miskolcot választottam, noha a szüleim éppen akkor költöztek át Budapestre. Itt ismerkedtem meg Medgyesy Ödön orvossal - aki miatt elváltam előző féijemtől. Ez a lakás az övé volt, 1958-tól ez volt a közös otthonunk. És sajnos már huszonöt éve lesz, hogy egyedül maradtam benne. A doktornőnek nem volt saját gyermeke, de mint mondja, mégis volt elég gyereke.- Négy évvel ezelőtt szívinfarktust kaptam, de addig egyfolytában dolgoztam mint gyermekorvos. Nem igen tudok az utcán végigmenni, hogy ne jöjjön szembe néhány „gyerekem”. Bizony, sokan már az unokájukat vezetik kézen... (Cikkünk megírásában Dobrossy István kutatási, anyagára, valamint Miskolc írásban és képekben című kötetére támaszkodtunk.) A falon: fal, a széken: szék A speciális iskolában sokat fejlődhetnek az autista gyermekek Miskolc (ÉM - PTA) - Mintegy 20 ezer autista ember él hazánkban, fele-fele arányban gyerekek és felnőttek. Miskolcon eddig 20-40 ilyen gyermekről tudnak, de a becslések szerint legalább négyszer ennyi a számuk. Megyénkben mégis csak egyetlen intézményben foglalkoznak autista gyerekekkel, a 48. Számú Általános Iskola Autista Tagiskolájában. Az ottani nevelők és a szülők segítségével jött létre az intézményt támogató Autista Gyerekek Oktatási Alapítványa. • Bár egyre több autista gyereket iratnak be a speciális jellegű iskolába, de tapasztalataim szerint még így is kevesen tudják, hogy létezik ez az intézmény - vélekedik Gécziné Szentesi Julianna, az alapítvány kuratóriumának elnöke. - Sokan az autizmust sem ismerik, így nem tesznek különbséget fogyatékosság és fogyatékosság között. Az autizmus az agyi működés súlyos rendellenessége, de ez nem feltétlen jelent alacsony intelligenciaszintet. Sőt, van, hogy az autisták memóriája fejlettebb az átlagosnál. Viszont gyakran nem tudják, és nem is képesek megtanulni a beszédet. Döntő többségük pedig - mintegy 75 százalékuk - értelmi fogyatékos. □ Melyek az autizmus legjellemzőbb tünetei? • Elsősorban a kapcsolatteremtés hiánya. A gyerek nem mutat érdeklődést sem a rokonok, sem más gyerekek, egyes esetekben még a szülők iránt sem. Nem próbál beszélni, és nem tud játszani. Csupán látszólag értetlenül bámulja, vagy ütöGécziné Szentesi Julianna geti a játékokat. Gondolati sivárságról árulkodik, hogy szó szerint értelmez mindent. Jellemző tünet még a közömbös viselkedés, az érzékelés zavara, a ragaszkodás a szokásokhoz — ez ugyanis biztonságérzetet ad -, a bizarr mozgás. Egyszóval lehetetlen nem észrevenni, hogy valami gond van, csak talán nem tudják a családok, hogy hová forduljanak segítségért. □ Az iskoláktól gyógyulást várhatnak a szülők? • Az autizmus gyógyíthatatlan. Ennek ellenére fontos speciális általános iskolába vinni a gyereket, mert ott megfelelő módon, egyénre szabottan fejlesztik a képességeket, csökkentik a hiányosságokat. Az autista iskola egy külön világ, mint ahogy az autista gyerekeké is az. Minden gyerekméretű, állandó, megszokott rendben vannak a tárgyak. A köny- nyebb tanulás miatt például a falra felírják, hogy az fal, a székre, hogy: szék... Egy felmérés szerint ez a módszer a legeredményesebb: száz gyermekből rendszerint öt teljesen, tizenöt csaknem teljesen önállóvá válik, és a többiek is boldogulnak felnőtt segítségével. □ Hogyan támogatják az intézményt? • Az egy év alatt többször pályáztunk már eszközökért. Az elnyert pénzekből sikerült fajátékokat, készségfejlesztő játékokat, az oktatáshoz szükséges segédanyagokat, a mozgást, a beszédet fejlesztő eszközöket beszerezni, például a bábterápiához. □ Mire lenne szükség még'? • Az oktatási feltételek javítása - ha nehezen is - megoldható feladat, főleg, hogy egyre többet segítenek más szervezetek is. A legfontosabb viszont az lenne, hogy az épértelmű- ek is elfogadják, és a mindennapi életben is tolerálják ezt a fogyatékosságot. Az egyik szülő mesélte, hogy egy alkalommal mennyire megalázták az emberek megjegyzései, mikor kislánya a megszokott helyéért bömbölt, toporzé- kolt a buszon. Mindenki őt szidta, hogy miért nem neveli meg a gyerekét. Pedig csak nyitott fülek kellettek volna, hogy értsék, mit magyaráz sírva az asz- szony: a lányom autista...
