Észak-Magyarország, 1997. november (53. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-22 / 273. szám

Műhely HÉTVÉGE Bartók még nem került a baltám alá. Kodályt azonban már faragtam... És nagyon sok hírest embert. Mondták, hogy nem fogom tudni megfaragni Kossuthot. II. oldal Riport _______________________________ M ár mindent megpróbáltam. Amikor elvesztettem az önuralmamat, a hivatalban verni kezdtem az asztalt. Azt sajnálom, de egyre gyakrabban borulok ki. III. oldal Interjú______________________________ / ó/e/noíf szeretnék lenni. Nem kiabálás. Ha lesznek gyermekeim, nem verem meg mindig őket. Jószívű legyen egy felnőtt, ne pedig rossz- szívű, ha gyermekei vannak. IV. oldal Elhúzódó sebesség Fotó: Vajda János A hét embere Kiss István, a kitelepítő Puskár Tibor Bodrogköz ’97 - fedőnévvel háromnapos polgári védel­mi gyakorlatot tartottak Sá­rospatakon és térségében ezen a héten. A törzsgya­korlatot, az árvízi mentés szimulálását és a térképes feladatok megoldását Kiss István alezredes irányításá­val hajtotta végre a prog­ramba bevont védelmi bi­zottság, a szakapparátus és az önkéntes segítők. Az utóbbi időben Magyarorszá­got szerencsére elkerülték a je­lentősebb ipari és természeti katasztrófák. A nagy árvizek is lassan feledésbe merültek vol­na, ha az idén a Lengyel- és Németországban mindent el­söprő óriási árhullám újra fel nem hívja a figyelmet a kár­megelőzés fontosságára. Abban nízni, hogy ami egyszer már megtörtént, nem ismétlődhet meg, vagy ahol eddig nem for­dult elő katasztrófa, ott a jövő­ben sem következhet be - csak hiú ábránd. A sárospataki központú vé­delmi bizottság komolyan vet­te a természeti erők figyel­meztetését, és azt a tényt, hogy a Bodrogköz Tisza-parti szakaszán csupán a töltések fiz százaléka nyújt megbízha­tó védelmet. Ezért a megye árvíz szempontjából legveszé­lyesebbnek minősíthető terü­letén katasztrófaelhárítási gyakorlaton elevenítették fel, mi lenne a teendő gátszaka- das vagy egy óriási árhullám esetén. A katasztrófaelhárítás, a vészhelyzetekre való felkészü­lés Magyarországon elsősorban a polgári védelem feladata. Kiss István alezredes, a sáros­pataki körzet Polgári Védelmi Parancsnokságának vezetője­ként ’91 szeptembere óta látja el ezirányú feladatait a Bodrog- parti városban. Az alezredes pályafutását a Kossuth Lajos Katonai Főiskola elvégzése után gépesített lövészként Nyír­egyházán kezdte; 1986-ban, a moszkvai Frunze Katonai Aka­démia összfegyvernemi szaká­nak elvégzése után a Ceglédi III. Hadtest hadműveleti fő­tisztjeként folytatta. Kiss Ist­ván számára a militáns tevé­kenység ’89-ben ért véget, ami­kor a - még a honvédelmi tár­cához tartozó - polgári véde­lemhez pártolt át. A váltás óta szakmai tudását a békeidőben is bekövetkező katasztrófahely­zetek megoldásában, és adott esetben a gyakorlatok során hasznosítja. A körzetparancsnok és mun­kacsapata a hét elején tartott kitelepítési gyakorlat cselekvé­si tervét másfél hét alatt készí­tette el, a kitelepített és a befo­gadásra kijelölt települések polgármestereinek - mint a he­lyi védelmi bizottságok vezetői­nek -, és a velük szorosan együttműködő társszerveknek (tűzoltóság, rendőrség, katona­ság, ÁNTSZ és a végrehajtásba bevont gazdálkodó egységek) a közreműködésével. Kiss István a polgári véde­lem irányítása során használt ismereteit a katonai akadémi­án sajátította el. A tudását több alkalommal a gyakorlat­ban is kipróbálhatta: például a jugoszláv háború idején Lete- nye kitelepítési tervének kidol­gozásakor. Vagy a tavaly a „Partnerség a békéért”- prog­ram keretében Ukrajnában rendezett katasztrófaelhárítási gyakorlat magyar résztvevője­ként, illetve az idén nyáron be­következett lengyelországi ár­vízi mentés hazai kontingensé­nek koordinátoraként.- A külföldi katasztrófaelhá­rítási gyakorlatokon bebizonyo­sodott, hogy a magyaroknak a polgári védelem személyi felté­teleit illetően nincs szégyenkez­ni valójuk más nemzetek ha­sonló feladatot ellátó szerveze­tei előtt - mondta az alezredes. Ami a hazai polgári védelem működésének feltételeit illeti: ezeket a parancsnok biztosí­tottnak látja. Ugyanakkor pél­dául az árvízi mentésekhez mo­dem, speciális úszó járművekre volna szükség. Az iraki háború idején eladott gázálarcokat sem pótolták még. Jó lenne, ha köz­ponti forrásból fel lehetne újí­tani a készleteket. A szakem­ber szerint az is javára válna a védelemnek, ha körzetközpon­tonként létrehozhatnának egy- egy azonnal bevethető csopor­tot, ami 10-15 jól felkészült és felszerelt emberből állna. Kiss István szerint nagy szükség volt a tavaly hatályba lépett polgárvédelmi törvényre, mert az jól körülhatárolja a szervezet tevékenységi körét, és egyértelművé teszi a működ­tetés jogszabályi hátterét. A törvényalkotók jelentős felelős­séggel ruházzák fel az önkor­mányzatokat és a polgármeste­reket a polgári védelem felada­tainak ellátásához szükséges tárgyi feltételek biztosítása te­rén. Sárospatakon a helyható­sággal kiváló együttműködést alakítottak ki. A város megfele­lően támogatja a polgárvédel­met, amit egyébként a körzet­parancsnok alapvetően ember­barát tevékenységnek minősít.- Szerencsére a családom - a feleségem és a két főiskolás fi­am - megértéssel fogadja, ha hosszabb időre el kell hagynom őket - mondta befejezésként a parancsnok. - Amikor azonban hazatérek valamelyik szolgá­latból, mindig aggódva kérde­zik, nem történt-e valami baj? Az újabb, sokszor embert pró­báló feladatok megkezdése előtt pedig továbblendít, és új erőt ad az a tudat, hogy mun­kámmal bajba jutott embertár­saimon segíthetek. Műmondák Filip Gabriella Ha élne Mátyás király, álruhában járna. Megnézné, hogy dolgoznak a közmunkások, beállna közéjük árkot pucolni vagy maltert hordani, meghallgatná őket. Aztán valami fur- fanggal elintézné, hogy ezeknek a szegény embereknek ne legyen okuk panaszra. Az iskolákban maga mutatná az ál­landóan siránkozó tanároknak: milyen egyszerű benyomni a számítógép gombját, milyen nagyszerű az internetes ok­tatás. Vagy amikor egy erdőben bolyongana, pláne egy nemzeti parkban, akkor összeszedné a szemetet, és igen megleckéztetné a szemetelőket, sőt, ha kell, még a hivata­los kömyezetvédőknek is megmutatná, hol van az igazság. De meghalt Mátyás... Nem születnek már újabb népmondák, legfeljebb műmon­dákat gyártunk. Ezek sem rosszak. A helyszínek hitelesek, a szereplők valóságos személyek. Igaz, nem királyok, de fon­tos, jelentős közhivatalt betöltő emberek, a történetek való­ságosak, mondhatnánk: nem is mondák ezek - ha nem len­nének olyan mesések. Képzeljék el a következő esetet! Születésnapi ünnepségre készül a nemzeti park. Rendezvénysorozat, megemlékezé­sek, szakmai konferenciák, minden, ami ilyenkor szokás. A központi ünnepségen természetesen a környezetvédelmi tárca első embere mond köszöntőt. Ezt követően pedig kesztyűt húz a miniszter, és elindul szemetet szedni. Nem mese ez! Mutatta a tévé, megírták az újságok, a mi fotó­sunk is megörökítette a példás esetet. A közölt kép hiteles volt. Ezt csak azért mondom, hogy nehogy valakinek eszé­be jussanak a valahai retusált képek, a képtelen dokumen­tumfotók. Hogy mégis valami meséset sejt az ember, arról a szemét árulkodik. Ha már ünnepre készültek a parkban, biztosak lehetünk abban, hogy takarítottak is. Ha valahová vendéget várnak, rendbe teszik a portát. Mátyás megbüntet­te volna ezért a szemetességért a házigazdákat. Vagy ki tudja? Talán neki is volt egy hoppmestere, aki ilyen alkal­makra előkészítette a terepet. Kiszórt egy kis szemetet, az­tán meg azt mesélte minden faluban, hogy is volt az, ami­kor Mátyás király szemetet szedett... Persze, annyi monda fennmaradt a mi Mátyásunkról, hogy nincs az a hoppmester, PR-menedzser, reklámszakember, aki mindezt el tudta volna intézni. Azért csak lehetett ab­ban valami, hogy a király időnként valóban meglepte alatt­valóit. Minden előzetes bejelentés nélkül megállt az öreg szántóvető földjén, megjelent Gömörben, megkapáltatta az urakat, kutyavásárt rendezett Budán és így tovább, és így tovább. De hát könnyű volt neki! Hogy is ismerhették volna fel a népek?! Nem volt akkor még híradó! Azt sem jelent­hette be előre, hogy jön! Ma már Mátyás királyt is megelőz­né a telefonüzenet. Fáma sem szárnyalva vinné a hitt, ha­nem faxra tenné: érkezik. Nekünk is faxon jött a meghívó, mely a következőkről érte­sít: „Az információs társadalom küszöbén elengedhetetlen, hogy kultúraközvetítő intézményeink - elsősorban az isko­lák - felkészüljenek a változásokra. A Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium célul tűzte ki, hogy 1998. szeptem­ber 1-ig valamennyi középiskola, 2002-ig pedig valameny- nyi általános iskola is bekapcsolódjon az Internet hálózat­ba. Az európai viszonylatban is nagyon gyorsan létrejött Subnet Program megvalósításának első valódi pillanata ér­kezett most el. Ez idáig jóval több mint száz iskola kapcso­lódott be az Internet hálózatba a Subnet Program kereté­ben." Mindez igazán figyelemre méltó, valóban szép lesz, ha teljesül a terv. És az eddigi eredmények azt mutatják, hogy sikerülnie kell. Semmi köze nem lenne ennek az egésznek a vágyakat, álmokat megfogalmazó történetek­hez, csak ez az „első valódi pillanat" teszi olyan meséssé. Az „első valódi pillanat" pedig november 25-én déli 12 órakor jön el. És ez nem akármilyen esemény lesz. Igazi ünnep. „Ózdon a századikként bekapcsolt középiskolában rendezett ünnepségen részt vesz és beszédet mond Göncz Árpád köztársasági elnök és Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter." Azért ezt majd feljegyzik Ózd város iskolatörténetében! A Széchenyi István Közgazdasági Szak- középiskola életében is kitüntetett nap lesz ez a kedd. A mai diákok biztos mesélnek majd a gyermekeiknek, unoká­iknak arról, hogy is volt az, amikor az ő iskolájukban járt a köztársasági elnök és a miniszter. De majd akkor tátják el a szájukat a kicsik, ha kiderül, hogy ez volt az a magyar isko­la, amelyik éppen századikként csatlakozott a világháló­hoz. Pontosan a századikként! Arra nem biztos, hogy tud­nak majd válaszolni az igaztörténetek mesélői, hogy mi­ként lettek ők a századikak. Mindenesetre tiszta szerencse, hogy nem a kilencvenkilencedikek vagy a százegyedikek voltak. Már csak azért is nagyszerű, mert máshol nem lehe­tett volna olyan parádésan megrendezni a show-t, mint ép­pen ebben az iskolában. Hogy milyen show-t? Hát, az ózdi - éppen az ózdi -, a századik - éppen a századik - internetes iskolában rende­zendő ünnepséghez kapcsolódó show-t. Mert lesz itt műsor is. Móka és kacagás. A meghívó szerint a rendezvény kere­tében neves előadóművészek lépnek fel: Geszti Péter, Gal­la Miklós, Dózsa Gergely, Cseke Péter, Tóth Enikő... Nem mese ez, gyermek! - mondhatná most is Arany János sokat látott harcosa. De nem is monda! - szólna rá a költő. Új műfaj ez. Hogy sikeres-e?! Majd a választási kampány után kiderül.

Next

/
Thumbnails
Contents