Észak-Magyarország, 1997. november (53. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-01 / 255. szám
1 11 ÉM-HiTVior LITE RÁTÖR 1997. Novimbkr 1., Szombat LITERATOR Az ÉSZAK-Magyarország irodalmi mellé Szerkeszti: Vass Tibor Költők barátja Cseh Károly fordításai ' '■ Awmht I Iasim (török)' Holdkelte Tüzes kiáltás foszlánya lekben T űriávolból: varázslat hangja volt, sa tóról titok-madárraj rebben... Félelem s lelkesedés mitől dobolt ?• Ringó ezüsilésben most csitulva zsong■ mert vízre hajolt inni már a hold... Cseh Karoly épülő életművében egyenlő súllyal van jelen az eredeti költészeté;? a műfordítás. Orosz, német, lengyel, olasz, tatár, hor- vát, török, csuvas versek adják a műfordítói oeuvre-ét. Szenzuális költői matéria, artisztikus szövegállomány. A Kihunyó augusztus három nép költészetét reprezentálja három ciklusban. A Vízrehajolt inni már a hold ciklus török, a Házam fölé félhold ereszkedett című ciklus tatár, míg a kötetzáró Csillagkép ablakomban című ciklus csuvas költők verseit tartalmazza rokon magyar költő lelkén átszűrve. Finoman cizellált, arany és ezüst színben megcsillanó költemények. Cseh. Károlyt kivételes jzzású szépségvágy élteti és ihleti, írta róla Cs. Varga István, s ez bízvást elmondható a kötetben szereplő Ahmet Hasim török, Renat Harisz tatár és Mihail Szeszpel, Gennadij Ajgi csuvas költőkről is. Számukra, miként Cseh Károly számára is a létezésre adható egyetlen lehetséges magyarázat a vers, de talán nem túlzás, ha így fogalmazok, a költészet az egyetlen, erkölcsileg is igazolható védekezés a létezéssel szemben. A cikluscímek tartalmi és hangulati rokonsága utal a versek motívumrendszerének és szimbolikájának messzire mutató, tipikusan keleti jellegére. Cseh Károly műfordítói pályája - költői pályájával egyidőben - a Napjaink című folyóiratnál indult. Az irodalmi lap novoszibirszki testvérlapjának, a Szibirszkie Ognyi-nak (Szibériai Tüzek) a köréhez tartozó oroszmi táji költőket kezdte fordítani nagy empátiával és műgonddal. Borisz Ukacsin szép verseire máig emlékszem. Aztán Cs. Varga István baráti segítségével belekóstolt a csuvas költészetbe, amit előtte Képes Géza és Rab Zsuzsa kezdett fölfedezni. Ma hármójuk fordításai jelentik voltaképp a magyar csuvas költészetet. Cseh Károlynak különös affinitása van Mihail Szeszpel és Gennadij Ajgi költészetéhez, magas esztétikai szinten tolmácsolja a csuvas költészet megteremtőinek és klasszikusainak a költeményeit. Ezeket Az ínség zsoltárai és a Csuvas szó című kötetei tartalmazzák. Vannak a magyar műfordítás-irodalomnak szerencsés egymásra találásai: Babits-Dante, Faludy-Villon, Somlyó György-Rimbaud, Rab Zsuzsa-Jeszenyin. Ehhez hasonló a Cseh Károly-Ajgi találkozás. Az 1934-ben született Ajgi a csuvas irodalom legismertebb és legnagyobb alakja. Gondolatvilágában elevenen élnek a népköltéCseh Károly fordításai Orhan Véli Kanik (török) A hazáért Mit meg nem tettünk a hazáért! Néhányunk hősi halált halt, Néhányúnk szónokait érte. Renal Harisz (tatár) Baljós jelek Villámlás és dörgés közepeit indul a havazás. Baljós jelek, Valami sérelem érte a természetet. Őrülten tomboló versek előtt dermed meg így a tiszta tudat, felébresztettük a démonokat! Fénytől, zengéstől retten a lélek., szakad, zuhog a fehér ítélet. Gabdulia Tijkaj (tatár) Költők barátja Még egy emlékezés Társául fogadott mind, ki a jóságról dalolt. Szegény es gazdag előtt ajtóm mindig tárva volt. S mikor nemes lélek lépte át küszöbömet, irr / /»•TÁ/./fi ■ i * t \ .. . . •. • ' V « .. szét hagyományai, ugyanakkor ábrázolásmódjában közel áll a szürrealizmushoz. Költészete az ősi sámánénekek és a legmodernebb törekvések szerencsés ötvözete. A metagrammatika jegyében született, a végsőkig leegyszerűsített verseivel a civilizáció túlzott racionalitása ellen lázad. Metafizikus költészetét külföldön hamarabb meg- és elismerték, mint saját hazájában. Ebben nyilván közrejátszott az is, hogy barátai biztatására 1960-tól orosz nyelven is ír, amely nyelven természetesen sokkal könnyebb bekapcsolódni a világirodalom vérkeringésébe. Cseh Károly következő kötete talán éppen Gennadij Ajgi-váloga- tás lesz. Nagy poétikai kihívás, szép lehetőség. Kíváncsian várjuk. Ahmit Hasim (török) Nem víz zúg. - évszak szele, folyik lassan: ág susog, gally zörög, levél neszezik, csillagraj csillánúik, ring e vízben itt. s fénye a sötéten át- meg 'átvillan;. 3 rsNÁDY László A világ szellemi birtokbavételének gyönyörű folyamata a fordítás. A mindenség titkait sok nyelv zengi, és egy-egy nyelv annál gazdagabb, minél nagyobb az eredeti irodalma, és minél több idegen alkotás szólal meg az eredetihez hasonló szinten az adott nyelven. Mindezt azért mondom el, mert úgy érzem, Cseh Károly hetedik kötete kapcsán óhatatlanul jó és fontos ily módon tűnődnünk, hiszen a nagyon is egyéni hangú költőt már korábban is ügy ismerhettük meg, hogy fordításaiban is önmaga marad, s ugyanakkor az eredeti költőhöz is hű. Mindezt költői tehetségének, és annak a hallatlanul nagy műgondnak köszönheti, mellyel a lelkében lévő, azon átáramló világot, mindenséget végső formába önti. Hogy fordítás és saját, eredeti vers mennyire egy a számára, azt csak hosszú elemzésben lehetne bizonyítani. A török költői világ megszólaltatása nem egyszerű feladat még akkor sem, ha már Balassi Bálint és Zrínyi Miklós nyelvén is megpendülnek a török költészet húrjai, valami felsejlik magából a török nyelvből is. Ahmet Hasim életét és költészetét tanulmányozva, az egész Eurázsia egységére, a valójában elválaszthatatlan két földrész közös, mély, ősi és modem világára csodálkozhatunk rá. Nem jelszavakból tör ránk a felismerés, hogy szél- ütéses, csonka az a szemlélet, amely csak Keletet vagy csak Nyugatot ismeri el példaképnek, éltető forrásnak, csak az egyiket hangsúlyozza. A szellő nyugodt zenéjével, a tavak, folyók lelket lobogtató és enyhítő ragyogásával érezzük meg az emberi léleknek az igazi és szép teljességét. Nem naivan, nem gondolkodás nélkül, hanem úgy, hogy életünk szépségét és esendőségét egyszerre láthatjuk a nagyon régi és a mai ember szemével. Az egység az emberi lélekben van, és nem a kinti, érdekek szennyezte erők és ellenerők harcában. Kíilön-külön költői világok tűnnek elénk a kötet olvasása közben. Egyformán élmény a visszatérő jellegzetes elemek sok- arcúsága és a világ dolgainak fölöttébb elGennadij Ajgi (csuvas) Nyit a jázmin koldussá sötétíti kissé az angyalok fehérségét az este: különös imáját így fokozza (körös-körjül árvaság honol) s a halk homály megvilágosut és fények vetülnek a kiskapu elé honnan egy lépésnyire r láthatatlanszigorú-fehér angyalok állnak térő megjelenítése. A színek használata az ősi gyökereket, szimbólumokat villantja elénk. Az arany és ezüst - a nap és a hold színe úgy jelenik meg, hogy érezzük: a holdnak a keleti népek nagyobb szerepet tulajdonítanak, mint a nyugatiak. A haza miatti aggódással leginkább a csuvas versekben találkozhatunk. Gennadij Ajgira iszonyú tragédia zúdult. Fiam fényképére című verséből tudjuk meg az egyik szörnyű esemény hírét: „Leáldozó napot / sirathatott el úgy éne- . kében / hajdan az első emberi horda / ahogyan én Tégedet”. Kislánya négyévesen ment el, „fehérvérűség szennyezte be”, de „lénye a testet öltött tisztaságvolt”. A négysoros verseknek több keleti nép költészetében van fontos szerepük. A török máni dalok mind a szerelemhez kötődnek. Ezek közül sokat gyűjtött össze mór a múlt század végén a híres magyar turkológus, Kunos Ignác. A négysorosok költői gyöngyszemek a tatár költészet-' ben is. Ezekköltői varázsát láthatjuk meg Renat Harisz Tatár lány - vállán vízhordó rúddal című versében. Maga a cím egy festmény alatt is állhatna: belőle elénk villan az ember és ősi munkaeszköze. A lány, az ifjúság, a szárnyalás, olyan, mint a madár, de mint a Kopár sziget című film szereplőit, a rúd a földre szorítja. Cs. Varga István utószava igen jó alap arra, hogy az olvasó otthonosan mozogjon egy olyan világban, amely talán még nagyon idegen volt a számára, mikor a kötetet a kezébe vette. Az évszakok karaván-vonulását, a versek mely, titokzatos világát értjük meg jobban, ha figyelmesen szemléljük Raffai Kinga remek képeit. A testvérmúzsák boldog találkozásának lehetünk tanúi: oly örömben lehet részünk, amely által lelkünk gazdagodik. Tukajtól Buharaj Ravilig IVOKMBNI:)! LAU A Kihunyó augusztus mintha Cseh Károly legkedvesebb török, tatár és csuvas verseit tartalmazná, szeretettel és mívesen tárja fel ezeknek a török népeknek a lírai kincseit. A kötetben a legnagyobb teret a csuvas költők kapták, s ez nem csoda, hiszen világirodalmi rangú lírikus, Gennadij Ajgi van igen sok verssel jelen ebben a ciklusban. A negyvenöt csuvas vers között olyan kiváló költők műveit olvashatjuk, mint például Mihail Szeszpel, vagy Vaszlej Mitta, akinek a nevével fémjelzett nemzetközi díjat megkapta Cseh Károly. A kötetben tizenkét török vers található, s ezek többsége is Ahmet Hasim tollából való. Amolyan étvágygerjesztő ez a ciklus, akárcsak a kilenc verset tartalmazó tatár blokk. Ízelítő egy kis nép nagy költészetéből, hogy fedezzük fel magunknak ezt a nálunk szinte ismeretlen világot. A Hazám fáié félhold ereszkedett című tatár ciklus is csak tallózik a tatár irodalom történetében, a fordító gusztusa szerint. Jó gusztusa van. Hiányolhatnánk ugyan a 16. századi Muhammedjártól kezdve a 17. századi Mevla Koli, a 18. századi Utiz-Imeni nevén át a múlt század második felének talán legjelentősebb költőjéig, a modern költészet előfutáráig, Mitfáheddin Akmollá verseiig sok mindenkit, de ez a kötet nem a teljes tatár líra bemutatására vállalkozott. Csupán fel akarja hívni az olvasó figyelmét vitathatatlan értékekre. Ezt meg is teszi. A tatár irodalom nagy klasszikusát, Abdulla Tukajt fordította Cseh Károly, a 20. század elejének, s talán az egész tatár költészetnek a legnagyobbját, akit a modern tatár líra megteremtőjeként tartanak számon. Mint oly sokan a magyar irodalomban is, Tukaj szintén a népművészethez visszanyúlva alkotott eredetit, s újította meg a tatár irodalmat, amelynek költői még a 19. században is régi arab és perzsa műfajokat öltöttek magukra, mint mondjuk Ebelmenih Kargali vagy Abdel- zsabbar Kandali. Tukaj már maga az élet: az anyanyelv lesz számára a legfontosabb, s abba a tatár népköltészetbe jár nyelvi ízeket eprészni, amely meghökkentően hasonlít a magyarra szerkezetével, ritmusával, rímkezelésével, képeivel, világlátásával. Miután Tukaj ebből az elevenen ható lírai hagyatékból töltekezett fel, a magyar olvasó számára egyáltalán nem hat idegennek. Cseh Károly két verset fordított Tukajtól ebbe a kötetbe, méghozzá a tatár klasszikus halála előtti évből való műveket. Az elsőben érezni (Költők barátja) a rímhasználaton, az ellentétek alkalmazásán, és a verset lezáró természeti képen a népköltészet termékenyítő hatását, míg a második vers (Kommentár a szerelemhez) már inkább Tukaj tág horizontját mutatja, azét a lírikusét, aki a Puskin és Lermontov neve fémjelezte orosz irodalomtól éppúgy hagyta magát gazdagodni, mint a nyugatiak közül Shakespeare, Byron, vagy éppen a versben is emlegetett Heine által. Ez utóbbi verset olvasván óhatatlanul megfordul az ember fejében még Baudelaire neve is. A tatár irodalomból ínyencségeket csippentő ciklus másik végén az a Buharaj Ravil áll, aki az új költőnemzedék, s talán az egész kortárs tatár líra legérdekesebb, legtehetségesebb alakja, aki maga is nagy tisztelője Tukaj- nak, egyben orosz és angol nyelvű tolmá- csolója is. Buharaj Ravil itt közölt első versén érződik is a tukaji örökség: köny- nyed, dalszerű, mint a népköltészet, ugyanakkor rés nyílik innen a mítoszok, s filozófia felé is. A költő a világ egyégét fürdeti, s tudja a helyét: „része csali / a teljességnek énem” (Páfrány és verőfény)... A Kihunyó augusztusban nemes, felfedezésre érdemes anyagot tesz olvasói elé Cseh Károly, s ez a könyv egy ígéretes költői és műfordítói pálya legújabb állomását jelziKihunyó augusztus Cseh Károly hetedik kötetéről
