Észak-Magyarország, 1997. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-04 / 232. szám
Literáfor Riport Kitekintő „Isten hónaaljában, Tizenhat miskolci háztömb A professzor tiszteli a az ördög seggelyukában lakásainak tulajdonosai kísérletező embereket, de egy napon aztán befejeződött máig nem tulajdonosok. úgy gondolja, az építkezés. Lefogyva, Az önkormányzat ugyanis az utolsó amatőr, aki megnyúzva lerongyolódva, a telek nélkül adta el hozzájárult a fizikához, holtfáradtan... ” nekik az ingatlant. Joule volt... II. oldal III. oldal IV oldal ■■■:■ ...AM M indennapi, (állatok) világnapi kenyerét... _______________________---------------------F otó: Vajda János A hét embere Marcinké Ferenc szőlész Makczin Eszter Bár a toksg-hegyaljai hagyományos szüretkezdet, Simon- Júda napja még messze van, nagyon sok településen most tartják a szüreti napokat, és a korai érésű fájták szedése >8 megkezdődött a híres borvidéken. Persze az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az utóbbi években a nagy szüreti idényt már nem elsősorban a hagyomány, sokkal inkább a szőlő iránti pillanatnyi kereslet határozza meg. Marcinké Ferenc szerint, aki a Toluy Kereskedőház Rt. megbízott kereskedelmi igazgatója, ez a tendencia egyrészt rossz, másrészt viszont megvan az az előnye, hogy a gazdák pénzt látnak egészéves munkájuk ellentételezéseként. A túltermelés miatt ugyanis ez sem elhanyagolható szempont 7 A felvásárlással kapcsolatos jelenlegi ellentmondásos helyzet okai a keleti piacok elvesztésének időszakára, vagyis a 90-es évek kezdetére vezethetők vissza - kezdi Marcinké Fe- renc. - Amíg például 1990-ben 600 millió forint értékben szállított a borkombinát erre a piacra bort, 1991-ben már egyetlen palack sem talált ott gazdá- f®- A több mint félmilliárdos kiesés nemcsak a kombinát gazdálkodását rázta meg alapjaiban, de a termelők számára 18 a biztos bevétel elmaradását jelentette. Az azóta eltelt hat év alatt minden szakember azon dolgozott, és dolgozik ma is, hogy ezt a hatalmas piacot visszahódítsuk, illetve, hogy a nyugati országokba is minél nagyobb mennyiséget adjunk el. De ez a marketingtevékenység nem hoz, nem hozhat egyik évről a másikra látványos eredményeket. Elég például arra gondolni, hogy Nyugaton korábban nem voltunk túl nagy mennyiséggel jelen, és egy úgymond „beállt” piacon meglehetősen nehéz rést találni. Igaz, a tényékhez az is hozzátartozik, hogy már vannak biztató jelek, ezért is tud a kereskedőhöz idén 100-110 ezer mázsa szőlőt felvásárolni, szemben a tavalyi 70 ezerrel. Marcinké Ferenc egyébként maga is szőlőtermelő famíliából származik, legalábbis, ami a nagyszülőket illeti. A golopi születésű szőlész szakember gyermekkorában is szívesen segített a nagypapa szőlőjében, és ez a vonzódás meghatározta egész életét. Amikor ugyanis a pályaválasztásra került a sor, egyértelmű volt, hogy a sátoraljaújhelyi kertészeti technikum mellett dönt, ahonnan aztán egyenes út vezetett a Kertészeti Egyetemre.- Szőlészdiplomát szereztem, ezt a laikusok közül sokan összekevernek a borásszal. Ennek persze van alapja, hiszen egymás nélkül nem képzelhető el a két szakma, de Magyarországon, a nagyüzemi gazdálkodás maradványaként még ma is különválasztva oktatják az egyetemen. Tőlünk nyugatabbra, ahol a szőlőtermesztés és a feldolgozás nagyrészt kisüzemekben történik - és egy ember látja el ezt a kettős feladatot - a képzés is ehhez alkalmazkodott. A gazdaság szerkezetének átalakulás nálunk is ezt a tendenciát erősíti. Az egyetem befejezése után a frissdiplomás fiatalember a borkombinátnál helyezkedett el, ahol az eltelt évek során - szerteágazó feladatainak köszönhetően - komoly gyakorlatot szerzett a szőlőtermesztéstől, a borkészítésen át, az értékesítésig minden területen. Volt telepvezető a Meszes-major dűlőben, Tarcalon kerületvezető, a ’80-as évek elején pedig a kutatóbázis újjászervezését bízták rá. Itt többek között nemesítéssel, fajtaérték-kuta- tással, borvizsgálattal és technológiai kutatásokkal foglalkoztak.- A Tokaj-Hegyaljára legjellemzőbb két szőlőfajta a Furmint és a Hárslevelű. Ezeket természetesen más borvidékeken is termesztik. Hogy miért lesz ezekből mégis egyedi, különleges bor? Ez a késői érésből következik. Az itteni mikroklíma segíti az aszúsodást, a szőlő savtartalma pedig magasabb, mint másutt. Ennek az a következménye, hogy karakteresebb bor készíthető belőle, és ez a nedű alkalmasabb a hosz- szabb idejű fahordós érlelésre. A hegyaljai ember tiszteli a szőlőt, a bort, ami minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a borhamisítás ezen a vidéken ismeretlen fogalom.- A hamisítással kapcsolatosan fontos tisztázni, mit is értünk ezalatt. Az, hogy a gazda cukorral javítja a mustfokot, bizonyos arányokon belül megengedett. Az viszont, ami az Alföldön „szokás”, hogy a bor még csak nem is látott szőlőt, már egészen más kategória. És még valami, ami a hamisítást illeti, egy időzített bombán ülünk. Szerencsére eddig a pancsolt bor megmaradt az országon belül, külföldön egyelőre nem keltette rossz hírünket. De ez bármikor bekövetkezhet, és felbecsülhetetlen károkat okozhat valamennyiünknek. Sem ereny, sem vétek... Méhes László Áz uniós és NATO-s ideálokba ringatott közvélemény igencsak kiábrándult lett volna, ha nem nyugtatják meg idejekorán: az „európai jogharmonizáció kapcsán elért sikereink" és a „az uniós környezetvédelmi szabványok átvétele terén tett erőfeszítéseink" okot szolgáltatnak arra, hogy nemzetközi téren is elismertessük cselekedetünk helyességét. Vagyis, a szocialista tervgazdálkodás korából ránk maradt, ám a rendszerváltást követő, szabadon választott magyar Parlament által hatályon kívül helyezett vízlépcső- rendszer megépítéséről szóló szerződés felmondása jogosnak tekinthető lépés volt részünkről. Ezek okán úgy véltük, elfogadják a Nagy Testvér árnyékából előlépett ország szuverén elhatározását, miszerint elhatárolódik a jogelődjének aligha nevezhető államiormával és államapparátussal fémjelzett megalomániás tervektől. Azoktól az elvtelen és átgondolatlan elképzelésektől, amelyek megvalósítása ráfordítható anyagiak hiányában már a kezdetek kezdetén akadozott, majd - kényszerűen engedve a népakaratnak - 1989 októberében végleg leállt. A hágai ítészek csoportját a szigetközi árterületen látva úgy gondoltuk, a kiszáradt folyómederre, a lassan már csak tűzifának való ártéri erdőkre, az elapadt kutakra tekintettel respektálják azt az érvet, hogy egy országnak a területét fenyegető természeti katasztrófát bármi áron meg kell akadályoznia. S végül hittük - történelmünk legújabb kori viharaira emlékeztetve a taláros testületet -, talán azt a gesztust is értékelik, hogy a nagymagyar revizionizmus vádjával nemegyszer illetett nemzet a Duna mederben tartásával annak is tanújelét kívánta adni, hogy a Trianonban kijelölt országválasztó természetes vizet a továbbiakban is élő és létező államhatárnak tekinti. S ehhez, érjék bármiféle vádak, ragaszkodik. A bős-nagymarosi vízerőmű sorsáról, további működtetéséről a hágai Békepalotában meghozott ítéletre viszont nem lehetett előre felkészülni. Mert mint világossá vált: a Nemzetközi Bíróságot - amelynek deklarált feladata „a civilizáció nagy alakzatainak és a világ fő jogi rendszereinek képviselete" - egy ország érdekeinél magasabb célok vezérelik. Duna-ügyben is kinyilvánították - s ez mindenesetre igen tanulságos a jövőre tekintve -, hogy a nemzetközi jog szent és sérthetetlen. Hága nem hagyott kétséget afelől sem, hogy lényegtelen, milyen államformában és rendszerben, milyen körülmények között és feltételek mellett jött létre egy államközi szerződés: a benne foglalt kötelezettségeket - ha nincs rá külön megállapodás, vagy közös megegyezéssel nem sikerül azt időközben megváltoztatni - teljesíteni kötelesek az aláíró felek. Aki pedig a szerződésben rögzítettekhez nem tartja magát, netalán egyoldalúan semmibe veszi azt, meggondolja a dolgot és magyarázkodik, vélt igaza szerint a papírral igazolt megegyezéssel ellentétesen cselekszik, jogsértést követ el. /A hágai perben érintett felek esetében a bírák - salamoninak tűnő ítéletükkel - kétoldalú jogtiprást nyilvánítottak ki. Egyik félnek sem adtak igazat, egyik oldalra sem álltak, sőt kölcsönösségről tettek említést, ha a valós, vagy vélt károk rendezéséről lenne szó. A bírák döntése azonban kimondva, kimondatlanul a természet törvényét a társadalmi normákkal állította szembe, így a jogsértés fajsúlya között igencsak éles határvonalat húztak. Mert míg hazánk a világ bármely két állama között betartandónak és követendőnek elismert jogrend szabályait rúgta fel, addig Szlovákia a természeti környezet rendjével szemben követett el vétséget, s csupán egyetlen országot fosztott meg annak jogától, hogy egyenrangú félként használhasson egy határfolyót. „Magasabb szempontok szerint" azonban elősegítette - igaz, ez már nem Hágának szól -, hogy a Duna-Rajna- Majna-csatorna kiszámíthatóbb vízi út legyen. Az érintettek további tárgyalásait, fél éven belüli megegyezésüket előírva a Békepalotában megfellebbezhetetlenül „félbehagyták" a Duna-ügyet. A szlovák-magyar „kiegyezés" elősegítésére „táncba hívott" Európai Unió pedig azóta ugyancsak hallgat... Azokat, akiknek lelkében nincs „sem erény, sem vétek", Dante a Pokol Kapujának lebegői közé száműzte. Nem adta meg számukra sem a megváltás esélyét, sem pedig a megtisztító kárhozatot. AAondják: semlegesnek lenni nem szabad. Az adott lehetőségek szerint dönteni kell: elfogadunk-e valamit, vagy sem; szeretünk-e valakit, vagy gyűlölünk; ateisták vagyunk- e, vagy hívők; egyik oldalra állunk-e, vagy a másikra; ige- nelünk-e, vagy tagadunk. Mert olyan nincs, hogy igen is, meg nem is. Vagy ha mégis, akkor a kézből kiengedett döntés jogát átveszi valaki más, s ez utóbbi helyzet adott esetben igen kínos meglepetéseket hozhat.
