Észak-Magyarország, 1997. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-20 / 220. szám
í Kilátó Földönfutó szlovák és magyar atyánkfiái nem lettek operaszereplőkké, népdalok, műdalok, balladák és anekdoták őrzik barangolásuk emlékeit. II. oldal ÉM"iwterjú _____________ A Bükköt feltétlenül védeni kell. De nem az emberek ellen — az érdekükben, Ha nem megy máshogy, azzal, hogy nem engedjük őket be... III. oldal Kitekintő___________ ^ H ideg van és sötét, hiszen nem kel fel a Nap. Nyáron sincs kánikulai hőség — rendkívüli években lehet 20-24fok. De az a bizonyos éjféli Nap süt! IV. oldal Fotó: Dobos Klára Találkozás A hét embere Kupa Mihály, Zemplén követe Puskár Tibor Az Európa Nap felvillanyozta Zemplén polgárait, akik nyilvánvalóvá tehették: a régió Európa része. Mindebben egy budai születésű embernek elévülhetetlenek az érdemei: Kupa Mihály, a Zempléni Településszövetség (ZTSZ) elnöke ma már zempléninek vallja magát - befogadták az itteniek, akikért, akikkel a jövőben is együtt szeretne dolgozni. Kupa Mihály a rendszerváltást követően - Németh Miklós ösztönzésére - független jelöltként lett az egykori képviselő utódja a szerencsi választókerületben. Az Antall-kormány pénzügyminisztereként is gyakran látogatott Zemplénbe a budai születési politikus. Kezdeményezése, támogatása, közreműködése nyomán indult meg az évszázad beruházásának is nevezett gázprogram ezen a tájon.- Pénzügyminiszterként, de azután is sok időt töltöttem a választóim között. Akkor sem feledkeztem meg a zempléniekről, amikor az 1994-es választáson - kis különbséggel ngyan, de - kikaptam a mai kormánykoalíció képviselőjelöltjétől. Néhány év alatt megszerettem ezt a vidéket, az itteni emberek maguk közé fogadtak. Én pedig kötelességemnek I éreztem, és annak érzem most / *8, hogy részt vegyek e régió jövőjének formálásában. Elkezdett közös művünk megvalósítását, Zemplén újbóli felvirágoztatását nem politikai huncutság vezérelte. A térségben élő emberek tisztelete, tettre-, és együttműködésre való készsége forrasztotta össze sorsomat Zemplénnel. A ma már több mint negyven települést tömörítő Zempléni Településszövetséget azért hívtuk életre, hogy adottak legyenek a törvényes feltételek az önkormányzati közösség mozgásához, munkájához, s a szükséges pénzek megszerzéséhez. A gyors helyzetfelismerő képességéről ismert, vitára kész politikus - közgazdász szerint a településszövetség mára teljesen összekovácsolódott. Alkalmanként önfegyelmező kompromisszumra volt szükség ahhoz, hogy a „szom- szédvár-ellenállás” évszázados hagyományát feloldják a korábban érdekellentétben álló települések között. Mostanra mindenki megértette, hogy összefogás nélkül, egyedül sokkal nehezebben érhető el eredmény, mint a térség érdekében egységesen fellépő szövetség tagjaként. A megyei fejlesztési tanácstól elnyert jelentős támogatások ezt egyértelműen alátámasztják. Kupa Mihály úgy véli, hogy a ZTSZ továbbra is nyitott és befogadókész. A szervezet néhány héttel ezelőtt megtartott ülésén a Zemplén északi csücskében lévő város, Sátoraljaújhely képviselője is bejelentette csatlakozási szándékát. Ezzel Zemplén minden városa tagjává válik a szövetségnek.- Elérkezettnek láttuk az időt aiTa, hogy most már a külvilág, a megye, az ország, sőt Európa képviselői előtt is megmutassuk: mire vagyunk képesek, milyen emberi, természeti és gazdasági adottságaink vannak. Ezért vállalkoztunk az Európa Nap megrendezésére. De mi rendhagyó módon nem egyetlen település privilégiumaként értelmeztük ezt a rendezvényt, hanem mindenki feltárhatta értékeit az öreg kontinens előtt. Hetvenezer ember közös akarata nyilvánult meg a rendezvényeken: Zemplén ma is Európa része, mi mindig is oda tartoztunk, csak néha elfelejtkeztek rólunk. Mi pedig megmutatjuk, hogy vagyunk. Nemcsak történelmi múltunk gazdag, tokaji nedűnk világhíres, hanem az emberek jövőbe vetett hite, tettrekészsége is verhetetlen. Kupa Mihály úgy véli: a ZTSZ-nek mielőbb hatékony szervező erőként kell felvállalnia a szőlészetben-borászatban érdekeltek ügyét, hogy a termelők versenyképesek legyenek Európában. Elengedhetetlen követelmény, hogy újabb ösztönzést adjanak a világnyelvek elsajátításához, mert a gazdasági, diplomácia és más kapcsolatokban némán nem lehet hatékonyan kommunikálni. A turizmusban rejlő zempléni lehetőségek megfelelő kiaknázása érdekében pedig legfontosabb a közös idegenforgalmi stratégia kidolgozása. A ZTSZ jövőre akkor lép ismét a nagy nyilvánosság elé, amikor meg- ünneplik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 150. évfordulóját. De előkészítik a Zemplén 2000 elnevezésű programot is, amellyel azt szeretnék megmutatni az országnak, világnak: honnan indult egykoron és miként lépheti át a harmadik évezred küszöbét a régió.- Vendégeink, de a helyi polgárok is gyakran szólítanak képviselőnek, amit alkalmasint korrigálnom kell. Azonban, ha a polgárok úgy gondolnák, hogy az országgyűlés tagjaként még hatékonyabban szolgálhatnám Zemplén felemelkedését, akkor újból vállalnám a képviselői megmérettetést... Suszter a kaptafánál Filip Gabriella Kitkán szólt. Hogy is beszélhetett volna?! A szája egyik sarkában a pipája lógott, a másikban szögek sorakoztak. Ha ezeket mind beverte a cipőtalpba, és ha kivette szájából a pipát, akkor is csak hümmögött. Se igent, se nemet nem mondott. Persze, ha kérdeztük volna, talán ő is bólint: ha valaki rosszul érzi magát valahol, menjen el! De hogy a bó- lintás helyeslést jelent-e, vagy a kényszer elfogadását, azt már soha nem tudjuk meg. Arról meg végképp nem beszélt: milyen az, ha valakinek mennie kell? Aáost, hogy a híradásokban nap mint nap hallunk a lakosságcseréről, a szülőföldről való kitelepülés, kitelepítés lehetőségéről - cáfolhatják vagy tagadhatják a kijelentést -, csak eszünkbe jut: milyen keveset tudunk saját múltunkról. Hiába kutatunk emlékezetünkben, az iskolában nem tanították - vagy ha mondták, akkor is csak úgy (mellesleg, sok más egyéb között) megemlítették - a kitelepítést. Idő sem jutott a század történelmére. Átvészelve a nagy októbert, a tanácsköztársaságot, az első és a második háborút, a felszabadító csapatok dicsőséges hadműveleteit, átugorva a szocializmus alapjait, leginkább a tételek megszerzésére figyelt a diák - ha egyáltalán érettségizett történelemből, mert ez sem volt ám mindig kötelező. Persze, az anyaország lakói nem is érthették igazán, amit a kisebbségben rekedteknek meg kellett élniük. Ők viszont megélték, de nem biztos, hogy értették, mi is történik velük. Jöttek, mert jönni kellett. Bezsúfoltak a vagonba mindent, amit csak lehetett, amiről azt hitték, hogy még szükségük lehet rá. Nincs már kitől megkérdezni, miért dobozolták be azt a tanári kézikönyvet, ami már ott is, az induláskor is hasznavehetetlen volt. Jelentéktelen szürke kötet, papírborítóval. Ünnepi hangok - beszédek, előadások, költemények, dalok és színdarabok az iskolai és polgári év ünnepeire. Kiadás helye: Galanta. Ideje: 1937. Spitzer könyvnyomda, Komarno. A szerkesztés rendjét az iskolaév adja. Az arányokat az ünnep nagysága, így mindjárt a tanévnyitó után tizenhárom ünnepi beszédet közöl a kötet október 28. tiszteletére, ugyancsak erre az alkalomra ajánlanak még tizenkilenc költeményt, nyolc dalt kottával, valamint egy dramatikus játékot Tamás gyermekéveiről. Hogy ki volt ez a fiú? És mi lett a kovácsinasból? „A kitartó szorgalom és az erős akarat meghozta jutalmul az eredményt is. Tamás egymás után tette le vizsgáit, kitűnő sikerrel. Tanár lett belőle, egyetemi tanár, majd a Csehszlovák Köztársaság megalapítója és első elnöke. Tamásból, a kis kovácsinasból - köztársasági elnök." Ennyit a prológusból. A következő idézet pedig már az egyik ünnepi beszédből való. így igazította el a könyv a magyar tanítókat, akik aztán ez alapján eligazíthatták tanulóikat, mit is jelent a Csehszlovákiában élő magyar gyerekek számára október 28., a köztársaság születésnapja, az eszme ünnepe, az örömnap és így tovább: „Köztársaságunk keletkezésének története eléggé ismeretes mindenki előtt. A csehszlovák nemzet kitermelte magából azokat a fiakat, akik a maguk nagy lelkében összegyűjtötték fajtestvéreink leghőbb vágyait, legszentebb törekvését; ahol az ő szívük megdobbant, vele dobbant milliók szíve, s e szívdobbanásban ott mennydörgött a jog és az igazság..." Ezután következik a három nagyság - Masaryk (a Tamás), Stefánik, Benes - érdemeinek méltatása. De arról sem feledkezik meg a szerző, hogy utat mutasson a magyaroknak. „Köztársaságunkban ne érezze magát senki mostohagyereknek! Ne érezzük magunkat különösen mi magyarok... Amidőn tehát ünnepel az állam, ünnepel a csehszlovák nemzet, ugyanakkor ünnepel az itt élő magyarság is, mert megmutatta, hogy a magyar virtus mellett él a magyar kötelességtudás az állammal, mint gondviselő atyával, és a hazával, mint édesanyával szemben! Ezt pedig ünnepelni büszkeség!" írta mindezt Boross Béla 1937-ben. Hogy ezt idézte-e bárki is az iskolákban, azt nem lehet tudni. Mint ahogy azt sem tudjuk már kideríteni, hogy hittel, meggyőződéssel, vagy a túlélés kényszere miatt vetette-e papírra a szerző. Valamit persze mondani kellett a magyar gyerekeknek is, ha már az egész iskola, az egész ország, az egész „csehszlovák nemzet" ünnepelt. De Boross Béla is megkönnyebbülhetett, amikor 1938 októberében a Felvidékre bevonuló magyar honvédeknek énekeltek, tapsoltak tanítványai, amikor sorra visszakerültek Magyarországhoz a magyar városok, amikor piros-fehér-zöld zászlót lobogtatott a Kriván felől fújó szél. Aki mindezt végigélte - mint iskolás, mint tanító vagy épp' mint sánta suszter, akinek eszébe sem jutott elmozdulni a kaptafától - és akinek aztán újra szembe kellett néznie azzal, hogy megtűrt idegen saját falujában, saját kaptafája mellett - nem csoda, ha szó nélkül csomagolt, amikor azt mondták: menni kell. Ha most kérdeznénk az öreg susztert, talán most sem szólna. Nem tudnánk meg, hogyan került hozzá az iskolai kézikönyv. Miért őrizte - és telepítette át Magyarországra - a Felvidék visszafoglalása alkalmából kiadott díszes album mellett ezt a vacak kis füzetet is. És ha hallaná, hogy mit beszél már megint a rádió, akkor is csak hümmögne. Legfeljebb amikor elfogy a szája egyik sarkából a szög, a másikból kivenné a pipát - és köpne egy nagyot.
