Észak-Magyarország, 1997. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-03 / 153. szám

1997» Iúlius 3., Csütörtök Megyei Körkép ESZAK-Magyarorszag 5 □ Volán-ügy: levél két miniszternek Negyven település, százezer ember kéri vissza a régi utat Egyelőre a 3-as út miskolci szakaszán járnak a Volán-buszok Fotó: B.T. Plusz hétszázmilliót osztottak el Miskolc (ÉM - SZK) - Módosította idei költségvetését a vagyonhasz­nosításból, privatizációból szárma­zó várhatóan 694,6 millió forintos többletbevétel miatt legutóbbi ülé­sén a megyei önkormányzat. A többletbevétel tartalékok képzése mellett lehetőséget ad arra, hogy a kórházak minimumfeltételeinek biztosítására kiírt pályázat önré­szére maximálisan 50 millió forin­tot; a megyei önkormányzat tulaj­donában lévő intézmények felújí­tására plusz 189 millió forintot; be­rendezések, felszerelések beszerzé­sére 79 millió forintot, szakmai programok bevezetésére 73 millió forintot; kórházak gép- és műszer­beszerzésére 68 millió forintot, az adósságterhek csökkentésére 196,9 millió forintot, az önkormányzati tulajdonban lévő vállalkozói va­gyonnak számító ingatlanok állag- megóvására, hasznosítására 9,7 millió forintot, a kórházi veszélyes hulladék-megsemmisítő mű létesí­tésére 29 milliót fordíthassanak. Holnapi események... • MOZGÁSKORLÁTOZOTTAK KÖZGYŰLÉSE. Éves küldöttköz­gyűlését tartja holnap délelőtt 10 órától a Mozgáskorlátozottak Sáros­pataki Egyesülete a sárospataki Ár­pád vezér Gimnázium aulájában. • RENDEZVÉNY A NYUGDÍ­JAS SZERVEZETEK VEZETŐI­NEK. „Gondoskodás az idősekről” címmel rendez tanácskozást az Össz- nyugdíjasok Szövetsége és a miskolci önkormányzat területi gondozószol­gálata nyugdíjas szervezetek vezetői részére holnap délelőtt 10 órától a miskolci Kassai u. 86. sz. alatt. • JEHOVA TANÚI KERÜLET­KONGRESSZUSA. „Isten szavá­ba vetett hit” címmel tartanak nagyszabású, háromnapos nyilvá­nos összejövetelt holnaptól Nyí­regyházán az NYVSC Városi Stadi­onjában Jehova Tanúi. A progra­mok minden nap délelőtt fél 10-től kezdődnek. Por került a miskolci levegőbe Miskolc (ÉM) - Többnyire tiszta volt a levegő az elmúlt héten Mis­kolcon, ahol az ÁNTSZ mérései szerint csak a por haladta meg az egészségügyi határértéket június 29-én éjjel 11-kor. Miskolc (ÉM - BA) - Két minisz­ter közbenjárását kérik a dél­borsodi polgármesterek, hogy visszaálljon az eredeti rend, s ismét a Semmelweis Kórház érintésével közlekedjenek a Volán távolsági buszai Miskol­con. A polgármesterek levélben fordul­tak a közlekedési és a népjóléti tárca vezetőjéhez, Lotz Károlyhoz és Kökény Mihályhoz. A napok­ban kívánják átadni a vala­mennyiük aláírását tartalmazó dokumentumot a minisztereknek - tudtuk meg Mályi polgármeste­rétől, Zelei Zoltántól. A polgármesterek által - is - sé­relmezett miskolci döntés értelmé­ben június 1-től megváltozott útvo­nalon közlekednek a megyeszékhe­lyen a Borsod Volán Dél-Borsodba tartó, illetve onnan érkező járatai. Ezek - egyelőre három hónapig, azaz próbáidéig - nem érintik a Semmelweis Kórházat, ami azért hátrányos a Mezőkövesdtől Mis­kolc felé eső települések lakóinak, mert egészségügyi szempontból a Semmelweishez tartoznak. A válto­zásról szóló döntést Miskolc jegyző­je írta alá. (A városháza a Lévay utcában élők érdekének védelmé­ben határozott úgy, hogy a jövőben ne erre, hanem a Szilágyi utcán - a 3-as út miskolci szakaszán - át ha­ladjon a Volán-forgalom a Búza térre és vissza.) Az üggyel a megyei közgyűlés is foglalkozott. A legutóbbi testületi ülésen felhatalmazták Hatvani Zoltán alelnököt, hogy a dél-borso­di emberek érdekében folytasson egyeztető tárgyalást Kobold Tamás miskolci polgármesterrel. Tegnapig nem tűzték ki a megbeszélés idő­pontját. A dél-borsodi polgármesterek Mályitól Tiszaújvárosig viszont megírták levelüket (az aláírásgyűj­tés még tart). Negyven település százezer lakója nevében tudatják: az emberek mélységes felháboro­dással értesültek a Volán buszok útvonalának változásáról. Hogy a miniszterek számára is érthető le­gyen a helyzet, történelmi távla­tokba helyezték a mostani döntést. Évszázadok óta a Csabai kapun ke­resztül lehet eljutni Miskolcra, s ezt a tényt felismerve telepítették éppen ide a Semmelweis és a Szent Ferenc Kórházat, az SZTK-t, hogy a vidéki betegek a legrövidebb időm belül jussanak az őket megillető egészségügyi ellátáshoz. A mostani útvonalváltozás zavart idézett elő a zömében idős dél-borsodiak köré­ben, akik sok esetben azt sem tud­ják, hogyan juthatnak el a Szilágyi utcából a kórházba. A polgármesterek szerint nem igazságos és nem jogszerű a miskol­ci jegyző döntése. Nem igazságos, mert a városi buszoknak továbbra is van megállója a kórháznál, a vi­dékieknek pedig nincs. Ez pont azt a szegényebb réteget sújtja, ame­lyiknek nincs más közlekedési esz­köze, mint a sárga busz. Nem igaz­ságos azért sem, mert a városok a tanácsrendszerben azért kaptak több pénzt a községekhez képest, hogy a térségben központi szerepet töltsenek be humánus feladataik el­látásához. Ezzel a helyzeti előnnyel nem szabad visszaélni - emlékez­tetnek rá a levélírók, aki szerint nem is jogszerű a miskolci eljárás, mivel sérti az emberek Alkotmány garantálta jogait és indokolatlanul tesz különbséget vidéki és miskolci lakos között. A polgármesterek az egészségüggyel kapcsolatos jogsza­bályokra is hivatkoznak: a törvé­nyek értelmében joguk van az embereknek, hogy kellő, illetve a legrövidebb időn belül megfelelő or­vosi ellátásban részesüljenek. Sérelmezik, hogy a miskolci jegyző döntését nem előzték meg érdemi tárgyalások - ilyeneket nem is kezdeményezett a miskolci városháza -, sőt a kedvezőtlen ha­tározatot nem is közölte az érintett települések vezetőivel a megye- székhely polgármesteri hivatala, a tájékoztatást a Borsod Volánra bíz­ták. A polgármesterek ezért most arra kérik a két minisztert: járja­nak közben, hogy visszaálljon az eredeti rend, vagy a még korábbi állapot, amikor a Madarász és a Kazinczy utca érintésével jártak a Volán-buszok a Csabai kapu felé. Lapunk egyelőre nem tudja kö­zölni, hogy mi a véleménye az idé­zett ievélről Szádeczki Zoltánnak - Miskolc jegyzője pillanatnyilag külföldön tartózkodik. Hazatérése után visszatérünk a Volán-ügyre. _Notesz Jövőkép Vizslával Kornya István Négyéves kis rokonom szájacskája köny- nyen sírásra görbül, nem segít ilyenkor semmi más, csak egy mese. Legutóbb, amikor pityeregni kezdett, ezzel vigasz­taltam: „Láttam tegnap egy kutyust, ki­csike volt, mint a két öklöm, csak cset- lett-botlott. Cazdája egy régi nadrágját terítette rá, hogy ne fázzon. Mit gon­dolsz, hogy hívják a kutyust?" - kérdez­tem. Mit gondolnak mit feletti A népsze­rű Blökit, a méltóságteljes Cézárt, netán a népies Bodrit, talán a rajzfilmekből is­mert Frakkot, vagy inkább a divatosabb Plútót? Nem. Minden gondolkodás nél­kül vágta rá: Mercédesz. A Centrum megállójában két érettségiző párbeszédjére lettem figyelmes. Arról váltottak szót, mi lesz velük, ki hogyan, hova tovább. „Akárkivel találkozom, azt kérdezi, van-e protekcióm?" - mondta ingerült hangon az egyik. „Mert nekem aztán van!" - méltatlankodott a másik. Dühösek voltak, tekintetük elkomorulni látszott. Egy egyetemi oktató mesélte: két felvé­teliző beszélgetett a folyosón. „Tudod te mennyit keres egy tanári" Mire a társa: „Sokat nem, az biztos." Az oktató arra gondolt, mikor ő egyetemista volt, eszé­be sem jutott, mennyit fog keresni. Taní­tani akart, és kész. Ez a három történet már régóta a fejem­ben motoszkált, megmaradt bennem, nem hagyott nyugodni. Mert jellemzést ad a mai világról, az értékekről, amelyek életünkben meghatározó fontossággal bírnak. Mintha olyan szekér után fut­nánk, amely nem akar bennünket felven­ni, de megállni sem tudunk, mert valami kényszer hajt bennünket kitartóan, egy pénzben, protekcióban, presztízsben mérhető jövő felé. És nincs megállás. Én így képzelném. Olyan munkát végez­nék, ami pénzt hoz a konyhára, de örömmel csinálom, és a tehetségem, rá­termettségem lenne a protekcióm, bár­merre is próbálkoznék. A kutyámat - egy vizslát -, ha félénk volna úgy hívnám, Vitéz, ha gyámoltalan lenne, akkor úgy, hogy Kegyetlen, és ezért a mókás jószá­gért mindenki respektálna. Hogy van-e valami összefüggés ingerlé­kenységünk, elkeseredésünk és a harci kutyák divatja között, azt én nem tudom. „Élet-mód Strandok: a lángosillatú, jégkrémízű valóság Losonczi Kata, Gombkötő Ágnes Miskolc (ÉM) - A tavalyi hűvös nyár után végre itt az égető for­róság. A kutyamelegben a nyel­vét lógató ember vagy bekapcsol­ja a ventilátort, vagy kimegy a strandra, és áztatja magát a klasszikus mondás szerinti nép­lavórban. Ott, ahol a medencék­ben néhány tempó után ember­társunkba ütközünk, pedig már a nyitásnál sorban álltunk, hiszen tegnap eldöntöttük, hogy egész nap strandolunk. A városi strandok, uszodák mellett kedveltek a folyó-, illetve tóparti strandok, szabadstrandok, de a nu­dizmus hívei is megtalálják a szá­mukra megfelelő helyeket (például a nyéki tavaknál). Az igazi tömeg azon­ban a strandokon van, talán, mert kevesebbet kell utazni, nem kell itt­hagyni a várost, hogy megmártózhas­son az ember. Á hétvégén egymásba érnek a medence partjára terített plédek. Hétközben a vakációzó diá­kok, a nagymama és a nagypapakorú baráti társaságok unokákkal, unat­kozó szépasszonyok és a nagy ka­landra váró facérok töltik itt az idejü­ket. S akad olyan is, aki itt nyaral. „Nem az én világom a sátor, a szú­nyogok. Ha jó idő van, strandra já­rok, évek óta így töltöm a szabadsá­gom” - mondta egy idősebb tanárnő. Közös fürdő, fénykoporsó Már az ókorban kialakult kultúrája volt a közös fürdőknek, a századelő filmhíradója pedig részletesen meg­örökítette a vízparti örömöket és a Úgy élvezik... Fotó: Vajda János strandviseleteket. A hosszúszárú, majdnem az egész testet takaró für­dőtrikókat és -dresszeket mára felvál­totta a papírzsebkendő nagyságú és - tartósságé bikini, amelyet a szebbik nem a látszat kedvéért hord. A barna bőr újra divat lett, a nyár szimbólu­ma. Áki e divatnak megfelelően akar felkészülni a strandi örömökre, a szo­láriumban alapozhatja meg sikerét.- A lányok mellett fiúk is járnak hozzánk, korosztálytól függetlenül. Drágább a szolgáltatásunk, mint a napfurdő, de ma már nem mindenki­nek van ideje napozni. Ez a megoldás kényelmesebb - világosított fel az egyik helyi szépségszalon tulajdonosa. Aki nem szeret a fénykoporsóban grillezódni, s nem bárja a sápadt bőr­színét kezdetben megvetően pásztázó pillantásokat, az olcsóbb megoldást választja: a helyi strandokat.- Imádom a napot, a vizet. Szerin­tem a diósgyőri strand a legszebb. Sok helyen jártam már, de ez különö­sen varázslatos: az egyik oldalon a vár, a másikon a hegyek - lelkesedett egy fiatal lány. Tetováltak, unatkozó nők A legkülönbözőbb embertípusokat hozza ki a vízpartra a jó idő egy-egy hétvégén. Legszembetűnőbb a „helyi mácsó” típus. Szoláriumbarnította bőr, mesterségesen növelt izmok, bille­gő, laza járás, vastag aranyozott lánc, néhány tetoválás. Arcán felsóbbrendű mosoly, ó aztán tisztában van „értékeivel”. Udvarol a kalandvágyó szőke lányoknak, nagy bizniszről be­szél, ha rádiótelefonja nem csörög, kénytelen felhívni valakit. Az első víz­be ugrás alkalmával sérülést szenved. A strandolok másik csoportjába a nagypapák és nagymamák (egyrészes fürdőruhákban) tartoznak: a meden­ce széléről irányítják unokáikat. „Gabika, gyere ki a vízből! Pistike, le fogsz égni! Évike, ad vissza a másik kislány labdáját!” Az idősebb hölgyek meg-megnézik a fiatal lányokat és megjegyzéseket tesznek kihívó visel­kedésükre és öltözetükre, miközben felemlegetik a régi szép időket. Az egyébként otthonüló feleségek napozás közben női magazinokat la­pozgatnak, „pletyóznak” barátnőik­kel, recepteket cserélnek mind a konyhára, mind a jó házasságra és egyéb kapcsolatokra vonatkozóan. A fiatal baráti társaságok csak együtt és egymásért vannak. Szá­mukra megszűnt a külvilág, élvezik a nyarat. Hol van még a szeptember? A partner nélküliek kacsingatnak a másik nem felé, várják a közele­dést. Ha nem történik semmi, akkor is lehet arról beszélni, hogy: „látod, mennyire nézett az a kis sárga biki­nis (vagy éppen a magas, pók-tetová- lásos fickó). De van akinek sikerül: ,A barátnőmet tavaly itt ismertem meg. Azóta is együtt vagyunk” - mondta egy húszéves fiú. Strandőrületek A vizet, a napon való pörkölódést is meg lehet unni, ilyenkor jön a strand-röplabda, a tollaslabda, a láb­tenisz, vagy a hűvös fák árnyékában a kártyázás, a sakkozás. A köralakú asztalt négy férfi üli körbe. „Összes­zokott csapat vagyunk, egy helyen la­kunk és dolgozunk. Kijövünk délelőtt a családdal és késő délutánig makka- ózunk, ultizunk. Persze néhány üveg sör is elfogy” - teszik hozzá. A strandon a legvadabb élményt az észvesztő száguldást kínáló óriás­csúszda szolgáltatja. Ide még nem tört be a gumiköteles ugrás (legköze­lebb Abádszalókon, a Tisza-tónál pró­bálhatja ki, aki halálélményre vá­gyik). A legalább ötezer forintért igénybe vehető szolgáltatás lényege: a gumikötéllel rögzített ember egy magaslati pontról leugrik, s a víz fel­színétől mintegy fél méterre megáll. Árak és érvek Strandolni ma már nem olcsó dolog, de még mindig kevesebbe kerül, mint a tengerpart, vagy a Balaton. Á gye­rekek a koszos vizet, a tömeget nem érzékelik. Számukra a strand a nyár legnagyobb élménye, a vattacukor- és lángosillatú, jégkrém ízű valóság.- Szerintem, ezek a városi fürdő­helyek nem nyújtanak olyan szolgál­tatást, mint amennyibe kerülnek. Ennyi pénzért még fertőzést is kap­hatok - fakadt ki egy fiatal férfi (a közegészségügyi hatóság szerint leg­alább húsz éve nem fordult elő strandfertózés). Tény, hogy a kelle­metlenségekért mindenki a jegysze­dőt, a kabinost, az úszómestert és a büfést teszi felelőssé, pedig ez is csak egy munkahely.- Drága itt minden, de a gyerek­nek fagyi kell! Hogy spóroljunk, ott­hon csomagolok szendvicseket és teát - avatott be a takarékoskodás rejtel­meibe egy nagymama. Ennyi negatívum ellenére mégis ide járunk. Hogy miért? Erre egy középiskolás srác adta meg a vá­laszt: „Pótvizsgára készülök, de ott­hon meleg van...” STRANDÁRAK belépők: 6-15 oiáig 150-180 Ff 15-17 óráig 100-120 Ft heti bérlet 960-1000 Ft kabinból let 120 Ft úszósapk.vkölcsönzés 20-30 Ft 60-80 Ft , 50-70 Ft fánk; ': Üdítő (2 dl) 40-60 Ft 70-80 Ft . 50-80 Ft 90-120 Ft 30 Ft mii rövidital sör fiiveí

Next

/
Thumbnails
Contents