Észak-Magyarország, 1997. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-16 / 164. szám
Halász Margit: Ilii pí'ís n I E lég az hozzá, hogy ezek biciklizés közben szerettek egymásba, a tejet vitték a faluba, és az egész úgy kezdődött, hogy Ignác a focipályán túl, ahol már annyira jó volt az út, hogy két bicikli pont elfért egymás mellett, meg akarta előzni Esztert, és egy kicsit félrefordítva a fejét ránézett, és Eszter is éppen akkor fordította félre a fejét, és összenéztek, egészen a fenyvesig bámulták egymást, mintha nem láttak volna embert még soha, de onnan az út, hogy is mondjam, összefolyt, mint a Tisza a Dunával, keskenyebb lett, a két bicikli egymás mellett nem fért el; Másnap megint találkoztak, és Ignác beletekert a pedálba, de Eszti nem hagyta magát megelőzni, mint a vakbolondok hajtottak a fenyvesig, ott Ignác előreengedte Esztert, de a sarkában volt, ha Eszter fékez, Ignác szentbiztos belerohan, és akkor maradhattak volna szégyenben a csarnokban, de Eszti nem fékezett, elég az hozzá, hogy harmadnap Ignác, mint az erdő, mint egy fésűtemető, vöröshangyák mászkáltak a tűlevelekre, és mint a katicabogarak az ujjról, szárnyat bontottak, felszálltak, hangyarajzás van, ilyenkor nem csípnek, ne félj, mondta Ignác, és levetkeztek, és valahogy egymásra kerültek hirtelenjében, pedig hát honnan is tudták volna, hogy kell az olyat csinálni, ártatlan gyerek volt mind a kettő, de ilyen ez az ilyen, Eszter annyira szorította Ignácot, hogy az meg sem tudta csókolni, még b . m- m Iqnac es fertelmes nagy edénybe, és Eszti sóhajai is odavegyültek; Mióta kihozták, egy akkurátus szó el nem hagyta a száját, de szavamat ne felejtsem, maradt a habfehér tej, ami semmit sem tudott, semmit sem látott soha, vagyis egyszer megjárták, de hogy!, mert valami szélfújásra, vagy a fene tudja mire, eldőlt a két bicikli, és alájuk folyt a tej, az ing átázott, és Ignác csak annyit mondott, marad tán valami a bádog alján, elég az hozzá, hogy tényleg maradt annyi, hogy nem maradtak szégyenben sem a csarnokban, sem otthon, innye, de szép vagy, innye, de szép vagy, ismételgette Ignác jövetben, mert Eszti tényleg szép volt, a szája szegleténél volt egy anyajegy neki, ami hogy is mondjam, úgy kinyílt mosolygáskor neki, mint egy különleges rózsa, és megszépítette az egész arcát neki, és Eszti meg„ -ej*- - 3 ■ ' fe"' aki előzni akar, megint beletekert a pedálba, erre Eszti usgyi, nekilendült, otthagyta Ignácot, mint Szent Pál az oláhokat, de észrevette, hogy Ignác nem követi, és leállt bádogokat igazgatni, Ignácnak sem kellett több, úgy suhant el mellette, mint a tízes busz, amin alig van ember, Eszter fújt mérgében, mint egy felbosszantott macska, nem érte utol aznap a fiút; Negyednap hogy, hogy nem, hagyták megelőzni egymást, vagyis hát agyonelőzgették egymást, először Eszti Ignácot, aztán Ignác Esztit legalább háromszor, ez eddig négy, hát legalább húszszor karistolták körhe egymást, és az utolsónál már ott is volt az összefolyás, így ösztönszerű- en, vagy hogy is mondjam, befordultak a fenyvesbe, félretámasztották a bicikliket, Ignác leterítette a fenyves zörgős aljára az ingét, Eszter ráült, a száraz fenyőlevelektől olyan volt meg sem csókoltalak, mondta Ignác, de Eszter nem mondott semmit, csak egy száraz fenyő- levéllel megcirógatta Ignác hátát, olyan lett a helye, mintha macska marta volna meg; Felkeltek, nem késtek el a tejjel, nem maradtak szégyenben a csarnokban, és ekkortájt a kis néma Eszti egész nap a tehenet környékezte, etette, meg azon a furcsa hangján, ami a torkából jött neki, odadurmogott valamit, a tehén éppen apasztás előtt állt, de mintha értette volna, megduplázta a tejét, úgyhogy reggelre az egy bádog nem lett elég a tejnek, a kormányra is kellett akasztani egy kétliterest, és eleinte Eszti nem mert előzni vele, hanem bekanyarodott a fenyvesbe Ignác után, az alumíniumbádogok mindent láttak, mindent hallottak, de a tejjel együtt beleömlött minden a csarnok ötszázliteres új hűtőjébe, és ott belevegyült abba a állt a biciklivel, persze Ignác is, és Eszti megszólalt: te - még - szebb - vagy, így beszélik, hát hogy mi igaz belőle, mi nem, azt nem tudom, de kimondta ezeket a bizonyos szavakat, te- még-szebb-vagy, és akkor nem is volt néma, csak a mostohájának nem szólt vissza soha semmit, és lassan elfelejtett beszélni; A hónap végén kitudódott a tejügy, Esztit az anyja tépte, cibálta, hogy hát mondja meg a szentigazat, hova lett a hat és fél liter tej, megitta, vagy abban fürdött, majd meg- fürösztelek én téged tejben, mondta, mehetsz vissza az otthonba, ott ki lesz szabva a kaja meg a csavargás; Eszti, becsületére legyen mondva, hang nélkül tűrte, másnap megint alájuk folyt a sok tej, mert a száraz fenyőgally úgy össze tud fogódzni, hogy csak na, rálép az ember, és két méterrel arrébb reccsen, elég az hozzá, hogy Ignác a füle botját sem mozdította, a kis Eszti hiába próbált szabadulni, mondta is volna szegényke a magáét, de megint nem jött ki semmi a száján, nyolc liter folyt alájuk aznap reggel, persze mind az Esztiéből, este eldugta a tejkönyvet, szösz- mötölt a tehén körül egy kicsit, utána Ignácék felé vette az irányt, de nem ment be hozzájuk, hanem a dögkúthoz, ahova a sokfias kutyák, macskák kölykeit hajították, a betonkarika belseje tiszta egy barna folt volt, a vér meg a sok belsőség odaszáradt, mert ahhoz csapták először az ártatlan állatokat, hogy ne szenvedjenek annyit, mert az mégis kímélőbb halál, mint a fulladás, ja, igen, az isten olyan bolond észt adott neki, hogy abba ugrott; Másnap hiába várta Ignác a focipályánál, volt Eszti, nincs Eszti, de nem is lett volna mit vinnie nekie, mert a tehén elapasztott egyik percről a másikra, ötöd- napra húzták ki a kútból, egy kismacskadögöt is felhúztak vele, a ruhája zsebébe került bele valahogy, és Ignác amikor megtudta az esetet, azt kérdezte az apjától, hogy melyik a köny- nyebb, az . akasztas vagy a vonat, az akasztás, mondta az apja, de mért kérded, semmi, mondta Ignác, csak úgy eszembe jutott, és a rájövő reggel, ahogy ment a fenyvesnél, mintha Eszti torokhangját hallotta volna ki a fák közül, gondolta, megnézi, mi a fene az, ment a hang után, mint kutya a szag után, de nem látott senkit, visszajött, a bicikli volt a segítségére, mert azzal érte el, amit akart, azt mondják, úgy lógott ott, mint egy nagy karácsonyfadísz, szép fekete fiú volt, az inge meg piros akkor reggel, hát el tudom képzelni, hogy a zöld fenyvesben a piros meg a barna jól mutathatott, elég az hozzá, hogy az egyik bádog tej kifolyt, a másik megmaradt, de megsavanyodott benne a tej, nem is csuda, fertelmes kánikula volt, mégsem ment pocsékba, mert túrónak, tejfelnek még jó lett, tényleg mondom, csak előzgették egymást, és meghaltak, azt beszélik, a szerelemtől vagy mi a fenétől halt meg mind a kettő. Magas színvonalúnak ítélte a kritikus és a munkában részt vett művészek sora a Cívis Nemzetközi Mű' vésztelep idei, harmadik kurzusát. A hajdúszo- boszlói Délibáb Hotelben otthont talált telep kettős fenntartású: a Hortobágyi Alkotótá' bornak is fő gazdája, a Cívis Rt. és a helyi önkormányzat mintaszerűnek ítélt együttműködése révén érezheti ott a honi és a külhoni alkotó azt a vendégszeretetet, amely a klasszikus, közmondásos magyar vendégvárás méltó, élő példája. Megerősíti ezt marosvásárhelyi és szabadkai, munkácsi és szombathelyi művész egyaránt - hogy csak néhány elhangzott véleményt ragadjunk ki. mu Megvalósult itt az a régi óhaj, hogy nemcsak festmények és grafikák uralják a művészi munka technikai, műfaji részét, hanem, mint most is, értékes, például a nagy fafaragókéhoz méltó nívójú alkotások születtek: az idei együttmun- kálkodás során - az ősi motívumok modernizálása által - az egyik kiváló erdélyi művész, Miholcsa József munkássága tanúsította ezt (ő egyébként a kézdivásárhelyi művésztelep vezetője is), s a tűzzománc-technika is bevonult az idei nyári alkotóid yarn a t b a (Cs. Uh- rin Tibor j ó v o 11 á - ból). A hajdúhadházi pannótárlat óta a régió művésztele- pei ajánlott célprogram szerint dolgoznak. Most is így történt. A genius loci alapján a gazdag hagyományú és egyre élénkebb kulturális életet élő fürdővárosban különösen jó lehetőség kínálkozott e terv megvalósítására: a hely szellemét, múltját és jejenét számos sikeres alkotás őrzi. így álmodtatott képre például Halasi Fekethe Péter hajdúkapitány (Égerházi Imrének a képi dimenziójátékkal archaizáló munkáján) vagy Pávai Vájná Ferenc geológus, a híres gyógyvíz megtalálója (Balázs Imre szintén evokatív portjéján), illetve az ifjú Szép Emő (Bényi Árpádnak ugyancsak megidéző erejű, a nosztalgiát az értéktudattal, a teremtő álmodozás lebegését a hétköznapok prózai elemeivel szimbiózisba hozó alkotásán). A hely világa most a társasági élet ábrázolására is hatott, arra, hogy a művészet örökítse meg újra, régi fényében és alkotói szokások szerint, az efféle, elomló hangulatokat. Újabb időkben szokatlan volt e képi tematika, de mint például Cs. Uhrin Tibor impresszi- onisztikus atmoszférájú munkája jelzi: újra erőre kap. Igaza van Éles Csaba esztétának: ez az ismét előkerült tematika is része annak, hogy nagy vitalitású, művészi fel- szabadultságélményt hozó művek születtek az idén a hajdúváros telepén. A hangulati tér kitágítászférájában járnak a gasztronómiai képek: rég nem láttunk példát rá (nem is „divat” ma!) a jelentős esztétikai értéket hordozó alkotások között, hogy a festők ennyire bátran merjenek megkísérelni ételeket, zsánerképeket, anekdotikus jeleneteket az esztétikai szférába emelni. Pedig ez itt most megtörtént, mások között Vincze László marosvásárhelyi festőművész allegorikus festményén, amelyen a helyi, magyaros „fogások” és a nemzeti identitástudat kerülnek szokatlanul expresszív módon kölcsönhatásba. Csaknem száz alkotás született a Cívis Nemzetközi Művésztelep idei kurzusán. E munkák a fenntartók jószándéka révén állandó kiállításon kapnak majd helyet. - Jó úton halad a Cívis-telep - kommentál Éles Csaba, s tréfásan megjegyzi, hogy immár érett „óvodás korát” éli sát jelzi, hogy a város és környéke is megjelenik az alkotásokon, természetesen nem puszta leképezés révén, hanem a maga áteszté- tizáltságában, átpoetizáltságában; Réti Zoltán elvágyódást keltő ko- loritú és hangulatvarázsú munkái vagy Petkes József nyugalomsugal- mú, természetszerelem-varázsú ak- varelljei egyként jó példák erre. A puszta és melléke gazdag, sokáig csodálható árnyalatokban, s ennek révén minden látószögből és fényhatás nyomán újabb és újabb rejtett értékét megmutató valóságában teremtetik újjá, mint Égerházi Imre tematikailag ugyan anzix- szerű, ám magas esztétikai nívójú hortobágyi képén: a „csak te kellesz, árnyalat” örök parancsa itt igazán végrehajtátik. Hasonlóan erős belső ihletettségűek s ugyanakkor a táj élményt magukévá élőén, a belső alkotói világon átszűrtén közvetítőnek mondhatók B. Mikii Ferenc (bajai alkotó) vagy Gyurkovics Hunor (szabadkai művész) képei. A maguk absztrakt világukban ugyancsak apellálnak az értékőrzés és a tájszerelem kettősségére Földessy Péter munkácsi vagy Makláry Kálmán helyi, illetve László Ákos debreceni művész munkái. S szinte a különlegesség vésztanya, hiszen a negyedik évébe lépett... Az alkotótábort magukénak érző fenntartók és a nagy kvalitású hivatásos művészek együttműködése révén a belső építkezést is szerencsésnek, előremutatónak ítéli: az alkotóknak mintegy háromnegyede „törzsgár- datag”-mesterekből verbuválódott, rosnak megfontolnia Miholcsa József és más külhoni alkotók igényét, akik a pazar ellátás és a cso- dálnivaló vendégszeretet meg a szellemi közösség érzése mellett szeretnék, ha a tábor minden művészét jobban megismerhetnék, a kölcsönös alkotói inspiráció érdekében, s ennek okán vágynának legközelebb egy nagyobb közös alkotótérre is. Több - korábbról s újonnan megismert - művészt máris meghívtak Erdélybe, újabb tanúságaként annak, hogy immár végleg nem választják el határok az alkotókat, örömmel látják egymást viszont a kelet-közép-európai régió telepein. Égerházi Imre, a Hortobágyi Alkotótábor fáradhatatlan vezetője vállalta az idén azt is, hogy megkísérli helyettesíteni a sokak által hiányolt Torok Sándort, a szoboszlói telep vezetőjét, aki betegsége miatt az idén távol kényszerült maradni. A Cívis Rt. elnök-vezérigazgatója, Hupuczi László felvázolta a meglevő nyári mellett egy téli kurzus alkotói tervét a Délibáb Szállodában, tekintettel arra is, hogy a külföldi és hazai vendégek egyre élénkebben érdeklődnek a helyi alkotótábor s a kultúra más területei iránt: így lehetne valóban tovább erősíteni a közönség, a műÉgerházi Imre festménye: Hortobágyi kút ugyanakkor optimális mértékben sikerült a megújulás egy másik feltételének is megfelelni a művészi szubjektum részéről: „óvatosan, de bátran nyitottak” más alkotók felé is. Nem ártana ugyanakkor a váReprodiikció: Czeglédi Zsolt befogadók és az alkotók kapcsolatát, s együtt tartani a vendéglátás, az otthonélmény és a kultúra hazánkban régóta szoros összefonó- dottságban élő szféráját. Arany Lajos
