Észak-Magyarország, 1997. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-08 / 157. szám

Itt-Han llggl Interjú Lelkipásztor, egyháztörténész, helytörténetíró Itt-Hon Riport 5 Nagy Zoltán Hejőbába, Ónod (ÉM) - A Rákóczi szabad­ságharc nevezetes eseményét, a Habsbur­gok trónfosztását kimondó országgyűlés 290. évfordulóját méltó módon ünnepelte a község június elején. Tudományos em­lékülést tartottak és az önkormányzat megjelentette Ágoston István nyugalma­zott református, lelkipásztor Rákóczi nép­hagyományok Ónodon című könyvét. Eb­ből az alkalomból beszélgettünk a tiszte- letes úrral. • • Tősgyökeres miskolci, pontosabban hejőcsa- bai, születésű vagyok. Apám itt volt köztiszt­viselő, Csabán gyerekeskedtem, itt jártam ele­mi iskolába. Korán megmutatkozott vonzal­mam a történelem, a helytörténet iránt. Ezt köszönhetem kiváló tanítóimnak, így Kocsis Fe­rencnek, valamint Budai Elemérnek. Főleg Ko­csis tanító úrral jártuk a környéket és hely­ben ismerkedtünk például a diósgyőri, az óno­di vár történetével. Az elemi után a Lévay Gim­náziumban tanultam, majd az érettségit kö­vetően Sárospatakra jelentkeztem ’49-ben a te­ológiai akadémiára. Két év után ezt megszün­tették, így végül Debrecenben végeztem. Se­gédlelkészként itthon, Hejőcsabán kezdhettem, majd következett Alsózsolca, Abony, Ózd, míg­nem 5 év után - miközben letettem a lelkészi képesítő vizsgákat - Hejőbábára neveztek ki rendes lelkésznek. Ott ismertem meg felesé­gemet, Gedeon Aranka védőnőt. Nehéz évek voltak ezek, nekem is mint lelkésznek, feleségemnek pe­dig azért, mert nagy körzetet látott el: Hejőbába, Nemes- bikk, Tiszaoszlár, Hejőkürt, • Dollár, Mór, Pataki tanyák, az Igrici Állami Gazdaság tartozott hozzá. □ A Hejőbábán töltött 11 év után Ónod következett... • Új állomáshelyemen a lel­készi feladatok ellátása mel­lett többen igényelték, hogy foglalkozzam a község törté­nelmével. Több mindenre fel­hívták a figyelmemet, ezért kezdtem a múltban búvár­kodni, kutatni. Ezt azért is tehettem, mert a teológián is foglalkoztam egyháztörténet­tel. Ónodnak számos neveze­tessége van várán kívül is. Itt Az ónodi vár született Lorántffy Zsuzsanna, 2000-ben ünne­peljük születése 400. évfordulóját. Jó volna eb­ből az alkalomból szobrot állítani emlékére, mert eddig nincs emlékhelye Ónodon. Itt lát­ta meg a napvilágot Török Sophie, Kazinczy Ferenc felesége. A község szülöttje volt Wemer Gyula, a századforduló egyik termékeny író­Fotó: Farkas Maya Kiadvány készül az ónodi országgyűlés 290. évfordulójára egyénisége. E hagyományok sorában ter­mészetesen a legfontosabbak a várhoz, a Rá- kócziakhoz kapcsolódnak. A nevezetes események kö­zött említsem meg, hogy Rá­kóczi György az ónodi várban tárgyalt a linzi béke előkészí­téséről. □ Tiszteletes úrnak már korábban is volt kap­csolata Ónoddal, szívügyének tekintette a vár maradványainak mentését. • Teológus legátusként jártam már ott. Jól em­lékszem, húsvét volt, és az áradás miatt nehe­zen lehetett átkelni a Sajón. A várat régóta ismertem, amikor lelkésznek odakészültem lát­tam annak, romlását. Létrehoztuk a Lorántffy Zsuzsanna Honismereti Kört, lépéseket tettünk a vár mentéséért. Végülis sikerült elérni, hogy hozzákezdtek a feltárásához, és az állagmeg­óváshoz. Most már nem dúlnék le a falak, de további konzerválásra is szükség van éppen a legrégebbi részeknél. □ Lelkipásztorként jelentős egyházépítő mun­kát végzett, főleg Ónodon. • A században én szolgáltam a legtovább a községben, 17 évig. Templomrenoválást végez­tünk, építettünk egy kétmanuálos, elektro-pne- umatikus orgonát. Ónodról Miskolcra a Csabai kapui gyülekezethez kerültem. Nagy szívfáj­dalmunk volt, hogy az elődöm, Kádár Zoltán vezetésével megkezdett imaház építését - a mai rendelőintézet helyén - leállították. Már félig készen volt, fel is szentelte a püspök, de né­hány hónap múltán kisajátították, helyén épült fel a rendelő. Az egyházat csak részben kárta­lanították. Reméljük most majd megoldódik e régi sérelem. □ Ágoston Istvánt közíróként, helytörténészként is számon tartjuk. Melyek az emlékezetesebb publikációi? • Több írással jelentkeztem az Észak-Magyar- országban, újabban a Teológiai Szemlében Dé­vai Bíró Mátyásról írtam. ’90-ben jelent meg a Károli Gáspár és a vizsolyi biblia című kiad­ványom, a 750. évfordulóra jelent meg a Mu­hi csata 1241 című munkám. Megírtam Muhi és Ónod irodalmi hagyományait, természete­sen írtam Lorántffy Zsuzsannáról, most pedig az ónodi országgyűlés 290. évfordulójára meg­jelenhetett a Rákóczi néphagyományok Óno­don című könyvem. □ Közben letette a doktorátusi vizsgát... • „A magyar puritanizmus gyökerei” tanul­mánnyal nyertem el az egyháztörténet dokto­ra címet. A munkát most jelenteti meg a Kál­vin kiadó. Ágoston István végül Miskolcon fejezte be re­formátus lelkipásztori munkásságát. ’96-ban vonult nyugdíjba. Nehéz korszak után most már több idő marad a sok felhalmozott kéz­irat rendezésére. A nyugalmazott lelkipásztor Tapolcán él feleségével. Két gyermekük önál­ló életüket élik, és három unoka örvendezteti a nagyszülőket. Mindkét fiatal családban újabb „trónörököst” várnak. Idegenforgalmi befektetésekről volt szó A fürdő gyógy-idegenforgalmi centrumként kínálja magát Fotó: a szerző Mezőkövesd (ÉM - CSKA) - A megye, s ezen belül Me­zőkövesd is bemutatkozott nemrégiben Németország­ban, ahol a lehetséges befek­tetőkkel ismerkedtek a me­gye és a város vezetői. Herkely György, Mezőkö­vesd polgármestere nagyon pozitívan értékelte a látoga­tást. Mint mondta, a megyei bemutatkozáson belül kie­melt hangsúlyt kaptak az idegenforgalmi befektetési lehetőségek, s ebben Mező­kövesd exponált helyet fog­lal el a gyógy-idegenforga- lom területén. A város és Dél-Borsod számára egya­ránt előnyös volt, hogy részt vehettek ezen a találkozón, így közvetlenül be tudtak ar­ról számolni, hogy mit tud nyújtani a Mezőkövesd a be­fektetni szándékozóknak. Nemcsak idegenforgalmi lehetőségekről esett szó - de­rült ki a polgármester sza­vaiból -, hanem egyéb, ál­talános ipari beruházások iránt is érdeklődtek a néme­tek. Már most szóba került az egyik befektetni szándé­kozó német céggel a repülő­tér, s ez adott esetben jól kapcsolható lesz az angol be­fektető céghez, akikkel már hónapok óta folytat tárgya­lást Mezőkövesd városa. Herkely György a mün­cheni kapcsolatok révén vár elsődlegesen eredményeket, ott ugyanis olyan megállapo­dásra sikerült jutni, hogy a gyógy-idegeriforgalom után érdeklődő csoport hamarosan Mezőkövesdre látogat, hogy a helyszínen ismerkedhessen meg a lehetőségekkel. Beköszöntött a csáti nyár ”97 Mezőcsát (ÉM - BM) - Egy hónapon át - no nem mindig táncold) - szórako­zik a város és a környék lakossága. Eddig az időjárás kegyes volt hozzá­juk, a programok telt házat/teret von­zottak és a közönség kellemesen szó­rakozott. Gyereknap utáni műsort adott az iskola tornatermében Csepregi Éva, aki majd széttaposta a színpadot és megtáncoltatott, megénekeltetett mindenkit. A gyerekek nemcsak a szaván csüngtek (és nem is szót­lanul), hanem még a bordásfalon is lógtak, Csepregi Éva közönsége Fotók: Bulik Mihály merthogy máshonnan már nem láthat­ták a művésznőt. Június 13-án a nép­táncegyüttesek - kicsik, nagyobbak és még nagyobbak, a felnőtt korosztállyal bezárólag - léptek a színpadra, nagy sikerrel. Június 20-án az általános és középiskolai tanulók tomabemutatójá- nak tapsolt a közönség. A Dél-borsodi dalostalálkozón ünnepelte a mezőcsá- ti Egressy Béni vegyeskórus a 15. szü­letésnapját, amelyet a vendégek - a ti- szaújvárosi, edelényi, szerencsi, diós­győri és a helyi református kórus tag­jai - is köszöntöttek. Július 10-ére Ba­jor Imre színművészt, valamint Lili­om Károly és Pálfi Péter táncdaléne- keseket várják. Július 11-én Roma-ta­lálkozót tartanak a mezőkövesdi, megy- aszói, miskolci és a helyi hagyományőr­ző cigány együttesek részvételével. A 90 éves Frici bácsi Tiszaújváros (ÉM - TI) - A Bükk hegység csodálatos vonulatában ta­láljuk Bükkszentlászlót. Ebben a kö­zségben lakott a század elején az Or- ' liczki házaspár, melynek hat fia kö­zül Frigyes második gyermekként látta meg a napvilágot - maholnap . 90 évvel ezelőtt, 1907. július 25-én.- Szüleimnek nem volt könnyű a sorsuk. Szegényesen, de becsülete­sen éltek - kezdi a bemutatkozást Orliczki Frigyes. - Édesapám a Diósgyőri Vasgyárban dolgo­zott, édesanyám a gyerekek nevelésével, háztartási és mezei munkákkal foglalkozott Testvéreimmel együtt egymás után jártuk ki az iskolát, szakmát tanultunk, aztán dolgozni kezd­tünk. Közbeszólt az első világháború, amikor édesapánkat behívták katonának. A frontról orosz hadifogságba került és csak 1921-ben láthattuk újra. Ebben az évben álltam munkába, először az erdészetnél, később Miskolcon, a diósgyőri mészkőbányában dolgoztam. 1934-bcn kiváló eredménnyel végeztem el az iskolát, ahol vá­jár, fúró és robbantó mester szakképzettséget szereztem. 1937- ben találtam meg életem páiját, házasságunkból egy7 fiúgyer­mek született Hosszú évtizedeken át nehéz fizikai munkát vé­geztem. Robbantómester voltara, ami nem kis veszéllyel és felelősséggel járt. 1957-től raktáros lettem, majd 1967-tól sok elismerő oklevél birtokában nyugdíjas.- A munka mellett a portát, is rendbe kellett ám tartani - folytatja. - Gyümölcsfákat ültettem, kertészkedtem. A felesé­gemmel 51 évet éltem együtt boldog házasságban. 1988-ban magamra maradtam és azután a fiam magához hívott Tisza- Újvárosba. Rendszeresen eljárok az öregek napközi otthonába, • ahol a velem egykorúak és hasonszőrűek között nagyon jól érzem magam. Azt mondják rólam, hogy én vagyok a magam 90 évével a korelnök. Azt is jósolják, hogy megérem a 100. szü­letésnapomat is. Nem tudom! Ám legyen igítzuk, hiszen a családom szeret, nagyon beteg még nem voltam, és az ott­honban is jól érzem magam. Ágoston István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents