Észak-Magyarország, 1997. június (53. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-21 / 143. szám

M&hefy Királyhelmecen két emléktábla is őrzi Mécs László emlékét. Az elsőt a Szentlélek-templomban állították. A másikkal lakóházát jelölték meg. II. oldal ÉM-riportt ____________________ N em kellene arra várni, bogy az út szélesebb legyen. Ez a hátrány, amiről Égerszögön, Teresztenyén, Szőlősardón beszélnek, hatalmas előny, csak ki kell tudni használni. III. oldal Egészség _______ A koleszterinmérést húszéves korban kezdjük el, és utána ötévente ismételjük meg - ajánlja a szakember. Emelkedett értéknél elsődleges a diéta. VII. oldal A hét embere Sajó Attila, aki színessé teszi a barcikai nyarat Szabó Nóra Nyáron a kultúra is a sza­badba megy, a nagyérdemű pedig mindenütt a nyomá­ban, vagy fordítva: a szerve­zők alkalmazkodnak a kö­zönségigényhez, és kimene­kítik a programokat a jó le­vegőre. Talál hasznos elfog­laltságot, szórakozási lehe­tőséget az is, aki egyébként talán nem keresné, talál publikumot a népművelő és a művész, ez az eredménye a fáradhatatlan és kemény munkának - állítja Sajó At­tila, aki 1991 óta tölti be a kazincbarcikai Egressy Bé­ni Művelődési Központ és Könyvtár igazgatói poszt­ját. A nyárköszöntő, hagyo­mányos termékbemutatót és vásárt ezen a hétvégén a- számtalan kulturális prog­rammal gazdagított - sör- fesztivál követi, de a folyta­tásban is jut esemény szinte minden hétvégére.- A közművelődésben dolgozók számára folyamatos szezon van, nem gördül le nyárra sem a függöny. Sőt, ha lehet, még inkább gyorsul a tempó. Nem mindig volt ez így - emlékszik vissza az Egressy vezetője, a vegyészváros kulturális és köz- művelődési életének, ezzel együtt a Kazincbarcikai nyár című programsorozat gazdája.- Korábban néhány tradicioná­lis, nagyobb volumenű rendez­vény - mint amilyen a színját­szó fesztivál - szerepelt a nyár kulturális étlapján, ám, a kollé­gák újabb és újabb ötleteinek hála, ma már egész évszakra elegendőek a programok. Mint­hogy vonzó a környék, szívesen zarándokol a városi ember Láz­bércre, Sajógalgócra, Aggtelek­re, Szilvásváradra is - az Eg- ressyvel.- Hihetetlenül vonzóak a „kiránduló” programok, no meg azok, amelyekbe a városi korzózás közben botlik az em­ber, lehetőleg családostul. Ma már egyre kevesebben tehetik meg, hogy egy előadásra az egész famíliát befizessék. Min­den rétegnek, minden korosz­tálynak, minden műfajban kell valamit nyújtani, olyat, amiért legközelebb is szívesen kimozdul otthonról. Kell a ha­gyomány, és kell az újdonság. Hatodszor lesz lázbérci na­punk, hetedik a mostani sör- fesztivál, tizenharmadszor jön­nek Sajógalgócra Benkóék esti dixielandre, a bányász fúvós­találkozónak már a számát sem tudom. Büszkeségünk a tavalyi első sajó-völgyi folklór- fesztivál, amit most követ a második, s ez a lista csak a nyár töredéke. Óriási energia, és remek kollektíva kell eh­hez, a népművelőtől a karban­tartóig itt mindenki beosztja a munkát és a nyaralást, tudja és teszi a dolgát. Sajó Attila ma kazincbarci­kai lokálpatriótának vallja magát, de abszolút megyei ember. Zempléni, ugyanis Sá­rospatakon született, Tolcs- ván gyerekeskedett. Borsodi, hiszen Miskolcon járta fonto­sabb iskoláit, s a szülei ma is ott laknak, maga pedig 10 évi bejárás után végleg Barcikára költözött. Abaúji, mert a Fel- sődobszán vásárolt, kipofozott parasztporta ideális pihenő­hely neki, kertészparadicsom a szüleinek, kellemes játszó­tér két kisgyermekének, no meg az lesz az egyelőre útban lévő harmadiknak. Amikor éppen nincs prog­ram, nem szervez, menedzsel, Sajó Attila táborokat vezet, kö­zépiskolában tanít, s bár elég kiszámíthatatlan az élete, biz­tonságot ad neki, hogy „nagy- csalása” van.- Apám nem lepődött meg, amikor ezt a pályát választot­tam: állítólag már az oviban is szervezgettem. Boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amit na­gyon szeretek, és sajnálom azo­kat, akiknek ez nem adatik meg. Barcika jól áttekinthető, remek közeg, jobban érvénye­sülnek a humán kapcsolatok, itt az ember megtarthatja a személyiségét. A kisváros ad teret, van visszajelzés. Szeret­nek ide jönni az előadók, mert fogékony a közönség. Amilyen értelmiség van Barcikán, talán jobban jelen lehetne a művé­szeti életben, de javul a hely­zet: a pedagógusokkal lehet együttgondolkodni. Itt nem alakult ki a fizetőképes „sznob” réteg, amit akár sajnálhatnék is, de inkább a városkörnyéki gondozómunkát, az egyre széle­sebb körű kapcsolatainkat be­csülöm, és büszke vagyok a holdudvarunkra, mert mindig van kihez fordulni. A menedzser számára nagy kihívás a lépéstartás, a moder­nizáció. A könyvtárat számító- gépes rendszerbe helyezni, a művelődés környezetét olyanná tenni, hogy ne okozzon nehéz­séget az otthoni karosszékböl felkelni miatta; a falusi hideg, recsegés padlójú kultúrházak- nak ez okozta a halálát. A meg­szűnő Thália színészeit meg­hívni anyagilag csak ráfizetés lehet, de az különbözteti meg Barcikát a többi helytől, hogy’ áldoznak a minőségre. Ez már a nyár Brackó István /A csillagászati nyár első napján örömmel jelentem, hogy a meteorológus változékony időt ígér. Nem is csodálom ezt a bizonytalanságot. A jászság sivatago­sodig Szabolcsban árvíz pusztít, s nem is partiképes párt az, amelynek székháza környékén nem helyez­tek el csőbombát. Robbanásokkal teli korunkban egy kis csendre vágyunk, olyanra, amelyben az idő múlá­sát csak a takarékra állított diósgyőri és ózdi kohászat dudaszava jelzi. A barométer esőre áll, az Or­szággyűlés már a nyári műszakot nyomja, a diákok a héten megkapták a bizonyítványt. A jámbor szülő el­merenghet a jó és rossz jegyeken, s törheti a fejét, mit csináljon a gyerek a vakáció alatt. Ez már a nyári /Kijutott nekünk az egyszájból fújt hidegből is, meleg­ből is. Furcsa ez a június, furcsa ez az év. Folyton tüsszögő, taknyos gyermekemről szerdán a kórházban megállapították, hogy érzékeny az állati szőrre, az égerfára és a rozsra. Pedig se kutyánk, se macskánk, se erdőnk, se gabonatermelésre alkalmas földünk. Szóval a lányom allergiás. Nem vigasztal, hogy nincs egyedül. Mindenkinek van hasonló hibája. A pollenérzékeny­ség egyenértékű tünetekkel jár a politikai érzékeny­séggel. A kisgazdák elnöke például ha meglát egy fi- deszest, akkor rögtön parazitát és dögkeselyűt kiált. Simsa Péter kiütést kapott Cser Ágnestől - és viszont. A szabaddemokraták Flom Cyula egészségét féltik a vatikáni kirándulástól. A kereszténydemokraták fele Ciczy -, a másik fele lsépy - fóbiában szenved. Összekeverednek a dolgok bennem, mint a füzesabo­nyi videotékában a kazetták. A polgármester legé- nyes, virtusos, sokszorosított pornófelvételein röhög az ország, vagy sír? Miért baj az, hogy a közösség el­ső embere egyszerre két pucér hölggyel hetyeg?! El­végre nyár van... Összezagyválok mindent, egymástól független anomáliákat emlegetek föl. Ennek vagy a májusi kánikula, vagy a mostani hideg az oka. Ftőgu- ta vagy kihűlési Az eredmény ugyanaz. Az évszak- váltás különben is bajjal jár. Ezekben a rendszerváltó években és hónapokban sem a tél, sem a tavasz, sem a nyár nem a régi, nem az igazi. A Búza téri piacon a paradicsom drágább, mint a banán, s a tavaly fel- vásárolatlanul maradt alma kilóját 120 forintén mé­rik. Alighanem a folyamatos fronthatásnak tudható be az is, hogy egy friss közvélemény-kutatás szerint ma a magyar állampolgárok egy negyede kívánato­sabbnak tartaná az egypártrendszert. Ki éni ezt? Elvi­leg így is lehet demokratikus a rendszer, csak az a nagy kérdés, hogy melyik legyen az az egy párt, amely regnál. Megtapasztalhattuk, hogy egy monoli­tikus intézményrendszer gyakorlatilag egyet jelent a diktatúrával. Az élvhajhász rómaiak azt tanották, hogy a változa­tosság gyönyörködtet. Ez éppúgy vonatkozott a fehér asztalra, a bujálkodásra csábító ágyra, mint a fogások gyülekezetére a szenátusban, ahol meg lehetett vitat­ni a világ dolgait. Ugyanúgy, mint a magyar parla­mentben. Sine ira et studio, azaz harag és részrehaj­lás nélkül lehetett, s lehet kígyót, békát kiabálni a má­sikra... Most példákat kellene mondanom, ezen beka­pok egy agyonreklámozott serkentőt, s a sors kifür­készhetetlen lóugrásos akarata folytán eszembe jut a teknősbéka. Nem az a derék páncélos, amely már ki­nőtte a terráriumot, hanem az az új, japán találmány, az új tömegőrület, a tamagocsi. jó pénzért piacra dobtak számítógépes állatkákat - úgymint: teknős, bolha, macska, csibe -, amelyeket ugyanúgy pátyol- gatni, gondozni kell, mintha azok igaziak lennének. Ha a gazdi - természetesen csak jelképesen - nem eteti, itatja, sétáltatja őket, akkor megbetegszenek és elpusztulnak. Tehát olyanok, mint az igaziak, még­sem valódiak. Értik ezt az őrületet?! Most egy nyugtató gyógyszert veszek be, úgy feliz­gultam. Honfitársaim! Korán nősültem, nem vártam meg a tamagocsi homo sapiens feminin változatát. Is­tenem, micsoda perspektíva?! Nem kellenének drága piperék, műasszonyom nem fizetne tb-t és nyugdíjjá­rulékot, s egy tartós elemmel hónapokig működne. S - ez a legnagyobb találmány - ha unnám a szövegét, akkor egyetlen mozdulattal kikapcsolnám, mint a te­levíziót. „Sugárutak" Fotó: Vajda lános

Next

/
Thumbnails
Contents