Észak-Magyarország, 1997. június (53. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-21 / 143. szám
M&hefy Királyhelmecen két emléktábla is őrzi Mécs László emlékét. Az elsőt a Szentlélek-templomban állították. A másikkal lakóházát jelölték meg. II. oldal ÉM-riportt ____________________ N em kellene arra várni, bogy az út szélesebb legyen. Ez a hátrány, amiről Égerszögön, Teresztenyén, Szőlősardón beszélnek, hatalmas előny, csak ki kell tudni használni. III. oldal Egészség _______ A koleszterinmérést húszéves korban kezdjük el, és utána ötévente ismételjük meg - ajánlja a szakember. Emelkedett értéknél elsődleges a diéta. VII. oldal A hét embere Sajó Attila, aki színessé teszi a barcikai nyarat Szabó Nóra Nyáron a kultúra is a szabadba megy, a nagyérdemű pedig mindenütt a nyomában, vagy fordítva: a szervezők alkalmazkodnak a közönségigényhez, és kimenekítik a programokat a jó levegőre. Talál hasznos elfoglaltságot, szórakozási lehetőséget az is, aki egyébként talán nem keresné, talál publikumot a népművelő és a művész, ez az eredménye a fáradhatatlan és kemény munkának - állítja Sajó Attila, aki 1991 óta tölti be a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtár igazgatói posztját. A nyárköszöntő, hagyományos termékbemutatót és vásárt ezen a hétvégén a- számtalan kulturális programmal gazdagított - sör- fesztivál követi, de a folytatásban is jut esemény szinte minden hétvégére.- A közművelődésben dolgozók számára folyamatos szezon van, nem gördül le nyárra sem a függöny. Sőt, ha lehet, még inkább gyorsul a tempó. Nem mindig volt ez így - emlékszik vissza az Egressy vezetője, a vegyészváros kulturális és köz- művelődési életének, ezzel együtt a Kazincbarcikai nyár című programsorozat gazdája.- Korábban néhány tradicionális, nagyobb volumenű rendezvény - mint amilyen a színjátszó fesztivál - szerepelt a nyár kulturális étlapján, ám, a kollégák újabb és újabb ötleteinek hála, ma már egész évszakra elegendőek a programok. Minthogy vonzó a környék, szívesen zarándokol a városi ember Lázbércre, Sajógalgócra, Aggtelekre, Szilvásváradra is - az Eg- ressyvel.- Hihetetlenül vonzóak a „kiránduló” programok, no meg azok, amelyekbe a városi korzózás közben botlik az ember, lehetőleg családostul. Ma már egyre kevesebben tehetik meg, hogy egy előadásra az egész famíliát befizessék. Minden rétegnek, minden korosztálynak, minden műfajban kell valamit nyújtani, olyat, amiért legközelebb is szívesen kimozdul otthonról. Kell a hagyomány, és kell az újdonság. Hatodszor lesz lázbérci napunk, hetedik a mostani sör- fesztivál, tizenharmadszor jönnek Sajógalgócra Benkóék esti dixielandre, a bányász fúvóstalálkozónak már a számát sem tudom. Büszkeségünk a tavalyi első sajó-völgyi folklór- fesztivál, amit most követ a második, s ez a lista csak a nyár töredéke. Óriási energia, és remek kollektíva kell ehhez, a népművelőtől a karbantartóig itt mindenki beosztja a munkát és a nyaralást, tudja és teszi a dolgát. Sajó Attila ma kazincbarcikai lokálpatriótának vallja magát, de abszolút megyei ember. Zempléni, ugyanis Sárospatakon született, Tolcs- ván gyerekeskedett. Borsodi, hiszen Miskolcon járta fontosabb iskoláit, s a szülei ma is ott laknak, maga pedig 10 évi bejárás után végleg Barcikára költözött. Abaúji, mert a Fel- sődobszán vásárolt, kipofozott parasztporta ideális pihenőhely neki, kertészparadicsom a szüleinek, kellemes játszótér két kisgyermekének, no meg az lesz az egyelőre útban lévő harmadiknak. Amikor éppen nincs program, nem szervez, menedzsel, Sajó Attila táborokat vezet, középiskolában tanít, s bár elég kiszámíthatatlan az élete, biztonságot ad neki, hogy „nagy- csalása” van.- Apám nem lepődött meg, amikor ezt a pályát választottam: állítólag már az oviban is szervezgettem. Boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amit nagyon szeretek, és sajnálom azokat, akiknek ez nem adatik meg. Barcika jól áttekinthető, remek közeg, jobban érvényesülnek a humán kapcsolatok, itt az ember megtarthatja a személyiségét. A kisváros ad teret, van visszajelzés. Szeretnek ide jönni az előadók, mert fogékony a közönség. Amilyen értelmiség van Barcikán, talán jobban jelen lehetne a művészeti életben, de javul a helyzet: a pedagógusokkal lehet együttgondolkodni. Itt nem alakult ki a fizetőképes „sznob” réteg, amit akár sajnálhatnék is, de inkább a városkörnyéki gondozómunkát, az egyre szélesebb körű kapcsolatainkat becsülöm, és büszke vagyok a holdudvarunkra, mert mindig van kihez fordulni. A menedzser számára nagy kihívás a lépéstartás, a modernizáció. A könyvtárat számító- gépes rendszerbe helyezni, a művelődés környezetét olyanná tenni, hogy ne okozzon nehézséget az otthoni karosszékböl felkelni miatta; a falusi hideg, recsegés padlójú kultúrházak- nak ez okozta a halálát. A megszűnő Thália színészeit meghívni anyagilag csak ráfizetés lehet, de az különbözteti meg Barcikát a többi helytől, hogy’ áldoznak a minőségre. Ez már a nyár Brackó István /A csillagászati nyár első napján örömmel jelentem, hogy a meteorológus változékony időt ígér. Nem is csodálom ezt a bizonytalanságot. A jászság sivatagosodig Szabolcsban árvíz pusztít, s nem is partiképes párt az, amelynek székháza környékén nem helyeztek el csőbombát. Robbanásokkal teli korunkban egy kis csendre vágyunk, olyanra, amelyben az idő múlását csak a takarékra állított diósgyőri és ózdi kohászat dudaszava jelzi. A barométer esőre áll, az Országgyűlés már a nyári műszakot nyomja, a diákok a héten megkapták a bizonyítványt. A jámbor szülő elmerenghet a jó és rossz jegyeken, s törheti a fejét, mit csináljon a gyerek a vakáció alatt. Ez már a nyári /Kijutott nekünk az egyszájból fújt hidegből is, melegből is. Furcsa ez a június, furcsa ez az év. Folyton tüsszögő, taknyos gyermekemről szerdán a kórházban megállapították, hogy érzékeny az állati szőrre, az égerfára és a rozsra. Pedig se kutyánk, se macskánk, se erdőnk, se gabonatermelésre alkalmas földünk. Szóval a lányom allergiás. Nem vigasztal, hogy nincs egyedül. Mindenkinek van hasonló hibája. A pollenérzékenység egyenértékű tünetekkel jár a politikai érzékenységgel. A kisgazdák elnöke például ha meglát egy fi- deszest, akkor rögtön parazitát és dögkeselyűt kiált. Simsa Péter kiütést kapott Cser Ágnestől - és viszont. A szabaddemokraták Flom Cyula egészségét féltik a vatikáni kirándulástól. A kereszténydemokraták fele Ciczy -, a másik fele lsépy - fóbiában szenved. Összekeverednek a dolgok bennem, mint a füzesabonyi videotékában a kazetták. A polgármester legé- nyes, virtusos, sokszorosított pornófelvételein röhög az ország, vagy sír? Miért baj az, hogy a közösség első embere egyszerre két pucér hölggyel hetyeg?! Elvégre nyár van... Összezagyválok mindent, egymástól független anomáliákat emlegetek föl. Ennek vagy a májusi kánikula, vagy a mostani hideg az oka. Ftőgu- ta vagy kihűlési Az eredmény ugyanaz. Az évszak- váltás különben is bajjal jár. Ezekben a rendszerváltó években és hónapokban sem a tél, sem a tavasz, sem a nyár nem a régi, nem az igazi. A Búza téri piacon a paradicsom drágább, mint a banán, s a tavaly fel- vásárolatlanul maradt alma kilóját 120 forintén mérik. Alighanem a folyamatos fronthatásnak tudható be az is, hogy egy friss közvélemény-kutatás szerint ma a magyar állampolgárok egy negyede kívánatosabbnak tartaná az egypártrendszert. Ki éni ezt? Elvileg így is lehet demokratikus a rendszer, csak az a nagy kérdés, hogy melyik legyen az az egy párt, amely regnál. Megtapasztalhattuk, hogy egy monolitikus intézményrendszer gyakorlatilag egyet jelent a diktatúrával. Az élvhajhász rómaiak azt tanották, hogy a változatosság gyönyörködtet. Ez éppúgy vonatkozott a fehér asztalra, a bujálkodásra csábító ágyra, mint a fogások gyülekezetére a szenátusban, ahol meg lehetett vitatni a világ dolgait. Ugyanúgy, mint a magyar parlamentben. Sine ira et studio, azaz harag és részrehajlás nélkül lehetett, s lehet kígyót, békát kiabálni a másikra... Most példákat kellene mondanom, ezen bekapok egy agyonreklámozott serkentőt, s a sors kifürkészhetetlen lóugrásos akarata folytán eszembe jut a teknősbéka. Nem az a derék páncélos, amely már kinőtte a terráriumot, hanem az az új, japán találmány, az új tömegőrület, a tamagocsi. jó pénzért piacra dobtak számítógépes állatkákat - úgymint: teknős, bolha, macska, csibe -, amelyeket ugyanúgy pátyol- gatni, gondozni kell, mintha azok igaziak lennének. Ha a gazdi - természetesen csak jelképesen - nem eteti, itatja, sétáltatja őket, akkor megbetegszenek és elpusztulnak. Tehát olyanok, mint az igaziak, mégsem valódiak. Értik ezt az őrületet?! Most egy nyugtató gyógyszert veszek be, úgy felizgultam. Honfitársaim! Korán nősültem, nem vártam meg a tamagocsi homo sapiens feminin változatát. Istenem, micsoda perspektíva?! Nem kellenének drága piperék, műasszonyom nem fizetne tb-t és nyugdíjjárulékot, s egy tartós elemmel hónapokig működne. S - ez a legnagyobb találmány - ha unnám a szövegét, akkor egyetlen mozdulattal kikapcsolnám, mint a televíziót. „Sugárutak" Fotó: Vajda lános
