Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-27 / 121. szám
Itt-Hon Riport í«9M»tí«M4saa Örömmámorban úszott Abaújszántó. Vitányi Iván (a felvétel jobb oldalán) feleségével és fiával egy abaújszántói kiránduláson, balra a szerző Fotó: ÉM-repró 4 Jit-Hon Riport 5 Bakonyi Béla Abaújszántó (ÉM) - Úgy vélem, egy település krónikása nemcsak a múltban él, de éberen figyel a jelen eseményeire is, melyeknek tanújaként hitelesít az utókor számára. Jelen századunk 30-as évének kezdetét írtuk, amikor községünkbe, Abaújszántóra érkezett-járási funkció idehelyezésével, letelepülési jelleggel - a Vitányi család. A család feje járásunk és községünk megbecsült és szeretett közjegyzője volt. Barátságunk a ’30-as évek közepétől a mai napig tart. Pedagógiai munkám mellett inspirációt éreztem a publikációra. Négy könyvet írtam Abaújszántó egész életemben összegyűjtött értékeiről: Népdalgyűjtés, A csizmadia társulat múltja, Já- szay Pál, Életutam... Vitányi Iván mindegyiknél segített, így sikerült áthidalni a megjelentetés nehézségeit. Családjaink megszerették egymást, gyakran hívtuk őket egy kis szántói kikapcsolódásra, nyaralásra. Iván és felesége, Editke, valamint két fiuk puritán emberek. Mivel testvérem, Manyika a helyi művelődési ház igazgatója volt, a kulturális irodáját rendezte be a család számára szálláshelyül. Jól érezték itt magukat. Iván azonban itt sem pihent, állandóan dolgozott, könyvet írt. Rendszeresen kirándultunk a szántói járásban. Nagyon tetszett a Vitányi családnak a várfallal körülvett hejcei katolikus templom. A patrióta érzés csúcsteljesítménye Ebben az időben (a ’70-es évek eleje) Abaújszántó a „senki földje” volt. Nem volt munkahely, munkalehetőség. A volt járási székhely az évekig húzódó megyei tanácsi rendelkezések késleltetése miatt se Szerencshez, se Encs- hez nem tartozott. Ivánnal az állomáson megnéztük az esti vonatokkal hazaérkező ingázó munkások (Szerencsről, Diósgyőrből, Miskolcról, Sajóbábonyból stb.) hatalmas tömegét. Soha nem felejtem el az általam összehívott szántói párt és tanácsvezetés bevonásával tartott véleménynyilvánítást a fennálló munkahelyhiány kérdésében. Mi volt a konklúzió? Hogy Abaújszántónak nincs gazdája. Vergődik a helyzet tehetetlenségének áldozataként. Bízzatok bennem, minden erőmmel segítek - mondta ekkor Vitányi Iván. Ezután idegességgel és tépelődéssel teltek napjai a hazautazásáig. Sokszor éjszakákon át is beszélgettünk. Imponálóan nagy' energiát láttam terveiben. A kérdésre, hogy mit kíván tenni, ezt válaszolta: - Már készen van a vázlat gondolataim politikai kifejtésére. Bízom benne, hogy Szántó ügyét támogatni fogja Lázár elvtárs, mert ő a szerkesztőbizottság és a minisztertanács elnöke. Izgalommal teltek a napok, a hetek s egyszer csak megjelent a valóság a folyóiratban: ,Abaújszántói tanulságok” címmel a Magyar világ rovatban. Egy 15 oldalas tanulmány. Mindnyájan elolvastuk. Vitányi remekelt. A Budapestre elszármazottak azonnal reagáltak és összefogtak üzemtelepítési ügyben. A lelkes főtámogatók a következők voltak: Koscsó Gyula, a Budapesti Kézműipari Vállalat főmérnöke, Nyárádi Ferenc, a Pénzügyminisztérium költségvetési főosztályának vezetője, felesége Dankó Katalin, a Hitelbank osztály- vezetője. Mindnyájan szorgalmas, kedves tanítványaim voltak. Valamennyivel leveleztem a 200 fős „Játékgyár” telepítésével kapcsolatban. Koscsó főmérnök a budapesti vállalat vezérigazgatójával és a gazdasági osztály vezetőjével a helyi téesz birtokában lévő két hektáros területet megvásárolta. Elkészült a gyönyörű terv. A főmérnökkel állandó levelezés mellett biztosítottam az építéshez szükséges munkaerőt. A bejárást a megyei tanács főépítésvezetője készítette el. Abaújszántón valamennyien örömmámorban úsztunk, hogy a jó Isten településünket megjutalmazta egy nagyszerű, munkahelyteremtő beruházással. Beütött a krach, vészhelyzet keletkezett 1972-t írtunk, amikor már egy szépen kimunkált, társadalmi, megyei és országos hírű „színlelt” tudomásvétellel mindent rendben éreztünk terveink kivitelezésében. A megyei párt és tanácsszerveink boszorkány- konyhája - sajnos, de való - nagyon keserű levessel kínálta meg az egy cél érdekében lelkesedő fővárosi és szántói patrióta közösséget. Tanácsvezetőnkhöz egy' telefonhívás érkezett megyénk illetékes szervétől: „A Budapesti Kézműipari Vállalat abaújszántói Játékgyár telepítése tárgytalan, a megye más települése kapta meg az erre érvényes engedélyt!!!” Azonnal felhívtam Vitányi Ivánt, s közöltem vele a megdöbbentően szomorú hírt. Ez lehetetlen, mondotta, hiszen minden sínen volt a legteljesebb törvényességgel. Azonnal indulok a Minisztertanács elnökéhez, aki áldását adta az abaújszántói üzemtelepítéshez. Tartsatok ki, azonnal telefonálok. Egész délután a telefon mellett ültem, szinte krimibe illő izgalmat éltem át, pedig átvészeltem a kegyetlen doni háborút. A párt és tanácstitkár félóránként érdeklődött. Én jótékony biztatást nyújtottam: legyetek nyugodtak, Vitányi nem hagy cserben bennünket. Végre az esti órákban megérkezett telefonon a válasz: „ A Minisztertanács elnöke meglepődött, s egyben megdöbbent az általa érthetetlen önkényes változtatáson. Azonnal felhívta a megyei ez irányú felelőseit és kiadta az intézkedést: „Az abaújszántói üzem- telepítésre zöld utat kérek, s azonnali jelentést várok intézkedésem önkényes megváltoztatására!” Örömmámorban úszott a kis lelkes csapat Abaújszántón és Budapesten egyaránt, s már másnap a Kézműipari Vállalat főmérnöke, Koscsó Gyula elindította a jóváhagyott terv szerinti munkát. Sokszor elmentem az építkezésre. Jóleső érzés volt tudni és látni, hogyan épül büszkeségünk, a mai napig is egyre csak szépülő, terebélyesedő üzem. Áldja meg az Isten két igazi patrónusun- kat, Bárczay Jánost és Vitányi Ivánt, akik bizonyítottak nemes tettükkel. A jótékony szakirányú iskolatelepítést, a harcokkal kivívott üzemtelepítést az utókor generációi fogják csak igazán értékelni a krónikás hiteles, életében tapasztalt, átélt, mindenre ki- teijedő tapasztalatai alapján. Országos Képzőművészeti Alkotótábor Encsen Encs (ÉM) - A 20 éves alkotótábori hagyománnyal rendelkező észak-abaúji kisváros, Encs közművelődési intézménye és a helyi valamint a megyei önkormányzat támogatásával amatőr képzőművészeti alkotótábort rendez július 7-19. között. A tábor résztvevői festő, grafika, kerámia és fotószekciókban alkothatnak. Az itt kialakított szekciók természetesen átjárhatóak s lehetőség nyílik arra, hogy a résztvevők akár több területen is próbára tehessék képességüket, készségeiket. A műhelymunka pihenőidővel tagolva reggel 9 órától éjfélig tart, amely igazi elmélyülésre nyújt lehetőséget. Túlnyomórészt persze nem kifogástalan remekművek készülnek el itt, hanem kísérleti anyagok, melyek alapot teremthetnek a későbbi letisztuláshoz, kibontakozáshoz. A stúdium formájában lehetőséget biztosítanak a szervezők a felvételihez szükséges ismeretek elsajátításához is (akt, portré, anatómia stb.). Az utóbbi esztendőkben tudatosan kiszélesedett az alkotótábor külföldi, elsősorban határainkon túl élő magyar fiatalok jönnek el rendszeresen az encsi alkotótáborba, főleg a Szepességból és Erdélyből. A tehetségfeltárás és -fejlesztés is bevallott célja a tábornak az értékteremtés mellett. A résztvevők emberközpontú légkörben élhetik át a csoportos alkotómunka örömét és rendszeresen is visszatérő tagjai is szép számmal akadnak már az Encsi Amatőr Országos Képzőművészeti Alkotótábornak, amelynek művészeti vezetője Mezey István grafikusművész. Az egyes szekciók vezetői a következők: grafika (Mezey István grafikusművész, Kovács Ferenc grafikus), fotó (Matkocsik András operatőr), kerámia (Kovács Gábor keramikus), festő (Szabó Vilmos erdélyi festőművész), stúdium (Horváth Kinga grafikusművész). Egy korábbi alkotótábor fotótermésének emlékeiből A legsikeresebb alkotásokat ki is állítják Fotók: Buzafalvi Győző Gyermeknapi ünnepségek térségünkben tmsmimfámmmmimmmmmmmmmmmismmmmmmíZitmmixűtx&mi&mrMimmiiisaiM» Encs, Szendrő (ÉM) - Ilyen még nem volt! Gyermek és kutya páros szépségversenyt rendeztek az abaúji gyermeknap alkalmából. Az Encsi Közművelődési Intézmények szervezésében nagyszabású gyermeknapi ünnepséget tartottak május 25-én az abaújdevecseri Kastélyparkban. Az mindenki előtt közismert, hogy a gyermek és a kutya elválaszthatatlan jóbarátoknak számít. Ebből a meggondolásból eléggé formabontó módon gyermek és kutya páros versenyen vehetett részt Abaújdevecserben az érdeklődő publikum. Az első kategóriában 3-14 éves korú gyermekek szerepelhettek. A gyermek és a kutya közötti harmónia bemutatása volt a fő feladat, így a viselkedés, az öltözködés és a kutyafajta témakörében. A fiatal felvezetők viadala jelentette a második kategóriát, ahol 6-16 éves fiatalok indultak. Itt a legfőbb szempont a pórázon vezethetőség, az engedelmesség és a bemutathatóság volt. A lapzártánk után lezajlott gyermek és kutya páros vetélkedő bírói teendőit Kovács Béla nemzetközi küllembíró és Tóth László nemzetközi küllem- és munkabíró, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete Abaúji Szervezete elnöke látta el. Kategóriánként az első három helyezett díjazásban részesült és további különdíjakat is felajánlottak a szponzorok. Az Encsi Közművelődési Intézmények által szervezett abaúji gyermeknapon a devecseri Kastélyparkban a kicsinyek a kassai Thália Színház előadásában a Mumus című kétrészes mesemusicalt is megtekinthették. Ezután pedig a kazincbarcikai Tátika verseny legjobb produkcióinak tapsolhattak. A bódvavölgyi óvodások részvételével „Tavaszköszöntő” címmel dalosjáték-találkozón ünnepelték meg a gyermeknapot május 23-án Szendrő- ben, az általános iskola aulájában. A rendezvény sikerességében főszerepet vállaltak a Szendrői Napközi Otthonos Óvoda gyermekei, de rajtuk kívül részt vettek még a bódvaszilasi, a rakacai, az edelényi és a szalonnái óvodások is. A helytörténész tanár Onga (ÉM - BGY) - Mindössze 25 esztendős az ongai Takács László, de máris nagy népszerűségnek örvend lakóhelyén. A helyi általános iskola tanára, a községi kézilabda-csapat játékosedzője, s szakosztályvezetője is egyszemélyben. Takács László Egerben történelem-mú- velödésszervező szakon szerzett a főiskolán diplomák Ezen kívül megszerezte a filmes felsőfokú képesítést is a filmkultúra terjesztő, illetve a filmterjesztési menedzseri szakon. Külső munkatársként az Egri Városi Televíziónál „külsözött” segédszerkesztőként és operatőrként Egy esztendeig a miskolci 42. számú Herman Ottó Általános Iskolában tanított, két éve pedig Ongán. A 6/A-sok osztályfőnöke, de 5-8-ig tanítja a felsősöket történelemből és filmtechnikából Saját továbbképzésére nagy gondot fordít, hiszen a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen május 30-án teszi le a záróvizsgát történelemből. Altalanos iskolás korától sportol Takács László. Diósgyőrben atleti- zált Kispál János és Fazekas Mikiósné irányításával. Innen a kézilabdázáshoz vezetett az útja. Ongán fiatal, lelkes társakra talált, akik azonban még rutintalanok, így csak a tabella középmezőnyét foglalják el. A szakosztály két esztendeje alakult újjá a tanár úrnak köszönhetően, mivel 1987-ben megszűnt. A helyi önkormányzat is felkarolta ügyüket. Laci jelen pillanatban még nőtlen. Két testvére van. Húga, Edit közgazdász, József öccse pedig a miskolci Midrássy Műszaki Szakközépiskola harmadikos diákja. A tanárúr az ELTE-n szakdolgozatát „Onga 18-19. századi története” címmel készítette el, amelyet szeretne hely- történeti nagymonográfiává kibővíteni. Két esztendeje foglalkozik e témával és azünkormányzat anyagi támogatásával remélhetőleg hamarosan könyvalakban is megjelenhet. Fiatalabb korában ugyan mindenképpen középiskolai tanár akart lenni, most azonban úgy' gondolja, hogy semmiképpen nem hagyja el Ongát, mert jól érzi itt magát. Szabadkezet kapott a történelem tanításában, a gyerekek is sokkal halasabbak itt. Takács László meggyőződése: általános iskolában is lehet magasabb színvonalon tanítani. Kevés szabadideje van, ekkor is jobbára a sporttal és a helytörténettel törődik. Nagy ritkán azonban elő-elóvesz egy-egy jó rock kazettát.
