Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-20 / 115. szám
4 Itt-Höri 4 í'teíp 4»C«9eCC«Me«-MK mcwwMW««« ■»íXOíWIWWWXNWOMs'v Itt-Hon Riport A legszebb hivatásnak szeretnének élni Bodnár Ildikó a^Hwea Sajóvároos (ÉM) - Kis László szakácsnak, míg felesége, Irénke élelmiszereladónak tanult. Közös életük elkezdésekor már nagy családról álmodtak, sok gyerekről, akik szerelmükből születnek. A sors azonban közbeszólt. A két édes gyermek után nem vállalhatott többet a házaspár. A dédelgetett tervek mégis valóra váltak, hiszel! ma már hat csemetét nevel a csak nevében Kis család. Hat gyerek csilingelő kacagására lépünk be a tetőteres családi ház nagy szobájába, ahol éppen együtt haneúrozik a vidám társaság. A nagyoknak nem kellett ma iskolába menniük, így' lencsevégre kaphatjuk valamennyi lurkót, akik örömmel ülnek a fényképezőgép elé. A családi fotó elkészülte után azonban gyorsan szétrebbennek, hárman a papa, kelten a mama ölébe fészkelik magukat. Riehárd és Beatrix, a két édes gyermek a közeli fotelba telepszik.- Ha a férjemnek négy' keze lenne, talán az sem lenne elég. mert mindegyik gyermekünk legszívesebben belecsimpaszkodna - kommentálja a látványt mosolyogva Irénke. - No persze ez nem jelenti azt, hogy' hozzám nem ragaszkodnak, de be kell látnom, a páromért szinte már rajonganak. A múltkoriban beteg lett. s emiatt egy komolyabb vizsgálaton kellett átesnie. Mindegyik el akarta ót kisérni az orvoshoz, sót, amikor megtudták, mi vár rá, be akartak menni helyette. Kis László és félesége egyaránt hivatásos nevelőszülői képesítéssel rendelkezik, ám csak egyikük, az édesanya van egyelőre ilyen minőségben főállásban. Tavaly együtt végezték el a tanfolyamot, amit mindketten eredményes vizsgával zártak Májustól novemberig minden szombatjukat, olykor a közbülső napokat is arra áldozták, he©' felkészüljenek a legszebb hivatásra.- Mindketten nagycsaládban nőttünk fel, nekem három, míg feleségemnek öt testvére volt. Mi is több lurkót szerettünk volna, de három császármetszés után énül végleg lebeszéltek bennünket az orvosok. Feleségem lassan beletörődött abba, hogy négytagú család leszünk, de én egy pillanatra sem. Egyik nap rokonlátogatóba mentünk egy' olyan famíliához, amelyik a két saját gyermekén kívül 10 inté- zetit nevelt. Látva a kicsik hihetetlen ragaszNagyobb ház az álmuk és benne legalább tizenkét gyermek kodását, a párom is rebesgetni kezdte azt, amit én már akkor jó ideje tervezgettem. Az új testvérek érkezésére felkészítettük kisfiúnkat, Ri- ehárdot és kislányunkat, Beatrixot is. Két évbe telt, mire lányunk is őszintén vágyódni kezdett a kistestvérek után. Megérte, hogy vártunk, hiszen az egymás után érkező kicsiket nemcsak hogy elfogadták, de hamarosan meg is szerették mindketten - avat be a „család- alapítási’’ kulisszatitkokba László. Előszói', 1996 januáijában anagybarcai csecsemőotthonból érkezett meg Ferike, majd fél év múltán a miskolci GYIVl-ből Klaudia és Tamás, akik testvérek. Béci a legkisebb a családban, alig két évesen került Kisékhez 1997 ja- nuáijában.- Béci, alighogy hazahoztuk, máris otthon érezte magát - emlékezik vissza Irénke. - Őt már mindannyian együtt látogattuk, így valamennyiünket jól ismert. Béci egyébként Ferike kistestvére, ezért is választottuk ót. A közeljövőben szeretnénk még egy apróságot kihozni, reméljük, sikerül.- Nem érnénk be ennyivel, de egyelőre a házunk nagysága megálljt parancsol - veszi át a szót a férj. - ’90-ben építkeztünk, de akkor még nem gondoltuk, hogy a három szobás összkomfortos házunk idővel kicsinek bizonyai!. Ha sikerül eladnunk, megoldódna minden, hiszen a telek már megvan, a kapott pénzből és a szoc. pol- bői pedig minden nehézség nélkül új otthont teremthetnénk. Ám addig csak „mellékállásban’- nevelem őket - mutat a még mindig' hozzá bújó apróságokra László. Trénkének bizony el is kél a segítség, hiszen a héttagú család nem kis terhet ró rá. Amikor elengedi reggelenként iskolába a nagyobbakat, a harmadik osztályos Richárdot és a két első osztályos Klaudiát és Beatrixet, máris készíti Tamást és Ferikét az óvodába, Aztán a délelőttöt a két éves Bérivel tölti, aki már megszokta, hogy a mama ilyenkor rendszerint főz, mos, takarít. Amikor a Digépben dolgozó férj otthon van, a feladatok megoszlanak, mert László a házimunkából is bőven kiveszi a részét.- Mostanában egy' kicsit több időnk marad, mert alig két hónapja a sajóvámosi képviselőtestület megajándékozott bennünket egy' automata mosógéppel. Nehéz elmondani, hogy' mit éreztünk akkor. Természetesen nagyon örültünk a gépnek - hiszen addig a forgótárcsással egy nap megtartott, mire az összegyűlt szennyest kimostuk de még jobban annak, hogy gondoltak ránk, értékelik törekvéseinket - mondja László. A „hosszúra” nyűit beszélgetés alatt a lurkók mocorogni kezdenek, láthatóan folytatnák tovább a hancúrozást. Aztán csakhamar előkerül egy baba, és néhány autó is, s már játszanak is együtt önfeledten.- Szívesen játszanak együtt - követi gyermekeit szemével Irénke. - Mindegyiküknek van saját játéka, de van, amit közösen kapnak. Egyébként ha születés vagy névnap van nálunk, akkor az ünnepeken kívül a többi is kap valami jelképes ajándékot. A gyermeknapon az idén is Riport egy nagy kirándulásra készülünk, valószínűleg a Vadasparkba. Most egy' 120-as Skodánk van, amiben bizony már nem férünk el, de ilyenkor mindig kisegít bennünket valaki a rokonságból. A férjem másik nagy' álma egy7 mikrobusz, ami reméljük, szintén nem elérhetetlen. 1997 májusában a még csak nyolctagú Kis család Fotó: F. A-i. A levegőben is biztonságosan A Borsod megyei Aeroclub gyereknapon (is) szárnyakat ad a vágyaknak Szilágyi Anita Miskolc (ÉM) - Daidaiosz és Ikarosz óta - akik a görög monda szerint viasszal tollakat ragasztottak össze szárny gy anánt, hogy segítségével átszeljék a tengert - bizony eltelt jó pár ezer év. Ma már biztonságos, igazi repülőgépen szelheti az ember a levegőt, amit sokan hobbiként gyakorolnak naponta. Köztük a Borsod megyei Aeroclub tagjai. A klubban tavasszal indul be igazán a szezon. Juhász Tibor, a repülőtér vezetője azonban mindenkor ott található.- A klub 60 évvel ezelőtt az MHSZ keretein belül alakult, melynek jogutódja az Aeroclub - jelenleg 120 fővel a „fedélzetén”. Sokféle szakosztályunk van, így például modellező, sárkányrepülő, ejtőernyős, de mind közül a legközkedveltebb a motoros-vitorlás - mutatja be röviden egyesületüket Juhász Tibor. Majd kifejti, ez egy költséges technikai sportág, hiszen milliós gépekkel repkednek, melyeknek karbantartása, időszakos szervizelése is rengeteg pénzt visz el. Mivel anyagi támogatásban semmilyen formában nem részesülnek, így az üzemeltetéshez szükséges fedezetet nekik kell előteremteniük különféle bevételekből. Egy nap a gyerekekért- Tanulóink három darab Rubik- féle Góbén sajátíthatják el az alapvető tudnivalókat. Ezek úgynevezett iskola- vagy kiképzőgépek, de 10 darab nagyobb teljesítményű gépünk is „menetrendszerűen” a levegőben tartózkodik. Az itt számba vett típusokat örököltük, tehát nem tartoznak a legújabb gyártmányok közé. Ennek ellenére megnyugtat bennünket az a tudat, hogy akármilyen keservesen is, de - hogy stílusosan fogalmazzak - magas színvonalon működünk. Ezt a nagyközönség előtt is igyekeznek bebizonyítani, amire talán a legjobb alkalom a gyermeknap, amelyet már évek óta megrendeznek. Egyébként erről a tagoknak egyöntetűen az a véleménye, hogy kell egy olyan nap az évben, ami csak a gyerekért kel fel.- Most hetedik alkalommal váijuk ide, a miskolci repülőtérre a csemetéket és szüleiket. EkRepülőgép és érdeklődés kicsiben és.. kor hirdetjük ki a már korábban kitűzött rajzpályázat eredményeit, de lesznek többek között táncos, zenés rendezvényeink is, mint aerobik és divatbemutató, a Csodamalom bábszínház előadásában Ludas Matyi, aztán pónilovaglás és játszóház. Aki pedig nem talál a téren kedvére valót, annak „szállunk” rendelkezésére és megmutatjuk, milyen a város fentről - avat be a programokba Szabó Zoltán oktató. A beszélgetés során kiderül, a gyermeknap mögött hátsó szándék is húzódik, mégpedig ...nagyban az utánpótlásé. A klub vezetői ugyanis azt remélik, ha a fiatalok közelebbről is megismerkednek a repülős élettel, talán kedvet kapnak hozzá. Levegőben is a földön járnak A 17 éves Bihi Márton három évvel ezelőtt - szintén gyereknap alkalmából - látogatott ki a reptérre. Ma már az ezüstkoszorú előtt áll, de szeretné a legmagasabb fokon művelni választott hobbiját. Célja, hogy később oktatóvá váljon.-A szüleim kezdetben aggódtak értem, ahogy én is magamért, de ez már a múlté. Ma már az iskola után egyenesen ide vezet az utam. Márton az Andrássy Gyula Szakközépiskola gép- gyártástechnológia- számítástechnika szakára jár, ezért a klubban is számítanak a munkájára. Többek között ő programozza be a számítógépbe, hogy ki, mikor, hányszor és mennyiért szállt fel, továbbá szórólapokat nyomtat, s ha a szükség úgy kívánja, leveleket gépel,- Óriási élmény egyedül lenni ég és föld között. Egyben kihívás is, hiszen ha ott fenn gubanc van, csak magadi-a számíthatsz. Akár úgy is fogalmazhatnék, a levegőben is a földön járunk. A társaságnak vannak hölgy tagjai is, köztük Behina Beáta, aki mindig pilóta szeretett volna lenni, de sokáig nem tudta, hogyan válhat azzá. Aztán meglátott egy plakátot és jelentkezett.- Kezdőnek számítok, hiszen még csak az elméleti vizsga előtt állok. Mindössze egy éves múltam van a klubban, ami esetemben igen szép idő, mivel eddig még semmit nem csináltam végig. Beáta jelenleg Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetem kémia szakára jár. Mint mondja, ezt a döntését sokan jobban furcsállják, mint azt, hogy szabadidejében repül. Fotó: magánarchívum SKÖLCI PORTRÉ Skarupka Judit Miskolc (ÉM - BO) - Ha papír és ceruza akad a keze ügyébe, egészen biztos, hogy egy rajz kerekedik ki belőle. A harmadik osztályos Skarupka Juditnak egyszer még egy beírás is került emiatt az ellenőrzőjébe, amikor az együk órán rajzoláson kapta a tanító nénije. Édesanyja nem szidta meg különösebben érte, hiszen tisztában van kislánya „gyengéjével”. A családban most már egyedül csak ő „piktorkodik”, de volt idő, amikor rajztanár édesanyja is festegeiett. Műszaki értelmiségi édesapjától szintén nem áll távol a művészet ezen ága, amit autodidaktaként egy ideig ó is művelt. Judit a legszívesebben állatokat jelenít meg, közülük is leggyakrabban kutyákat és cicákat.- Ha egy’ új mesekönyv vagy regény olvasásába kezdek, először végiglapozom a könyvet. Ha nincs benne illusztráció, vagy' csak nagyon kevés, kicsit elkedvetlenedek. Csodálatos történeteket olvastam a tavalyi rendőrnapi aszfaltrajzversenyen nyert könyvemben, A legszebb kutyatörténetekben. De azóta sem hagy nyugodni a gondolat: hogyan lehetett ilyen érdekes válogatást kiadni egyetlen rajz nélkül - veti fel az azóta is megválaszolatlan kérdést Judit, A 10 éves miskolci kislánynak nem ez az egyetlen köny'- ve, amit sikeres munkájáért kapott. Óvodás kora óta részt vesz pályázatokon, ha felkelti érdeklődését a meghirdetett téma. Küldött már be rajzokat az Ifjúsági és Szabadidő Ház, a tűzoltóság, a rendőrség, a repülő klub és még jó- néhánv intézmény felhívására. Tucatnyi oklevél árulkodik kézügyességéről. A rajzolás mellett a barkácsolás a hobbija. Különösen büszke a saját maga készítette madáretetőre, amely jól megfér a gyuifabútorok és a. sóból gyúrt figurák társaságában.- Rajztanárnak készülök, de nagyon szeretem a környezetismeretét is. Ha lehetne, mindkettőt választanám - mondja elmerengve Judit. - Mindenesetre már van az iskolában egy Földgömbvédő társaságunk, amit két barátnőmmel alapítottunk. Jó lenne, ha mind többen csatlakoznának hozzánk.
