Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-14 / 111. szám
A budapesti Műcsarnok központi épületében három teremben 28 osztrák festőművész 1945 és 1995 között készült 48 munkáját láthatta március 27. és május 4. között a közönség. Az anyag egy-egy jelentősebb alkotótól — mint például Siegfried Anzinger, Friedensreich Hundertwasser vagy Amulf Rainer — két-három kompozícióit is tartalmaz, elősegítve ezzel, hogy a látogató egy adott művész stílusát, törekvéseit érzékelhesse. A Budapesten bemutatott képek a bécsi Künstlerhausban 1996. március 1. és július 7. között azonos címmel megrendezett — 48 művész 250 alkotását felvonultató — tárlat anyagából kerültek kiválasztásra. Vaskos katalógus tájékoztat német és angol nyelven az Essl Gyűjtemény történetéről és működéséről. A modern osztrák festészet legjelentősebb magánmúzeumát, az Essl Gyűjteményt 1996-ban alapították, de kialakulása több évtizedre nyúlik vissza. 1992-ben a Szépművészeti Múzeum márványcsarnokában az akkor még Schömer Gyűjtemény elnevezésű kollekcióból az osztrák festészet 1980 és 1990 közötti alkotásait láthattuk. Fontos körülmény, hogy Karlheinz Essl a Schömer Vállalatcsoport tulajdonos-igazgatója fiatalon festészeti tanulmányokat folytatott, sőt 1978-ig maga is festett. Felesége, Agnes Essl Amerikában különböző művészeti galériákban szerzett gyakorlatot. Mindketten műértők. A Schömer Vállalatcsoport Ausztria egyik legjobban virágzó nemzetközi részvénytársasága, melynek kiépülése csupán néhány évtizedes múltra tekinthet vissza. A cégalapító Fritz Schömer 1923- ban a Bécs melletti Klosterneuburg városkában szénnagykereskedést indított, melynek profilja 1938-tól ásványolaj-forgalmazással bővült. A cég 1949-től építőanyag-kereskedelemmel is kezdett foglalkozni. Karlheinz Essl 1959-ben lépett be apósa üzletébe, amely dinamikusan fejlődött. 1976-ban nyitották meg Ausztriában az első Baumax- áruházat, majd hamarosan ezek egész láncolatát hozták létre. 1992- től Magyarországon és a Cseh Köztársaságban nyílnak meg Baumax- áruházak. A Schömer Vállalkozáscsoport három fő tevékenységéből — a barkács- és hobbifelszerelés, az építőanyagok és az autóalkatrészek forgalmazása - származó profitból hozta létre a 3500 modern osztrák művet számláló Essl Gyűjteményt. Klosterneuburgban 1987- ben épült fel Heinz Tesar tervei szerint a vállalkozás központja, mely egyben a művészeti kollekció raktár- és kiál- lítóhelye is. A gran- d i ó z u s Kortárs galéria a Schömer cég ausztriai központjában posztmodem épület tehát irodai és mú- z e u m i funkcióknak egyidejűleg felel meg. Az átriumos belső térben négy szinten körfolyosókon 200 mű kiállítására nyílik lehetőség. Az állandóan változó kiállítás megtekintése a hivatali órák alatt biztosított a nagyközönség számára. Egyedi kérésre az irodákban lévő műalkotások megszemlélését is lehetővé teszik. A munkaszobák dekorációjának kiválasztásáról egyébként a helységekben dolgozók maguk döntenek. Agnes és Karlheinz Essl budapesti és klos- temeuburgi találkozásaink alkalmával meggyőztek arról, hogy komolyan gondolják a művésztehetségek támogatását, melyek szellemi értékeit üzleti tevékenységük során kamatoztatják. Példaértékű tehát a művészi kreativitás hasznosításának e módja, melynek mintegy melléktermékeként az utolsó ötven év osztrák festészetének legrangosabb magángyűjteménye létrejöhetett. Matits Ferenc Gondolatok a képtárban A napilapokban megjelenő, színvonalas művészeti írásokat ritkán olvashatjuk kötetbe szerkesztve. Örvendetes, hogy egyik legfelkészültebb műkritikusunknak, Tasnádi Attilának a Kortársban és a Népszavában megjelent vázlatait, portréit, kritikáit — több mint hetven festő, szobrász, grafikus, keramikus és fotós munkásságáról — megjelentette a miskolci Fel- sőmagyarország Kiadó. Azok az alkotók kerültek ebbe a válogatásba, akik művészetüket az élet részének tekintették, s az élet kérdéseire keresték a válaszokat. Tasnádi Attila a hagyományban gyökerező, teremtő művészetet helyezte kritikusi munkásságának mérlegére. Olyan képzőművészekre irányította a figyelmet, akik az esztétikai élmény mellett gondolkodásra kényszerítik a nézőt, s sajátos világuk az egyetemes művészet eredményeihez kapcsolódik. Sokan nem élnek már, de az életükben megjelent írások állják az idő kegyetlen rostáját. A századforduló környékén születettek munkássága már nem tartogatott ugyan meglepetéseket Tasnádinak, de olyan új momentumokkal gazdagította róluk írt cikkeit, hogy szívesen ajánlom azokat a szakmának is elolvasásra. ilyenek például Czóbelről, a megmaradás festőjéről, a piktúrában és grafikában egyaránt maradandót alkotó Martyn Ferencről, vagy a szimbólumokat szobraiba sűrítő Szer- vátiusz Jenő életművéről írt sorai. Az értékek keresése közben olyan pályájuk elején állóknak is bizalmat szavazott, akik igazolták Tasnádi értékítéletének helyességét. A Miskolcon élt, fiatalon elhunyt Lenkey Zoltánról már ’72-ben leírja, hogy kivételes tehetség, akinek rézkarcait „a nagyvonalú anyagismeret cizellált szépségű gyöngyszemeiként" jellemzett halála után egyik jeles pályatársa. A Gondolatok a képtárban című kötetben az északkeleti, keleti régióhoz kötődők közül — Lenkey mellett — olvashatunk Bor- menissza László, Holló László, Kmetty János, Szalay Lajos, Feledy Gyula, Mazsarofif Miklós, Nagy Sándor, Pál Gyula és Vati József munkásságáról is. Különböző generációk, különböző utak. Tasnáditól távol áll a kizárólagosság, nem preferál egyetlen irányzatot sem. Legfontosabb számára a különbözőségben rejlő gazdagság minél árnyaltabb bemutatása. Tarczy Péter ■..''•'WA-'ü azonban Györke és Karcsa kamaszkorában már a teljes összeomlás peremére sodródott. A környező kisfejedelemségeket elseperte a sárga vihar, s most ez a föld, a vikingek öröksége került veszélybe. Mit tudhatott arról a két parasztfiú, hogy Rómától északkeletre összeült a vízre épített ékkő, Velence tanácsadás titkos döntés született, mely semmiképpen nem méltóságukat volt hivatott fényesíteni, mint inkább pénzes zsákjaikkal állott erős összefüggésben! Üzleti útjaik érA KERT dekében azt határozták a nemes férfiak, szolgálataikat és hajóikat fel fogják ajánlani a Nagykánnak. Lehet ugyan nagy a vihar, de a jó hajós nem fordul vissza, ha szíve vakmerőségtől buzog, hanem igyekszik mindenáron épségben maradni a hullámok lovasaként. Ha veszni kell, vesszen tehát más. A lovasnép keleten például, az idegenek, az Árpád fattyak, a hatujjú szörnyek birtoka, így okoskodott a tiszteletreméltó velencei tanács. Legyen bár keresztény uralkodó Béla, a konok, de itt többről van szó: ke- reskedőutakról, fűszerekről és selymekről, aranyt csengető szállítmányokról. Európa és a mesésen gazdag Távolkelet között egy híd ívelhet, melynek hídfője e tálján város kell iegyen. Mit tudhatott arról Karcsa és Györke, miféle sötét gondok ár- kolták Béla király homlokát? Született hercegnek, uralta Erdélynek hegyes országát, apjával vívott éles szócsatákat, megszegve őseik törvényeit nem fogadta kinyilatkoztatásképpen a királyi szent döntéseket, lett gyűlölt és megvetett, várt szabadító, lett könnyen osztott birtokok szaggatója, haragos uralkodó, országának konok apja. A német, csak azoknak ne hitt volna, járt-kelt palotájában éjjelente. Es a vad, zömök menekülők, a kunok, régi testvéreik. Bár ne adott volna földet asszonyaik keze alá, legelőt lovaiknak, hogyan is hihette, éles kardot kap ezért cserébe, melyet minden alattvaló szeretettel fogad majd egy százfelé szakadni készülő országban. A király korai elődjeire és kései maradékaira gondolt. Mikoron a Verecke híres útján érkezett magyarság hazájára talált és választotta útját a keresztségnek, nem sejthette még, mennyi vér és könny tapad majdan e rögökhöz. Géza avagy inkább Vajk, az István, ná lett király cselekedett hely- telenebbül? Utóbb kár feszegetni. Legalább a pápai koronát, azt nem fogadta el: ősei szent ékével fején kapcsolódott az egekhez, mint elődei Atilla halálát követően. A nagy pestis István királlyá koronázásának évében a bizonyosságkereső elme szándékaiból fakadó létmegértésnek. Szénási Miklós kisregénye (vagy hosszú elbeszélése) üde ér- | zékenységgel vegyíti az elfogu- I lattanul tájékozódó lélek ereden- I dóén — szinte gyermekien — I naiv kíváncsiságát az élettapasz- | talások fanyarságával, a mesei leli tisztultság iránti vágyat az őstu- | dásra fogékony szemlélet bölcses- | séghangulatával. Voltaképpen | egyfajta mítosz-átköltés ez, ősmonda- vagy hitrege-parafrázis, a magyarság eredetmítoszainak, népmesekincsének, csaknem egész történelmi emlékezetének — a hun-magyar folytonosság — I és küldetési udattói a honfoglalá- | son, az ÖTSzágaiapftásori; h tatár- | járáson, az újabb itiegptóhálta-- | fásokon keresztül äz újkörí for- | radalmakig, a nemzethistória le- | gendáriumának — illetve muni- ezek egyes leglényegesebbként | idézett elemeinek — bizonyos megkísérelt rekonstrukciója, j kompilációja. A különféle mon- i dai, mitikus, mesei mozzanatok; — a világegyetem genezisétől a! „Fehérlófia”-történeten át a ke- j resztény-bibliai mitológia alap- i motívumaiig ívelve — sokrétű; vonatkoztatás —, utalásrend- j szerrel teremtenek meg egy olyan i összefüggés-hálózatot, amelynek hátterében a „jó” és a „rossz" örökérvényű kettősségének, me- j tafizikai küzdelmének sorsdöntő i képlete húzódik meg. S ez a bi- i polaritás, kétközpontúság képle- tezi a magyar sors hányattatása-; inak oksági viszonyait is, sejteti j a nemzetiét szándékos veszélyez- i tetésének, tönkretevésének fő indítékait, a sajátos nemzeti minőség, hivatás és identitás elsorvasz-1 írásnak tényezőit, s a pusztítás, a létrontás általános civilizációs, j erkölcsi hanyatláshoz vezető erő-; it 'Msssss. vs. lif ts' /// mindenesetre erre űzte a napnyugati egyházi népség, a tanultak színe-javát, e hegyektől karéjban ölelt szegeletre, hol egyedül nem aratott a fekete angyal. Akkor megszületett a döntés, a múltnak vesznie kell, és épülnie a nyugati módi szerint kitervelt útnak. A régi rend hívei párszor még kardot ragadtak, áldoztak nyíltan is kancát, nem csupán erdők sűrűjébe rejtezve, de egy folyamat már elindult, s ennek határt emberi kéz nem szabhatott. Az bizogyakran szörnyű következményei lehetnek. Béla, a sötét tekintetű magyar király a szívével érezte, hogy nem hazudik a Nagykán, mikor testvérének mondja levelében, és az ősök nevében szólítja, lépjen szövetségre véle a bűnös és elfajzott Napnyugat ellen. Mégis aszerint cselekedett, miképpen a szokások tüzében edződött esze parancsolta: a két ferdeszemű, pergamenbőrű káni követet elevenen megnyúzatta. Ezzel végérvényesen tanúságot tett hitéről, s most, amikor talán csak hónapok választják el a korai és erőszakos végtől, országa égésétől, ki lesz, ki homlokát kendővel törli és azt mondja majd, engem az ég küldött, én majd megoldom gondjaid? Karcsa és Györke még játszadoztak. A következő évben azonban hirtelen férfiakká lettek, mert véres kard hordoztatott körül az országban. Szánalmas, szomorú időszak kezdődött. Ha a főurak, e vezérlésre született méltatlanok önnön porhüvelyük felé emehetnék szellemüket, s belátnák, mi az Isten útja, mi a király útja, az ország útja, talán még lehetne menedék, szorított hűsítő kendőt homlokára Árpád-nembeli Béla. Bár uralkodójuk, Kötöny váratlan meggyilkolását követően a kunok gyújtogatva hagyták el a magyar földet, a magyarok serege erős volt, és talán az egyetlen egész Európában, mely méltósággal fordulhatott szembe a mongolokkal. A király azonban már régen elfeledte, honnan indultak az ősök, s hogyan. Muhi mezejénél a létező legelőnytelenebb pozíciót vette fel a páncélos had: a tehetségtelen vezetésnek, az egymásra is acsarkodó vezérek- n e k k ö - szön- hetően folyóparton táboroztak üe éjszakára. így a ködös hajnal könnyű prédát kínált a vén rókának, Batu Nagykán fővezérének, Szubutáj Bogaturnak. Mind ott veszett a fegyverforgatók színe-java. Béla is alig me- nekedett ki e szörnyű vérontásból. Jó szerencséje azonban egy pelyhedző bajuszú si- hedert vetett útjába, kinek koponyájába hosszú, vashegy ű vessző fúródott, mikor rongyos ruhába bújtatott testével eltakarta királyát a nyílzápor elől. Utolsó gondolata az volt, lova nyerge és a föld között, hogy a sárkányok alakja változhat ugyan, lényegük azonban semmiképp. Anya, anya, lehelbe a fűből a to- porzékoló paták felé. Béla sohasem tudta meg, hogy Györkének hívták a fiút. Györke meghalt, és Györke lelke felemelkedett és alászállott. Kutat látott a könnyű lélek, kerengve élet és halál között. A kút aknája kétfelé hasadt, szakállas, vén alak topogott a kút tövénél. Itt vagy tehát, suttogta fáradtan Györkének, s nem nyugszol, ugye? A történelem, ez izzó kerék lesz poklod, s miért? ne tőlem kérdezd, fiam. Választhatok-e, vagy majdan kedvére vet ki magából e feneketlen mélység a históriás színpadokra? Ezt kérdezte ekkor Györke, de mire mondata végére ért, akkora már évtizedek teltek el.
