Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-29 / 99. szám
Itt-Hon ^ Interjú mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Nagy Zoltán Teresztenye (ÉM) - A Bódva-völgye is szép része az északi országrésznek, a Perkupa fölötti Éger-völgyről pedig többen állítják, hogy hazánk legtisztább levegőjű területe. A keskeny út mentén egymást követik a kicsiny falucskák. A legkevesebben Te- resztenyén élnek, mindössze 29-en, közülük 16-an egyedül élő özvegy asszonyok. A többiek is nyugdíjasok, talán két-három aktív dolgozó akad még a településen. Először a csend, a jó levegő a háborítatlan természeti környezet vonzott ide egy-két városi családot, aztán ráéreztek a vállalkozás lehetőségére. Ahogy mondják a jóisten is a falusi turizmus gyöngyszemének teremtette az Éger vidékét. Teresztenyén a Miskolcról ideköltözött Vanyó Jánosné már a szezonra készülődik, bár még jócskán hűvös az idő...- Előbb csak azért vásároltuk meg ezt az öreg házat, hogy a nagyváros szmogja, zaja elől idejöhessünk pihenni a kis unokával. Rendbe hoztuk a portát, aztán kezdtünk vendégeket is fogadni. Eleinte a falusi turizmus keretében, majd vállalkozásban - meséli a kezdeteket Va- nyóné, aki a közművelődésben dolgozott és most a nyugdíj kiegészítéséért vállalkozik. A falusi Éger-völgyi gyöngyszeme Teresztenye jövője a fejlesztésen múlik, mert kihalnak az öregek A fiatalok igényeihez igazítják a szálláshelyet Fotók: Vajda János Növekvőben van az igény az itteni pihenés iránt, még az ország nyugati részéből is jönnek ide - mondja. Azóta a család más tagjai is kedvet kaptak hasonló megoldáshoz. Lukács Béla miskolci testnevelő tanár is vásárolt egy öreg házat, amit szépen felújított. A szálláslehetőség mellett társalgót, zuhanyozót alakítottak ki, a megújult régi csűrben pedig ping-pongozhat az ifjúság. Újabban pedig Vanyóné nászúra, Sidló Gábor körzeti orvos vásárolt egy régi házat, most kezdtek a felújításához. Ok is a falusi turizmusban gondolkodnak saját pihenésük mellett. A megújuló - egyébként a biztos pusztulásra ítélt - porták szépülő környezete bizonyítja, hogy az új tulajdonosok jó ízléssel és kedvvel munkálkodnak a házak, az udvar, a kert megújításán az archaikus hangulatot megőrző jelleg megtartására vigyázva.- így most már a család segítségével is számolva olyan 40-50 fiatalnak, felnőttnek tudok szállást biztosítani, ezért is váltottam ki a válKépviselő házikabátban mmmmmwmmmmmmmmmmmm Káló Béla Edelény (ÉM) - Olyan-e egy politikus, egy országgyűlési képviselő, mint mondjuk egy alkotóművész, aki csaknem valamennyi pillanatot a leendő mű szolgálatába állítja, vagy pedig „az úri huncutság” gyakorlói némiképp más arcot mutatnak a mindennapokban, mint mondjuk a parlamentben. Ennek jártunk utána Hatvani Zoltán esetében, aki a kisebb koalíciós partner, az SZDSZ képviselője, s a megye, a Bódva-völgy ismert alakja, több országos jelentőségű kezdeményezés elindítója, vagy „társszerzője”. □ Szeretném a politikát kikerülni ezúttal, de az ön esetében ez aligha sikerülhet. Hiszen pályáját éppen a politika kísérte végig, szinte gyermekkorától. • Eletutamat apám politikai hitvallásáért - szabad, polgári demokratikus Magyarországot szeretett volna mindig - elszenvedett büntetései (4 év bujdosás hazájában, 14 év börtön), valamint anyám áldozatvállalása és bátorsága irányította. A börtönben sínylődő fogoly családját is büntette a diktatúra. Az anyámnak küzdelmek és megaláztatások sora jutott a megélhetésért, a gyerekeknek küzdelem a tanulás lehetőségéért. Az általános iskolát Edelényben, Borsodon és Szend- rőben, a középiskolát Miskolcon végeztem a gépipari technikumban. Ezt követte a munka a far- kaslyuki bányában, majd 4 év lakatoskodás miskolci üzemekben. □ A „megbízhatatlanság” bélyegével nyilván nehéz volt munkát szerezni és megtartani. De a diktatúra puhulásával az élet is könnyebbé válhatott. • Három év késéssel alkalmas lettem katonai szolgálatra, majd az ötödik felvételi után fölvettek a budapesti közgazdaságtudományi egyetemre. Később már lehettem főkönyvelő és szövetkezeti elnök is a Miskolci Kárpitos Szövetkezetnél, igaz pártonkívüliségem miatt rövid ideig. □ Azután jöttek az új szelek. • Az ÉGSZI Számítástechnikai Vállalatnál dolgoztam, amikor 1988-ban hírét vettem az MDF megalakulásának. Azonnal Lakitelekre siettem és beléptem. 1989- ben még ott voltam, de találkozva az SZDSZ határozott szovjetAmikor együtt a család és rendszerellenes politikájával, átléptem. így lettem 1990-ben az SZDSZ edelényi választási körzeti jelöltje, majd egyéni kerületi képviselője. 1994-ben ugyanitt csak második lettem, és a parlamentbe megyei listáról jutottam be. 1994-ben indultam az önkormányzati választásokon is, minek eredményeként a megyei közgyűlés alelnöke vagyok. Édesapám 1967-ben, szabadulása után 2 évvel - meghalt. Édesanyám él, közel 94 éves. □ Valamit mondania kellene a családjáról. Akik hátteret adnak, s nyilván biztos bázist a mindennapokban. lalkozói igazolványt. Leginkább a szállást tudom biztosítani, de például diákcsoport esetében megbeszéljük a pedagógusokkal, a szülőkkel, hogy vállalják a főzést, én pedig biztosítom ehhez a nyersanyagokat. De, ha más megoldás nincs, magam is megszervezem az élelmezést. Sidló Gábor körzeti orvosként a légzőszervi betegeknek is tervezi ajánlani az aggteleki barlangkúra mellett a teresztenyei lehetőséget is a pihenni, gyógyulni vágyóknak, mert ez a levegő gyógyító hatású. Kifizetődő-e a vállalkozás? kérdeztük Vanyó- nét. - Hiszen feltételezhető, hogy ezeket az enyészetnek indult parasztházakat olcsón adják el a volt tulajdonosok már nem itt élő leszármazottai.- Ez nagyon viszonylagos. Mi majd 10 évvel ezelőtt a mai árakhoz viszonyítva olcsón jutottunk ehhez a portához. Mostanra szinte húszszorosára emelkedtek az árak, amióta a völgy divatba jött a turisták, a táborozó diákság körében. Azelőtt a faluról elvándoroltak a családok, most fordul a helyzet. A városból kívánkoznak vissza, legalábbis egy időre pihenni. Ezeket az öreg, pusztulóban lévő házakat manapság már jóval a reális értékük fölött tart- ják, pedig ha nem találnak új gazdára, a megsemmisülés a sorsuk. Már egy millióra tartanak egy-egy portát... Amikor mi 12 évvel ezelőtt idejöttünk csak egy-két ház volt szépen rendben tartva, most azért már,több van, a környezettel, kerítéssel együtt. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy mi amolyan húzóerő voltunk, jöttek utánunk mások is. A falucska kicsi vegyes boltjában és a mellette lévő italboltban Rémiásné Földi Júlia szolgálja ki a vevőket. Képzelhető, hogy télen, amikor csak a 29-es lélekszámú törzslakos tartózkodik a településen, milyen gyér a forgalom. Tavasszal és nyáron lendül aztán meg a turista szezonban. Rémiásné sorolja: kétnaponta kap friss kenyeret, tejet a hét végén hoznak - már egy darab szarvasmarha, kecske sincs Teresztenyén -, hentesárut pedig keddenként. Bányai Lászlóné polgármester - Teresztenye szülötte, ’89-ben költözött vissza a faluba Miskolcról - derülátó elképzelésekről tájékoztatott bennünket.- Az önkormányzat és a budaörsi Kolumbus Kristóf Gimnázium kezdeményezte Bt. - mi is tagja vagyunk, valamint a volt téesz - egy komplett idegenforgalmi centrumot szeretne itt kialakítani. A gimnázium érdeklődése abból adódik, hogy két épületet már megvásároltak, a harmadikra pedig most alkudnak. Ez kiváló nyári táborozási lehetőség számukra. Az ön- kormányzat területén egy negyven fős fogadóra gondoltunk, a volt szövetkezeti istállóban lehetne lovakat tartani a turisták igénye szerint. Készül a gázvezeték és szennyvízcsatorna, valamint egy hulladéklerakó terve, sőt egy tározó tó létesítését is dédelgetik, ennek adottak a természeti feltételei. Az elképzelések szépek, csak pénzigényesek, a jövő zenéje, hogy mi valósul meg belőlük. A polgármester asszony bizakodik. Németországi érdeklődés is mutatkozik az új vállalkozás iránt.- A vezetékes ivóvízellátást ’92-ben fejeztük be, korszerűsítettük a közvilágítást és 8 telefonállomás van ebben a kis faluban. Teresztenye jövője a fejlesztésen múlik, mert kihalnak az öregek - ez Bányainé prognózisa. Itt-Hon Riport 5 Hatvani Zoltán - múltról, jelenről, küzdelmekről és megaláztatásokról, népi kultúráról és apadó barátságokról O 1969-ben nősültem, feleségem könyvelő volt. Jelenleg nincs állása, rólam és a három fiunkról gondoskodik, akik még egyetemisták. S persze segít az adminisztratív munkáimban. Viktor fiam 26 éves, most végez a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Gábor egy évvel fiatalabb, ó is végzős Szegeden, a JATE bölcsész karának történelem-néprajz szakán. Zoltán 21 esztendős, ő a Miskolci Egyetem bölcsész karának másod éves hallgatója. O Hogyan töltődik feli • Szabadidőmben legszívesebben a természetet járom családommal. Az utóbbi időben azonban a természettel való barátkozásra nem sok idő és energia jutott, a galvácsi házünk tatarozása minden szabad órát elvett. Ez nem hobby, egyre inkább fészekrakás. O Van-e egyéb szenvedélyei • A tudományokkal és a kultúrával álltam régebben szorosabb kapcsolatban, ma még néha az olvasás is háttérbe szorul, s a ki- kapcsolódás is a havi egy-két színházi előadásra korlátozódik. Nagyon szeretem viszont a népzenét és a néptáncot. A népi kultúrát fontosnak tartom. □ Kikkel barátkozik? Úgy értem, van-e igénye és türelme ma a barátokhoz? • A baráti kapcsolatokat gyermekkoromtól nagyon fontosnak tartottam. A barátok száma az idő múlásával és egy-egy nagyobb változás miatt sajnos apad. Először a családalapítás, majd a képviselőség vitte el a legtöbb barátomat. Nehéz ez. Újakat szerezni ötvennyolc évesen már nem könnyű. □ Végül egy banálisnak hangzó kérdés: milyennek látja önmagát? • Erre nagyon nehéz válaszolni. A megalkuvás határáig tudok engedni, de onnan egy tapodtat sem, se másnak, se magamnak. Amit nagyon akarok, azért sok mindenre képes vagyok. A változások teljesítményeim fokozását eredményezik. Nagyon fontos, hogy mások jó véleménnyel legyenek rólam. A számomra legfontosabb néhány dologban nagyon kitartó vagyok, másban sajnos nem annyira. Még valami: szeretem a dolgokat analizálni, részleteiben és alaposan megrágni. A 92 éves Eszter néni Tardona (ÉM - LM) - Lovas Józsefné, született Kiss Eszter Tardona legidősebb lakója, 92. éves. Négy gyermeke közül az egyik, Terézia meghalt még kicsi korában, a további három mind a faluban él, már nyugdíjasok. Eszter néni 6 unokával, 14 déd- és 3 ükunokával dicsekedhet.- Fiatal koromban sokat, nagyon sokat dolgoztam - kezdi élete történetét. - Jártam az erdőt, málnát, gombát szedtem, fát gyűjtöttem. Cipekedtem, robotoltam hajnaltól késő estig. Télen meg szőttem. Tardonán régi hagyománya van a rongyszőnyeg szövésének. Nekem ez volt a fiatal kori szórakozásom, mert abban az időben a fonóban találkoztak a fiatalok. Ott volt a közösségi élet miközben fontunk, nevetgéltünk, daloltunk. Mostanában, 92. évesen már csak a fiatalságom szép eveire gondolok vissza. Özvegy vagyok, féljem 1960-ban meghalt. Az egyik fiammal és családjával élek. Kilencvenkettedik életévembe léptem, de nem panaszkodom az egészségem miatt. Egyedül a vérnyomásom rakon- cátlankodik, arra szedek gyógyszereket. Szeretem gyermekeimet, unokáimat, déd- és ükunokáimat. Boldogság körbenézni itt a szobámban, aztán megsimogatni hol az egyik, hol a másik fényképét. Hétköznaponként bejárok az idősek klubjába, ott is nagyon jól érzem magam. Most az anyák napját várom. Ilyenkor a kultúrházban ünnepséget rendeznek, ahol az iskolások adnak szép műsort. Mindig Idcsordul a könny a szememből, ahogyan azok a csöppségek köszöntik az édesanyákat meg a nagymamákat. Ilyenkor a gyermekeim, de legfőképpen az unokáim sok-sok virággal lepnek meg. Ha nem tudnak személyesen jönni, akkor szép dísztáviratot küldenek. így jelzik, hogy anyák napján ők is velem vannak. Legboldogabb akkor vagyok, ha itt vannak mind a közelemben. A már nyugdíjas gyerekek meg a családjaik. Akkor érzem igazán, hogy nem dolgoztam hiába és boldog vagyok. Vanyó Jánosné kutyájával, mellette Bányai Lászlóné polgármester
