Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-19 / 91. szám
II ÉNMiétvége ÉM-inferjú HMM Április 19., Szombat A panelrengeteg közepén, a kosárlabdagrundon szerepet választ a játékra készülő két kisfiú. Sztárszerepet. A nagyobbik, akinek — hóna alatt óriás narancsként — egy kosárlabda szélesíti termetét, stoppolja Michael Jordánt. A kisebbik zavartan kérdezi —Es én akkor ki legyek? —Judy Mosley — hangzik az ajánlat. —Judy Mosley? De ő a Diósgyőr női csapatában játszik... — Na és? De ő legjobb! BereczCsaba A bemutatkozás A miskolci kosárközönség előtt 1994. október 1-jén hajolt meg először a mágneskezű Judy, s bemutatkozásként - a jó színvonalú csatákat hozó szlovák-magyar bajnokság keretében - a Kassa ellen 27 pontjával a mezőny legeredményesebbje volt. Persze, addigra már régen elterjedt a híre Magyarországon, hiszen júliusi érkezése óta több előkészületi mérkőzésen is a csapat legjobbjának bizonyult, és nem vallott szégyent az első magyar bajnokiján sem. A tűzkeresztségnek számító összecsapáson - amelyet a városmajori csarnok 1000 fős közönségén kívül a Magyar Televízió mintegy hárommillió nézője is láthatott - Judy csak egy ponttal dobott kevesebbet, mint az első miskolci meccsén, s bár a BSE legyőzte a piros-fehéreket, Mosley másnap már ott virított az országos sportnapilap címlapján. Igaz egyelőre még csak a háttérben, hiszen a fotó középpontjában a nyertes csapat sztáija, Balogh Judit mosolygott. La Puentétől Hawaiiig A barna szemű, fekete hajú és bőrű „Judyka” az Úr 1968. évének 3. havában a 17. napon a Mosley családban 9-es rajtszámmal.indult. A baptista szülők kilencedik gyermeke a Los An- gelestől kőhajításnyira lévő, spanyolos hangzású La Puente városában született, majd miután Mosley mama újabb két gyermekkel ajándékozta meg a világot, a 13 tagú család tovább araszolt a nyugati part legnagyobb és legdinamikusabban fejlődő városának irányába, s ezen az úton a „Löszétől 30 kilométerre lévő Barstow- ig jutottak. A kilencedik^ gyerek kalandozásai Judy Mosley, a diósgyőri kosárlabdasikerek |J egyik kovácsa mu A Mosley család a feketék megszokott középútját járta: a papa rengeteget dolgozott, hogy el tudja tartani a családját, a mama pedig igyekezett gondoskodni övéiről, tiszteletre, tisztességre nevelni csemetéiket. A Mos- ley-gyerekek nem voltak utcakölykök, de Judy már 8-9 évesen is tovább játszhatott az utcán, mint a vele egykorú és hasonló neveltetésé barátnői. Azért maradhatott, mert a fivérei vigyáztak rá, és a délutáni ugróiskolázás után Judy nézhette a nagyobb fiúk kosárlabda-mérkőzéseit. A játék hamar megtetszett a nyúlánk kislánynak, s bár ekkor még nem fért be a csapatba, a házuk oldalán lévő palánk alatti csatákban - a bátyák előmenetelének köszönhetően - edzőpartneri szerepet kapott. A kezdeti palánk- püfólésból egyre több „NBA-s” mozdulat csiszolódott ki, s először a vele egykorú fiúkat „egy-egyezte” le, majd a nála idősebbeket is tanulni küldte. A szülők - bár egyikük sem volt kosárlabdaA Mosley család a feketék megszokott középútját járta: a papa rengeteget dolgozott, hogy, el tudja tartani a családját szakember - felismerték lányukban a tehetséget és a játékkedvet, ezért 1980 őszén egy olyan iskolába Íratták be az egy tucat événél csak pár hónappal idősebb Judyt, ahol már bajnoki rendszerben (is) kosarazhatott. A kétéves előis- kolában ő volt a legjobb és a legnagyobb, így aztán az egyébként jegenyefa magasságúnak nemigen nevezhető Mosley-k körében egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kilencedik gyereknek kosaras jövőt rendelt a sors. A tízéves kiképzés első - két évig tartó - állomása után a középiskola következett, ahol Judy folyamatosan jól játszott, és ezzel már Kalifornia állam legjobb játékosmenedzsereinek a figyelmét is felkeltette. Azonban a középiskolás játékszabályok meglehetősen szigorúak, hiszen tiltva vagyon, hogy a játékosok tárgyalásokat folytassanak a menedzserekkel. Ha ez kitudódik, akkor az érintett játékos több éves eltiltással bűnhődik türelmetlenségéért. Judy ennek szellemében csak a játékra összpontosított, s ez olyan jól ment neki, hogy az iskola hivatalos zárómeccsét követően a szálláshelyül szolgáló kis motel szobájában azon az estén a napfényes állam öt legnevesebb menedzseréből három kereste fel. Mindanynyain próbálták megnyerni a 188 centiméter magas, de a centerposzton törpének számító, mégis óriási jövő előtt álló játékost. A három „topmenedzser” közül a legjobb ajánlattal előállóval állapodott meg a fekete tündér, s életének 18-tól 22-ig terjedő időszakát sport- ösztöndíjasként az University of Hawaii csapatában töltötte. Az egyetemi bajnokságban edződő fiatal hölgy nemcsak a pályán, hanem az iskolában is helytállt, élvezve a legjobb játékosoknak kijáró teljes tandíjmentességet. Judy Mosley négy év alatt pszichológia-politikatudomány szakos diplomát szerzett. Fotók: Bujdos Tibor ,'rí ", j > » H % VH, ; < Az európai utas Ezt követően, hogy a bankszámlájára is jusson: a kosárlabdatudásának elismerésből, el kellett hagynia hazáját. Az Amerikai Egyesült Államokban nem működött a férfiak NBA-jéhez hasonló profi liga, így Mosley Európa délnyugati részére, Spanyolországba tette át székhelyét. Az első európai év fényesen sikerült, hiszen az 1990/91-es bajnokságban a Doma Valencia csapatával a spanyol bajnoki címet és a kupa- győzelmet is bezsebelte, valamint a Ronchetti Kupában a döntőbe jutott, és éppen hogy lemaradt az elsőségről. A következő idényben a görög bajnokhoz, a Sporting Athénhoz szerződött, s új együttesével a Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK) küzdelemsorozatában a legjobb négyig jutottak. Az 1992/93-as szezonra Judy Japánba rándult át, ezzel légvonalban kissé közelebb került családjához. Ám a Japánban eltöltött hónapok nem kerültek Mosley emlékkönyvének arany lapjaira, hiszen a Nippon Denso együttesénél finanszírozási problémák merültek fel, ezért Judy visszatért Európába, sikereinek egykori színhelyére, Spanyolországba. Á logronoi.„hajrá hónapok” utáni szabadságot ismét a kaliforniai nyárban élte meg, majd ősztől a hűvös Skandinávia következett, ahol Svédország fővárosában a Capital Stockholm csapatának játékosaként keserítette az ellenfelek életét. 1994 nyarától Judy Mosley mindennapjai itt játszódtak előttünk, hiszen a DKSK centereként három bajnokságon át szórta a kosarakat, s 20 pont alatti teljesítményre csak nagyon ritkán volt képes. A Diósgyőr csapatával szerzett bajnoki ezüst-, bronz-, illetve Magyar Kupa ezüstérem után Mosley az idén új vállalkozásba kezd. A nyári hónapokban az USA-ban - sportpótlás gyanánt a férfi kosárlabda-, a jégkorong- és baseball- idények szünetében- beindítják a három hónaposra tervezett észak-amerikai női profi ligát (WNBA). Természetesen Judynak már van csapata és szerződése is, úgyhogy hamarosan a Sacramento Monarohs együttesében szerezhet újabb híveket magának és a kosárlabdának. És most?- Mik a térvei a WNBA utáni időszakra?- Minden attól függ, hogy meddig tart az észak-amerikai profi női kosárlabda-bajnokság első évadja. Információim szerint az eredetileg három hónaposra tervezett bajnoksággal kapcsolatban legutóbb az is felmerült, hogy 5 hónapon át folynának a küzdelmek. Ha ez így lesz, akkor valószínűleg otthon maradok, nem jövök vissza Európába.- Es ha csak három hónapig tart?-Akkor biztosan visszajövök.- Diósgyőrbe?- Fogalmazzunk úgy, hogy Európába. A menedzseremhez érkező ajánlatok közül a legkedvezőbbet fogadom el.- Meddig marad a pályán?- Még két éven át szeretnék játszani.- S azután?- Szeretnék gyereket szülni. A férjemmel azon vitatkozunk, hogy egy vagy két gyerek legyen a családban.- A gyerek is kosárlabdázó lesz?- Különösebben nem bánnám, de ezt majd neki eldöntenie. Ma még csak órákban számolható az idő, amely Judy harmadik DKSK-s idényének befejezése óta eltelt, — de sokunknak máris hiányzik. 1995 és 1996 után ebben az évben is sóhajtozunk és bizakodunk, hogy ősztől Judy ismét bennünket, magyarokat választ, és Diósgyőr lesz a célállomása, mert nélküle elképzelhetetlen a CSAPAT. T. Nagy József- Szoktál veszekedni a testvéreddel?- Igen.- Miért? Mi az oka?- Sokszor elveszi a játékomat... meg elvesz a nyakláncaimból, pedig azokat nagyon szeretem. A testvérem fiú és nagyobb is nálam...- Mit mondasz neki, ha jól felmérgesít?- Légy szíves, add vissza!, és ha nem adja, akkor megyek anyukámhoz, és ő elrendezi.- Azt hittem, hogy fogod a kispárnát a hozzávágod!- Hát... azt nem, de szoktam mérgemben mondani, hogy hozzávágom a kazettáját; meg feldarabolom vagy letörlöm, amikor nem lesz itthon...- Melyik a legkedvesebb játékod?- Egy nagyon aranyos plüss oroszlán.- Akkor már nem is kell tartanod attól, hogy a tesód odamerészkedik a nyakláncaidhoz. Mi a legkedvesebb szó, amit ismersz; számodra melyik a legszebb?- Anyuka. Azért, mert vele sokat vagyok. O az édesanyám; mindig velem van, ha baj történik, az ő hasából bújtam íd... így lett bennem is az élet. Mikor kisebb voltam, nagyon sokat rajzoltam neki, most már veszek virágokat, ajándékokat, például anyák napjára is.- Mondok én is néhány szép magyar szót. Kezdjük! Gyöngy...- Ez nagyon szép szó, lehet belőle nyakláncokat csinálni,, én pedig azokat nagyon szeretem. És anyukám is Komoly bugyutaságok Noémi meg Milán itt szeretne élni... szokta mondani, hogy „egyetlen kis gyöngyöm”...- Sír...- A dédnagyapám jut az eszembe, őt is eltemettük... nem lesz többé ilyen jó dédnagypapám.-Szív...- Ha nem lenne szívünk, akkor nem is élnénk. Bennem is dobog a szív.- Nagyjából eddig jutottunk Géczi Noémi harmadik bé osztályos tanulóval, amikor iskolatársa, egy ötödikes fiú érkezett a tanterembe. Ázonnal be is mutatkozott:- Kiss Milán vagyok - tetszik tudni, van Füst Milán... - és nekem a szív az életet jelenti, a meghittséget. Az anyuka a családot jelenti, a szeretet; azt, hogy ő szült.- Noémi, megnézted már a fiúkat? Talán már óvodában is?- Nem nézem őket. Az óvodában sem néztem, mert rosszak. Ha együtt beszélgettünk, együtt voltunk lányok, mindig el akartak akasztani...- Szóval udvarolni akartak, de csak így tudták kifejezni az érzelmeiket. Igaz-e, Milán? Te már biztosan megnézed a lányokat?- Ez nem teljesen így van. Én inkább a számítógéppel foglalkozom. Szeretem a tudományokat. Múltkor például volt egy csillagászati előadás...- Ne szomoríts el ennyire... A lányok azért csak szebbek és fontosabbak, mint egy számítógép...- Egy picit a lányok is tetszenek.- Ha a tudomány felé visz a pályád, mit szeretnél elérni?- Programozó, vagy ilyesmi szeretnék lenni.- Én is szeretem a számítógépet, van otthon is, de legszívesebben állatorvos szeretnék lenni - jegyzi meg Noémi, ám ezt Milán sem hagyhatja szó nélkül:- Én is szeretem az állatokat; azokat nagyon imádom, sajnos nem lehet tartani nálunk, mert bérházban lakunk.- Miskolcon, a 40. Számú Általános Iskolában cseverésztünk az utolsó órák után (ezen a napon az ötödikeseknek is csak öt órájuk volt), és mondhatom, igazán szakavatott tárlatvezetésben volt végül részem. Látható volt még az intézmény által meghirdetett „Magyar vagyok” című rajzpályázat legjobb munkáiból válogatott kiállítás. Géczi Noémi és Kiss Milán nem csupán saját elképzelését festette meg szavakkal is érthetővé számomra (egy felnőtt nem biztos, hogy mindent tud; nem kell olyan nagy büszkének lennie), szinte minden rajzhoz-képhez volt mondandójuk. Halljuk hát röviden, mit jelent számukra az, hogy „magyar vagyok”?- Nekem azt jelenti, hogy itt születtem, itt élek és itt is szeretnék meghalni, mert nekem ez a hazám. Es itt vannak a barátaim is - mondja Milán, mintha csak könyvből olvasná...- Nagyon szeretem a hazámat, mert itt élek és itt is szeretnék élni. Az, hogy magyar vagyok még azt is jelenti nekem, hogy sok barátom él itt - véli Noémi.- Ebben a szeretett hazában mit üzennétek a felnőtteknek?- Ne veszekedjenek, éljenek békében - így a fiú.- Azt üzenném, hogy szeressék a hazájukat, gondoljanak arra, milyen jo hazajönni, ha például külföldön voltunk...- És én mit mondhatnék? Milyen jo egy jól rendezett iskolában megtisztulni kicsit a tanulók által? A gyerekek révén hittel feltöltődni? Ezeket is mondom, bár félek kissé, mostanság ez már a magánügyek sorába sorolta- tik... (?) 4* f* * «
