Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-19 / 91. szám

Literátor ÉM-interjú _____________________ M osley ék a feketék középútját járták: a papa rengeteget dolgozott, hogy el tudja tartani a családját, a mama igyekezett tisztességre nevelni csemetéit. II. oldal ÉM-riporft Ároktőn 120-an aláírásukkal követelték, hogy tájékoztassák végre a lakosságot. Pletykák terjednek ugyanis a sorozatos visszaélésekről III. oldal Az ízes beszéd változatos formákban ölt testet, a prózaverstől a szonettig. A versszakok hol értelmi egységeknek, hol rímkép­leteknek feleltethetőek meg. VII. oldal Hátul nézetben A hét embere Magyar Judit, a 12 éves polgármester Szabó Nóra Egy 12 éves putnoki kislány számára az 1995. február 7-i dátum igen emlékezetes: társai ekkor választották meg Putnok második gyer­mekpolgármesterévé. 1997, április 17-20. nem kevésbé jelentős időpont, a putnoki gyerekek, pedagógusok és az ország minden pontjáról idesereglett fiatalok sokáig emlegetik majd. Ez a pár nap nem tűnhet el a helyi történelem hétköznapjai­nak süllyesztőjében, hiszen ezernyi dokumentum, kap­csolat, barátság, fotó, él­mény marad utána. A Tele­pülési Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzatok V. Orszá­gos Találkozóját Magyar •Judit, a vendéglátó város gyermekpolgármestere nyi­totta meg.- Hogy is volt? Hirdették a hangosbemondóban, hogy le­het jelentkezni a gyermekön- kormányzatba - emlékszik vissza közéleti pályafutásá­nak kezdetére Magyar Judit.- A szüleim biztattak, hogy próbáljam meg, és persze so­kat számít, hogy az előző ön- kormányzatban részt vett egy barátnőm, aki nagyon sok jót mesélt róla. Már akkor én is szerettem volna csinálni, de meg sem fordult a fejemben, hogy polgármester is lehetek. Február 7-én a neveinket fel­írták egy papírra, mellettük kockák voltak, azokat kellett ikszelni. Én kaptam a legtöbb, 98 szavazatot. De azért volt egy nagy ellenfelem... Magyar Judit, a Serényi László Általános Iskola hatodik osztályos tanulója. Úgy érzi, szeretik diáktársai, talán mert amikor hozzá fordulnak a gond­jaikkal, meg tudja őket érteni. Igyekszik segíteni, persze, le­het, hogy nincs mindig elég ide­je beszélgetni. A felnőttek? Ju­dit szerint jó a kapcsolata velük is. Általában kedvesek, támo­gatják a PUFI-t („Ezek mi va­gyunk, a putnoki fiatalok, szó­val a gyermekönkormányzat”), mert ide azok jönnek, akiknek jó ötletei vannak. Versenyeket, szórakoztató programokat, vá­rosszépítő akciókat szerveznek. A PUFI-nap például minden évben nagyon sikeres, élvezik a gyerekek. A tizenhárom fős gyermekönkormányzati testü­letben vannak gimnazisták is, de főként felső tagozatosok - és természetesen egy felnőtt. A mandátum itt három évre szól.-A nővérem tizenhat éves, so­kat segít nekem. O aztán őszin­tén bírálja az ötleteimet, és sok újat is ad. A szüleim pedagógu­sok, és persze ők is mindig támo­gatnak. Szerintem itt mindenki úgy gondolja, hogy a gyermekön­kormányzat nagyon jó dolog. A kis polgármester leszöge­zi: óriási a különbség a gyere­kek és a felnőttek önkormány­zatai között. A felnőtteknek rengeteg a gondjuk, túl nagy a felelősségük. Emellett még őket is segítik. Markovicsné Demeter Edina a gyermekön­kormányzat felnőtt tagja iga­zán ért a gyerekek nyelvén. Ba­lázs Istvánné, a felnőttek kép­viselő-testületének tagja, az ő összekötőjük is mindenben se­gít. Tamás Barnabás, Putnok polgármestere pedig nem vélet­lenül lett a gyermekönkor­mányzatokat támogató telepü­lések egyesületének elnöke. O vállalta el tavaly, hogy az idei találkozó Putnokon legyen. Na­gyon sokat dolgozott mindenki. Már két hónapja lázban égtek a pedagógusok, a gyerekek: most valami nagyot kell produ­kálni. Meg kell mutatni az or­szág sokkal jobb helyzetben lé­vő régióiból érkező, s koruknál fogva is igencsak kritikus fiata­loknak, hogy mit tud Putnok, mit tud Gömör, mit tud Észak- Magyarország. Judit megnyitó- beszédében is szerepelt, hogy olyan élményt szeretnének nyújtani a találkozó résztvevői­nek, ami mindig emlékezteti őket Putnokra.- Rengeteg haszna van az ilyen találkozóknak. Tavaly én is voltam a csurgóin, óriási volt. Azóta is levelezünk sok barátommal. Amikor vissza­jöttem, elmeséltem, amit ott láttam, hallottam, és ezek alapján csináljuk a putnoki programokat. Én abban a szek­cióban leszek, amelyik a felnőtt önkormányzatokkal előforduló konfliktusokat tárgyalja. Azért választottam, mert nálunk na­gyon jók a tapasztalatok ezen a téren, és ezt szeretném elmon­dani mindenkinek. Juditnak gyermekpolgár­mesterként még sohasem kel­lett „harcolnia”, hogy elérjen valamit a nagy önkormányzat­nál. Nem is olyan fajta, meg hát „az ilyesmi a felnőttek dol­ga”. De a mamája szerint amió­ta ezt csinálja, nagyon sokat változott a fellépése, sokkal nyitottabb, határozottabb lett. A tanulásban sem hátráltatja a közéleti munka, továbbra kitű­nő tanuló, a magyar és a törté­nelem a kedvence. Kézilabdá­zik, rajzol, szeret olvasni és rengeteget tévézik. Egyelőre az a nagy vágya, hogy jogász lesz.- Politikus? Na nem, az nem nekem való. Engem nem érdekel, hogy mi folyik az Or­szágházban, de azt azért tu­dom, hogy nem valami népsze­rű dolog. Esetleg a városi ön- kormányzatban, azt talán meg­próbálnám... Április zöld-fehérben Brackó István /V fűtési szezon hivatalos befejezése után pár nappal esett a hó Miskolcon és máshol is. Fehérbe öltözött néhány gyorsabban zöldülő fa. Az áprilisi hó szépít. Az ég felé tartom az arcom, s begombolom a kabátot. Hideg van, de szépülni akarok. Van rá okom és alkal­mam. Pilinszkáznak a pelyhek, a radiátor meleg, s az év negyedik szeszélyes hónapjának második felében fogvacogtató indulatok gyötörnek. Miközben bekapok egy mellékhatásoktól sem men­tes idegnyugtató gyógyszert, belelapozok az újságba, hallgatom a rádiót, nézem a televíziót, brűgetem a mosógépet, s levegőtisztításra ingerlem az ionizátort. Fő a kényelem, hason fekve írok, múlatom az időt, és nem értek semmit. Pedig én készültem, Tanár úr... Amikor meghallottam a Varga Zoltánhoz intézett ulti­mátumot, akkor lebénultam, s nem tudtam labdába rúgni. Kész, passz, csőd, teljes impotencia. Horváth Feri ugyan rúgott két gólt, Nyilas Elek szerint senki sem szabotált, s Igor Nicsenko szándékos botladozá- sán múlt, hogy a fehérváriak pontot raboltak az Üllői úton, s ezzel kihúzták a sámlit a magyart törve beszé­lő, Németországból meginvitált vezető edző alól... Kerek a labda, ilyen ez a világ. S hülye ez az április is. A nyéki Cólem-tavon már horgászversenyt rendez­tek, s közben lefagyott a cseresznyés- és barackosker­tek virága. Lehervadt a mosoly virága a tüntető fradis- ták arcáról is szerdán, amikor a nevet és szponzort gyakran változtató Alba Regia legénysége nem hagyta győzni az FTC-t. Az előzmények nem teljesen ismer­tek. Akkor még a következményekről sem tudtam. Csak az ultimátum volt biztos. Csak azt tudnám fe­ledni. Ha a bokszolóorrú, disszidált olimpikon edző csapata két meccsen nem hoz össze két győzelmet, akkor mehet. Mehető mert az első küszöbön megbu­kott. Hogy ebben az ügyben V.Z. volt a legszimpati­kusabb és legőszintébb nyilatkozód Hogy a kívülál­lók szerint is tragikus hőssé tették V.Z.-t, mert akár győz, akár legyőzik, akkor is veszíti! Hogy a „kemény mag" beverte az ukázos elnökség épületé­nek ablakát, s V.Z. mellett tüntetett?! Tavaszi szél vizet áraszt. Hágában befejeződött a bocsi víz-vita. Horn Gyula Szingapúrban tartózko­dott, Göncz Árpád akkor érkezett haza Közép-Ameri- kából. A parlamentben és a futballpályán anyáznak, dur\'ul a hangnem a zöld gyepen és a zöld tárgyaló- asztalnál is. Ez a szeszélyes áprilisi szél nemcsak a „Nyírfa-ügy", s annak sok vadhajtása szereplőit len­gette meg. Elfújta Pető Ivánt, Cser Ágnest lebegteti, Varga Zoltánt porig alázta, majd a mennybe röpítette. Mondhatnánk, hogy a foci más, mint a politika. Bo­torság. Minden mindennel összefügg. Az SZDSZ poli­tikusa úgy mondott le funkciójáról, hogy nem ment el. Az Egészségbiztosítási Főigazgatóság vezetője patthelyzetbe került. A Fradinál nem edzőváltás, ha­nem vezetőségváltás következett be. Ki érti ezt? Cso­dálom a Végh Antal által nem szeretett Vargát. Nor­mális ember is ezt erősítette meg Mészöly Kálmán is) nem vette volna föl a kesztyűt, nem fogadta volna el ezt a sportszerűtlen duellumot. Vagy visszautasítja a második felkérést. Árnyalja a képet, hogy a Fradi- drukkerek kiálltak V.Z. mellett, s a vezetőség ellen foglaltak állást. Sok lúd disznót győz. A zöld-fehér tréner tovább ülhet a kispadon, illetve állhat mellette bőszen szivarozva. Miközben száll a füst, elmeren­gek. Egy híján harminc esztendő után aligha akart ő botrányhős lenni Magyarországon. Mégis tele van ve­le az újság. Telek elment, Simon duzzog, ketten nem léptek pályára azok közül, akik utálták V.Z.-t. Hogy az FTC hányadik lesz a tabellán, és ismét kijut-e a nemzetközi küzdőtérre, az témánk szempontjából másodlagos. A labda kerek, de a viselkedési szabá­lyok szögletesek. Fura ez a foci, fordított ez az érték­rendet vesztett világ. Furcsa ez a tavasz is. Április 15. után fűteni kellett, a nagykabát maradt, nem ment a zaciba. Pár centis hó maradt a Bükkben is. Fehér lett a táj. Tavaszra, zöldre vágyunk. Most nem a Fradi színeit emlegetem föl. A derűs kikeletre gondolok. A bajnokság befejezése előtt, a gutaütéses nyarat meg­előzően, s azután is. □

Next

/
Thumbnails
Contents