Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-15 / 87. szám

Itt Hon Hitélet M eleg szavakkal kezet nyújtani olya­noknak, akik betörtek, loptak, garáz- dálkodtak, vagy gyilkoltak. Ezeknek az embereknek nyújtok meleg szavakkal ke­zet. Próbálok bátorítani, vigasztalni és hi­tet adni. Hitet Istenben, az életben, az em­berekben és önmagunkban. A magyar evan­géliumi börtönmisszió tagja vagyok. az or­szág keleten lévő börtöneiben végzem a misz- sziói munkálatokat. így a nyíregyházi, a sá­toraljaújhelyi börtön fogvatartottjaihöz járok rendszeresen, több éve. Amit teszek, saját meggyőződésemből, minden ellenszolgálta­tás nélkül végzem. Már sokan megkérdez­ték, mibén tudsz segíteni Sanyi bácsi? Az eltelt időben sikerült nagyon jó kap­csolatokat kialakítani a foglyokkal, ügy me­gyek be hozzájuk a cellákba, múlt magánem­ber, s ez nagyon jólesik nekik. Örülnek, hogy a sorsuk érdekel valakit a civil világból. Meg­hallgatom őket, próbálok arra rámutatná, aki az erőt adja és adhatja minden reményte­len állapotbandévő embernek. Jézus jelen­létében imádkozunk, és együtt, bitjük segít­ségül az Istenben való hit erejét. Hiszek az őszinte bűnbánati! kban és hirdetem nekik a bűneik bocsánatát, amelyre Jézus felhatal­mazott. A bűnbocsánat nem jelenti azt, hogy nem kell a bún büntetését letölteni. A Krisz­tus szabadságával hirdetem nekik az evan­géliumot, minden erőszaktól mentesen. íme az ajtó előtt állok és zörgetek (Jel 3:20’.). A jó viszony már akkor kialakul, amikor érzik, hogy valóban átérzem a sorsukat. Nem győzném idővel, ha mindenki kiönthetné előttem a szívét. Ezek a sebzett lelkületű em­berek szeretette éhesek. Úgy látom, min­den alkalom' gyógyulási lehetőség számuk­ra. Ezeket az embereket, a Krisztus szere- tete gyógyítja meg és ezt vihetem közéjük és ez által gyógyulnak á lelki sebeik. Ezek az; emberek arról beszélnek, hogy ők az életben olyan kevés szeretetet kapnak. Vágynak a szeretetre és ha kapnak, hálásak érte. Min­dén alkalommal beszélhetek arról, hogy Is­ten szeret. „Szeret az Isten” és a János 3:16 versét szoktam idézni. Ezt az igét kívülről is megtanulják. Minden alkalommal, mielőtt énekelnénk és imádkoznánk, röviden elbe­szélgetünk. Megkérdezem, miről volt szó az elmúlt alkalommal, általában emlékeznek rá. Ezután ők is elmondhatják az ő családi és egyéni problémájukat is. A foglyok számára a legfélelmetesebb a bírósági tárgyalás, amelyen bűneik napvi­lágra kerülnek, illetve a törvény szerinti íté­letet megkapják, amelyet nem mindig tarta­nak igazságosnak. Én arra biztatom őket és velük együtt imádkozok, hogy a bírók szí­vét Isten arra indítsa, igazságos ítéletet hoz­zanak. A rabok által nem jogosnak ítélt bün­tetéssel kapcsolatos jogi dolgokkal én nem foglalkozom. Megkérdezték már többen, hogy van-e ér­telme a munkámnak? Feltétlen. En úgy lá­tom, hogy még a tekintetükben is látszik az a változás, ami a szívükben végbemegy egy- egy ilyen találkozás alkalmával. Minden ta­lálkozás végén kérik tőlem, hogy újra jöjjek és hozzam hozzájuk az isten szeretetet. Volt két rab, akik több alkalommal cinikusan visszautasítottak, de nem hagytuk őket magukra. Ezék ellenére is meglátogattuk őket. A harmadik alkalommal elmaradtak a gúnyolódások. Az egyik fogoly ebben az időben tudta meg, hogy7 elhagyta a fele­sége. Ez úgy7 megrendítette, hogy megnyílt az Isten szerető­ié felé. Nem sokkal utána jár­tam nála és örömmel újságolta „Sanyi bácsi: átadtam a szíve­met Jézusnak!” emesak a fogvatartóitok­kal, hanem a hozzátarto­zóikkal is foglalkozom és lelkigondozom őket. Hadd mondjak még egy példát. Fel­kerestem az együk fogvatortott családját. Elbeszélgettem a fele­ségével, a gyerekekkel és mond­tam, hogy egy megváltozott em­ber fog hazajönni. Ha tehetem, erősítem a szálakat a külvilág­gal. Többször is előfordult, hogy7 ä letöltött büntetésük után, meghívtak a családjukhoz.' Én: ilyenkor együtt örültem az Őri ven dokkéi, együtt imádkoztunk és adtunk hálát az Istennek: a hazatérésükért. Azt gondolom, hadd tudják meg a „fiúk” és a család, hogy a szeretetet nem­csak elfogadni lehet, hanem ön­zetlenül adni is. Van amikor el­csüggednek, ilyenkor Isten igéje által próbá­lom vigasztalni, erősíteni őket. A magam nagy7 élettapasztalataiból is próbálok átad­ni, Az életből is hozok fel példákat. Az egyik elítélt hat évet kapott és nagyon sírt. El­mondta: hét gyereke!, hagyott az asszonyra és a gyerekek éhen fognak halni. Ott áll­tam előtte. Láttam fájdalmát, a könnyeit. Belém kapaszkodott és csak ezt mondta: éhen fognak halni. És akkor elmondtam' egy történetet, amit saját szemeimmel láttam. Egy tíz éves kisfiú az utcán lévő vízcsapat nyomogatta és ebből egy kis víztócsa kelet­kezett. Mint aki jól végezte dolgát, tovább ment. Éppen a kúthoz közeledtem, amikor egy kis veréb odaszállt és a víztócsában na­gyot fürdött a nagy melegben. Biztosan jól esett a fürdés. Nem győzött eleget inni. Szár­nyával csapkodott, fölfelé nézett és hango­san dicsérte Istent. Egy ideig gyönyörköd­tem az eseményben és azt gondoltam: Isten­nek még a verébre is gondja van ebben a nagy melegben. így folytattam az édesapá­nak: Látod! Erre a kis verébre is gondja volt az Istennek. Hidd el, hogy7 a te hét gyerme­kedre is gondja lesz. Nem fognak éhen hal­ni, mert ígéretet tett az Isten, „minden gon­dotokat énreám vessétek, mert nékem gon­dom van rátok”. A cellában tize nkettőn vol­tunk. A nagy csendben többeknek könnyes lett a szeme. Az édesapa könnyei még min­dig folytak, de ezek a könnyek mái- az öröm könnyei voltak. Most már nem mondta, hogy7 Hudák Sándor bibliát oszt a íogvatartottaknak a sátor­aljaújhelyi fegyház és börtönben Fotó: Puskár Tibor éhen fognak halni. Összetett kézzel imád­kozva, többször ismételte: hálát adok neked Istenem azért, mert megvigasztaltál és én hiszem, hogy gyermekeimre gondod lesz. Ezt az eseményt nem tudom úgy szavakba önte­ni, mint ahogy azt átéltem. okszor teszik fel nekem azt a kérdést, de egyben önmaguknak is: „Lesz-e le­hetőségük normális vágányra terelni az életüket? Fognak-e segíteni az emberek?" Nem lehet eléggé hangsúlyozni a társada­lom szerepét, felelősségét. Adjunk nekik bi­zalmat, munkalehetőséget, hogy7 ne legyenek nincstelenek, nem kerüljenek sem ők sem mások abba a helyzetbe, hogy lopniuk, csal­niuk kelljen. Én hiszek a visszatérésükben. Több levélből tudnék idézni, melyben leír­ják: „Sanyi bácsi böitönbe kellett kerülni, hogy megismerjem az Isten szeretetet. Meg­ismerjem az úr Jézust, a Megváltót és ami­óta átadtam az életemet, döntöttem Jézus Krisztus mellett. Azóta másként gondolko­zom, beszélek, élek. Éri ide többé nem aka­rok visszajönni. Én azóta vagyok boldog és van örömöm, mióta hiszek Istenben. Hiszek az 0 fiában! Én bízom bennük.” Jó lenne, ha a rabság bosszú éveiben táplált hitüket nem vesztenék el röpke idő alatt a szabadságban. Hudák Sándor A magyar evangéliumi börtönmisszió tagja „Vannak görcsösek és született tehetségek” Serfózó László Legyesbénye (ÉM) - A közúti forgalomban a gépkocsiveze­tők stílusa időnként vetekszik raliversenyzőkével vagy a kaszkadőrmutatványokéval. Ilyenkor nem jut a többieket „mazsolának” nézők eszébe, hogy valamikor kezdők voltak ők is, izzadtak az első manőve­reknél a forgalomban. Bús Pál, az ATI gyakorlati oktatója, aki számtalan különös, veszélyes és mulatságos eset tanúja volt, most tapasztalatairól, a veze­tési alapok elsajátításának kö­rülményeiről mesél. □ Alihoz, hogy valaki gyakorlati oktató legyen, milyen kritériumok­nak kell megfelelnie? • Kiemelten fontos az érettségi, hivatásos jogosítvány, három év vezetői gyakorlat és nem árt, ha ezek mellett van egy autószerelői szakmai végzettség is. Részt kell venni egy oktatói tanfolyamon, ami tíz hónapos. Az elméleti vizs­ga után következik egy gyakorla­ti teszt, ami nagyon összetett. Be kell mutatni a vizsgabiztosnak az oktatást egy tanulóval, majd a le­endő oktatónak is vezetni kell egy általa megválasztott olyan útvo­nalon, ami tartalmazza a közúti forgalom valamennyi összetevőjét. Ha minden klappol, megadják az oktatáshoz szükséges dokumen­tumokat. □ Emlékszik arra, hogy a legelső tanulóját hogyan készítette föl? • Jobban izgultam, mint ő. Az au­tótól nem féltem, hiszen szakmám­ból adódóan tisztában voltam min­den rezdülésével. Viszont a tanít­vány nem vehette észre rajtam, hogy az oktatásban amatőrnek számítok. Profiként kellett visel­kednem. □ Milyen szélsőségek vannak a kez­dők közötti Ériem ezalatt a techni­kai fogásokra. • Csoportosítani lehet. Vannak görcsösek, akik a sebességváltó­kart kitépik a helyéről és vannak született tehetségek. Az előbbiek kategóriájából nekem is kijutott, egy kisportolt tehenész srác ki­emelte a váltót minden erőlködés nélkül és széles vigyorral nyugtáz­ta teljesítményét. Akkor még La­Bús Pál gyakorlati oktató az autóvezetésről 5 dám volt. Régen történt és a pél­da egyáltalán nem jellemző. O Éles helyzet forgalomban? • Tavaly egy IFA leszedte a bal ol­dali két ajtómat. Nem mi voltunk a szabálytalanok. Az M3-ason ha­ladtunk Miskolcon a Népkert mö­gött, a külső sávon, a belsőn pe­dig utolért minket a teherautó. Ki­tette jobbra az irányjelzőt és elénk akart sorolni egy hirtelen manő­verrel. Hiába lassítottunk, elkapott minket. Mintegy tizenöt métert tolt maga előtt, átpördültünk a bel­ső sávba, onnan pedig a szembe­jövő forgaloméba. Szerencsére pont akkor nem jött semmi. □ Apropó, mennyire udvariasak a „T" betűs kocsival szemben az úgy­nevezett profik1 • Változó. Van aki segít a közle­kedésben és van aki nem. Az vol­na jó, ha mindenki figyelné a ta­nulókat, mert előfordulhatnak vá­ratlan helyzetek, amiket az okta­tó sem tud kivédeni. Hiába rendel­kezünk ugyanazokkal a pedálok­kal mint a tanuló, minden megtör­ténhet. Lehet egy téves irányjel­zés, egy hirtelen fék és kész a baj. A tanuló által taposott féket mi nem tudjuk oldani - minden mást igen - és ilyenkor a követő jármű könnyen belénk szaladhat. □ Van arról statisztika, hogy egy- egy oktató milyen eredményesség­gel tanítja a vezetést? • Ezelőtt néhány évvel volt ilyen, vizsgálták hogy például száz tanu­ló közül mennyien feleltek meg. Ha hetvenen, akkor az arány het­ven százalékos volt. Bizonyára most is van ilyen, hiszen valahogy mérni kell a teljesítményt. A jó eredmény természetesen az, ha a tanuló mindent elsőre megold. Az elméletet és a gyakorlatot is, tehát KRESZ, műszaki, rutin, forgalom. Száz közül ha húszán elsőre meg­birkóznak mindennel, az igen jó eredménynek számít. □ Van arról visszajelzés, hogy az ön által oktatott tanulók okoztak- e közlekedési balesetet? • Nincs. Súlyosat bizonyára nem okoztak, arról tudnék. Könnyeb­bekről sincs tudomásom, de a köz­úton minden előfordulhat. Azon­ban ha minden gépkocsivezető be­tartaná a KRESZ előírásait és a gyakorlati oktatáson elsajátítot- takat, azt hiszem sokkal kevesebb dolguk lenne a mentőknek és a helyszínelő rendőröknek. Fölöttünk az Ég... Fekete-fehér és színes fényképeken örökítette meg vizuális élményeit a felhőkről, az ég kékjéről, sö­tétségről, megannyi árnyalatáról Kerekesné Szege­di Márta megyaszói amatőr fotós. Fölöttünk az Ég... címmel az Abaúj Antikvárium és Régiségbolt sze­rencsi boltjában nyílt tájképfotó kiállítása, melyet április 20-ig tekinthet meg a közönség. Zempléni Portré Gubányi László Mád (ÉM - KS) - Gubányi László kisvállalkozó Mádon. Kőfaragó és műköves. Erdőbényén született 1947-ben, és ott nevelkedett, onnan hozta magával szakmáját. Erdőbénye a Hegy alja szép települése, amely híres kádármestereiről. Or­szágos hírű a kádártánca, de kevesek által ismert, hogy a ritka kőfaragó mesterséget is sokan folytatják. Volt olyan időszak, amikor az Erdőbényéról elszármazottak közül negy- ven-ötven ember is ezt a szakmát művelte. Az édesapja is kőfaragó volt, akit gyermekkorában elvesztett, de a szakmai , környezet mégis csak hatott Gubányi Lászlóra annyira, hogy7 ó is a szakmában maradt, fia pedig most Miskolcon a műköves szakmát tanulja. Gubányi László Erdőbényéról Pestre került ipari tanulónak. Kőfaragóként a Budai Vár felújításánál is dolgozott. Majd innen Esztergomba került a Bazilikához. Ezután Miskolcon volt két érig, Mádon 1974-től önálló iparos. Emlékszik, a kezdés nagyon ne­héz volt, ám később a körülmények egyre jobban javultak, már családjának is biztos anyagi alapot tud teremteni. Pedig a kőfaragás és a műkókészítés nyári mesterség. „Hideg időben vagy fűtött műhelyben igazán szép munkát nem lehet végezni. Csak ta­vasztól őszig tudunk a szabadban dolgozni” - vallja. Közben szdlészkedik, s belekez­dett a borászkodásba is. így ez a három tevékenység időben és jövedelemben is kiegé­szíti egymást. Szabad idejében sportol és aktív közéleti tevékenységet folytat. Még most is eljár he­tente Szerencsre az „öreg fiúk” csapatába focizni. Igaz, hogy csak mértékkel és óvato­san rúgja a labdát, de ez hozzátartozik az életviteléhez. A labdarúgás hozta össze a feleségével is, aki mádi lány volt. Hites urát Erdőbényén látta először focizni, ott választotta ki, így került László férjnek Mádra. Legalább is ezt szokta mesélni baráti társaságban. A mádi közéletnek aktív résztvevője és jókedvű adakozója. Pártoló tagja többek között a mádi NB lü-as labdarúgócsapatnak, tevékeny szereplője a szüreti felvonulásoknak. Az általános iskolának az 1848-as nagyság, Koroknai Dániel márvány emléktábláját ó készítette el. „Elég széles ismeretségi köröm van, így folyamatosan jönnek a megren­delők - mondja. - Ezt azzal értem el, hogy törekszem a minőségi munkára és a határ­időket pontosan betartom”. Sokat dolgozik, nagyon nehéz és kemény munka amit csi­nál, de a családjáért megéri, hiszen már van egy fiúunokája is. Meleg szavakkal ................ kezet nyújtani

Next

/
Thumbnails
Contents