Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-12 / 85. szám
ÉM"jrof®rjÉ Kikötöm, ha eg)' vezető üzleti tárgyalásra megy, vinnie kell magával két kezdő, fiatal kollégát. Nekik az a feladatuk, hogy figyeljenek, jegyzeteljenek, szokják a légkört. ÉfW-riparf Méltatlankodnak a mögöttünk ülők. Nem tudták, mire jönnek. Plakátot sem láttak. Csak szólt a szomszéd: magyar előadás lesz. De ennyi majomra nem számítottak. III. oldal MőheSy ___________________ F eri váratlanulfeltárta titkos vágyát: — Valami egyenruhást szeretnék egyszer... S ezúttal elhangozott az inkriminált ige. Természetesen igekötőstől VII. oldal A hét embere Götz János a sváb vendégváró Bódisz Attila Német nemzetiségi fesztivál kezdődik ma Hercegkúton. A Sárospatak mellett elterülő sváb község első alkalommal ad helyt a zenéstáncos programokkal tarkított összejövetelnek. A rendezvény fő szervezője Götz dános polgármester, aki egyben a helyben élők közül legtöbb embert foglalkoztató Hercegkúti Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke is. Emiatt rendkívül komoly feladatot jelentett szájára az esemény megszer- vezése. ~ Nem akarok panaszkodni, de 'lem könnyű összeegyeztetni a különböző tevékenységi köröket. Főleg a támogatók keresé- Se volt időtrabló folyamat - Mondja a polgármester. - Szemcsére megérte a sok kilin- ®selés, hiszen a fesztivál megkezdése előtti huszonnegyedik órában már látszik: a hosszú tárgyalások, az utánajárás eredményeként a rendezvény csaknem összes költségét fedezni tudjuk majd a szponzori Pénzekből és a természetbeni ^ajánlásokból. Gyakorlatilag m>nden megvan, ami a háromszáz vendég fogadásához, ellátásához szükséges. Hogy éppen itt tartják ezt a Nagyszabású nemzetiségi összejövetelt? A legfőbb indok: a község múltja. Hercegkút igazi sváb település, a falu lakóinak ősei 1750-ben települtek ide Németországból, a Fekete-erdő környékéről a Traut- sohn család birtokára. Az itt élő emberek büszkék származásukra, őrzik nemzeti hagyományaikat. Utánozhatatlan hangulatot kölcsönöz a falunak a vendégváró pincesor. A gazdák nemcsak bort kínálnak az idelátogatóknak, asztalra kerül a tenyérnyi széles, különlegesen érlelt sváb szalonna is.- Ennek a rendezvénynek több éves hagyománya van - folytatja az indoklást a polgár- mester. - A német kisebbség különböző csoportjai évente egy alkalommal összegyűlnek, s ennek a találkozónak mindig más település ad otthont. Korábban mi is vendégeskedtünk Solymáron, Rátkán, Tállyán és Óbudán. Ezúttal a tisztesség is úgy kívánta, hogy a község nevében én is felajánljam: ebben az évben Hercegkút vállalja a rendezői szerepet. A meghívókat már korábban szétküldtük. Terveink szerint több néptáncos, zenés csoportot láthatnak majd az érdeklődők. A vendégek egy része a községben, családoknál tölti az éjszakát, lesz, aki a sárospataki Bodrog Hotelben száll meg, a közelebbről érkezők pedig várhatóan este hazatérnek majd. Természetesen a „műsorból” nem maradhat ki a híres hercegkúti pincék megtekintése sem. A második napon - vasárnap - minden csoport közös misén vesz részt a hercegkúti templomban, ahol a szertartást Götz Pál kanonok celebrálja majd. A polgármestertől azt is megtudjuk, hogy a zene, a tánc, és a munka mellett a vallás is rendkívül meghatározó eleme a svábok életének. Összetartó erőt jelent, amely csak növeli a sváb emberek egyébként is híres összefogását. A szervezés feladataihoz a polgármester sok segítséget kért és kapott a helyi iskola nevelőitől, a konyhai dolgozóktól, valamint a község képviselőtestületében dolgozók családtagjaitól.- Sok hasznát vettük a korábbi fesztiválokon szerzett tapasztalatoknak. Remélem, a találkozók programján túl mi még valami kis pluszt is tudunk majd adni a vendégeink számára - büszkélkedik. Götz János természetesnek tartja, hogy - mint polgármester - folyamatosan tartsa a kapcsolatot a német nemzetiségi települések vezetőivel, sőt, számára fontos a többi kisebbségi önkormányzattal való együttműködés is. A közelmúlt rendkívüli eseményeként értékeli, amikor Sátoraljaújhelyben Göncz Árpád köztársasági elnök is meghallgatta problémáikat. Az ilyen alkalmak - véleménye szerint - bizakodással töltik el a nemzetiségi és kisebbségi önkormányzatok kép- ' viselőit, közöttük őt magát is.- A hétvégi rendezvény nagyon sokat jelenthet minden hercegkúti polgár számára. Elsősorban a kapcsolattartás tekintetében fontos, hogy jól érezzük együtt magunkat, tudjuk egymásról, beszéljünk eredményeinkről, kudarcainkról. Másrészt azt várom ettől az alkalomtól, hogy általa öregbítsük hírnevünket, ápoljuk hagyományainkat. Ügy gondolom, minden ilyen találkozás segíti és elmélyíti a sváb együttélés feltételeit, valamint kultúránk ápolását. Ginsberg, turcsönd Bujdos Attila /\llen Ginsberg halott. Olvasom: próféta volt ő, a század egyik legnagyobb hatású gondolkodója, a lázadás apostola; beat-költészete, nagyhatású művei - az Üvöltés és a Kaddis -, tanai nélkül másként alakult volna a késő ötvenes évek Amerikájában gyökerező későbbi ellenkultúra - a mai tömegkultúra. Hrabal - egy közép-európai halott - mesélte annak idején: Prágában találkozott a hatvanas években ott járt Ginsberggel. Miről beszélgettek? - faggatták a cseh írót. Tulajdonképpen semmiről - hangzott a válasz. A kutyáknak sem kell ahhoz beszéd, hogy jól érezzék egymással magukat. Gondolom: sok sört ittak, tényleg fölösleges volt a sok beszéd, tényleg jól érezték magukat, Hrabal később interjúban, Ginsberg versben emlékezett meg az irodalomtörténet e kivételes pillanatáról (amely pillanatban Ginsberget egyébként május királyává is választotta a cseh underground színe-virága). A beat-korszak ma már persze történelem, vége van visszavonhatatlanul. Hiába kerülnek elő újra a csíkos vagy virágmintás trapéznadrágok, a batikolt tísörtök, hiába szorítja megint széles szalag a szélben lobogó hajat, hiába az életérzés, a filing - a lázadásnak jó talajt kínáló konvencionális életstílusok már régen a sokféleségnek adták át a helyüket. Ma már annyi mindenre lehet és szabad nemet mondani. Én is csak a prágai eset tanulságai miatt hozakodtam elő Ginsberggel, Hraballal. Ginsberg teste még ki sem hűlt, amikor a New Yorktól annyira távoli Magyarországon újsütetű néptribu- nok vagonok borogatásáról, a parlament kapujának fejsze általi szétveréséről, az odabenti „söpredék" kitakarításának lehetőségéről beszéltek. Bizonyos szempontból ez is üvöltés: a parlamenti demokrácia intézményeit elutasító emberek zsigeri politizálása, szóbeli agressziója. (Lásd még: „kitaposom a beledet".) Elintézhetnénk azzal is, hogy bolond lyukból bolond szél fúj: az 1994-es országgyűlési képviselő-választáson a szavazásra jogosultak majdnem 69 százaléka (a többség) járult az urnákhoz, s aki otthon maradt, annak sem mindnek volt ellenére a demokrácia. Azóta persze romlott a helyzet, de a ma megkérdezetteknek is csak a 38 százaléka bizonytalan, illetve nem menne el voksolni, ha most lenne a választás. Aki tehát - akár tudatosan, akár mert nem tud parancsolni az érzelmeinek - a bundás indulatokra apellál a demokrácia ellenében, minimum rossz politikai érzékről tesz tanúbizonyságot. Az igazságügy-miniszter szerint más baj van az ilyen kijelentésekkel: sértik az Alkotmányt, erőszakos cselekedetre hívnak fel. Amire persze lehet bólogatni: „söpredékezni", fejszéről, vagonborogatásról beszélni nem éppen barátságos gesztus. Mégsem ilyen egyszerű ez, hiszen egyrészt ugyancsak az Alkotmány szavatolja a szólásszabadsághoz való jogot is: ha valaki butaságot akar mondani, miközben apasztja vagy növeli politikai tőkéjét, abba sem ildomos beléfojtani a szót. Másrészt éppen a legújabbkori magyar demokrácia idején szoktatták rá a népet, hogy a politikusok esetében máshol húzódnak a kifejezés szabadságának határai, náluk még nem becsületsértő, ami nálunk már okvetlenül az lenne. Meg azt is mondta a minap egy politikus: a demokrácia működése konfliktusokkal jár, az ellentéteket pedig valamilyen módon meg kell jeleníteni. Láthatjuk: semmi vész. Legfeljebb azon szomorkodhatunk, mitől durvult így el a stílus, ami mint tudjuk, maga az ember. Akinek kevésbé határoltak a lehetőségei, miért nem olyanformán beszél, hogy „tisztelt uram, nem értek egyet önnel és pártjával", „ön téved", miért „rótmanózik" ehelyett, még akkor is, ha - ma már tudjuk - nem zsidózik ezáltal, hanem az illető megidézett halott politikus termetére és politikai beállítottságára utal (aminek persze aligha lehetett köze gyűlöletes cselekedeteihez). Vagy a fejszés emberek, mondhatnák: ez a kormány rossz dolgokat művel velünk, ezért, és ezért, és ezért - szavazzunk másra legközelebb. Nyilván értené mindenki, miről szól a szalonképes beszéd. Mindez persze nem jogi, nem morális, hanem egyenesen érzelmes megközelítés egy olyan korban, amikor bár sok mindent lehetne, mondjuk azért rendes ember mégsem turkálja az orrát társaságban. Gusztustalannak találná ugyanis, még ha otthon, magában oda-odatéved is az ujja. Nem tartásnak hívja az ilyesmit, egyszerűen nem hívja semminek, nem próbálja felnagyítani a dolog jelentőségét. De azt nem érti: más miért is nem visszafogottabb, miért is nem próbálja meg jól érezni magát - csöndben, szavak nélkül. Mint Hrabal kutyái.
