Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-08 / 81. szám
Itt-Hón ^ “Interjú „Speciális és teljesen extra igény” A gazdaságfejlesztés érdekében ínterCityt akarnak Tiszaújvárosban Faragó Lajos Tiszaújváros (ÉM) - A másfél hónapja kipattant ötlet szerint nagyon hasznos volna, ha InterCity színvonalú kocsival lehetne megállás nélkül közlekedni Tiszaújváros és Miskolc között, közvetlenül kapcsolódva a Miskolc-Budapest között közlekedő szerelvényekhez. A MÁV március 27-én egy tovább korszerűsíthető mintakocsit mutatott be az önkormányzat és a nagyvállalatok vezetőinek, képviselőinek - az üzlet reményében. □ Lesz az üzletből valami? - kérdeztük Farkas Zoltán polgármestert. • Nem tudjuk! Üzleti ajánlatot nem kaptunk. A városban felmerült ez az igény. Azt ugyanis látni kell, hogy Tiszaújvárosból nap mint nap nagyon komoly tárgyalásokra mennek a fővárosba és ez nemzetgazdasági szempontból is rendkívül fontos dolog. A másik, hogy mi gazdaságfejlesztést akarunk a térségben. Azok az emberek, befektetők, gazdasági szakemberek viszont, akik csak négy-öt óra alatt tudnak eljutni hozzánk, eléggé savanyú arccal vágnak a Kelet-Magyarországra vezető útnak. Ezek indokolják, hogy az ötletből egy megfelelő komfortszínvonalú direktjárat szülessen, ami az InterCityhez kapcsolódik. □ Akkor tárgyalás van, eredmény még nincs. • Ez természetes. Ez egy üzleti ajánlat, ahol a szolgáltatást nyújtó ajánlatot tesz egy piac számára. Ez a piac most Tiszaújváros lakossága és a helyi gazdasági élet szereplői. A MÁV képviselői ajánlatot tesznek, mi pedig meg fogjuk azt fontolni. □ Mit szól ehhez a másik fél képviselője, Szilvási Csaba, a Magyar Államvasutak Részvénytársaság személyszállítási igazgatója? Az első fecske csinál(hat)-e nyarat ezzel az üzlettel? © Nem a MÁV az első fecske, hanem alapvetően az önkormányzat, illetve ez az üzletlehetőség. Nyarat csinál vagy sem...? Én azt mondom, próbáljuk ki egymást. Van lehetőség arra, hogy közvetlen eljutási rendszert alakítsunk ki közösen, forrásfuggően. Ebben az InterCity szolgáltatásnak a színvonalát próbáljuk - mondom, próbáljuk - utánozni, mert azt itt elérni nem tudjuk. □ Mennyire reális a tiszaújváros kérés? • Az ötlet életképesnek tűnik a MÁV számára is. Azt a javaslatot tesszük, hogy a közvetlen összeköttetést egy könnyű motorkocsival valósítsuk meg, adott esetben hozzátéve még egy mellékkocsit is. Csillagok a „Cigányszerelemben” Edelény (ÉM) - A próbákon egyelőre még papírról olvassák a szöveget, de már most arról álmodnak az edelényi cigány- színjátszókor gyermektagjai, hogy' a május elejére tervezett, idei első előadásuk a tavalyi sikerüket is felülmúlja. Ott jártunkkor próbájukat Tóth Attila, a kisebbségi önkormányzat elnöke felügyelte. Melegítőben, szabadidőruhában, ki-ki a maga hétköznapi viseletében állt a „világot jelentő deszkákon”, és a tompa világítás mellett próbált eligazodni a papírra vetett szövegben, szerepben. A „színészek” még csak általános iskolások, az elsőtől a nyolcadikig minden osztály képviselteti magát a csoportban. A színjátszókor tavaly alakult, az akkori csekély létszámmal szintén a most próbált, saját szerzésű darabot adták elő a városban. Idén már több tagot számlálnak.- A gyerekek többségének lett volna kedve a színjátszáshoz, eleinte el is jöttek, de később elmaradoztak, a szüleik nem engedték őket. Azt mondták, attól félnek, hogy a gyerekek egyedül nem tudnak biztonságban hazamenni a próbák után - emlékszik vissza Tóth Attila. A színjátszást kezdeményezők híján voltak az ösztönző erőnek, sokszor még az sem bizonyult elég hatékonynak, mikor a színPróba, még civilben játszásra kapott pénz egy részét ruhák, iskolai eszközök vásárlására fordították a vezetők. Hosszabb távra nem is lett volna elég az akkori támogatás, ám az idén a tavalyi dupláját, 100 ezer forintot sikerült Fotók: Slezsák Zsolt pályázaton elnyernie a társulatnak. Sok olyan szülő akadt, aki nem találta szerencsésnek - a ,húzás miatt” -, hogy a társulatban együtt játszhatnak, járhatnak próbákra fiúk és lányok. Talán ez lehet az egyik Ennek a kocsinak olyan színvonalúnak kellene lennie, ami megközelíti az InterCity kocsiknak a belső terét. Lég- visszahűtéses, nagyon komfortos kocsikra gondolunk, a távolsági autóbuszokra jellemző kényelmes ülésekkel felszerelve, fóliázott ablakkal, hogy még kevesebbet érje az utazókat a napfény. Azt hiszem, hogy ez kivitelezhető, műszakilag megoldható. Finanszírozási kérdésekről nyilván később még kell tárgyalnunk, hogy ki, hogyan tud hozzájárulni ennek a speciális igénynek a kielégítéséhez. □ A hozzájárulás mit jelent? © Ez tőkét jelent, aminek a mértékért nem szeretném elmondani. Az üzletben az óriási előny, hogy egy speciális igényre „fordul rá” a MÁV. Tehát nyit egy régió, egy konkrét fixpont felé. Tiszaújváros igényét a MÁV várhatóan ki fogja tudni elégíteni. Ez tárgyalások függvénye és természetesen erre áldoznia kell az önkormányzatnak és a vállalatoknak is. A Magyar Államvasutak alapvető feladata az alapellátás teljesítése. Tiszaújváros igénye egy teljesen speciális és abszolút extra igényt jelent. Mi azt mondjuk, hogy részünkről az ötlet technikailag, műszakilag kivitelezhető, megvalósításának viszont ára van. Malvinka néni száz éve %Sí5ftí5JKí; lit-Hon Putnok (ÉM - SZN) - Putnok nagymamájának nevezte a polgármester Antal Jánosnét, amikor március 26-án, 100. születésnapján átadta neki a város ajándékait és Göncz Árpád köszöntő levelét. Malvinka néninek ki is jár a megszólítás, hiszen itt született, s bár egy évszázad alatt bejárta nagy Magyarországot és a világ jó néhány országát, itt várja az örök nyugalmat is.- Tudom, kedves, mit akar kérdezni. Nincs ennek titka, csak az emberi természeten múlik. Légy- igaz, ne lopj, ne csalj, ne igyál észvesztig, ez a lényeg. Hogy jó legyen a világ, ez a fontos. Malvinka néni német édesapjának családját még Mária Terézia telepítette be, édesanyja pedig a Sze- pesség szülötte. Tehetős család volt, Malvinka több, jobb iskolát kapott, mint általában a lányok. Festett, fafaragással foglalkozott. Most, száz évesen is végigmondja a sok Vörös- marty-versszakot: „Hová merült el szép szemed világa?” Néhány éve még németül tanult, nemrégiben még elolvasta az újságot, s maga írta a leveleket az ország-világ különböző pontjaira szóródott családtagjainak.- A dédunokák már nem ismernek engem. De a gyerekeim csak arra emlékezhetnek, hogy hemper- günk az ágyban, kacagunk, ha rosszalkodnak, egyet csapunk, persze, nem nagyot. Mindenki jónak születik, s hogy mi lesz belőle... Ez múlik rajtunk, szülőkön. Három gyermek, négy írnoka, két dédunoka köszöntheti a közeli rokonságból. Putnoki fia az előző ciklusban a város polgármestere volt, lánya Komlón él, másik fia Kanadában, nemrég még kormánybiztos volt a tengeren túl. Mindhárman át- Malvinka léptek már a 70 éven, de tötték egészségesek, szellemileg frissek. Megelevenedik az első világháború, majd 1919 és a korabeli putnoki grófi uradalom, ahol Antalék éltek. Már nem fáj a családnak, hogy elvették mindenüket, hogy szinte csak a katonazubbony maradt, hogy Mancsu néni testvére küldött Amerikából néhány ruhadarabot. „Az maga volt a rettenet. Ha látnák ma az asszonyok, hogy akkoriban miből sütöttünk... Azokat az időket meg lehet bocsátani, de elfelejteni soha.”- Nem akarok én untatni senkit, és megbántani sem. Azt monRiport 5 nénit a város vezetői is köszön- Fotó: Vajda János dóm, ami a lelkemen van, csak szóljanak, ha bolondokat beszélek - így az idős asszony, a XX. század túlélője. A polgármestert addig nem engedi el, amíg lelkére nem köti: támogatni kell a művészetet. - Valaha még szép lesz ez az ország. Ne fe- lejtsék el, ha sárból építenek is, a művészet éljen minden körülmények között! Aztán, mielőtt úrvacsorát venne gyermekeivel a helyi református lelkésztől, rázendít egy újabb versre: „Fiaim, csak énekeljetek!” oka, hogy mára már egyetlen fiú tag sincs köztük, míg a lányok közül egyre többen járnak a színjátszókörbe.- Bizony elkelnének a fiúk, van elég szerep számukra, ezeket most kénytelenek a kislányok eljátszani. Bár lelkesek, most még tapasztalatlanok. Sokszor a saját nemük felnőtt szerepkörét is nehezen tudják „megfogni”. Az apró színészek a lehető legnagyobb önállóságot kapták a darab, és a szerepválasztást illetően. A színjátszósok tarsolyában számos cigánydarab van, amelyek közül választhattak volna a gyerekek, ők mégis a tavaly már játszott Cigányszerelmet választották. Mint kiderült nem azért, hogy könnyebb dolguk legyen.- A darab jelentős szövegi részét újraírtuk, és a szerep- osztás is más lett. Gyakorlatilag teljesen felborult az, amit eddig a gyerekek betanultak, de a változtatásokhoz ragaszkodtak, vállalva az újratanulás nehézségeit is. A Cigányszerelem történetében található szerepformák a gyerekek mindennapi életében is jelen vannak, önkéntelenül is az otthonról hozott minta szerint játszanak.- A legtöbben nagyon rossz családi és szociális körülmények között élnek otthon. A próbákat nehezíti, hogy a lányok igen rakoncátlanok, és nehezen tudnak olvasni. Mindezen persze lehet javítani, ezt az is bizonyítja, hogy Színpadi kellék a bölcső is azoknak, akik már tavaly is jártak hozzánk, javultak a tanulmányi eredményei. A színdarab története egy olyan asszony körül forog, akit a félje elhanyagol, közös gyermekük sorsa sem érdekli. A fiatalasszony szépsége iránt azonban nem maradnak közömbösek a környékbeli férfiak. Egy magyar ember is udvarol neki, ó azonban csak az urát szereti, aki nagysokára ugyan, de mégis vissza akar menni hozzá. Ekkor azonban a cigányasszony már úgy dönt, nem alázko- dik meg többé az ura előtt. A férfi az elutasítás után megöli a feleségét, s mert nélküle nem tud élni, ó is az öngyilkosságba menekül. Az egyedül maradt gyermeküket a nagymama kénytelen felnevelni. A tragikusan végződő darabot átszövik a cigánydalok, amelyeket csupán egy hangszer, a gitár kísér. A csokorba szedett dalokat a darabtól függetlenül is gyakorolták a lányok. Kör alakba helyezték a székeket és rutinosan, bátran énekelték, hogy: „Kiültek a cigányok a telepre ... nem törődtek semmi mással csak a kártya forgásával...” meg hogy: „Elhagyom a tábort egyszer...”. A dalcsokorba egy magyar dal is helyet kapott. A lányok azt mondták, saját sorsukra gondolnak, mikor azt éneklik: „Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok. A szegény kislánynak utat mutassatok...” Borsodi Portré : A fotóművész Tardona 'ÉM - LM' Kőműves a szakmája, de hobbiból fotózik. Bár több díjat nyert már a Tardonán élő Kakszi István, képeit többször országszerte bemutatta másokéval együtt, de önálló kiállítást még nem rendezett. Erre most került sor először Kazincbarcikán.- Negyvennyolc éves vagyok. Tardonán születtem és élek, ebben a csodálatosan szép környezetben lévő kicsi községben. Feleségem most lett munkanélküli, két lányunk van, van Rita és Ivett Szakmám szerint kőműves vagyok, leginkább Kazincbarcikán dolgozom az Országos Szakipari Kft. alkalmazásában. 1975 óta foglalkozom komolyabban a fotózással. Első gépem ötödikes koromban egy Pajtás volt. Azzal fotóztam társaimat meg a tájat. A természet szeretető ösztönzött a fényképezésre. Elolvastam Fekete István minden könyvét, aztán a belőlük szerzett élmények alapján próbáltam megörökíteni a természetet. Ennek következtében járatom a vadászok szép folyóiratát, a Nimródot is. Időközben több díjat nyertem az ország minden részén. Első önálló kiállításom most volt Kazincbarcikán, az Egressv úti Kis-galériában. A malteros kanál meg a fangli úgy függ össz- e a hobbimmal, hogy szakmámmal keresem meg a filmre valót. A főállásomban végzett munkámért kapott fizetésem kell a családnak. Amit maszekolással keresek meg, az adja a filmre valót. Fotó: S2üthmríry-Kiróly Adániné
