Észak-Magyarország, 1997. április (53. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-08 / 81. szám

Itt-Hón ^ “Interjú „Speciális és teljesen extra igény” A gazdaságfejlesztés érdekében ínterCityt akarnak Tiszaújvárosban Faragó Lajos Tiszaújváros (ÉM) - A másfél hónapja kipattant ötlet szerint nagyon hasznos volna, ha In­terCity színvonalú kocsival le­hetne megállás nélkül közle­kedni Tiszaújváros és Miskolc között, közvetlenül kapcsolód­va a Miskolc-Budapest között közlekedő szerelvényekhez. A MÁV március 27-én egy tovább korszerűsíthető mintakocsit mutatott be az önkormányzat és a nagyvállalatok vezetőinek, képviselőinek - az üzlet remé­nyében. □ Lesz az üzletből valami? - kérdez­tük Farkas Zoltán polgármestert. • Nem tudjuk! Üzleti ajánlatot nem kaptunk. A városban felme­rült ez az igény. Azt ugyanis lát­ni kell, hogy Tiszaújvárosból nap mint nap nagyon komoly tárgya­lásokra mennek a fővárosba és ez nemzetgazdasági szempontból is rendkívül fontos dolog. A másik, hogy mi gazdaságfejlesztést aka­runk a térségben. Azok az embe­rek, befektetők, gazdasági szakemberek viszont, akik csak négy-öt óra alatt tudnak eljutni hozzánk, eléggé savanyú arccal vágnak a Kelet-Magyarországra vezető útnak. Ezek indokolják, hogy az ötletből egy megfelelő komfortszínvonalú direktjárat szülessen, ami az InterCityhez kapcsolódik. □ Akkor tárgyalás van, eredmény még nincs. • Ez természetes. Ez egy üzleti ajánlat, ahol a szolgáltatást nyúj­tó ajánlatot tesz egy piac számá­ra. Ez a piac most Tiszaújváros la­kossága és a helyi gazdasági élet szereplői. A MÁV képviselői aján­latot tesznek, mi pedig meg fogjuk azt fontolni. □ Mit szól ehhez a másik fél kép­viselője, Szilvási Csaba, a Magyar Államvasutak Részvénytársaság személyszállítási igazgatója? Az el­ső fecske csinál(hat)-e nyarat ezzel az üzlettel? © Nem a MÁV az első fecske, ha­nem alapvetően az önkormányzat, illetve ez az üzletlehetőség. Nyarat csinál vagy sem...? Én azt mondom, próbáljuk ki egymást. Van lehető­ség arra, hogy közvetlen eljutási rendszert alakítsunk ki közösen, forrásfuggően. Ebben az InterCity szolgáltatásnak a színvonalát pró­báljuk - mondom, próbáljuk - utá­nozni, mert azt itt elérni nem tud­juk. □ Mennyire reális a tiszaújváros kérés? • Az ötlet életképesnek tűnik a MÁV számára is. Azt a javaslatot tesszük, hogy a közvetlen össze­köttetést egy könnyű motorkocsi­val valósítsuk meg, adott esetben hozzátéve még egy mellékkocsit is. Csillagok a „Cigányszerelemben” Edelény (ÉM) - A próbákon egyelőre még papírról olvassák a szöveget, de már most arról álmodnak az edelényi cigány- színjátszókor gyermektagjai, hogy' a má­jus elejére tervezett, idei első előadásuk a tavalyi sikerüket is felülmúlja. Ott jár­tunkkor próbájukat Tóth Attila, a kisebb­ségi önkormányzat elnöke felügyelte. Melegítőben, szabadidőruhában, ki-ki a maga hétköznapi viseletében állt a „világot jelentő deszkákon”, és a tompa világítás mellett pró­bált eligazodni a papírra vetett szövegben, sze­repben. A „színészek” még csak általános is­kolások, az elsőtől a nyolcadikig minden osz­tály képviselteti magát a csoportban. A szín­játszókor tavaly alakult, az akkori csekély lét­számmal szintén a most próbált, saját szer­zésű darabot adták elő a városban. Idén már több tagot számlálnak.- A gyerekek többségének lett volna kedve a színjátszáshoz, eleinte el is jöttek, de később elmaradoztak, a szüleik nem engedték őket. Azt mondták, attól félnek, hogy a gyerekek egyedül nem tudnak biztonságban hazamenni a próbák után - emlékszik vissza Tóth Attila. A színjátszást kezdeményezők híján vol­tak az ösztönző erőnek, sokszor még az sem bizonyult elég hatékonynak, mikor a szín­Próba, még civilben játszásra kapott pénz egy részét ruhák, is­kolai eszközök vásárlására fordították a ve­zetők. Hosszabb távra nem is lett volna elég az akkori támogatás, ám az idén a ta­valyi dupláját, 100 ezer forintot sikerült Fotók: Slezsák Zsolt pályázaton elnyernie a társulatnak. Sok olyan szülő akadt, aki nem találta sze­rencsésnek - a ,húzás miatt” -, hogy a tár­sulatban együtt játszhatnak, járhatnak pró­bákra fiúk és lányok. Talán ez lehet az egyik Ennek a kocsinak olyan szín­vonalúnak kellene lennie, ami megközelíti az InterCity ko­csiknak a belső terét. Lég- visszahűtéses, nagyon komfor­tos kocsikra gondolunk, a távol­sági autóbuszokra jellemző ké­nyelmes ülésekkel felszerelve, fóliázott ablakkal, hogy még ke­vesebbet érje az utazókat a napfény. Azt hiszem, hogy ez kivitelezhető, műszakilag meg­oldható. Finanszírozási kérdé­sekről nyilván később még kell tárgyalnunk, hogy ki, hogyan tud hozzájárulni ennek a speci­ális igénynek a kielégítéséhez. □ A hozzájárulás mit jelent? © Ez tőkét jelent, aminek a mértékért nem szeretném el­mondani. Az üzletben az óriá­si előny, hogy egy speciális igényre „fordul rá” a MÁV. Te­hát nyit egy régió, egy konk­rét fixpont felé. Tiszaújváros igényét a MÁV várhatóan ki fogja tudni elégíteni. Ez tár­gyalások függvénye és termé­szetesen erre áldoznia kell az önkormányzatnak és a válla­latoknak is. A Magyar Állam­vasutak alapvető feladata az alapellátás teljesítése. Tisza­újváros igénye egy teljesen speciális és abszolút extra igényt jelent. Mi azt mondjuk, hogy részünkről az ötlet tech­nikailag, műszakilag kivitelez­hető, megvalósításának vi­szont ára van. Malvinka néni száz éve %Sí5ftí5JKí; lit-Hon Putnok (ÉM - SZN) - Putnok nagymamájának nevezte a pol­gármester Antal Jánosnét, ami­kor március 26-án, 100. születés­napján átadta neki a város aján­dékait és Göncz Árpád köszön­tő levelét. Malvinka néninek ki is jár a megszólítás, hiszen itt született, s bár egy évszázad alatt bejárta nagy Magyarorszá­got és a világ jó néhány orszá­gát, itt várja az örök nyugal­mat is.- Tudom, kedves, mit akar kérdez­ni. Nincs ennek titka, csak az em­beri természeten múlik. Légy- igaz, ne lopj, ne csalj, ne igyál észvesztig, ez a lényeg. Hogy jó legyen a világ, ez a fontos. Malvinka néni német édesapjá­nak családját még Mária Terézia te­lepítette be, édesanyja pedig a Sze- pesség szülötte. Tehetős család volt, Malvinka több, jobb iskolát kapott, mint általában a lányok. Festett, fa­faragással foglalkozott. Most, száz évesen is végigmondja a sok Vörös- marty-versszakot: „Hová merült el szép szemed világa?” Néhány éve még németül tanult, nemrégiben még elolvasta az újságot, s maga ír­ta a leveleket az ország-világ külön­böző pontjaira szóródott családtagja­inak.- A dédunokák már nem ismer­nek engem. De a gyerekeim csak ar­ra emlékezhetnek, hogy hemper- günk az ágyban, kaca­gunk, ha rosszalkodnak, egyet csapunk, persze, nem nagyot. Mindenki jó­nak születik, s hogy mi lesz belőle... Ez múlik raj­tunk, szülőkön. Három gyermek, négy írnoka, két dédunoka kö­szöntheti a közeli rokon­ságból. Putnoki fia az elő­ző ciklusban a város pol­gármestere volt, lánya Komlón él, másik fia Ka­nadában, nemrég még kormánybiztos volt a ten­geren túl. Mindhárman át- Malvinka léptek már a 70 éven, de tötték egészségesek, szellemileg frissek. Megelevenedik az első világ­háború, majd 1919 és a korabeli put­noki grófi uradalom, ahol Antalék éltek. Már nem fáj a családnak, hogy elvették mindenüket, hogy szinte csak a katonazubbony ma­radt, hogy Mancsu néni testvére küldött Amerikából néhány ruhada­rabot. „Az maga volt a rettenet. Ha látnák ma az asszonyok, hogy akko­riban miből sütöttünk... Azokat az időket meg lehet bocsátani, de elfe­lejteni soha.”- Nem akarok én untatni sen­kit, és megbántani sem. Azt mon­Riport 5 nénit a város vezetői is köszön- Fotó: Vajda János dóm, ami a lelkemen van, csak szóljanak, ha bolondokat beszé­lek - így az idős asszony, a XX. század túlélője. A polgármestert addig nem engedi el, amíg lelké­re nem köti: támogatni kell a művészetet. - Valaha még szép lesz ez az ország. Ne fe- lejtsék el, ha sárból építenek is, a mű­vészet éljen minden körülmények között! Aztán, mielőtt úrvacsorát ven­ne gyermekeivel a helyi református lelkésztől, rázendít egy újabb vers­re: „Fiaim, csak énekeljetek!” oka, hogy mára már egyetlen fiú tag sincs köz­tük, míg a lányok közül egyre többen járnak a színjátszókörbe.- Bizony elkelnének a fiúk, van elég sze­rep számukra, ezeket most kénytelenek a kis­lányok eljátszani. Bár lelkesek, most még ta­pasztalatlanok. Sokszor a saját nemük felnőtt szerepkörét is nehezen tudják „megfogni”. Az apró színészek a lehető legnagyobb önál­lóságot kapták a darab, és a szerepválasztást illetően. A színjátszósok tarsolyában szá­mos cigánydarab van, ame­lyek közül választhattak vol­na a gyerekek, ők mégis a ta­valy már játszott Cigánysze­relmet választották. Mint ki­derült nem azért, hogy kö­nnyebb dolguk legyen.- A darab jelentős szövegi részét újraírtuk, és a szerep- osztás is más lett. Gyakorla­tilag teljesen felborult az, amit eddig a gyerekek beta­nultak, de a változtatásokhoz ragaszkodtak, vállalva az új­ratanulás nehézségeit is. A Cigányszerelem történe­tében található szerepformák a gyerekek mindennapi életé­ben is jelen vannak, önkénte­lenül is az otthonról hozott minta szerint ját­szanak.- A legtöbben nagyon rossz családi és szo­ciális körülmények között élnek otthon. A pró­bákat nehezíti, hogy a lányok igen rakoncát­lanok, és nehezen tudnak olvasni. Mindezen persze lehet javítani, ezt az is bizonyítja, hogy Színpadi kellék a bölcső is azoknak, akik már tavaly is jártak hozzánk, javultak a tanulmányi eredményei. A színdarab története egy olyan asszony körül forog, akit a félje elhanyagol, közös gyer­mekük sorsa sem érdekli. A fiatalasszony szép­sége iránt azonban nem maradnak közömbö­sek a környékbeli férfiak. Egy magyar ember is udvarol neki, ó azonban csak az urát sze­reti, aki nagysokára ugyan, de mégis vissza akar menni hozzá. Ekkor azonban a cigányasszony már úgy dönt, nem alázko- dik meg többé az ura előtt. A férfi az elutasítás után megöli a feleségét, s mert nélküle nem tud élni, ó is az öngyilkosságba menekül. Az egyedül maradt gyermekü­ket a nagymama kénytelen felnevelni. A tragikusan végződő da­rabot átszövik a cigánydalok, amelyeket csupán egy hang­szer, a gitár kísér. A csokor­ba szedett dalokat a darabtól függetlenül is gyakorolták a lányok. Kör alakba helyezték a székeket és rutinosan, bát­ran énekelték, hogy: „Kiültek a cigányok a telepre ... nem törődtek semmi mással csak a kártya forgásával...” meg hogy: „Elhagyom a tábort egyszer...”. A dalcsokorba egy magyar dal is helyet ka­pott. A lányok azt mondták, saját sorsukra gondolnak, mikor azt éneklik: „Csillagok, csil­lagok szépen ragyogjatok. A szegény kislány­nak utat mutassatok...” Borsodi Portré : A fotóművész Tardona 'ÉM - LM' ­Kőműves a szakmája, de hobbiból fotózik. Bár több díjat nyert már a Tardonán élő Kakszi István, képeit többször országszerte be­mutatta másokéval együtt, de önálló kiállítást még nem rendezett. Erre most került sor először Ka­zincbarcikán.- Negyvennyolc éves vagyok. Tardonán szület­tem és élek, ebben a csodálatosan szép környezet­ben lévő kicsi községben. Feleségem most lett munkanélküli, két lányunk van, van Rita és Ivett Szakmám szerint kőműves vagyok, leginkább Ka­zincbarcikán dolgozom az Országos Szakipari Kft. alkalmazásában. 1975 óta foglalkozom komolyab­ban a fotózással. Első gépem ötödikes koromban egy Pajtás volt. Azzal fotóztam társaimat meg a tájat. A természet szeretető ösztönzött a fényképezésre. Elolvastam Fekete István minden könyvét, aztán a belőlük szerzett élmények alapján próbáltam megörökíte­ni a természetet. Ennek következtében járatom a vadászok szép folyóiratát, a Nimródot is. Időközben több díjat nyertem az ország min­den részén. Első önálló kiállításom most volt Ka­zincbarcikán, az Egressv úti Kis-galériában. A malteros kanál meg a fangli úgy függ össz- e a hobbimmal, hogy szakmámmal keresem meg a filmre valót. A főállásomban végzett munkámért kapott fizetésem kell a családnak. Amit maszeko­lással keresek meg, az adja a filmre valót. Fotó: S2üthmríry-Kiróly Adániné

Next

/
Thumbnails
Contents