Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-01 / 27. szám
ÉM-inter|ú _______________ A z igazán lényeges dolgok a felszín alatt történnek. Elsősorban abban látom az eltelt két eszdendő eredményét, bőgj’ egyre edzettebb lesz a TVK. II. oldal ÉM-ripor* __________ M inden gyereket ráfizetéssel gondoznak itt, társadalmi problémákat oldanak meg drága kórházi ágyon. Szociális feladatot látnak el egészségügyi helyett. III. oldal Kilátó____________________ Akinek egyéni életének fordulópontjain eszébe jutott a Kollégium, az innen vitt útravaló, és ahhoz mérte döntéseit, az alakította a „mikós szellemet”. VII. oldal Mint a mókus Fotó: Dobos Klára A hét embere Puskás Erzsébet mikrobiológus, aki szaporítja az influenzavírust Szalóczi Katalin Főként ilyentájt gyakorta emlegetjük. Félünk tőle, ha tehetnénk, elrejtőznénk előle, De nem tehetjük. Azért •Megpróbáljuk elkerülni a vele való találkozást, és valami eddig nem hallott jó tanácsra vágyunk, ami megvéd tőle. Újabbnál újabb vi- taminkoncentrátumokkal tömjük magunkat, ám hiába: egy váratlan, hátulról jövő nyakontüsszentés a munkahelyen, egy kivédhetetlen szembeköhögés a buszon, egy szó szerint forró baráti kézfogás, s máris beléd költözött az influenzavírus. Elvétve akad olyan is, aki készakarva szaporítja „magának” a kórokozókat, többek között az •nfluenzavírusokat. Mint például Puskás Erzsébet főorvos, a megyei Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ANTSZ) mikrobilógusa. Puskás Erzsébet főorvos szemmel láthatóan makkegészséges, így azt remélem, első kézből kaphatok valami külön- Ißges védőreceptet.- Tavaly mind a két gyermekem influenzás volt. A lányom már végzett jogász, Pesten, a fiam a sárospataki református gimnáziumba jár, de a betegség mindkettőjüket hazahozta. Magam ápoltam őket, s arra gondoltam, közben valamelyest védettséget szereztem az A-vírus ellen. Ugyanis ta- Valy A-vírust izoláltunk, a gyermekeim kórképe is erre a típusra utalt, és az idén is A-ví- rus jelenlétét jelezték az ország más tájairól. Persze - teszi hozza nevetve - lehet, hogy ezen az okoskodáson a kollégáim fölháborodnának. Azok a tyúktojások viszont biztosan nem kerülik el az influenzavírust, amelyekért az ANTSZ munkatársai csütörtökön utaztak el egy szomolyai tanyára. Azért olyan messzire, mert nem mindegy ám, hogy milyen tojásba juttatják be a mintát. Mint a főorvostól megtudom, csak a kilenc-tizenegy napos keltetett tojások alkalmasak a kitenyésztésre. Attól a hitemtől is ő foszt meg, hogy az influenzavírusokat mikroszkóppal fedezik fel a vizsgált anyagban. Az influenzavírus igen apró, a méter ezredmilliomod részében fejezhető csak ki a mérete, a jelenlétét sem vizuális úton mutatják ki. A beteg ember a tünetek első három napján fertőz, ilyenkor üríti cseppfertőzéssel, köhögéskor, tüsszentéskor a vírusokat. A friss beteg torkából veszik a tenyésztésre alkalmas kenetet is, amit nem mindenütt tojásba oltanak. Más helyeken különféle állati szövetkultúrákat alkalmaznak e célra, amelyeknek nagy a szaporodóképességük. Ez az agresszív vírus ugyanis, mely oly nagy számú embercsoportot képes egyszerre ledönteni a lábáról, önmagában meglehetősen ártalmatlan: sem anyagcserére, sem szaporodásra nem képes. Arról viszont, hogy milyen hatással van az emberi szervezetre, Puskás Erzsébetnek egészen közvetlen tapasztalatai vannak:- Utoljára ezelőtt négy évvel voltam influenzás, a fiammal együtt. Nagyon-nagyon influenzás pedig 1969-ben voltam. Szinte magatehetetlenül feküdtem napokig a magas láztól az ágyban, pedig 19 évesen igazán lett volna más programom is. Nem is ajánlom senkinek, hogy ezekben a napokban bevánszorogjon a munkahelyére: egyrészt mert épp ekkor végigfertőzheti a kollégákat, másrészt mert könnyebben tehet szert szövődményre az, aki nem fek- szi ki a betegséget. Saját kollégáimnak is ezt szoktam tanácsolni. Persze itt kicsit köny- nyebb helyzetben vagyunk, mint a háziorvosok vagy a kórházi kollégák, akikre épp ilyenkor fokozott szükség van. Azon is sokat gondolkoztam már, ilyenkor mit tegyen a beteg: ha el is vonszolják az orvosi váróba, a tömegben fertőzésnek teszi lei a többieket, ha meg orvos nem látja, nem kaphat táppénzt. Ha pedig mindenki házhoz hívná az orvost, azt ők nem győznék... Könnyű nekem, orvos létemre tudom, mit tegyek: első a lázcsillapítás, a bő folyadékfogyasztás és az ágynyugalom. De mások könnyen pánikba esnek, esetleg a „maradék” antibiotikumukhoz nyúlnak, pedig az influenzavírus ellen ez teljesen hatástalan. Azért csak sikerül azt is megtudnom, hogy néz ki a nagy, össznépi ellenség. Burkából tüskék állnak ki, ezekkel tapad meg a sejteken. A tüskék állása rendszerint megváltozik, ezzel együtt időről időre új típusok jelennek meg. Ha a változás hirtelen, hiába minden védőoltás, mert egy új típus ellen a régi oltóanyag nem jelent védettséget.- A kollégáim közül sokan beoltatták magukat. Az oltóanyagok készítői is tisztában vannak ugyanis az influenzavírus természetével, így az oltóanyagok általában tartalmazzák nemcsak az előző évben fertőző, de a várható lehetséges típusokat is. A védettség általában két hét múltán alakul ki, s bár az idén már jeleztek csoportos influenzás megbetegedést megyénkben zárt közösségekből, talán még most sem késő oltást kérni a háziorvostól - véli a szakember. Persze nem akar senkit ámítani: az influenza elleni védőoltás mindössze 30-70 százalékos védettséget nyújt. A beszélgetés alatt mindvégig ott motoszkál az újságíróban a kérdés, tudván, hogy Puskás Erzsébet az egyetem elvégzése óta ezen intézmény dolgozója: miként adta a fejét arra, hogy a legkülönfélébb - mondjuk ki - gusztustalan mintaanyagok vizsgálatával foglalkozzék évtizedeken keresztül.- Tény, hogy nem az volt a vágyam, hogy a járványok felderítésével foglalkozzam, de a férjem már szülész volt, amikor én végeztem, így kettőnk közül én voltam az, aki letettem a gyakorlati gyógyításról. Bár be kell vallanom, hogy két-három évig még sóvárogtam a gyógyító munka után. De lassanként beleszoktam. Ragyogó kollégáim vannak, akikkel mind azon dolgozunk, hogy segítsük orvostársainkat a minél gyorsabban nyert vizsgálati eredményűikkel az alkalmas gyógymód kiválasztásában. Es ez a tudat széppé is teszi ezt a feladatot. 2000 Bujdos Attila Felújítják a párizsi Pompidou-központot. Arról nem szól a hír, hogy mi lesz a nevezetes építmény órájával, amíg zárva tart a kulturális centrum. Ez az óra visszafelé méri az időt, másodpercekben számolja: mennyi van még 2000-ig. Az óra és az épület viszonylatában biztosan van értelme a dolognak: a Pompidou már húsz évvel ezelőtt is a jövőt szimbolizálta Párizs szívében; a belsejét, útjait, lépcsőit kívül hordó központ jól példázta az ódon házak között, milyen is lesz majd a holnap - 2000-ben, amikor már nem marad egyetlen másodperc sem a kronométeren, csupa nullát mutat a digitális szerkezet. Nem hiszem persze, hogy az addig hátralévő három évben a környéknek - tágabb értelemben a világnak - érezhető törekvése lenne stílusban felzárkózni a csupa üveg épülethez. Ahogy haladunk előre az időben, egyre több dologgal jövünk tisztába, egyre kevésbé van misztikus jelentősége a 2000-es számnak. Valamikor pedig volt. Annak idején az iskolában kötelező gyakorlatnak számított a jövőutazás 2000-be című agytorna, a fogalmazásoknál ki-ki szabadjára engedhette a fantáziáját. Én például űrhelikopterekről képzelegtem, talán a testet felbontó és újra összerakó szállítóeszközökről is. Rendesen megsimogatták a buksimat, mindenkinek tetszett a dolog - ügyes. Igazából nem gondoltam előre 2000-ig, de mindenkin azt láttam: jobban szeretné tudni, mit hoz a holnap, mint azt, hogy mi van ma. Nemcsak a gyerekekről beszélek, med azok között szinte mindenki odébb akart lenni már néhány brosúrával: mindenkit érdekelt, mit kap karácsonyra, mikor lesz végre ő a tizenöt éves kapitány, milyen íze lesz az. első csóknak„ ,és..így tovább és így tovább. Hanem a felnőttekről is beszélek, akik többnyire ugyanúgy viselkedtek, mint mi: lehetetlenségnek tartották élvezni a jelent, hallgatagok voltak, szürkék, ugyanazokat a múltat idéző éithetetien történeteket mesélték, erőltetetted nevetgéltek, és a jövő után ácsingóztak. így utólag belegondolva, nem is értem: miért, hiszen nekik tudniuk kellett, hogy nem befelé mennek az életbe, hanem éppenséggel kifelé tartanak belőle. Mit jelent ilyenkor a jövő? Jelent-e egyáltalán bármit? Megszerezhető-e majd holnap, ami ma nem, s ha megszerezhető, megyünk-e vele még valamire? Tudom, ezek nagyon is elvont kérdések, nem illenek ahhoz a korhoz, amelynek poshadt- ságát mi sem jellemzi jobban, mint az olyan végétérhe- tetlen vita, hogy akkor most Gianni Morandi vagy Aradszky László az igazi, Rita Pavone vagy Kovács Kati, esetleg a juventus vagy az Illés - ehhez a dagonyához képest a jövő már csak jobb lehet. Az ember nem annyira a közeljövőre gondol ilyenkor, mert azt saccra felméri, hogy hamarost senki sem forgatja meg holnapra az egész világot, de 2000 az jó messze van, addig bármi történhet - ha megérjük. Logikus okfejtés, de hátborzongató is, lásd még: a jó a túlvilágon nyeri el jutalmát, csak a sírban lehetünk boldogok, ilyesmi. Bevallom őszintén, nem tudom, hogy számít-e még bárkinek is valamit 2000. Más ez, mint a kora és késő hatvanas évek. (A hetvenesekről nem is beszélve.) Bár a jelenben boldognak lenni többnyire ma sem könnyű, legfeljebb ha nagyon apró dolgoknak is tud örülni az ember, ha képes átrendezni a maga kis világát, ha egy gyerek lesz az igazán fontos a számára, egy nő, egy simogatás, egy mosoly, hogy van ki mellett felkelni, egy korty sör a barátokkal, apró szusszanások a pikoló világos felett. Csendes ejtőzések a múlandóság árnyékában. Vagy nem is: a napokban hosszan rágtuk ezt a 2000-té- mát egy idős barátommal. Sok csúnyaságot látott már az életben, s bizony nagyon is várja 2000-et. Az igazságot reméli a hamarosan ránk köszöntő új évezredtől. A csalódottsága mondatta ezt vele: amikor néhány éve nagyot fordult a világ, rögtön rangján értékelte az új kort, amelyben nem kell majd többé alakoskodni, a túlélésért hazudozni, a sorok között olvasni, s amelyben valaki szépen, kristálytisztán leírja vagy kimondja végre, hogy ki és mi miatt kellett eddig. Ma valahogy senki sem forszírozza ezt. Ez az ember nem szélsőséges, hogy úgy mondjam, politikailag neutrális, kedves bohém, imádja a macskákat, s ha mond valamit, annak van értelme. Nem rebelliót akar - az igazság pillanatára vár, s arra biztat, hogy ha írok 2000-ről, igaz dolgokat jövendöljek, mert rettenetes lenne 2000-ben azt olvasni: milyen rosszul láttuk a jövőt. De a dolog természete az, hogy a jövőt soha nem látjuk. Csak várjuk - ha várjuk. Ha majd ott leszünk, körülnézünk, megnyugszunk, már ha eljött a számunkra az igazság vagy a boldogság pillanata. S nyughatatlan vérünk új távlatokat keres az időben, ha rájövünk: 2000 sem a jövő, hanem az éppen aktuális jelenünk. O
