Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-04 / 29. szám
M4C0M62MC4MMMM Gondolatok Gondolatok a magyar kultúráról Mikor ezeket a sorokat írom, január 22-e van, a magyar kultúra napja. 17-én ott voltam Cserépfaluban, ahol nagyon szép ünnepséget rendeztek ennek kapcsán. Sok érdeklődő hallgatta a méltatást, a gyerekek zenélését és verselését. Ez a falu ad magára, mert nemcsak kenyérrel él az ember, hanem szellemiekkel is! Kultúránkról gondolkodva emlékek, ide illő és kapcsolódó élmények jutnak eszembe. Egy egyszerű magyar ember emlékei ezek, de talán mégis érdemes közreadni, talán színesíti majd hétköznapjainkat. Több mint 10 évvel ezelőtt, pontosan 2 és fél évig Szlovákiában dolgoztam. Nehéz bányászmunkát végeztünk ott, három magnezitbányában, 50-60 magyar bányász. Mi készítettük elő a fejtéseket, munkánk fontos és pontos volt, így hát a megbecsülés sem maradt el. Én üzemvezető helyettes voltam, napi 12-14 órát dolgoztunk az üzemvezető kollégámmal együtt. A Szlovák Magnezit Művek velünk kapcsolatban lévő vezetői többnyire beszéltek magyarul. Nagyon kellemes munkakapcsolat, itt-ott barátság alakult ki közöttünk. 1984 őszén a bányásznapot közös ünnepségként a Predna Horán (Hegyek Eleje) egy nagyon szép vállalati üdülőben rendezték meg. Vállalatunk vezetői, a szlovák vállalati vezetők és romániai meghívottak voltak jelen (valahonnan Erdélyből). Bányász-díszegyenruhában ültünk mi magyarok az asztalnál. Mellettünk a szlovák vezetők, szemben a román vendégek ültek, akik feltűnően hallgatagok voltak. Díszbeszédek, köszöntők, kitüntetések, majd poharazgatás közben oldódott a hangulat. Mi beszélgettünk egymással és a szlovák vezetőkkel. A románok kezdtek románul magyarázni a szlovákoknak. Nem értették egymást. Lecsúszott még néhány pohár jó nedű, és mit ad a sors: megszólaltak a románok magyarul, és válaszoltak a szlovákok nekik szintén magyarul! Összenéztünk, nevettünk, valaki megjegyezte közülünk: „No, látjátok feleim, így lesz világnyelv a magyar!" Én akkor és ott tanultam meg, hogy kis hazánk határai nem ott kezdődnek, ahol őrzik, hanem ott, ahol először hangzik el magyar szó, ahol a magyarságukat a szívükben és nyelvükben őrzik testvéreink! 1985-ben súlyos üzemi balesetet szenvedett munkatársunkat a besztercebányai szép és modern kórházba (sok magyar kéz munkája van benne) ápolták és mentették meg. Hivatalból tettünk többször is látogatást az üzemvezető kollégámmal. Emberként és bányászként is aggódtunk a fiatal cimboráért! • Egy alkalommal álltunk a kórház kapujában, nyitásra várva beszélgettünk a portásfülke mellett. A nyitott kis ablakon ki-kifü- lelt egy korosabb nő, a portás. Egyszer csak kijött hozzánk, és megszólított bennünket magyarul:- Magunk magyarok?- Igen! Miért?- Jajj, ne haragudjanak már, de olyan örömmel hallgatom a beszédjüket, mert értek magyarul is! Beszédbe elegyedtünk vele, és ő elmondta, nyugdíjasként portás, de mérnök volt, és beszél németül, oroszul és magyarul is. Látta kissé hitetlenkedő szemünket, s azonnal egy Heinrich Heine verset kezdett deklamálni, majd oroszul is megszólalt. Összenéztünk: ez igen! Majd így folytatta:- Nagyon sok szép német, orosz, szlovák verset tudok, de higgyék el, olyan szépen, mint a magyar, egy nép sem tudja kifejezni magát! S azonnal elkezdte sorolni nagy költőinket: Juhász Gyula, Ady, József Attila, Petőfi, Vörösmarty nevét említve. Kollégámmal még napokig csemegéztünk ezen, és a mai napig elgondolkodtató élményként maradt meg bennem! Még egy kedves emlék kívánkozik ide. A szálló-Nagy-Rőcén, szlovákul Revúcán - ahol laktunk, sokemeletes volt, és három náció - szlovák, kubai, magyar - lakta. A kubaiaknak volt egy 30 év körüli szlovák tolmácsa, aki spanyolul, németül, angolul, oroszul és természetesen szlovákul beszélt. Néha beszélgettünk szlovákul, én akkor már tanultam a nyelvet. Egy alkalommal kvaterkázás közben a kultúrteremben mellém ült, és beszélgetni kezdtünk. Nagyon jó nyelvérzékű, intelligens, barátságos és érdeklődő fiatalember volt. Elmondta, hogy szeretne magyarul is megtanulni, segítsem ehhez őt. Nekem kapóra jött, mert én szlovákul tanultam, és így lett alkalom a gyakorlásra. Őtt azonnal elkezdtem a magyar nyelvről beszélni. Szófordulatokat, többjelentésű szavakat mondtam neki. Beszéltem nyelvünk árnyalt gazdagságáról, költőinkről, verseinkről is. Elmondtam neki Petőfi: Szeptember végén című gyönyörű versét. Szlovák barátom nyelvzseni mivolta, és némi előgyakorlata miatt is, már kezdte érteni a magyart. Hallgatott egy sort a vers után, majd így szólt: „Még nem értem minden magyar szó, de érezni én a muzsikájából, hogy nagyon szép! Ezért is fogok tanul magyar." Meg is tanult! Nemcsak a nyelvünkhöz, de a zenéhez is kapcsolódik egy történetem. Állítólag egy nagyon barátságtalan szomszédnép fia mondta rólunk: „A magyar egy nomád nép még ma is Európában, sok rossz tulajdonsággal!" (Megjegyzésem: micsoda szellemi rövidlátás!) „De olyan szép a zenéje és a népdalkincse, hogy ha egy magyar a mennyországba akar menni, akkor csak egy szál cigányt kell maga előtt küldeni, és Szent Péter azonnal beengedi!" Nem kommentálom, csak két megjegyzésem van: szeressük és értő szívvel műveljük, nemesítsük ezt a világon egyedülálló kincsünket. Ez az ami összetart bennünket, és el nem veheti senki sem! (Jál Mihály Bogács A cél: az eredeti hű visszaadása Néha a makettező lelke is vágyik egy kis romantikára Zvada László makettjei által tanult meg türelmes lenni Fotó: Vajda János Kazincbarcika (ÉM - SZA) - Gyerekkorban ösztönösen szinte semmi mással nem foglalkozunk csak a játékkal. Majd eljön az az időszak, amikor e tevékenység fokozatosan elveszti addigi jelentőségét és átveszi szerepét egy másfajta játék - az élet. Am nem mindenkinél van ez így. A most 18 éves Zvada László négy éve készít maketteket, s mint kiderült, ha rajta múlik még egy jó darabig nem fog alábbhagyni e szenvedélye. László 192 centijével igencsak feltűnő jelenség, s inkább gondolná róla a szemlélődő, hogy a kosárlabdasportban jeleskedik, mintsem hogy apró makettek készítésével bíbelődik.- A barcikai Pollack Mihály Általános Iskolába jártam, s már ott kezdtem érdeklődni a modellezés iránt, de véglegesen akkor fejlesztettem ezt hobbi szintre, amikor a Diósgyőr-Vasgyári Szakközépiskolában tanultam. A kezdő inspirációt főképpen az adta, amikor megtekintettem barcikán Rosza Pál magángyűjteményét. Ott ugyanis rögtön megtetszett az a részletesség, aprólékosság, amit egy-egy makett elkészítése kíván - meséli. Mint mondja, kisebb korában is kapott ajándékként maketteket, de azok inkább keleti stílusúak voltak. Szerencsére ma már igényesebb a piac e tekintetben.- Amíg eljutottam erre a szintre, ahol most tartok sokat tanultam a saját káromon. Ha nem úgy sikerült a festés, mint amilyet szerettem volna - s ha azt akartam, valóban mutatós munka kerüljön ki a kezem alól -, akkor bizony neki kellett látnom lefesteni mégegy- szer - vallja be őszintén. Az ebben az időszakban készült makettekből már sokat elajándékozott, mivel azok nem kerültek olyan közel a szívéhez. Annál inkább a mostaniak! Kedvencei között megemlít egy általa készített P-51 Mustang repülőt, illetve egy F-15D Streake Eagle vadászrepülőt.- Amikor nekilátok egy makett elkészítéséhez, akkor előtte felkészülök belőle. Utánaolvasok, kutatok, megkeresem a hozzá fűződő sztorikat. A konkrét munka első lépéseként leInfórüm J ellenőrzőm a dobozban lévő darabokat, majd aztán következik az összerakás és a festés. Manapság egy 1:48-as léptékű makett összeállítása két hetet vesz igénybe - teszi hozzá szerényen. Elárulja, annak idején nem lehetett azt mondani rá, hogy túlzottan türelmes vagy precíz lett volna, ám a modellezés rákénysze- rítette erre. Eddig körülbelül 80 modellt készített, azonban magán- gyűjteményében most ötven darab van.- Aki ezzel foglakozik az jól tudja, nem olcsó hobbinak hódol, ugyanis 14 milliliter festék is 200 forintba kerül, nem beszélve magáról a géptestről. Azonban, aki élelmes, az régi alkotásokról letör részeket és felújítva felhasználja, vagy ha festékről van szó, egy kis ügyességgel ki tudja keverni a kívánt színt, így a hozzávalókat nem kell a boltból megvásárolni - osztja meg a taktikát. László egyébként még iskolapadokat koptat. Technikusképzőbe jár a budapesti Kozma Lajos Faipari Szakközépiskolába. Bár a tanulás és a makettezés tölti ki napjainak nagy részét, olvasásra mindig szakít időt. Mosolyogva jegyzi meg, a szaklapok és a háborús könyvek mellett néha még romantikus regényeket is olvas, mert mint mondja: „Csak egyszer fiatal az ember!” Történelmi kiállítás nyílt a napokban a miskolci Herman Ottó Múzeumban, ahol Zvada László miniatűr makettjei is megtekinthetők. ; de itt a rendszerváltás egyik pozitív velejárója, hogy falun és városon egyaránt meglendült a vállalkozási kedv. Egyelőre egyáltalán nem a termelői szférában, hanem a kereskedelemben, a szolgáltatásban. Örültünk annak, hogy közelebb jött hozzánk abolt. Közelebb a gyaloglás szempontjából is, a hangulatát tekintve is. Az utcalxli kiskereskedő, jó- zsi nagy sportbarát, jóbarátja az egész környéknek. Tisztában van a vásárlási szokásokkal és maximálisan igazodik hozzá. A nyitást-zárásl is igazítja a vevők igényeihez. N em féltem hát a kiskereskedőket sem, bár tudom, ők is érzik a verseny élesedését és leleményesebb beszerzéssel, pozitív előjelű meglepetésekkel, előzékenységgel igyekeznek azt ellensúlyozni. Szívből drukkolok nekik. V//MZ////Z/W////A. J | ó ötlet a Kossuth rádióban a Bolgár György vezette | „Beszéljük meg" sorozat, z érdeklődő ember legalábbis fő vonalaiban már szinte előre tudja a nemzetközi, az országos politika mozgásának meghatározó vonulatait. Csömöre is jócskán van a gátlástalanságot tapasztalván. Ám érdeklődéssel figyeli: mit gondol az a magafajta másik, az úgymond hétköznapi ember. Erre a felismerésre épül Bolgár György műsora. Á minap e sorok írójának figyelmét is megfogta például a kereskedelemről sugárzott beszélgetés. Minek ennyi nagy áruház kicsiny hazánkban - kételkedtek egyfelől, legyen csak minél több, annál jobb a vásárlóknak - érveltek másfelől. Nos, Miskolcon és a borsodi városokban is hallani hasonló vélekedéseket. Sokan döbbenten nézik az új - természetesen olcsó árukat ígérő - nagy áruházak építését. Szükség van ezekre, amikor a lakosságnak egyre kevesebb a pénze? Ezzel, a főleg / dásra is adnak alkalmat: beruháznak, mert hisznek a magyar vásárlóerő növekedésében. Év végén, az ünnepek előtt több Áfész-boltban megfordultam Görömbölyön, DélNagy Zoltán új körülményekhez. Okos területi, megyei, országos összefogással, közös beszerzéssel olcsóbban jutnak az árukhoz, az egy forrásból többet megfontolás alapján, így nő a mozgásterük, orszáÉleződő versenyhelyzet nyugatról jött vállalkozók, multinacionális kereskedelmi láncok tönkre teszik a magyar kiskereskedőket - mondjuk. A másik oldal szerint viszont ez jó nekünk, mert minél erősebb a versenyhelyzet, annál több az esély arra, hogy az üzletek versengjenek a vevők kegyeiért. Meg talán némi bizakoBorsodban, Edelény környékén. Kíváncsi voltam: mire mennek az új helyzetben. Tény, egy-két kis Áfész-bolt bezárta az ajtót. Szerepkörüket átvették a körülményekhez rugalmasabban alkalmazkodó kisvállalkozók. Ám a szövetkezeti üzletek nagyobb része él és virul, ügyesen alkalmazkodik az gos vásárokat, helyi akciókat szerveznek és 10-30 százalékkal olcsóbban kínálják portékáik meghatározott körét. jó ötlet, emberséges vevő- központú kereskedés - mondanám magamban, de inkább tudomásul veszem: ez a versenyhelyzet kényszere. Legyen csak tehát mind több nagy áruház és hálózat, jó, jó,
