Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-25 / 47. szám

Itt-Hdn 4 sx-x* * *xx-x«x-x-x-x.x*x*x«*w.x-x-K*x<-x-xx>jx«'X-xí-x«í-:«-»yx%x-x-xx*x^^^^^ x-x-:->>xw:-x^xxvx<C'x:wvXv:-x<':-X'»x^x<-:-xwx<-x-x-x<-:-x<-x<';«-yí»x.:-;-x<.xX'X-;«XvXX-w-:-:vx-xX'X-:vXv:-x«>X'X':-x­Interjú Gömör kapujában a városért és a régióért 4 Itt-Hon Riport 5 Faragó Lajos Putnok (ÉM) - Putnok 1994-ben megvá­lasztott önkormányzata 101 millió forint adósságot örökölt. 1995-ben ezt kemény racionális intézkedésekkel jelentősen csökkentették, aminek eredményeként a 64 millióra tervezett hitellel szemben csak 40 milliót kényszerültek felvenni. Intéz­kedéseik 1996-ra meghozták a megcélzott eredményeket, ennek ellenére 1997-ben további megszorító intézkedéseket kell hozniuk. J Nehéz helyzetből indultak 1994-ben. Mit tet­tek a kilábalás érdekében? - kérdeztük Tamás Barna polgármestert. • Az örökölt helyzetből való kilábaláshoz ké­szített 1995. évi racionalizálási tervünk 1996 elejére meghozta a kellő eredményeket. Az in­tézmények vezetői és dolgozói meg tudták va­lósítani az önkormányzat által elképzelt szűkí­téseket. Ennek következtében likviditási hely­zetünkön rengeteget javítottunk. Ez a munka 1996-ban nagyon jól ment. Annyira, hogy ön- kormányzatunk már némi fejlesztésekre is gon­dolhatott, amire korábban nem volt lehetőség. Intézményeinkben átálltunk az olajfutésről gáz­fűtésre, ezen kívül járdát építettünk, tehát a te­rületfenntartásokat is jobban tudtuk kezelni. Beszélgetés Putnok polgármesterével az elmúlt évről és az idei kilátásokról □ Aztán jött 1997. • Jött a’97-es év és bombaként csapott be a 124-es törvény 87 paragrafusa, a közalkalma­zotti bértábla, aminek bevetését kötelezővé tet­tek az önkormányzatok számára. Előírták, de végrehajtásához egyetlen fillért nem biztosított a kormányzat. Sajnos, nem tudunk mit tenni, hitelt kell rá fölvenni. Ezek a szabályzók - te­hát a tb-változás és a bértábla változása - összességében 35 millió forint hitelfölvételre készteti a várost. ’96-ban még örültünk annak, hogy adósságállományunkat 31 millióra tud­tuk csökkentem, most viszont az ezévi költség- vetésünket 58 millió fedezethiánnyal kellett kezdenünk. Ebből 35 millió forintot tesz ki az, ami a különböző jogszabályok változása miatt következett be. □ Terveik között szerepelt szabad vámterület bevezetése, szorosabb kapcsolat kialakítása a határon túli gömöriekkel, Nagygömörrel. Mi va­lósult meg ebből? • Különböző országos jogszabályokat kell meg­változtatni ahhoz, hogy a szabad vámterület Tamás Barna polgármester bizakodó Fotó: F.M. itt létrejöjjön. Bízom abban, hogy a térségben lesz ilyen. A határon túli gömöriekkel rendkí­vül jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk. Kul­turális programjaikon részt veszünk, ők pedig tavaly jártak nálunk a Délgömör 2000 gazda­sági konferencián. Ez egy rendkívül kedvező­nek ígérkező kapcsolat, és bízom benne, hogy tovább tudjuk fejleszteni. A nagygömöri tele­pülésszövetség létrehozása az, amellyel szeret­nénk egy kicsit előre lépni. Ennek révén talán a határon túl, illetve a határon innen ragadt kis gömöri maradvánnyal is kellőképpen tudunk foglalkozni, és a gazdaságot is élénkíthetjük. □ Tavaly komoly racionalizálást, átszervezése­ket hajtottak végre. Nem járt ez elviselhetetlen feszültségekkel? • A dolgozóinkkal való kapcsolat tapasztala­taim szerint zökkenőmentes. A képviselő-tes­tülettel úgyszintén, a testületen belül ilyen probléma nincs. Az átszervezések meghozták az eredményüket és ezt most bármilyen párt­állású képviselő el tudja fogadni. □ Kilátásként mit tud felvázolni a város la­kosságának? • Amilyen óriási nehéz feladathoz kezdtünk 1995-ben, legalább ilyen kemény lesz a 97-es évi is. Mivel azt is meg tudtuk oldani, bízom abban, hogy ez most is sikerül. A képviselő-tes­tület átérzi ezt és egy jobb gazdálkodással, te­hát még jobb gazdálkodással teremtünk lehe­tőséget a város életben maradásához. □ Ez az - úgymond - még jobb gazdálkodás ne­tán leépítést, létszámcsökkentést is jelent? • A létszámleépítés egy ponton túl elkerülhe­tetlen. Azt ugyanis tudomásul kell venni, hogy a közalkalmazotti bértábla bevezetésénél - mi­vel pénzfedezetet nem adtak hozzá - nyilván­való, hogy racionalizálásra újra szükség lesz. Egy átgondoltra, ami a szakmai munkát azért nem csorbítja. Nyilvánvaló, hogy ez érinteni fog embert vagy embereket, de nagymértékű lét­számleépítésről szó sincs. □ Fejlesztésre egyáltalán nem gondolhatnak? • Azt nem tudunk most betervezni. Abban vi­szont bízom, hogy ezt a nehéz helyzetet is - ha­sonlóan '95., '96-hoz - Putnok város önkor­mányzata kezelni tudja. Bízom abban is, hogy Putnok Gömör kapujában a továbbiakban is fel tudja vállalni a térség fellendítését, segítését, az egész Gömör előrehaladását. Amilyen óriási nehéz feladathoz kezdtünk 1995-ben, legalább ilyen kemény lesz a '97-es évi is. Putnok városa nem adja fel... Fotó: Végh Csaba Együtt a Kézenfogva-otthonban tízen költöztek be az intézmény­be, így most Irénke néni egye­dül lakik a szobában. De reméli, hogy a jó Isten hozzá illő lelki partnert rendel majd. i alu helyett A 74 éves Kubancsik Lászlóné, Ilonka néni - orvosi javaslatra - naponta többször is megjárja a két emeletet összekötő lépcsőfo­kokat. O ismerősök útján szerzett tudomást az otthonról, akik jó hí­rét adták az intézménynek. Mivel takarékoskodott, számára nem je­lentet gondot a pénz, de lakását eladta. A hímek, hogy gondozó­házba költözik, fia egyáltalán nem örült. Fel is ajánlotta, költöz­zön hozzájuk, falura. Ám mikor gyermeke látta, milyen sokat je­lent számár a város, ahol eddig lakott, belátták: nem érdemes to­vább erősködni. A szobában csu­pán néhány bútordarab, porcelán- és falidísz árulkodik arról a múlt­ról, amit maga mögött hagyott. Nem vágyik többre, mint amennyi­je van, és ez talán annak is köszön­hető, hogy a gondozók - akik irán­ta türelemmel viseltetnek - szere- tetükkel pótolják a hiányt, ami azért még vissza-visszaköszön rá. Ózd (ÉM - SZA) - Az elmúlt év­ben Ózd városának önkor­mányzata megszüntette a Szent István Úti Óvodát, de egy kezdeményezésnek kö- I szönhetően nem árválkodott sokáig üresen az épület. Se­gíteni kész emberekben ugyanis felvetődött, hogy az | egykori oviból emelt szintű | szociális otthont alakítsanak | ki. Pályázaton nyert pénzből | a beruházás megvalósult, s | immáron a 25 szobás, 48 férő- | helyes otthont tízen el is fog­lalták. A Kézenfogva-gondozóház vezető­je, Szikorszky Lászlóné készsége­sen kínál bennünket hellyel, an­nak ellenére hogy péntek van. Nem siet(het), hiszen akad még tennivalója bőven. Mint meséli, a gondozóház ötlete akkor szüle­tett meg, amikor az óvoda épüle­te felszabadult és az otthon kialakítására pályázat útján az anyagi fedezetet is sikerült elő­teremteni. Aki arra a lépésre szobába kíván beköl­tözni a lakó, akinek emellett fizetnie kell a 14 ezer 200 forintos havi térítési díjat is. Mint a vezető szavai­ból kiderül: többen is jelezték költözési szán­dékukat, azonban kör­bejárva a címeket, meggyőződhettek ar­ról, hogy a jelentkezők közül összesen hár­man feleltek meg a kö­vetelményeknek. A többieknek vagy még takarékban volt a pén­zük, vagy a lakásukat kellett volna eladni, ami manapság nem egy-két napos tranzak­ció. Ennek következté­ben döntöttek, úgy, hogy nem csak Ózd és vonzáskörzetéből, ha­nem távolabbról is várnak jelentkezőket. így már Szolnokról és Egerből is megke­resték őket. Arra a kérdésre, mivel nyúj­tanak többet, mint más, hozzájuk hasonló szociális intézmény, Szi­korszky Lászlóné elsők között em­lítette meg a 15 szakképzett gon­dozói gárdát, amelynek tagjai ál­landóan figyelemmel kísérik a la­kókat és igyekeznek az otthonban családias hangulatot teremteni. Az orvos - akit bármikor riaszt­hatnak - és a fodrász hetente jár hozzájuk. De nem elhanyagolha­tó az sem, hogy az étkezési nor­májuk 190 forint, mely 60 forint­tal magasabb, mint máshol. f\z utolsó állomás Ahogy a pici szobába lépünk, rög­tön magával ragadja az embert az a meghitt nyugalom és szolidság, melyet a falak, a bútorok árasz­tanak. A január végi délutáni napsugár végigpásztázza az abla­kot és megpihen egy vékony, 81 éves asszony tekintetén. Blahut Istvánná, Irénke néni az elsők között költözött be a gon­dozóházba. Az ózdi asszony - mint mondja - azért döntött így, mert beteg és állandó felügyele­Kubancsik Lászlóné, Ilonka néni szobájában tét igényel. Tisztában volt azzal, hogy családjától nem várhatja el azt az áldozatot, hogy mindig mel­lette legyenek és ápolják. Amikor meghallotta, hogy az otthon meg­nyílt, nem sokáig gondolkodott, mivel problémájára a megoldás ez volt. Szavait idézve: „Ez az utol­só állomás.” Eladta otthonát - melyben 55 évig élt -, s szétosz­totta a benne lévő bú­torokat. Könnycsepp csillan meg szemében, amikor elárulja: fájda­lommal a lelkében hagyta ott addig meg­szokott környezetét, de a gondozóház nő­vérei sokat segítettek abban, hogy a múlt emlékei, a vissza- hozhatatlan évek ne nyomják szívét. Egyáltalán nem bán­ta meg, hogy az ott­hont választotta. Bár ellenérzést keltett családjában az, ami­re elszánta magát, de - mint hozzáteszi - amit ő egyszer eldönt, arról nem lehet lebe­szélni. Szavaiból ki­derül, már mindenről lemondott. Neki már az is igen nagy dolog, hogy idős napjait kedves, segítőkész emberek kö­zött töltheti el. Végre olyan ba­rátokra tett szert, akik törődnek egymással. Együtt örülnek és együtt sírnak. Mindeddig csupán Az egyszeri befizetési díjat kevés ózdi idős tudja vállalni szánja el magát, hogy lakója kí­ván lenni otthonuknak, annak áll­nia kell az egyszeri - 200-300 ezer forintos - befizetési díjat - mond­ja. Az összeg attól függ, milyen Együtt, ismerkedve: Kubancsik Lászlóné és Blahut Istvánná Fotók: Jármy Loretta

Next

/
Thumbnails
Contents