Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-08 / 33. szám
ÉM-inflerjú ___________ A z elmúlt húsz hónapot eredményesnek ítélem meg a magam épülése szempontjából, munkám eredményét viszont nem az én tisztem minősíteni. II. oldal ÉM-dos&gié Megyénkben hozzávetőleg 9500 tanuló fejezi be az idén az általános iskolát. Mivel a tankötelezettség 16 éves kotig lati, mind annyinknak iskolát kell választaniuk. III. oldal Mőhely_______________ A Lévay-kultusz ápolásáról a szülőfalu, Sajószentpéter sem feledkezett meg. 1911-ben például díszpolgári címet adományoztak a „ Sajóvölgy pacsirtájának ”. VII. oldal Olvadás Fotó: Bujdos Tibor A hét embere Berta László, a megye első rendőre Feczkó János Először hegedülni tanult, ám a ’60-as évek beat-szele basszgitárt ragadtatott vele. Időközben mezőgazdasági gépész üzemmérnöki diplomát szerzett, de rádöbbent, hogy őt tulajdonképpen a rendőri pálya vonzza. Mi sem természetesebb, elvégezte hát a Rendőrtiszti Főiskolát, aztán doktorált jogból. Minekutána a zsaruélet minden kínját-örömét megtapasztalta, jelenleg hivatását készül ötvözni hobbijával: ígéri, elhúzza a borsodi bűnözők nótáját... Tegnap iktatták be hivatalába Borsod-Abaúj-Zemplén megye új rendőrfőkapitányát, Berta László ezredest. A közel 20 éves, kétségkívül sikeresnek nevezhető rendőri pályafutás állítólag apósa hathatós közreműködésével indult.- Üzemmérnöki diplomával a háta mögött hagyta magát «egyenruhába dugni”. Ennyire erős kezű ember az apósa?- Nem, ilyesmiről szó sincs - mosolyog az (egyébként is tréfának szánt) felvetésen Berta László. - Egyszerűen csak megfogott ez a munka. Apósom ugyanis rendőrtiszt volt, és sokat beszélgettünk a benti dolgokról. A megye jelenlegi főkapitánya 1977. augusztus 1-jén debütált a testületnél törzszászlósként - derül ki rögtönzött szakmai önéletrajzából. Evekig vizsgálótisztként dolgozott, de később módja nyílt megismerkedni a rendőri munka szinte minden területével: a bűnügyi alapoktól, a szervező és vezetői teendőkig. Amire a legszívesebben emlékszik vissza, amit a mai napig a legnagyobb kihívásnak tart, az a bűnmegelőzési terület megszervezése Borsodban.- Országszerte ’89-ben kapott helyet a rendőrségen belül a bűnmegelőzés. Előzményei az effajta tevékenységnek nem voltak, ennél fogva úgymond támpontunk sem volt, a szó szoros értelmében a nulláról indultunk. Nem szeretném, ha dicsekvésnek tűnne, de úgy gondolom, nem vallottunk szégyent, sőt országos szinten is elismerték a nálunk folyó megelőzési munkát. Persze, ehhez elengedhetetlenül szükségünk volt a mindenkori vezetés maximális támogatására. Mi szerencsére megkaptuk...- Ha ennyi sikerélményt nyújtott a bűnmegelőzési osztály vezetése, mégis miért váltott?- Már hogy miért vállaltam el a hivatalvezetői státust? Talán mert ezt újabb kihívásnak tekintettem. Hadd jegyezzem meg azonban, hogy közel fél évig a hivatalt és a bűnmegelőzési osztályt úgymond szinkronban vezettem.- Vélhetően vannak tervei a főkapitányság vezetésével kapcsolatban.- Hát hogyne: jól dolgozni.-Ami azt jelenti, hogy...- Ebben a megyében főkapitánynak lenni - már csak a régió ismert társadalmi, gazdasági helyzetéből, illetve nagyságából adódóan is - nem tartozik a legegyszerűbb feladatok közé. Ennek ellenére több éve kiemelkedően jó, az országos vezetés által is elismert rendőri munka folyik itt. Nos, nem szeretném, ha az én vezetésem alatt romlana meg Borsod jó híre.- Emlékezetes sztorikkal minden régi zsaru tarsolya dugig van. Felelevenítene egyet? Az újdonsült főkapitány kapásból ötöt is mond. Mielőtt azonban belemelegedne a forró- nyomos emlékekbe, kiegyezünk „A három csalafinta hölgy” esetében. A nevezetes nők egy hivatali visszaélésben folytatott nyomozás kapcsán kerültek előzetes letartóztatásba, s miután „beismerő” vallomásaik meglehetősen ellentmondásosak voltak, ezt finoman a tud- tukra is adták. A detektívtrükk beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a hölgyek megpróbálták a fogdái körülmények között is felvenni a kapcsolatot. WC-papíron kezdtek levelezni. Leleményesnek vélt kapcsolat- tartásuk azonban csúfos kudarcba fulladt, hiszen mielőtt egy-egy „toalett-üzenet” elérkezett volna a címzetthez, azt a nyomozók előzőleg elolvasták, így szinte tudtukon kívül vallottak be mindent...- Magáról Berta Lászlóról valamit...- Köszönöm kérdését, borzasztóan meg vagyok fázva - csillan fel a náthán át a főkapitányi szempár.- És amúgy általában? Gondolok itt például a családi életre?- Köszönöm, az is rendezettnek tűnik - teljesedik mosolygássá a vicces „adok-kapok”. - Remek feleségem, három felnőtt gyermekem, a fiam és a menyem jóvoltából pedig egy 7 hónapos tündéri unokám is van. Afféle muzikális család a miénk, hiszem a nejem ének szakos tanárnő, a lányaim pedig hivatásos zenészek.- Ön meddig jutott a zenészszakmában?- A nyíregyházi főiskolán volt ugyan egy remek kis beat- bandánk, de leginkább az akkori nagyok nótáit játszottuk. Voltak ugyan saját szerzeményeink is, de ezekkel, sajnos, nem rengettük meg a beat-pia- cot. Ha tehetem most is előveszem a gitárt. Legalább annyira, hogy leporoljam. De ha már a kezemben van, csak játszom valamit... Februári trilógia Brackó István Nézem a naptárt, s az esztendő második hónapjának történései egy trilógia megírására ösztönöznek. A dolgok persze összemosódnak, de az egyes passzusok jól elkülöníthetőek. Kitört az influenzajárvány. Sokan ágynak dőltek, néhá- nyan - a szövődmények miatt - meghaltak. Az ingyenes oltóanyag elfogyott, s akinek lyukas az immunrendszere, az egy hétig maródi lehet. Az A vírus nem teketóriázik, s becsületére legyen mondva, hogy pártsemleges, nem rasszista, s nincs tekintettel a rangra, a korra s a kórra... Lám, a miniszterelnök is megbetegedett. Nem is csoda! Sokat utazott mostanában, sok emberrel fogott kezet, így aztán könnyen összeszedhetett valamit. Jobbulást kívántak neki azok az ellenzéki politikusok is, akik az Országgyűlés most megnyílt tavaszi ülésszakán kellemetlen kérdéseket tettek föl. Aztán itt a farsangi szezon is. Mulatni muszáj. A hagyomány miatt, és az újmódi kötelezettség okán is. Aki ad magára, annak az Operabálon a helye. Az extra belépő ára százezer forint. Ezt csak azért merem leírni, mert mind elfogyott. A kakasülőn - pezsgő és kaviár nélkül - tízezer forintos jegy még kapható. Kisebb városban alacsonyabbak a tarifák is. A frissen megnyílt népkerti Vigadóban a premiert követően két maskarás estet is tartottak. Az egyiket a vállalkozók, a másikat az „oroszlános" klub tagjai. A miskolci horgászok és a gyógyszerészek hűek maradtak a régi helyhez, a lillafüredi Palotaszállóhoz. A Földes Gimnázium diákjai a Városi Sportcsarnokot bérelték ki, a kisiskolásoknak megteszi a helyi tornaterem is. Nagy kérdés, hogy ki, mit vesz fel a jeles februári napokban. A beteg nyilván pizsamát. Közben issza a gyógyteát, s szedi a pirulákat. Csak úgy ne járjon, mint az agyonhajszolt Tocsik Márta, aki szedált állapotban, gyógyszerek hatása alatt bökte ki a rendőrségi kihallgatáson a szocialista pénztárnok, s a szociáldemokratákhoz közelálló üzletember nevét, akikkel osztozni kellett a nyolcszázmilliós sikerdíjon. Tavalyi történet ez, de elmúlt a nyugtató kényszerítő hatása, s a század alighanem leghíresebb (leghírhedtebb?) jogásza visszavonta a vallomását. Az egyenruhás és a taláros testületre vár a feladat, hogy igazságot tegyen, s valóságos ruhát adjon e sokszereplős tragikomédia résztvevőinek. Akár csíkosat is... Most még minden bizonytalan. Farsang van. Ha fér- jemuram nem lett korpulensebb, vagy nem lett nagyobb a mellénye, akkor jó a régi frakk. A nagyságos asszonynak új ruha dukál. Kétszer nem illik megjelenni ugyanabban a toalettben. A gomblyukba, dekoltázsba tűzhető: vörös szegfű, búzakalász, zöld tulipán. Ajánlható még a nyakban viselhető kereszt, vagy a zsebben hordható narancs. ízlés, vérmérséklet és pártállás szerint. Ne feledkezzünk meg az ilyenkor szokásos álarcról sem. Akár mimikris, akár feltűnő a maskara: elfedi a tekintetet, s megtéveszti a bámész idegent. Viselőjét másnak mutatja, mert ez a lényeg. A busó-maszk elijesztette a törököt, egy pár száz forintos sísapka - állig húzva - földre kényszeríti a benzinkútkezelőt, a banki alkalmazottat, pláne, ha az akciót egy „fegyvernek látszó tárgy" nyomatékosítja. Ebben a báli szezonban különben is fontos szerepe van az úgynevezett kiegészítő kellékeknek. A magyar csodafegyver, a „lábjegyzet" - a román alapszerződés - már nem újdonság. Divatos a hágai pert megelőző puhatolódzó tárgyalás, amelyet éppúgy lehet baráti eszmecserének, mint a vizes-lobby szlovák kiegyezésre irányuló tárgyalásának nevezni. Először tagadják, utána cáfolják. A meglopott Duna halai, és az ország legnagyobb folyójának partján élő gyanútlan polgárok csak tátognak. Zavaros a víz, és megtévesztő az álarc. farsangos Dorottya hónapjában bizonytalan a nyugdíj, az infláció mértéke, a reálbérek alakulása, a kormány- ellenes, ellenzéki boldogulási stratégia. Lezsák partnereket keres, Szabó Iván a túlélésért küzd. Giczy és lsépy kenyértörésre, bíróságra vitte a keresztényi háborút. Tor- gyán 16 hónappal a vélelmezhető választások előtt az ország megmentőjének szerepében tetszeleg, Orbán Viktor a közvélemény-kutatások népszerűségi listájára hivatkozik, s nagy árat szab potenciális partnereinek egy közéleti paktumért. Pető Ivánék nem bújhatnak más jelmezbe, de hűségüket hangoztatva a bohócsipkát visszadobják a szocialista porondmesternek. Ki érti ezt? Ebben a nagy bizonytalanságban csak az a biztos, hogy a farsang fényes, petárdás, görögtüzes. Kézigránát, Mo- lotov-koktél is robban. Az ember csak kapkodja a fejét. Akár sísapkát, akár rohamsisakot, akár sábeszdeklit, akár kendőt, akár árvalányhajas kalapot hord. □
