Észak-Magyarország, 1997. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-08 / 33. szám
II ÉM-hétvége EWt-iitvergu ................................. ........................... Február 8., Szombat S zabó Zsolt: A megye problémáját a megyének kell megoldania A kormány február 28-ával Marczin Eszter Az elmúlt húsz hónapot mindenképpen eredményesnek ítélem meg a magam épülése szempontjából, munkám eredményét viszont nem az én tisztem minősíteni. Ez volt életem során az a megbízatás, ahol integrálni tudtam azokat az elméleti ismereteket és gyakorlati tapasztalatokat, amelyeket a korábbi években szereztem - nyilatkozta lapunknak a leköszönő borsodi kormány- biztos. Szabó Zsolt megbízatása február 28- án jár le. □ Néhány hónappal ezelőtt, a diósgyőri elektroke- mence avatásakor azt nyilatkozta lapunknak: a kormányzatnak újra kell gondolnia, szükséges-e a továbbiakban a. közvetlen ellenőrző, integráló szerep a megye acélipari reorganizációjában, illetve a szerkezetátalakítási programban. Ezen a héten a borsodi helyzet áttekintése után a kabinet úgy döntött, „okafogyottá vált” az ön megbízatása. Melyek azok a konkrét szempontok, amelyek alapján ez a döntés megszületett? • A borsodi kormánybiztosi funkció létrehozása egyedi volt az ország életében. Hiszen a tizenkilenc megyéből - az ismert okok miatt - csak itt vált szükségessé a közvetlen szerepvállalás. Ami a megszüntetés konkrét szempontjait illeti: az acélipar ügye eljutott arra a szintre, amikor elsősorban a helyi menedzsmenteknek, másodsorban a tulajdonosnak kell kezelnie a folyamatokat. A kormányzat a szükséges forrásokat biztosította, a további ilyen jellegű támogatás nem kívánatos és nincs is rá lehetőség. Ezentúl az említett két félnek kell megtennie a megfelelő lépéseket, amelyekbe beleértendők a fejlesztési, finanszírozási kérdések és a privatizáció is. □ De a kormánybiztosi tevékenység ettől sokkal szélesebb területet ölelt fel. Gondolok itt például a megyei szerkezetátalakításra... • Az integrált szerkezetátalakítási és válságkezelési program testesíti meg a „hogyan tovább Borsod-Abaúj-Zemplén” kérdését. A kormánybiztosi funkció létrehozásakor még hiányoztak azok a megyei és önkormányzati szintű szervezetek, amelyek ennek a programnak a végrehajtását hivatottak koordinálni. Ahhoz, hogy ezek létrejöjjenek, számos egyeztetésre volt szükség a régió és a kormányzat között, ami természetesen a munkám része volt. De időközben megszületett a területfejlesztési törvény, kialakultak és működőképesek a szükséges közigazgatási szervezetek. Mindezek alapján indítványoztam a kormánynak: gondolja újra, hogy az elkövetkezendő hónapokban szükséges-e még a közvetlen szerep- vállalás. Megítélésem szerint ugyanis a hivatal betöltötte funkcióját. □ Mi volt a kormányzat véleménye az eltelt közel két évről? • A kabinet úgy ítélte meg, indokolt volt a hivatal létrehozása, és a megszüntetés kapcsán kiadott kommünikében elismerését fejezte ki. □ Tevékenysége során alkalma volt megismerni a megye gazdaságát. Közgazdászként milyen jövőt jósol a régiónak? • Ha a megindult folyamatokat vizsgálom, nem látom tragikusnak a helyzetet. Hogy miért mondom ezt? Először is azért, mert a gazdasági környezet törvényszerűségei az egész országra érvényesek. Mert amikor azt mondjuk, 300 önkormányzat van csődveszélyben, akkor ez azt is jelzi, nem csupán borsodi problémáról van szó. Kétségtelen, hogy területarányosan itt több az érintett. De az semmiképpen sem állítható, hogy Magyarországon lenn egy elfogadható állapot, ami viszont erre a térségre egyáltalán nem igaz, itt teljes a kilátástalanság. Azt tapasztaltam, hogy ’96 volt az az év, amikor a helyi vezetők szembesültek a ténnyel: a megye sorsát csak a megye oldhatja meg. Ehhez igénybe lehet és kell venni külső forrásokat, amelyek azonban csak akkor állnak rendelkezésre, ha konkrétan - nem pedig kiáltványok szintjén - fel tudják mutatni azokat a projekteket, amelyekre a pénzügyi szervezetek, ha úgy tetszik a kormányzat, illetve a működő tőke hajlandó rámozdulni. Ez utóbbi ide csalogatása ugyanis a kormányzat diplomáciai munkáján túlmenően szintén a megyére váró feladat. A pozitív példákhoz tartoznak azok a történések, amelyek a privatizáció kapcsán beindultak: a BorsodChem és a TVK sikersztorija - ami nem politikai deklaráció, hiszen a piac mondta ki az ítéletet -, vagy az energiaipar magánosítása következtében várható százmilliárdos nagyságrendű beruházások, és még hosszasan sorolhatnám. Összességében tehát a folyamatok jó irányba haladnak. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy a problémák rövidesen megoldódnak, de a lehetséges mértékű „megkapaszkodás” megtörtént. □ Ma, is tartja azt a korábban hangoztatott álláspontját, hogy ez egy 10-15 éves folyamat? • Ezt nem óvatosságból mondtam húsz hónappal ezelőtt, és nem is azért, mert végig akartam asszisztálni ezt az időszakot. Arról van szó, hogy megszüntette a borsodi kormánybiztosi funkciót akkor még a szakirodalomból szerzett ismeretekből kiindulva, ma már a gyakorlatból is tudom, a reorganizációs területek felzárkóztatásának alapfeltétele, hogy a különböző szintű szervezetek kiépüljenek. Ezt követően a gazdaság átstrukturálódása, stabilizációja hosszú évekbe telik. □ Szakmai pályafutása szempontjából hogyan értékeli ezt a megbízatást? • Mindenképpen eredményesnek ítélem meg ezt az időszakot a magam épülése szempontjából. Eddigi életem során ez volt az a megbízatás, ahol integrálni tudtam a korábban megszerzett elméleti ismereteket és gyakorlati tapasztalatokat. Gondolok itt az iparban eltöltött 19 évemre, illetve azokra a nemzetközi kurzusokra, amelyeken elméletben megtanítottak arra, hogy a német vagy japán gazdaságot hogyan lehetett hasonló szituációból kimozdítani, mik voltak ennek a szervezeti, pénzügyi és egyéb feltételei. Azt, hogy ezek alkalmazása, hasznosítása milyen eredménnyel történt ebben a konkrét esetben, nem az én kompetenciám megítélni. A megyéből jó szívvel megyek el, összességében azt kell mondanom, megértésre találtak a gondolataim. Különös jelentőségűnek tartom, hogy az érdekképviseletekkel sikerült konszenzuson alapuló együttműködést kialakítani. Nemcsak azért lényeges ez, mert enélkül eddig sem jutottunk volna el, hanem azért is, mert bebizonyosodott, hogy az értelmes dolgokra vevők ezek a testületek. □ Hogyan tovább, mi lesz a következő munkája? • Konkrétan még nem tudom megmondani, mi lesz a főállásom március elsejétől. Mindenesetre az eddig szerzett tapasztalataimat szeretném hasznosítani a jövőben. Ha megszólal a muzsika, jelen van a hit is Tolcsvay László szeretné megismerni az új Magyar- országot „Eszközei voltunk valami olyanfajta hitnek, ami bizonyítottan jelen van, ha ez a muzsika megszólal Amit nevezhetsz Istennek, nevezhetsz hazaszeretetnek, akár barátságnak, vagy pusztán örömzenének.” Dombrovszky Ádám „Jöjj, kedvesem” címmel a Madách Színházban ad koncertet ma és holnap Tolcsvay László. Az esten vendégként fellép Hűvösvölgyi Ildikó, Dunai Tamás, Huszti Péter, Szerednyei Béla és Vikidál Gyula is. Tolcsvay László reményei szerint e szerzői estet még igen sokszor meg fogja ismételni, hiszen azt tervezi, hogy az ország minden részébe elmegy dalaival. Mikor interjút kértünk tőle, először arról kezdett beszélni, hogy milyen fontosak számára a vidéki fellépések. • • • Mindig vonzódtam a vidékhez, nem véletlenül költöztem vagy 15 éve a Dunakanyarba. Türelmet, nyugalmat és valamiféle átlényegülést kapok a itt. A vidéki élet megkímél a napi atrocitásoktól. A vidéki élet lassabb, nyugod- tabb, emberibb. Ettől aztán teljesen felszabadultan él az ember, mert a hétköznapi problémák így nem problémák. Én mindig ezt kerestem, s engem az emberi kapcsolatok vittek előre. Egy barátság, egy szerelem, vagy adott esetben egy zenekar többet jelentett számomra az életben, mint a hírnév, a pénz. A viharosnak tűnő rock-időkre is úgy emlékszem, hogy barátságban és megértő együttlétben telt, s nem a siker hajhászásával foglalkoztunk. □ Maradt ebből valami? Emlékszem a három évvel ezelőtti BS-beli koncertjükre. Reménykedett az ember, hogy ott lesz mindenki. De végül csonka maradt a csapat. • Nézze meg, hogy kik váltak szét! Azok, akik beszálltak a politikai életbe. Szerintem egy művész maximum a művészetével politizálhat. Nem kell folyton döngetni a mellünket. Aki meg nem tudja rólam, hogy szeretem a hazámat, az szégyellje magát. Vagy fogalma nincs arról, hogy mit csinálok. Mert nekem az a politikai hitvallásom, amit a Mária evangéliumában próbáltam megírni. Mint muzsikus amellett voksolok, amit emberinek, igaznak és őszintének érzek. És ezzel megpróbálok a magyar emberek lelkére hatni. Szerintem, akik művészként politizálnak, hibát követnek el, mert nem ez a dolguk. Látom rajtuk, hogy nem érzik jól magukat a bőrükben. Egy művésznek folytonosan „kötelessége” saját magában kételkedni. Még akkor is, ha esetenként úgy alszik el: „na, nem is olyan rossz, amit csináltam”. Különben egy idő után saját magát kezdi el utánozni, s az már régen rossz. □ Ott lesznek-e a barátok, a testvére ezen a koncerten? • Nem. Ez most kifejezetten az én „szerzői munkásságom”-at tükrözi. Most valami újat szeretnék elkezdeni. Egy olyan kaput kinyitni, ami eddig zárva volt. A Magyar mise óta színpadi műveket írok, mint zeneszerző dolgozom, és nem mint előadó. Pedig színpadon nagyon szeretek muzsikálni, ezért most próbálok egy kevésbé monumentális, emberi produkciót létrehozni. Egy csapatot szervezni, amely persze nem lesz más, mint akikkel eddig muzsikáltam. A fél Fonográf: Németh Oszkár és Móricz Mihály, s olyan muzsikusok, akikkel a stúdióban együtt szoktunk dolgozni. □ Ok ugye a Trióban is benne voltak? • Igen, s aztán mi hárman léptünk át a Fonográfba. Ami végül is egy nagy baráti társaság volt, és sokáig az is történt, ami a Fonográf megalakulásakor Bródy ötlete volt. Azaz, hogy ne csináljunk külön zenekart, hanem maradjunk együtt úgy tizenegyen, s azon belül mindig mindenki megvalósíthatja a saját ötletét. Tulajdonképpen húsz évre előre látott, hiszen majdan az István, a királyt is ez a zenekar vette fel. Most is együtt a csapat, akikkel célunk egy olyan - nem gigantikus - előadást létrehozni, amellyel vidékre is el tudok menni, ha hívnak. □ Nem túl nagy a csapat? Ráadásul most a Madách Színházban gyakran fellépő, elfoglalt művészekkel szerepel majd... • Nem. De ez csak egyszeri alkalom. A vidéki koncertekre már nem ilyen népes társasággal mennék. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ha esetenként valamelyikük ráér, akkor ne jönne velem. □ Milyen dalokat énekel? • Azokat, amelyeket nem játszik a rádió. Szóval élő rádióadás leszek. Mert hát kezdünk lassan kiszorulni a saját országunk rádiójából. Olyan dalok ezek, amelyek a Fonográf slágerei voltak. □ A Tolcsvay trióról nem is szólt... Pedig azok voltak a legendás idők... • Nagyon örülök, hogy a Tolcsvay trió ilyen mély nyomokat hagyott az emberekben. Ha belegondol, hogy az az együttes 1968-tól ’69-ig játszott együtt...S még emlékeznek rá. □ De ha hozzávesszük, amikor a Tolcs- vayék és a Trió együtt játszott, akkor az újabb néhány esztendő. • Nos, ez utóbbi felállástól már játszunk számokat, de az „ős-Tolcsvay trió”-tól nem. Azt kizárólag olyan esetben tesszük meg, amikor az egykori három tag együtt van. Mert az annyira speciális hangzású. □ Mit tagadjam, nekem - bár lehet, hogy azért, mert 1968-ban 16 éves voltam - jobban megdobban a szívem, ha az „ős-Tolcsvay trió”, vagy az „ős-Illés” egy-egy számát hallom, mint amikor a Fonográf muzsikál a rádióban. • Szíve joga. Én a Fonográfot azért szeretem nagyon, mert egyenes következménye volt ezeknek a zenekaroknak. De hát mindenféle legendárium ellenére a Fonográf zenekar azért alakult, mert a zenészek fejlődni akaró része új formációban képzelte el az előrelépést. Ebbe a csapatba természetesen mindenki hivatalos volt. De nem jöttek. □ További következmény-e a Magyar mise és a rockoperák ? • Már korábban is voltak ilyen kísérleteink. Például az FG 4-es Fonográf lemezt veszem, vagy Koncz Zsuzsának a Menetrend című lemezét - azokon már bizonyos dramaturgia alapján követték egymást a számok. Mindannyian azokban a helyzetekben érezzük jól magunkat, amikor ilyen közösségi zenét játszhatunk, amikor szabadon lehet álmodozni. Ebből az egész sorból kiemelném a Magyar misét - mint példa nélkül állót. Itt azt szerettem volna megmutatni, hogy nincs zene és zene között határvonal. Megpróbáltam cáfolni azt a hiedelmet, hogy a Muzsikás együttes adott esetben nem játszhat együtt egy rockzenekarral, az Amadinda kortárs ütőzenekarral és a Honvéd kórussal. Hogy egy operaénekes egy rockénekessel énekel együtt, ez 5-6 évvel megelőzte korát. Ezzel a művel nagy turnét csináltunk Németországban, és ebben éreztem a leginkább azt, amiért egyáltalán alkotok. Hogy az emberek békében muzsikálnak. Olyan érzíésem van, hogy akivel én a Magyar misében együtt énekeltem, azzal úgy összekötött a sors, mintha együtt lettünk volna például hadifogolytáborban. Azt gondolom: eszközei voltunk valami olyanfajta hitnek, ami bizonyítottan jelen van, ha ez a muzsika megszólal. Amit nevezhetsz Istennek, nevezhetsz hazaszeretetnek, akár barátságnak, vagy pusztán örömzenének. □ S vajon mi következhet ezután? • Főleg az érdekel most, hogy a mai fiatalok miként fogadják a koncertemet. A Madách Színház-beli két fellépés után szeretnék minél több helyre elmenni. Vidéki időpontokat egyeztetünk, például most éppen Miskolccal. Engem nagyon érdekelnek az új Magyarország kisebb települései is. □ Miskolcon egyébként premierre is készülhet. Hiszen a Mária evangéliumát most mutatják ott be. • Február 21-én lesz a premier. Örülök, hogy a pozsonyi és komáromi bemutató után most Miskolcon is sor kerül erre. Érdekesség, hogy maga a szövegíró, Müller Péter Sziámi rendezi, s némileg változtattunk is a darabon. Épp’ most készültem el egy tetei újrafogalmazásával. Vendégként a budapesti előadás résztvevői is énekelnek, de a miskolciak közül Mária szerepében Seres Ildikó, vagy a János apostolt alakító Földi Laci, és az egész helyi társulat igazán felkészült, és biztos vagyok benne, hogy jó előadás születik. , O C. KA y K A
