Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-07 / 5. szám

1997. Január 7., Kedd 6 A Itt-Hon Az Eszak-Magyarország előfizetői kártyarendszere Lapunk előfizetői jogosultak az Észak-,Magyarország névre szóló vevőkártyájának használatára. előfizet* használ kártyát a .saládt<*& Vevökártyq előfizetőinknek Élelmiszer, háztartási cikkek „Bodókö" Élelmiszer-, és vegyesüzlet Boldogkőváralja, Vámkerék út 2. 5% „Csülök" Húsbolt, Boldokőváraija, Kossuth út 51. 2% Park Élelmiszerbolt, Szikszó, Kassai út 15. tel ./tax: 396-855 3% Mini-Diszkont. Hernádszurdok, Rákóczi u. 40. 1000 Ft vásárlás felett 2% TURUL-MIX Csemege. Aszaló, Kossuth u. 92. 1000 Ft feletti vásárlásnál 2% Autókereskedés autóalkatrész Park Étterem, Szikszó, Kassai út 15. tel ./fax: 46/396-850 Gáz-, és központifütés szerelés Szkibó Bt. Gáz- és vízszerelvények boltja. Csobád, Petőfi u.1/B. 10 000 Ft feletti vásárlásnál 2% Németh István Autósbolt, Encs, Petőfi u. 3. tel.: 46/385-411 Kétezer forint vásárlás felett Videotéka „Popey" Videotéka, Abaújszántó, Béke út 2. A videokazetták kölcsönzési díjából 10% Allateiedel és kellékek „Dobi" Allateiedel- és kellékszaküzlet, Abaújszántó, Béke út 2. Csak az állateledelekre Tapéta Ajándék, virágára Pusztai Lászlóné festék és tapétaboltja, Encs, Radnóti út 17. tel: 46/385-120 5% Ajándék-virág-koszorú-sírcsokor. Méra, Fő út 25. 5% Háztartásigép-szerviz 1000 Ft feletti vásárlásnál LEHELLUX Szerviz. Zavodni Ferenc, Encs, Május 1. u. 1. sz. T./íax: 46/385-202. Javításra és alkatrészekre Virágüzlet. Forró, Szent Imre tér 12. 1000 Ft feletti vásárlásnál 2% 5% Rövidáru, ruházat Lakásfelszerelés Divatáru-szaküziet. Hidasnémeti, Pesti u.11. Szibó Bt. Lakásfelszerelési cikkek boltja. Gyermekruházati cikkek: 2000 feletti vásárlásnál 5% Csobád, Petőfi u.l/B. T.: 06-60/351-239. Kötöttáru: 1000 Ft vásárlás felett 2% 2000 Ft feletti vásárlásnál 5% Szkibó Bt. Redőny-reluxa bolt. Női ruha: Csobád, Petőfi u.l/B.10 000 Ft feletti vásárlásnál 10% 5000 Ft feletti vásárlásnál 10% Édesanyám keze Gulyás János Abaújdevecser (ÉM) - Édesanyám kezét a koporsóban láttam utoljára, imára kulcsolva, mozdulatlanul. Az ízületek a reumás fájdal­maktól megvastagodtak, az évek során defor­málódtak. Fájdalmas elváltozáson mentek ke­resztül. Sok-sok kéz közül talán az övé volt a leggörbültebb, a legbütykösebb, bizonyára a legfájdalmasabb is. És mégsem panaszko­dott soha, hogy fáj, pedig olykor-olykor kihal­lottunk egy-egy halk szisszenést. Lehajtott fővel, könnybelábadt szemmel néztem ezt a két merev kezet, s gondolataim a múltba me­rültek, és beszéltek a kezek. A kéz a kezdet és a vég. Világra segít és elbántok Játszik, ír, alkot, beteg szívet ope­rál, és súlyos kalapácsot tart. A dolgos ke­zektől fényes a szerszám nyele, szépül a vi­lág. Az élettelen hangszerből szárnyaló dal­lamot varázsol, ólomból betűket szed, békés, meleg otthont teremt, pauszra rajzolja a szel­lem álmodta holnapot. De láttam megtévedt kezeket is. Láttam ütésre, embertársaink életének kioltására fel­emelt kezeket is. Láttam becsületes munká­val szerzett javak elorzóit, kárt okozó, életün­ket megkeserítő kezeket is. Velem mégis az édesanyám keze íratja e sorokat. Hosszú téli estéken, a tűzhely mellett, mikor csöndesen csordogált a szó a legkülönfélébb napi történésekről, ő órákig nyomkodta, masszírozta kezeit, hogy másnap új erővel ellássa a nagy csa­ládot. Ez a fáradhatatlan kéz 81 évesen is versenyzett a szorgalommal, a munká­val. Ilyen kezeket csak az édesanyák örökölnek. Ez a munkában megfáradt redős kéz egy­kor lágy, puha, simogató, verejtékletörlő, gon­dot felejtető varázs volt. Egyetlen simogatá- sa melegséget, biztatást jelentett gyermek éveimben. Ez a kéz fogta apám kezét, ami­kor örök hűséget fogadtak egymásnak. Ez a kéz segítette a megszületett gyermekeit az első táplálék megtalálásában. De a teknő mellett is ez az agyongörbült kéz tanította le­ánytestvéreimet legelőször arra, miként kell a ruhát dörzsölni, hogy mosás Után patyolat­tiszta legyen, ez a kéz mutatta meg, hogy a kiskertben miként kell kapálni - és bárho­gyan igyekeztem, soha nem tudtam úgy szed­ni a krumplit, mint ő, mert az ő ujjai ahhoz is hozzágörbültek. Az a kéz, amelyik tésztát gyúrt, takarításra tanított, szőlőt kötött, ru­hát vasalt, magot szórt az apróléknak, de sok­szor megjelenik előttem. Ujján a jegygyűrű egyre kopott, vékonyo­dott. Talán mindössze egyszer mondta már a vég felé: „Nézd a kezem! Látod? Hiába, a munka meg az idő...” Csendes pillanatokban - ha akarom, ha nem - megmozdul a mély­ség... Egyre fogynak az anyám típusú alko­tó, teremtő, simogató, óvó kezek. Pedig mind adott valamit. 1997. Január 7., Kedd Itt-Hon A 3 „A láthatatlan vasfüggöny” Holland alapítvány a csereháti, az észak-abaúji cigányságért Fulókércs, Hernádvécse, Pusztaradvány, Csenyéte, Fáj, Hemádpetri, Szemere (ÉM - BGY) - Az utrechti székhelyű ,.Alapítvány Ma­gyarországi Cigányok Meg­segítésére” esztendők óta missziót vállal a csereháti és az észak-abaúji cigány­ság élet- és lakáskörülmé­nyeinek javításáért. Ezen a télen „Az együttműködés le­hetőségei” címmel Fulókér- csen és a környező falvak­ban rendeztek fórumot, ahol számba vették az eddi­gi eredményeket és egyút­tal a tavasz elképzeléseiről is beszámoltak. A holland alapítvány vezető személyisége Kees Bakker ha­tározott meggyőződése: olyan világban élünk, amelyet a ket- téosztottság jellemez. Egyik ol­dalon azok állnak, akiknek van valamilyük, például hivatalos munkahellyel rendelkeznek és így megvan a mozgási szabad­ságuk. A láthatatlan vasfüg­göny másik oldalán pedig azok élnek, akik munkanélküliek. Szegénységben tengődnek, tel­jesen megfosztva szinte min­dentől. Kees Bakker úgy véli, lassan kétfajta állampolgár lé­tezik: azok, akik a jogállam ál­tal nyújtott jogokkal érvelhet­nek és azok, akik nem. Utóbbi­ak állami támogatásokból tart­ják fenn magukat. Korunkban az egyenlőtlenség egyre elfoga­dottabbá válik és az újjáalakult társadalom alapelvének tekint­hető. A holland alapítvány ten­ni akar valamit az újfajta rasszizmus, a cigánygyúlölet el­len. Tevékenységében ezért köz­ponti szerepet töltenek be az együttműködési projektek. Az emberi jogokért való küzdel­mükben partnernek tekintik az észak-magyarországi cigánysá­got. Az elszigeteltség és a füg­gőség ellen kívánnak fellépni és programot adni. A holland ala­pítvány projektjei ahhoz is hoz­zájárulhatnak, hogy az észak- abaúji és a csereháti cigányve­zetők szemlélete is fejlődjön. Olyan vezetőkre van szüksé­gük, akik nem önmaguk érde­keit képviselik, hanem az egész cigányközösségét. Az 1990 óta tevékenykedő holland alapítvány sok problé­mával találta szembe magát, hibákat is elkövetett, de felvál­lalta a túlélésért való harcot - jelentette ki Fulókércsen Kees Bakker. Büszkék konkrét ered­ményeikre is, amelyek főleg a mezőgazdasági foglalkoztatás, a családgondozás terén értek el. A vívmányok tartósításáért azonban igen sokat tehetnek az érintett helyhatóságok és a köz­ségekben élők. Kees Bakker példaként említette Homrog- dot, ahol az önkormányzat az alapítvány közreműködésével építkezési programba fogott. Új otthonukba még az ünnepek előtt be is költözhetett két két­gyermekes család. Tavasszal egyébként 16 fa­luban segít majd a holland ala­pítvány a mezőgazdasági prog­ramokban, amelyek összköltsé­ge eléri a 10 millió forintot. Egy magyar-holland brigád vállal­ja a felelősséget a projekt irányí­tásáért. Április végén több cse­reháti, észak-abaúji településen indulnak a tatarozási munkála­tok. Erre a célra Hollandiában eddig már másfél millió forintot összegyűjtöttek. A „Cs” telepek szerény mértékű felújítására, ja­vítására is kiterjed a figyelmük, ezt várhatóan Vilmányban kez­dik el. Az alapítvány fontosnak tartja a rendszeres iskola mel­letti foglalkoztatást a cigány gyerekek részére. A Pusztarad- ványban, Hemádvécsén és Fu­lókércsen működő szombati is­kolákat továbbra is támogatja. Fulókércsen hetente 30 gyere­ket fogadnak, tavasszal az ala­pítvány segítségével felújítják a helyiséget. Bővül a családgon­dozói tevékenység is. Az új év­ben a családgondozók Csenyé- tén, Fulókércsen, Hemádpetri- ben, Fájban és Pusztaradvány- ban dolgoznak. Az első három faluban gyökeret vert a család- gondozás, de még mindig úttö­rő stádiumban van. E kezdemé­nyezés szilárd alapra helyezé­sében az érintett önkormányza­tok és a Csereháti Telepü­lésszövetség közreműködésével is számol az alapítvány. Decem­berben egy kamionra való ru­hát, paplant, ágyat osztottak szét hét faluban. Fájban, Fuló­kércsen, Szemerén és Hemád­vécsén összesen 45 ágyat vehet­tek át a rászorulók. A szállít­mányból az iskolások babákat és játékokat kaptak. Fotók: Buzafalvi Győző Hfii Jegyzet A cigányságról Nagy Zoltán Beszélgetek falusi, városi vezetőkkel, is­merősökkel. Mondanom sem kell, több helyütt inkább fogy a lakosság mintsem gyarapodna, kivéve a cigány kisebbséget. Igen ám, de hogyan is fogalmazzuk ezt megf Mármint, hogy cigány. Van aki így mondja: az etnikum, más magyarosabban kisebbséget említ, rosszabbul hangzik: a nem fehér bőrűek. Terjedőben van a roma megnevezés. A régies nem minden gúny nélküli megjelölések szerencsére mára szinte teljesen divatjamúlttá váltak. Bogozgatom a gyakran tapasztalt körül­írások okát, mert magam is bizonytalanko­dom: nem bántó-e a cigány megnevezés. Nem volna szabad annak lennie, bár a fe­szegetett probléma az évtizedek, az év­századok alatt majd hogy nem beidegző­déssé vált kedélyesen lekezelő szemléle­tet tükrözi a magyar társadalom e rétege iránt. Egyben talán biztos lehetek: a jelen­ség nem olyan nagyságrendű, hogy faji előítéletre, rasszizmusra kellene mindjárt gondolni. Mindenesetre jobb az egyenes beszéd. Az a rokonszenves, ha a cigány magyar ál­lampolgár nyilvánvaló természetességgel, öntudatosan vállalja, vállalhatja szárma­zását, és egyáltalán mindenki az emberi kapcsolatok tiszteletben tartásával, min­den felhang nélkül beszél a bármelyik ki­sebbséghez, így a cigánysághoz tartozók­ról is. A minap Balajton önkormányzati képvise­lőkkel beszélgettünk. A községnek több mint harmada cigány, így közülük is vá­lasztottak képviselőt Béri Aladár szemé­lyében. Megkapó volt az összhang; a ci­gány képviselő is az egész község érdeké­ben szólt, hangsúlyozva, hogy ő is az egész lakosságot képviseli az önkormány­zatban, mint a többiek, akik viszont az egész falu feladatának tartják, hogy javít­sanak a cigány családok helyzetén. Impo­náló volt, ahogy Béri Aladár együtt kezel­te az egész lakosság gondjait, beleértve és nem elkülönítve a cigányokét is. Felső-Abaújban talán a legmostohább a cigányok élete, egy szempontból azonban szerencsés: egy holland alapítvány rend­szeresen patronálja őket. Adományokat juttat a rászorult családoknak, de tevé­kenységüknek nem is ez a legfontosabb része. Hosszabb távlatú az a segítség, hogy igyekeznek egyengetni a cigány ki­sebbségi önkormányzatok, szervezetek együttműködését a települések önkor­mányzataival, intézményeivel, elsősor­ban az iskolákkal. Ezt szolgálta karácsony előtti rendezvényük is, amikor Fulókér­csen közös konferenciára hívták az emlí­tett szervek vezetőit, hogy váltsanak szót a gördülékenyebb együttműködésről. Azon munkálkodnak, hogy egy kisebb kö­zösség, jelen esetben a cigányság őrizze meg ugyan sajátos hagyományait, kultúrá­ját, miközben harmonikusan illeszkedjen be a nagyobb közösség, a település - szé­lesebb horizonton pedig az egész magyar társadalom- életébe. Sok ilyen segítségre, kezdeményezésre van még szükség, hogy tovább oldódjanak a görcsök, a régi rossz beidegződések. Igaz, ezért sok a tenniva­lója a cigányságnak is. Segélyre várva Szemerén

Next

/
Thumbnails
Contents