Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-25 / 21. szám
Januar 25., Szombat Műhely A miskolci Lévay-szobor Porkoláb Tibor A Borsod-Miskolczi Közművelődési Egyesület Lévay temetése napján (1918. július 7.) indította el azt az »akciót”, melynek célja a költő miskolci szobrának felállítása volt. Ezzel egy több mint másfél évtizedig tartó (meglehetősen viszontagságos) történet vette kezdetét, hiszen - bármilyen különös - a mindent elborító Lé- vay-kultusz dacára a szoboravatási ceremóniát csak 1934-ben tarthatták meg. Az emlékszoba-megnyitással színesített Lévay-centenárium évében (1925) a szo- borkérdés ismét a figyelem középpontjába került. Bank Sándor egy Hodobay Sándor polgármesterhez intézett nyílt levélben szorgalmazta a Lévay-szobor felállítását: „Mert Lévay valóban a mienk! Nemcsak azért mert itt született s a magyar irodalom leghosszabb költői pályáját (majdnem 100 esztendőt) csaknem egészében itt - ebben a városban - élte le, hanem azért, mert ? Sajó sós vizének ízét, a sajóparti rétek, földek virágának illatát, a Bükk levegőjét, a borsodi nap fényét és melegét az ő egyéniségén keresztül ismerte és fogadta magába az egyetemes magyar költészet. S ha Lévay elsősorban is a mienk, dicsőségének fénye ránk világít: tánkhárul a kötelessége is költészete hagyományainak ápolásában, a Lévaykultusz gondozásában [...] a magyar művelődéstörténet legragyogóbb kora iránt való hódolatunk, irodalmunk legszebb korszakának becsülése és a saját becsületünk követeli, hogy a mi Lévánknak szobrot emeljünk. Most a centenáriumi év ifijén határozzuk el a szobor felállítását s a szent év végén a város egyik terén álljon a szobor!” A Lévay Egyesület emlékünnepélyén Révész Kálmán püspök, az egyesület elnöke érvelt a szobor mihamarabbi felállításáért: „Lévay iránti hálánkat és tartozásunkat csak Úgy róhatjuk le, ha Kossuth, Szemere és Deák ércalak- Ja mellett negyedikül Lévay szobrát is felállítjuk városunk egyik terén, hogy az egymásután következő nemzedékek előtt mindig ott álljon ércben, mint a romlatlan egészséges, friss magyar kedélynek, az igazi puritán magyarságnak valódi megtestesülése.” Végül a vármegyei díszközgyűlés - Zsóry György alispán indít- yányára - „kimondotta, hogy Lévay József emlékét Jegyzőkönyvileg megörökíti [...] azonfelül 15 millió ko- venás alapítványt tesz Lévay József-szoboralapra”. A JUú elkészíttetéséhez azonban még a centenáriumi felbuzdulás sem volt elégséges. A Lévay Egyesület vezetősége ezért 1927 szeptemberében ismét „széleshatárú Programjába vette”, hogy „a jövő év őszén, Lévay József halálának tízéves fordulója alkalmából Miskolc ágyik terén szobrot állít a vármegye nagy halhatatlanjának”. Azt tervezték, hogy a szoboralapot közadakozásból, illetve „harminc vidéki hangverseny jövedelméből” fogják előteremteni. (A hangversenysorozat egyébként szeptember 11-én Sajószentpéteren, Lévay szülő- fiújában el is kezdődött.) A lelkes agitáció és az egész vármegye területére kiterjedő gyűjtés hét év alatt hoz- j® üreg a kívánt eredményt: a mű elkészítésével megbízhatták a vármegye alispánja által felfedezett és a vármegye által kiképeztetek, „fiatal és tehetséges” •Uűvészt, Borsodi Bindász Dezsőt. . A következő problémát a szobor helyének kijelölése Jelentette. Már 1928-ban megfogalmazódott a gondolt: „a Zenepalota előtti teret, ha már a piacot elvitték °unan, parkiroztatja a város és az új Lévay József-té- ren nyer elhelyezést a Lévay-szobor.” Ez az „igen okos Borsodi Bindász Dezső Lévay-szobra Fotó: Bujdos T. és művészi ötlet” 1934-ben ismét előtérbe került: „a Luther-térre kellene helyezni a Lévay-szobrot és megfelelő kiképzéssel ez a terület lenne az Avas árnyékában a város egyik legszebb tere, a múzsák templomának szinte zárt berke.” Mivel azonban a piac elköltöz- tetésére tett indítványt („kereskedelmi okokból”) elvetették, a szobor Luther téri felállítása is kétségessé vált. Többen feltették ugyanis a kérdést: méltó helyen lesz-e „Lévaynk” úgymond „a kofák között’? Mások azt kifogásolták, hogy a feddhetetlen erkölcsű férfiú ércalakja éppen a zálogházra nézett volna. Ezzel a Luther tér átalaldtásának gondolata lekerült a napirendről. A városházán az a terv vetődött fel, hogy a szobrot a régi Újváros (később Szentpály István) utcában kellene elhelyezni. Azonban ez ellen az elképzelés ellen is „egyre-másra érkezett be tiltakozás a közönség köréből”. A yáro£ törvényhatósági bizottsága végül (a szó-, boravató ünnepség előtt egy hónappal) úgy döntött, hogy a műalkotás a Palóczy utcában, „a ref. templom és a püspöki lak között lévő parkrész első gruppjában fog állni, arccal a Palóczy utca vonala felé”. A bizottság ugyan tisztában volt azzal, hogy ez a helyszín sem igazán megfelelő („főleg azért, mert a közelben van a Deák- és a Szemere-szobor, aránylag kis területen tehát három nagy szobor fog állni”), az újabb halasztást azonban nem merte vállalni. A szobrot 1934. augusztus 5-én - a Lévay Egyesület fennállásának negyvenedik évfordulója alkalmából és az ún. Miskolci Hét egyik rendezvényeként - leplezték le a Palóczy utca „eklektikus építészeti környezetében”. A helyi sajtó így tudósít az ünnepségről: ,A zászlódíszbe öltözött, virágbaborult Palóczy-utcát, az Avas(Irodalmi emlékhelyek Abaújban, Borsodban, Gömörben és Zemplénben 28.) aljának ezt a gyönyörű részét impozáns ünnepi közönség lepte el vasárnap délben. [...] A szobor közvetlen közelében a nemes Borsod vármegye és Miskolc város díszruhás hajdúi, a régi fényes idők élő szimbólumaként. Pont egynegyed 1 órakor a Nemzeti Hiszekegy hangjaival nyitja meg a Miskolci Daláregylet a felemelő ünnepséget. Majd a mikrofon elé lép Mikszáth Kálmán ny. főispán [...] Az ünnepi beszéd után lendületes szavalat hangzik fel: Szigethy Ferenc [...] ez alkalomra írt gyönyörű ódáját adja elő rendkívül mély hatás mellett.”) A közel egy tonna súlyú, egészalakos, „másfél embermagasságú” bronzszobrot domborműves kötalapzaton helyezték el. A talapzat felirata: LÉVAY JÓZSEF / SAJÓSZENTPÉTER 1825. NOV. 18. - MISKOLC 1919. JUL. 5. / A SZÁZADVÉG JELES KÖLTŐJE. / BORSOD VÁRMEGYE FŐJEGYZŐJE. / ALISPÁNJA. / MISKOLC DÍSZPOLGÁRA. / „SZIVEM ÉRTED DOBOG, NEM MESSZE VAGY TŐLEM, / RÉG ELHAGYOTT HAZÁM, ÉDES SZÜLŐFÖLDEM!” / LÉVAY: A VISSZATÉRŐ (elől); ÁLLÍTOTTA / A LÉVAY JÓZSEF KÖZMŰVELŐDÉSI / EGYESÜLET (hátul). A talapzat oldalait - a legismertebb Lé- vay-verseket (Mikes; Szüretünk) illusztráló - dombor- múvekkel díszítették: balra a száműzött Mikes figurája, jobbra pedig egy szüreti életkép látható. Bár a törvényhatósági bizottság kinyilvánította, hogy Bindász Dezső munkája „minden művészi igényt kielégít”, Hajdú Béla már a szoboravató hónapjában feltette a kérdést: Miért került a Lévay-szobor minden illetékes múbírálat megkerülésével Miskolc egyik közterére? Hajdú a szobor hibáit így foglalja össze: ,A legszembetűnőbb és első pillanatra kellemetlen benyomást keltő hiányossága a szobornak az egész alak rossz proporciója és a talapzat nyomottsága, zsámolyszerű törpesége. A fej úgy nyomja le az egész alakot ta- lapzatostól, mintha az agyag összeroppant volna alatta. A nyúlánk termetű Lévay Józsefből - talán 10-20 kiló bronz megtakarítása okából - alacsonytermetű emberke lett. [...] A szobor a maga egészében elárulja a kezdő művészt, akinek még a technikai részletfeladatokkal is kíjzdenie kell, attól pedig messze van, hogy egységes, határozott kifejezőeróvé hangolja az alak részeinek mozgását. Egyelőre rejtély marad, hogy a szobor mozgásában mit akar kifejezni. Egész bizonytalan eszmei kifejezés az arc mozgása is [...]” (A miskolciak tudni vélik, hogy a merengő tekintetű költő elvbarátjával, Deák Éerenccel „szemez”, azaz a nagy politikus vi- szontpillantását keresi. A Lévay-szobrot ugyanis éppen Gárdos Miklós 1925-ben leleplezett Deák-szobrával szemben állították fel.) Hajdú szerint a talapzat reliefjei sem emelnek a szobor művészi értékén, hiszen „egyszerű iskolai stúdiumokról” van szó, az elhelyezésre pedig „a szobor gyengeségére való tekintettel kár szót vesztegetni”. (Részlet a Bíbor Kiadó gondozásában megjelenő könyvből.) K arácsonyra - kedves ajándékként - került a birtokomba, az 1955-ben Megjelent Osvát-könyv; az °.8s*egyűjtött írások élén most lsrnét olvashatom a Nyugat íegendás szerkesztőjének aforizmáit. Az író Osvátnak eze- *eí a bölcseleti summázatait keretem leginkább. Az ő tömör életigazságaira is vonatkozik, ajnit Juhász Gyula ír az aforizmáról: „... rövid akár a só- pjtás és kicsi, mint a bors.” ^Syik-másik szinte szíven üt. például: „Miért erőszakos va- aki? Mert nem tud belenyu- IjPflni abba, hogy nem erős.” 'Nahát erről volna mit monda- de inkább majd más- ..°r.) Vagy: „Ha nem lennének vnállótlan emberek, talán nem lenne közvélemény." A2 aforizmákkal - miután, a Kakirók szerint, velős alapigazságok és véglegességet éreztető tprmában jelennek meg - nemben lehet vitatkozni. *s én most mégis megpróbálok rhsputálni Osvát Ernővel, mégpedig egy nagyon szép aforiz- rnája kapcsán. Sokszor elolva- ,AZ IGAZI JÓSÁG - AZ [bhpZíÓENGEDÉLYEZÉS MŰVÉSZÉTÉ.” Nem, nem, Nedves Mester! Ez álhumaniz- rfjUs- Az igazi jóság kérlelheted ‘fji- Nem engedi meg az önálta- “sí. a csalóka ábrándot, a hiú hisz’ ezzel kárt okozna. Akár társadalmi méretekben is. Ax/» a »szovjet paradicsom- ~~l. érkezett, első turisták szét- féztek Közép-Kelet-Európában, ™egrendítő volt illúzióválsá- SUk. Minden másként volt igaz ~ mint eddig hitték. Igen, ez a kulcsmondat: Minden másként igaz! És nincs rosszabb, mint a becsapottság érzése. A mégoly kegyetlen tényeket is könnyebb elviselni, mint az érzéki csalódást. Olyan ez, mintha le- pottyantanának bennünket a boldogság hetedik mennyországából. Hit, illúziók nélkül - ezt a címet adta Károlyi Mihály életrajzi írásának. Van ebben valami védekezés és figyelmeztetés is. Mégegyszer elolvasom az osváti aforizmát, s kérdezem magamtól: Jóság-e az, ha engedélyezzük a hatalom illúzióját, (mondjuk azt, hogy egy „percminiszter” államférfiúnak képzelje magát), a demokrácia illúzióját, s mire mentünk a szocializmus illúziójával? Na és a reform-illúziók? Réges-régen egy öreg pap mondta nekem: Fiain, ez az anyagelvűnek hirdetett társadalom, több naiv hitet táplál (sulykol, erőszakol) az emberekbe, mint az összes vallás. Akkor csak hallgattam, de ma már kénytelen vagyok elismerni, hogy az örökkévalóság, a túlvilági boldogság ígérete szinte realitásnak tűnik a kommunizmus víziójához képest, amikor is mindenkinek szükségletei szerint... de hisz’ tudjuk. Persze, politikusaink nem azért szórják ránk az illúzió hódító permetét, mert az igazi jóságot akarják gyakorolni. Hanem mert meg akarják tartani, vagy meg akarják szerezni a hatalmat. Nem okvetlenül az emberszív felett, csak úgy... Ha már ennyire benne vagyunk, engedtessék meg nekem is egy aforizma-féle. Mit őriz a közéleti ember? Á státusát. És most el kell viselni egy tanmesét is. Hol volt, hol nem volt, élt az ókori Rómában egy Cin- cinnatus nevű egyszerű polgár, akit (Kr. e. 458-ban) ekéje mellől hívott meg a szenátus diktátornak. Csak 16 napig volt hivatalban; ez alatt legyőzte, a sa- binusokat, s aequusokat, aztán közösség is. És ezek csak a lélektani meg az erkölcsi vonatkozások. Van konkrét ráfizetés is az oktalanul, felelőtlenül felkeltett illúziókra. Itt érzem Osvát idézett aforizmájának és szerkesztői gyakorlatának nagy ellentmondását. Mert a szerkesztő Osvát Ernő - noha nem volt tévedhetetlen ő sem! - esztétikai ítéletei, ellen lehetetlen volt felGyarmati Béla Szószólóban letette méltóságát és visszament ekéje mellé. De hol vannak a magyar Cin- cinnatusok? Bár ami a 16 napos hivatalviselést illeti, afelé a legjobb úton haladunk. Csak a győzelem marad el. Pedig volna mit legyőzni! Infláció... Munka- nélküliség... s hálnak az utcán... De hát a harci kedv csak a parlamenti széksorokban dúl, ha dúl. Na meg itt-ott párton belül is. Igaz, ez is fárasztó. Főleg nekünk választópolgároknak - akiknek egyre nehezebb az energiautánpótlás. Lehet, hogy mégis kellene valami illúzió? A tehetség illúziója... A legveszélyesebb. Elhitetünk valakivel (valakikkel) valamit; valami olyan képességet, ami nincs - amit nem lehet előhívni. A következmény az egyénre nézve akár tragikus is lehet, de csalódik, becsapottnak érzi magát a lebbezni. Ezt még a Nyugat vezérkarának tagjai is csak a legritkább esetben kísérelték meg. Nincs mit szépíteni: hosszú, hosszú ideig (még a szocializmusban is) elsősorban az számított írónak Magyarországon, akit a Nyugatban hitelesítettek. Nos, éppen humánus szigora miatt volt Osvát jó ember, aki nem átallotta a divatos tollfor- gatókat figyelmeztetni: „Mit ér az író az életismeretével, ha ezt az életismeretet nem képes életté visszaváltoztatni. ” Vonatkozik ez a színészekre is. Págerről a parasztok elhitték, hogy paraszt, a vasutasok, hogy mozdonyvezető. - Mert jól fogtam a gyeplőt meg az ostort? Mert az olajos rongyba természetes mozdulatokkal töröltem a kezem? - kérdezte tőlem, tekintetével egy pillanatra sem elengedve, a művész utolsó éveiben. Feleletet persze nem várt. Nem azért kérlek! - emelte meg a hangját. Hanem ezért! - s a szívére bökött. Egyszóval: az áltatással, öncsalással konstruált (felfújt) tehetség illúziója szertefoszlik, de az igazi tehetség tud illúziót teremteni. S a művészetben - szemben a politikával - szükség van az illúziót teremtő emberekre. Na és a szerelem ? „Illúzió a szerelem...” - éneklik a népszerű operettben. Hát persze, hogy az. Közhely, hogy a szenvedély fel- lobbanásakor csodálatos tulajdonságokkal ruházzuk fel a partnert; a kiválasztottak csillagát látjuk homlokán ragyogni. Ez természetes. Nincs is semmi baj, csak ne legyünk színházi rendezők, mert akkor bizony előfordul, hogy semmi kis nők a világ drámairodalmának nagy szerepeiben fognak botorkálni a színpadon. Míg a rendező úr nem kezd egy másik hölgyre esküdni. (Groteszk dolog, ha nem a színpadon, hanem a színészházban születik meg az illúzió.) De hát hogyan van ez a civil életben - ebben az elidegenítő közegben? Nem. érzem kompetensnek magam - öreg vagyok. Szakértőül egy harminchoz közeli urat kérdezek, akit - műveltsége, szakmájának gyakorlata, munkahelye okán - méltán minősíthetünk européernek, bár most éppen Amerikába szólították feladatai.- Csak egy csöppnyi illúziót! - sóhajt a fiatalember. - Tudod, a légkondicionált luxuslakásomban Krúdyt olvasom szinte fájó nosztalgiával. Mit nem adnék itt egy adag'tányérhúsért! AzEM-hétvége VII Kalász László Redőinkráncaink rácsok bevésődött árnyéka bőrünkön nem tudunk vedleni: ereink is azok s csontunk megkövesult árnyéka a rácsnak tarkónkon lyuk tátong nyakkendőnk is kötél szélben himbálódzunk minden pórusunk lyuk golyó-iitötte seb szívünk dobpergése kivégző osztagunk ujjunk magunk ellen százlövetű fegyver halálon túl hajszol minket a szánalom halálon túl hajszol minket a gyűlölet kitartó hú társunk csak az emlékezés redőink-ráncaink bensőt fog\'atartó kovácsolt rácsai megőriznek minket s nem szabadulásra velőnk cella-emlék csuklónkban bilincs nő nyelvünk szánkba dagad szemlángunk kilobban Ó legigazabbak mi haszna halál volt véretek nem mag lett nem hullott talajba levegőben sincs már magába szétporladt csak rácsaitokat hordozzuk magunkban: ráncaink tiétek ' ,\í- v v v'' Ifi Belepi messzeség hava fagyott folyók fölé hajol sűrű levegő-sztaniol fedi s nem láthatom soha pedig tudom hogy szép erős vérét nem fagyasztják lelek ' kóvályog életem felett s körülugrándoz mint az őz vére közelsége meleg s szemei forró gyógyszernek tán legyűröm, ami éppen előttem van, s a gyomor már nem is követelőzik. De van másféle éhség is! Krúdy a század elején említi, hogy milyen jó volna 50 év múlva végigsétálnia az Andrássy úton. Én meg a századforduló Pestjén szeretnék élni. Istenem, a suhogó alsószoknyák, a kivillanó bokák, az emlékül kapott harisnyakötők, meg a tárcába rejtett hajfürtök. Ki fogsz nevetni, de én még nem találkoztam nővel, aki harisnyatartót hord. Ezeket a lányokat mintha futószalagon gyártották volna, mint a Barby-babákat. Semmi rejtély, semmi izgalom. - semmi egyéniség. Vagyis semmi tökéletlenség nincs rajtuk. Anyagi jólét, szabványosított ételek, tornák, vitaminok, s betáplálva a műveltség is - persze zanzásít- va. Te szeretnél levetkőztetni egy Barby-babát?- Na jó, ez ott van a tengeren túl, de most éppen itthon vagy...- És feleséggel szeretnék visszatérni. Össze is hoztak egy kislánnyal. Jött csaj, hatalmas bakancsban, bőrbe kötve, s az orrába meg a fülébe belőve valami csillogó izé. Javasolta, hogy menjünk hamburgert enni. Hát 6 legyen a nagy ő? Szóval semmi illúzió! Tudod mit mond Osvát Ernő? Az igazi jóság - az illúzióengedélyezés művészete.-Neki van igaza öregem... H allgatok, csak hallgatok. Pedig - na, ebben tényleg igaza van Osvátnak - A GONDOLAT RESZKET AZ IGAZSÁGÉRT. r m , w
