Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-25 / 21. szám
Vili ÉM-hétvége Színes világ Január 25., Szombat r cghaló pillanatok... Az egymás mellett sorakozó pultok úgy villognak, mintha tényleg... A középső nagyképernyőn a startra kész űrhajó, a két szélső képernyőn pedig az egykor a teremben ülők arca. Csontig ható feszült figyelmet tükröznek. Meg félelmet. Gurulnak az izzadságcseppek. Minden percben újabb hibalehetőség, hiba... A felelősség! Már haltak meg emberek. Iszonyú lelkiállapot... Három, kettő, egy... zéró. Dübörgés, a falak megrezegnek, megmozdul velünk az épület... szinte a legapróbb részletekig szimulált az egykori indulás. Egy másik teremben folytatódik a dra- matikus multimédiashow. A vetítővásznon a már őszes Neil Armstrong arról beszél, hogy nemzete a világért, az emberiségért stb. Aztán a Holdraszállás pillanatai... Kétoldalt ismét arcok. Most szorul össze leginkább a torok, látva a szinte földöntúli örömöt, ahogy fehérek, négerek, kínaiak, léiben vagy nyálban néznek az égre, majd a hír hallatán - emberek a Holdon! - egymás nyakába borulnak, sírnak... Az előttünk lévő színpad Holdfelszínné válik, leszáll az őrhajómakett, jön Armstrong, kitűzi az amerikai zászlót, majd az ég apró lassan halványuló - csillagokkal lesz leli... Sötét... Hiába, az amerikaiak nagyon értenek a show-hoz! De be kell látni, azért az az első (kis) lépés sem volt semmi! Kép, szöveg: Dobos Klára
