Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-25 / 21. szám
Mivel ajelenlegi színidirektor megbízatása az idén lejár/ á Miskolci Nemzeti Színház igazgató-főréndezői állására pályázatot írt ki a Vjárjiteönkormányzata. A felhívásra'.négyen jelentkeztek. A jelölteket meghallgatta a kulturálisbizottság/véleményt mondott a pályázatokról a szakmai kuratórium, és várhatóan a következőközgyűlésen megszületik a döntés. Hogy olvasóink, a színház nézői is megismerjék a pályázókat - közöljük a velük készült beszélgetéseket, és az utóbbi öt évadban készült rendezéseiket. Illés István tízévesen a Miskolci Nemzeti Színház ügyeletes orvosi páholyában - az édesapja mellett - ülve határozta el, hogy színész lesz, bonviván a Csárdáskirálynőben. De hamar rájött: énekhang nélkül ez lehetetlen. Viszont tudta, a színházban a helye. • • Tudatosan készültem a rendezői pályára. Megfogott a színház varázsa. Az első benyomások után mindjárt az érdekelt, ki az, aki ezt az egészet mozgatja, aki kitalálja a csodát. Emlékszem, Fehér Tibor elé álltam a kérdéseimmel. 0 fogalmazta meg számomra, mit jelent rendezőnek lenni. Ha tehettem, mindig ott voltam a színházban. Érettségi után jelentkeztem díszletmunkásnak. Tulajdonképpen alulnézetből ismertem meg a színházi hierarchiát, mindent kipróbáltam, díszleteztem, világosítottam. □ Nem is jelentkezett a főiskolára? • Előfelvételisként felvettek az Eötvös Loránd Tudományegyetemre. El is kezdtem a magyar-történelem szakot, de csak azért, hogy kiváljam a főiskolát. Ez volt az az időszak, amikor öt évig nem indult rendező szak. így aztán befejeztem az egyetemet, de az utolsó év májusában már tudtam, hogy felvettek a főiskolára. Aztán ahonnan elindultam, oda tértem vissza. Miskolcon volt a vizsgarendezésem: Csehov Cseresznyéskertje, főszerepben Máthé Évával. Rendezőként itt kezdtem a pályát, és valószínű, hogy jól, mert egy év múlva kineveztek főrendezőnek. Akkor, ’73-ban én voltam az ország legfiatalabb főrendezője. Bíztak bennem, szabad kezet kaptam Sallós Gábor igazgatótól. Éreztem, szeretnek, jó volt itt dolgozni, Csehov-cikiust csináltunk, erőteljes fiatalítást végeztem. Akkor hoztam ide Erdélyből a Bács-Tanai házaspárt, Blaskó Pétert, Reviczky Gábort, Lázár Katit, Verebes Istvánt, nálam diplomázott Csiszár Imre... □ Mégis elment innen! • Egyik mesterem, Nádasdy Kálmán azt mondta, legalább tíz évig ne csomagoljatok ki egy városban. Ezt úgy értette, hogy ne elégedjünk meg önmagunkkal, menjünk az újabb kihívások elé. Persze, követtem én el hibákat is. Egy idő után úgy éreztem, árthatok a társulatnak, a városnak. □ Milyen hibákra gondol? • Elégedetlen voltam magammal. Látva a darabjaimat, barátaim véleményét, kikérve kiderült, hogy tavasszal, a szerződtetések idején elnagyoltam a rendezéseket. De ha télen elkezdtünk egy Csehov-darabot, azt sem tudtam, mi van a titkárságon, teljesen belefeledkeztem a színpadi munkába. Nem volt elég erőm ahhoz, hogy rendezőként és művészeti vezetőként is egyaránt megálljain a helyem. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy jól gazdálkodjam az erőmmel. Úgy éreztem, a vezetés gátolja bennem a szuverén rendezőt. Ezért aztán kértem a felmentésemet, és elmentem három évre Kecskemétre. □ Beosztott rendezőnek? • Féltettem a rendezőt magamban. Ott aztán sikerült megerősödnöm, visszaigazolta a sors, hogy jól döntöttem. Évente két darabot megrendeztem, még arra is volt időm, hogy eleget tegyek egy-egy meghívásnak. Élvezlííés István a jó értelemben vett konzervativizmus híve A díszletraktártól az igazgatói székig wmmmmmm Molnár: A testőr Örkény: Macskajáték Hauptmann: Naplemente előtt Moliere: Tartutíe Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő Hunyady: Feketeszárú cseresznye Csehov: Cseresznyéskert ''Wr ©ébreden Magnier: Oscar Csehov Három nővér című drámája 1976-ban Miskolcon tem a helyzetet, de közben a fejem fölött összedőlt a vezetés. A rendezői regenerálódás után következett Győr, ahová meghívtak főrendezőnek. Bor József igazgató mellett tulajdonképpen ugyanazt csináltam, amit Miskolcon, de akkorra már nem volt gondom a saját rendezések és a művészeti vezetés összeegyeztetésével. Nem éreztem azt a veszélyt, ami Miskolcról elhajtott. □ Nem is vágyott vissza Miskolcra? • Nosztalgiám persze mindig volt, de Győrben nagyon jól éreztem magam. Eszembe nem jutott volna eljönni onnan, ha nem hívnak meg Kecskemétre. Akkor már pályázatot írtak ki az igazgató-főrendező státusra, de a társulat is meghívhatott embereket. Emlékeztek korábbi munkáimra, ezért kerestek meg a kecskemétiek, de ugyanúgy pályáztam, mint a többiek. □ Nem félt attól, hogy fel kell adnia a rendezőt? Hiszen ekkor már az igazgatást is vállalnia kellett. • Hét év miskolci, és kilenc év győri főrendezés után lettem 1991-ben igazgató-főrendező Kecskeméten. Tulajdonképpen jól jött nekem ez a meghívás, mert bennem motoszkált: talán már tudnám együtt csinálni ezt a három dolgot, tehát igazgatóként tevékenykedni, művészeti vezetőként is helytállni, és mellette rendezni. Kecskeméten igazgató-főrendezőként is megcsináltam az évi két darabot. Mindig azt mondtam magamnak, hogy nem azért voltál díszletmunkás, nem azért tanultál, hogy ezt a tudást ne használd, Én alapvetően most is rendezőnek érzem magam, de mivel nálunk nincs megfelelő - specifikusan színházi - vezetőképzés, ezért vállalnunk kell a többletmunkát is. □ Vállalni akarta tovább is! • Kecskeméten három évre szólt a kinevezésem, utána egy évre meghosszabbították. Aztán én is pályáztam - kilenc társammal együtt. De csak egy ember kaphatta meg az állást. így én most szabadúszó vagyok. □ Mennyire ismeri a miskolci társulatot ? • Majdnem teljesen. Minden évben elmegyek minden színházba, nézem az előadásokat, még azokat a fiatalokat is ismerem, akik most jöttek a főiskoláról Miskolcra. □ Az új vezető mindig új tagokat is jelent. Hozná - ha hozhatja - saját embereit? • Nem szeretem, ha valahol az új vezető szétzavarja a társulatot. Én ezt már 29 évesen sem tettem meg Miskolcon, Amikor Kecskemétre mentem igazgató-főrendezőnek, a bemutatkozó társulati ülésen azt mondtam: kollégák, mindenkinek van egy éve, más követelményrendszert kaptok, más ízlést, ehhez lehet alkalmazkodni, vagy el lehet utasítani, A legtöbben elfogadták a normáimat. Persze, mindenkinek megvan a maga udvara, hozzám is kötődnek olyan színészek, rendezők, akikkel már évek óta együtt dolgozom. □ Kik ők? • Ezt nem szeretném egyelőre megmondani. Nem mintha titkos lenne, de szerződtetések előtt erről korai beszélni. Viszont a miskolci társulat most több helyen is „lyukas”, hiányoznak bizonyos szerepkörök. Az én embereim úgy beépülhetnének ide, hogy senkit sem szorítanának ki. □ Ha önre szavaz a képviselő-testület, mennyire lesz új az új szezon ? • Generálisan. Nincs üdvözítő recept. Nem akarom azt mondani, hogy csak így lehet, de én már konzekvens vagyok, nekem van egy ideálom. □ Milyen az ideális vidéki, miskolci színház? • Nem az ideálisról, hanem az én etikám szerinti kötelezőről beszélnék. Az egyszínházas város színházának kötelessége a jó értelemben vett konzervativizmus. Tehát minden rétegnek, minden színilázi igénynek meg kell felelni. Egyszerre kell lenni Nemzeti Színháznak, Operett Színháznak, Operának, Vidám Színpadnak. Pesten a más érdeklődésű néző elmegy egy másik színházba. Itt viszont nem lehet az adófizetői! pénzén a nézőkre erőltetni a teljesen perszonális, teljesen személyes ízlésű színházamat. A színház van a városért, ez nem esztétikai, nem világnézeti kérdés, ez becsület és kötelesség dolga. Persze, hogy ezt a sok irányt miként integrálom, hogyan valósitom meg, az már művészet és tehetség kérdése. _) Milyen tervei vannak a nyári színházra ? • A középkori misztériumszínházat szeretném felújítani. Ennek nagy divatja van Nyugat-Európában, de nálunk is megvannak a hagyományai. Ez jó színészekkel, jó rendezéssel akár a külföldiek számára is vonzó lehet. Még nyelvi problémát sem okoz, hiszen a bibliai történetek eléggé közismertek. Ez lenne a miskolci misztériumszínház. De emellett a nyári színpadon - mini technikai objektumon - helye lehet a koncerteknek, néptáncműsoroknak, egy-egy zenés előadásnak. Mindez persze kellő szervezettséget, és megfelelő anyagi támogatást igényel, □ A pályázók műsortervet is készítettek. Mi lenne a nagyszínházban az első bemutató? • Műsortervről korai lenne beszélni. A pályázatban is csak tesztnek tekintettem ezt a kérdést, hiszen nem lehet előre tudni, lesz-e megfelelő színészein egy-egy szerepre. De ha már mondanom kell valamit, akkor Szabó Magda Régimódi története. Munkásságomban prioritása van a magyar drámának, a kortárs magyar drámának. Ez a mű a magyar nemzet sorskérdéseivel foglalkozik, hatalmas, hömpölygő történet a századforduló Magyarországáról. A tartalmi okok mellett azért is ezt választanám, mert lehetőséget ad arra, hogy megmutatkozhasson, színpadra lépjen az egész társulat. II ÉM-hétvége ilM>interju Hegyi Árpád Jutocsa irtózik az olcsó sikerektől A helyből és hittel pályázó Margitai Ági és Kovács Vanda az Ármány és szerelem című előadás egyik jelenetében Finn Nemzeii Opera Vajda lábos: Mário és a varázsló Ü2P 1 I 1 Móricz Zsígmond Színház : Krúdy Gyula: Vörös postakocsi Berlini Kamara Opera A. Honegger: Pausole király kalandjai Shakespeare: Rómeó és Júlia Kander-Ebb: Kabaré Seribe: Egy pohár víz Schiller: Ármány és szerelem Strauss: A Denevér Valamint a Magyar Rádióban mintegy 20 hangjáték. Hegyi Árpád Jutocsa édesapjának köszönheti, hogy megtalálta hivatását. Látva, hogy fia nem érzi jól magát mint műszaki főiskolás, felhívta a figyelmét a rendezői szakra. A Miskolci Nemzeti Színház jelenlegi igazgató-főrendezője folytatni szeretné, amit évekkel ezelőtt pályakezdőként, majd öt éve a színház vezetőjeként elkezdett Miskolcon. • Mindig is érdekelt a művészet, a színház. Úgy gondoltam, a művészetnek, a teremtésnek, az alkotásnak van igazán értelme az életben. Műszaki főiskolásként felvettek á szinművészetire, ezzelel is dőlt az életem, bár becsületből még a mérnöki oklevelet is megszereztem. A színmüvészetin óriási szerencsénk volt. meri a magyar színházi élet legendás nagymestere, Nádasdy Kálmán még tanította az osztályunkat, de nagyon szerettem Ádám Ottót, akit a mesteremnek tekintek, de mondhatnám Petrovits Emilt is, akitől szintén sokat tanultam. □ A pályakezdésének jelentős állomásaként szokta emlegetni Miskolcot. • Igen. A Lila ákác! Ha lettek volna kétségeim, akkor ez bizonyította, jól döntöttem. Ereztem, szeret a társulat és a közönség is. Selmeczi Györggyel és az itteni fiatal képzőművészekkel, Máger Ágnessel, Varga Évával megalapítottuk az első miskolci nyári színházat. Mozart Don Giovanniját játszottuk, meg Cimarosa A titkos házasság című vígoperáját. Ez valami szent teremtő munka volt. Itt éreztem először az alkotás mámorát, hogy a semmiből - hiszen sem tapasztalatunk, sem pénzünk nem volt - egy Mozart-remekművet létre tudtunk hozni. Aztán elsöpört mindent az idő. Elmentünk a városból. Bejártam a világot, rendeztem Berlinben, Helsinkiben, Budapesten, Nyíregyházán, Debrecenben, Kecskeméten, majd visszatértem vendégrendezőként Miskolcra. Itt éppen akkor volt igazgatóválasztás. Tulajdonképpen a ' táí:áülat'®k''aT)áfát'áiih ^vették'raj Röjjjf jelentkezzem. Pályáztam, belevágtam a szinházvezetésbe, és most tartok már ott, hogy azt mondhatom: megtanultam. □ Es most újra pályázni kell, újra kell kezdeni az egészet! • Az ember színházi hitvallása nem változik meg a pályázat miatt. Én hiszek abban, hogy amit öt éve csinálunk, az többékevésbe - inkább többé, mint kevésbé - sikeres. Olyan színházban hiszek - ha a Miskolci Nemzeti Színházról van szó -, amely mindent kínál, és mindent minőségi színvonalon kínál. Olyan színházban hiszek, ahol minden közönségréteg megtalálja azt, ami őt érdekli. Ugyanakkor meggyőződésem és ambícióm is, hogy ezt a sokszínűséget minden műfajban produkálni kell. Olyan színházban hiszek, amely egy világváros minden színházát egyesíti. Izgalmas és katartikus, pimasz és szent. □ Ha nem lenne pályázat, akkor is új korszak kezdődne, hiszen most fejeződik be a rekonstrukció, áz"új játszólíélyeket is ntég kell tölteni élettel. • Igen, csakhogy mi úgy éltünk öt évig, hogy tudtuk, ez létre fog jönni, kialakul ez a három vagy - ha a szabadteret is beleszámítom - négy helyszínes színház. Erre készülve csináltuk a szezonterveket, akkor is játszottunk kamaradarabokat, amikor nem volt kamaránk, mindig voltak kísérleti előadásaink a leendő játékszínre gondolva, minden szezonban mindenféle műfajt, mindenfajta színházat produkáltunk. Megvalósítottuk a három műfajú színházat annak ellenére, hogy a tagozatok pénzügyi okok miatt nem tudtak megszületni. A prózai előadások, az operett, a musical mellett operát, balettet játszottunk, évente átlagosan 12-13 bemutatót tartottunk. Mindezt az építkezéssel együtt élve. És folyamatosan növekedett a nézőszám. A nagyszínházban mindig teltház volt és van. Egy dolog nem sikerült sokáig, az egyetemistákat becsábítani, és most - az utoldó egy-k'ét' étiben, amikor a Csarnok elkezdett végre úgy működni, ahogyan én azt gondolom - már szerencsére az egyetemisták is jönnek, □ Mi az, ami nem sikerült? Mi volt az a terv, amit nem tudtak megvalósítani? • Arra gondoltam, hogy a rekonstrukció után átadott új színházépületet mi már egy háromtagozatos színházzal fogjuk belakni. Ez nem sikerült. A három tagozatnak ezután kell még létrejönnie. Aztán emlékszem, a Rónaiban voltak kudarcaink. Talán mert nem szokta meg a közönség, hogy a művelődési házban is színház van. Régi tervünk a beavató színház, amely a középiskolások színházra nevelését szolgálja. Ehhez eddig nem volt megfelelő helyünk. Viszont sikernek könyvelem el, hogy a legtehetségesebb fiatal rendezők nálunk dolgoznak, és hogy az ország legjobb rendezői vendégként megfordulnak nálunk. □ Ez lehetne szemrehányás is! Miért nincsenek állandó rendezők? • Mindenki tudja, aki a színházzal komolyabban foglalkozik. hogy a jó rendezőket, akik vendégként itt rendeznek nálunk, teljes státusban nem tudnánk megfizetni. Viszont egyszeri alkalmakra meg tudjuk nyerni őket. És így nem egy rendező, hanem minden szezonban négy-öt kiváló rendező dolgozik a társulattal, aminél nincs üdvözítőbb. □ Ha csak nem az, amikor vendégművészekkel dolgozik a vendégrendező! • Ha egy társulatban nincs, megfelelő minőségű és tehetségű hőstenor vagy kolora- tur szoprán, akkor vendégeket kell hívni. A vendég mindig emeli a produkció értékét és színvonalát. Ezeket a vendégeket leszerződtetni nem lehel, de vendégként megérdemli őket a miskolci közönség. Csakis a minőségi sikert lehet megcélozni. És a minőség mindig drágább. Ha például A Denevérben nem lenne néhány országos kiválóság, nem lenne minőségi az előadás. Valószínűleg úgy is siker lenne - mert annyira jó maga a mű -, de az olcsó siker, és én irtózom az olcsó sikerektől. A minőségi siker több bevételt is hoz, hiszen tovább lehet műsoron tartani, mert többen akarják látni, többen váltanak rá jegyet. □ így viszont a közönség nem érzi magáénak az előadást! • A közönség boldog, ha sztároknak tapsolhat, Tegyük hozzá, éri is. □ Legyen itt a sztár! • Egyetértek. A mi költségvetésünkből nem lehet megfizetni a legjobbakat, nem tudjuk biztositani, hogy állandó tagként itt legyenek. Persze, hogy az lenne a legjobb, ha Leblanc Győző, Csonka Zsuzsa, Tóth János - és még sorolhatnám - a miskolci színház tagja lehetne. De soha nem Január 25., Szombat lesz így, a Szervét Tiborok és a Mihályi Győzök mindig el fognak menni. Az Öze Lajosok és a Pécsi Sándorok is elmentek annak idején, és a Latinovitsok is. Annak kell örülni, hogy pár évig itt vannak, és utána vendégként visszajárnak. □ De arra azért törekedni kell, hogy legyen egy jó magja a társulatnak?! • A miskolci társulat nagyon erős és tehetséges. Azonban országos jelenség, hogy hiányoznak bizonyos szerepkörök. Ha ezeket a szerepköröket minden igyekezetünk ellenére sem sikerül betölteni, vendégeket kell hívni. □ Most következhetne egy könnyebb időszak, hiszen befejeződnek a kényelmetlenségek, az állandó költözködés. Viszont most már egy hatalmas színházi együttest kell működtetni, megtölteni élettel. • Nagyon nehéz volt együtt élni a rekonstrukcióval, rövidített szezonokat tartani, beüzemelni az új és új létesítményeket, rájönni a rejtett hibákra. Édes gondok jönnek: vadonatúj színházat üzemeltetni, melynek persze sokkal több a rezsije. És ott vannak a szakmai, társulatépítési kérdések is, Egy ilyen gyönyörű nagy színházban minden műfajban otthon lévő társulatot kell működtetni. A vendégekre - különösen a zenés előadások esetében - továbbra is számítunk, viszont úgy érzem, négy-öt színésszel kiegészítve a prózai társulatunk országos összehasonlításban is megállja a helyét. Szeretném Miskolcra hozni az Országos Színházi Találkozót, újra kellene indítanunk az Országos Szcenikai Biennálékat. Mindkét rendezvény Miskolcra irányítaná az ország figyelmét. □ Újabb feladatot, jelent a nyári színház is. • Óriási lehetőség ez Miskolc kezében. A miskolci nyári színházat a nemzetközi műfajokkal be lehetne kapcsolni a világ színházi vérkeringésébe. Turisztikai céllá válhatna Miskolc, miközben végre megoldódna a miskolciak minőségi nyári szórakozása. □ Ha folytatásnak tekinti is a következő éveket, akkor sem mindegy, mivel indítja az új szezont. • A következő évad arculatát meghatározza, hogy 175 éves a Miskolci Nemzeti Színház. Ünnepi szezont tervezünk. Egy Déry- né-darabot például mindenképpen be kell mutatnunk. Készülne egy nagy jubileumi gálaműsor, ezt az egész szezonban repertoáron tartanánk. Jövőre ünnepelni akarunk. Ünnepelni akarjuk azt, hogy befejeződött a rekonstrukció, hogy ennek az országnak ebben az ezredvégi kilátástalan- ságban van egy olyan színháza, amelyik épül, amelyik fejlődni akar, hogy van egy olyan város, amelyik épp’ a színházán, kultúráján keresztül akar kitömi a szürkeségből. r- M . Id Direktorjelöllek
