Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-25 / 21. szám
Január 25., Szombat , ÉM-interjú, ÉM-héfvége III Tasnádi Márton szerint a színházban minden a művészetről szó! Aki szolgálatra jelentkezett Tasnádi Márton rendezéseivel a nyári színházi előadásokon találkozhatott a miskolci közönség, de a rádióban is hallhatjuk hangjátékait, emellett a televízió Múzsa című kulturális magazinjának rovatvezető-felelős szerkesztője. A színházakban jelenleg csak vendégrendezőként tevékenykedik. • Korábban, 1988 és 1992 között vezettem a Békés Megyei Jókai Színházat. De miután lejárt a szerződésem, egy politikai akció miatt abbamaradt az ottani munkám. QMi köze a politikának egy igazgatói kinevezéshez'? • A kisgazdapárt helyi elnöke minden pozícióba a saját embereit nyomta be, erről nyilatkozott is Zsíros Géza. Annak idején a társulat is engem javasolt, a szakmai kuratórium is rám szavazatott, de még a megyei önkormányzat kulturális bizottsága is. Mindenki engem támogatott. Csak a közgyűlés nem. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a közgyűlés tagjainak többsége kisgazda volt. □ De a pályája nem Békéscsabán kezdődött! Térjünk vissza legalább a középiskoláig! • Leérettségiztem 1976-ban, elsőre felvettek rendezői szakra... □ Lehetne bővebben ? • Olasz tagozatos gimnáziumba jártam, olaszul is érettségiztem. Harmadikos koromban az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen első voltam, negyedikben második. így felvétek nélkül mehettem volna a bölcsészkarra, de engem a színház érdekelt. Végül családi nyomásra jelentkeztem a jogra, fel is vettek. Abból lett aztán a nagy családi botrány, hogy nem kezdtem el az évet. A biztos egyetemi felvételi helyett elmentem a Nemzeti Színház stúdiójába. Ott mondta az egyik tanárom, Simon Zoltán, hogy miért nem próbálom meg a rendezői szakot. □ De nem rendezőnek készült? • Először én is csak a színészeket láttam. Pontosan emlékszem, hétéves voltam, amikor édesanyám elvitt a Nemzeti Színházba, hogy megnézzem Az ember tragédiáját. Volt is belőle otthon egy kis szóváltás. Édesapám szerint, aki középiskolai tanár, korai még egy hétéves gyereknek ez a darab. De kiderült, édesanyámnak lett igaza. Hihetetlen élmény volt számomra. Otthon mindjárt elolvastam a Madách-művet, lerajzoltam a díszleteket, kívülről megtanultam a londoni színt. Kálmán György minden hangsúlyára emlékszem. Ez volt az első meghatározó élmény. Viszont később egyre inkább a rendezésre figyeltem. □ Jelentkezett a főiskolára. Felvették. Minden ment simán. Gondolom, remekül érezte magát. • Egyáltalán nem éreztem jól magam. Mi voltunk azok az első nyomorultak, akiket hat fordulóval vettek fel. Körülbelül ötszázan indultunk, a legutolsó fordulóban tizennégyen voltunk, és abból vettek fel Direktorjelöltek A. Chiisiié: A/ i•»/menyi gyilkosok I—É1P Lázár t'rvin: A kisfiú meg az oroszlánok Stendhal: Vörös és fekete mmmmOmr -rmmsrnm Akroixrlisz Szabadtéri Színpad kander-Ebb: Kabaré, Kacsób-Heltai-Baftonyi: kínos vitéz Kabaré a tapolcai Akropolisz Szabadtéri Színpadon Merlin Színház, Parii Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán: A test angyala Vidám Színpad, G. Moon: Hulla-hopp kossuth-.udvai, Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán: A test angyala, Akropolisz Szabadtéri Színpad Heltai: Tündérlaki lányok Pre&ser-H prvéth~Sz leva nov i tv: A pad lás Emellett kb. 60 hang játék a Magyar Rádióban, és a Daraló című ifjúsági rádiójáték közel 200 epizódja. hét embert. Tulajdonképpen szerettem volna a főiskolát, de rettenetesen nyomasztottak a félévenkénti rostavizsgák. Rendesen szórták a népet. Persze, teljesen igazuk van. Ha valakiről látszik, hogy nem elég tehetséges, ne adjanak a kezébe jogosulatlan reményt! A diplomarendezésem a Szegedi Nemzeti Színházban volt, utána két évadot Szegeden, egyet Pécsett töltöttem, majd három évig a rádióban dolgoztam. □ Miéit megy a rádióba egy színházi rendező? • A pályakezdésem olyan szempontból nem volt igazán szerencsés, hogy nem éreztem jól magam egyik helyen sem. De abból a szempontból mégis szerencsés volt, hogy a saját bőrömön tapasztaltam: hogyan nem szabad vezetni egy színházat. És amikor már rendszeressé vált, hogy az én színészházi lakásomban ülnek össze a zúgolódók, akkor fogalmaztam meg, ezt így nem csinálom tovább. Úgy éreztem, hogy az energiáim nem erre kellenek. Már főiskolás koromban is rendeztem a rádióban. Nagyon szerettem, mert hallatlan precizitást, gyorsaságot, profi munkát igényel. Ráadásul az ország legjobb színészeivel dolgozhattam. Gábor Miklóssal, Ruttkay Évával, Major Tamással, Gobbi Hildával, Kálmán Györggyel... □ Az egykori példaképpel. Nem zavarta, hogy fiatal rendezőként olyan művészeket kell instruálnia, akik a szakma legnagyobbjai? • Az igazán nagy művészek elismerik, hogy szükségük van kontrollra, csak a nagyon buta és a beképzelt emberek gondolják úgy, hogy csalhatatlanok. Úgy érzem, ha az ember minél többet tanul, annál jobban érzi, mit nem tud még. □ Rádiós rendezőként nem érezte úgy, hogy feladta a színházat? • Egyáltalán nem. Sőt, nagyon jó iskola volt számomra. A rádióban a vizuális élményt is hangokkal kell kifejezni, de dramaturgiai szempontból is hasznos tapasztalatokat szereztem, a színészvezetés tekintetében is sokat tanultam. De közben rendeztem én színházban is, így például Békéscsabára is meghívtak. □ Előbb csak vendégrendezőnek... • Amikor ott dolgoztam, éppen akkor írták ki a főrendezői pályázatot. Harmincéves voltam. Úgy gondoltam, talán már elég érett ahhoz, hogy kipróbáljak egy ilyen nagy felelősséggel járó munkát. Végül is a hét pályázó közül engem választottak. □ A következő békéscsabai pályázatról már beszéltünk. Viszont azzal egy időben már Miskolcra is jelentkezett - nagyobb feladatra: igazgató-főrendezőnek! • Párhuzamosan futott a két pályázat. Elég sok előadást láttam Miskolcon, több barátom is dolgozott itt. Arra gondoltam, ha egy kisebb színházban már kipróbáltam a képességeimet, vállalkozhatok a nagyobb feladatra is. Békéscsabán sok konfliktus adódott ab-' hói, hogy külön volt igazgató és főrendező. □ Irányítson egy kéz! De egy ember képes-e odafigyelni a művészeti, gazdasági, igazgatási kérdésekre, áttekinteni egy ilyen nagy intézményt? • Nem képes áttekinteni. Ezért olyan munkatársakra van szüksége, akik együtt tudnak működni az igazgatófőrendezővel. Persze, én azt szoktam mondani: egy színházban minden művészeti kérdés. Kezdve attól, hogy van-e WC-papír, tiszta-e a nézőtér. Ugyanis nem mindegy, milyen benyomásai vannak a nézőnek. Nem mindegy, hogy a portás néni morcos-e, mert nem tudott megvenni egy csokit az unokájának, nem mindegy, hogy megfelelő szerepet kap-e a színész, meg tud-e felelni a színház a közönség igényeinek. □ De honnan tudja, hogy mi kell a közönségnek? • Ezt nehéz megmondani, erre nincs semmiféle recept. Viszont benne kell élni a mában, az emberek között kell járni. Alapvetően az emberek érdekelnek a színházban is. A színházvezetés szerintem szolgálat, a színház, a közönség és a város igényeinek a kiszolgálása. Egy vidéki színháznak népszínháznak kell lennie. Minden igényt ki kell elégítenie. Szoros kapcsolatot kell tartania a társintézményekkel, egy ilyen városban, mint Miskolc, a színháznak a kulturális élet centrumává kell válnia. □ Nem nyomasztja a feladat? Hiszen itt egy hatalmas intézményről van szó. • Minden nagyobb vidéki városnak körülbelül ekkora színháza van. Mindenhol van nagyszínház, stúdió, kamara. Lehet, hogy különböző méretűek, de ez mit sem változtat a feladat nagyságán. □ Eddig leginkább Miskolc nyári „arcát.” látta. Milyennek képzeli a további nyarakat ? • Ezzel csak szőrmentén foglalkoztam a pályázatomban, hiszen nem ez volt a fő kérdés. De úgy gondolom, ha a nyári színház önálló intézmény lesz, akkor sem képzelhető el a működése a színház segítsége, infrastrukturális háttere nélkül. □ Egy új vezető mindig hozza a maga csapatát, Van-c csapata? • Csapat csak itt alakulhat. Egy kapcsolat akkor teremtődik meg, ha közös emlékeink vannak, közösen megélt nagy pillanatok. Mivel nem színházból jövök, nincs csapatom, viszont a televízióban, rádióban együtt dolgozom az ország összes színészével. Elsősorban az itteni társulatra építenék, de vannak lehetőségek a társulat bővítésére is. Mindenképpen kellenek saját sztárok, akik itt vannak évtizedek óta, vagy akik itt nevelődnek ki, és a közönség megszokta, megszerette őket. Nagyon fontos, hogy a közönség magáénak érezze a színházat. De az is fontos, hogy olyan színészeket láthasson, akiket csak a televízióból ismer. Az adott társulatra is kedvezően hat egy-egy neves vendégművész meghívása. □ Mivel indítaná az új évadot? • Mondjuk a West Side Stoiyval. Ez a modern „Romeo és Júlia’-történet nemcsak az örök emberi érzésekről, a szerelemről, a családi viszályról szól, hanem ami ma ezeknél is fontosabb kérdés: miért gyilkolják egymást az emberek különböző elvekért vagy elvtelenségekért. □ Tehát valami könnyed kezdést várhatunk? • Négy halottal?! Ez lenne a könnyed kezdés?! Zubornyák Zoltánt elsősorban színészként ismerte meg a miskolci közönség. Bár írt is, rendezett is színpadi játékokat. Az utóbbi időben pedig televíziós műsorvezetőként is bemutatkozott. Melyek voltak azok a kiemelkedő állomások, fordulópontok az életében, amelyek meghatározták szakmai előmenetelét? Honnan vette az erőt, a szakmai biztonságot, a bátorságot a Miskolci Nemzeti Színház igazgató-főrendezői pályázatához? • • A kiemelkedő pontok megnevezése helyett inkább időszakokra osztanám az életemet. Ebből meghatározó volt az a négy év, amit Major Tamás, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor osztályában töltöttem, de nem feledkezhetünk meg a kitűnő Mon- tágh Imréről, vagy az Oscar-díjas Szabó Istvánról, akik szintén tanáraim voltak a főiskolán. Következő meghatározó periódus az életemben a Csiszár Imrével eltöltött négy év 1986-tól ’90-ig, amíg a Miskolci Nemzeti Színház tagja voltam, azt hiszem, ez döntően meghatározta további életutamat. Nagy periódus volt a kecskeméti Katona József Színházban és a Békés Megyei Jókai Színházban eltöltött idő, és közben nagyon fontos, és hasznos éveket töltöttem a Vidám Színpadon, a Nemzeti Színházban, Egerben. A következő fejezet 1996. január 1-jével kezdődik, amikor a tatabányai színház igazgatója lettem. Cl Ezekben a színházakban mint színész tevékenykedett. A színházvezetést egy éve kezdte. • Igen. Előtte sok helyen dolgoztam, sok színházat láttam, sokat tapasztaltam. Mindenütt sikerült valamiféle hasznos ismeretet szereznem. Ez a sokszínűség, sokrétűség mind-mind hozzáépült saját elképzeléseimhez, szakmai ismereteimhez. De szeretném leszögezni, hogy a Miskolci Nemzeti Színház pályázatához a bátorságot nem én vettem. Ha olyan szakemberek, mint Gáli László Jászai-díjas, Bor József Erkel- és Jászai-díjas művészek megkeresnek azzal, hogy úgy látják, Tatabányán jól megy a színház, és nem lenne-e kedvem velük pályázni, akkor nekem ezen el kell gondolkodnom. Cl Tehát hárman adták be a pályázatot? • így van. Ezt hangsúlyozni szeretném, tehát nem az én pályázatomról van szó, hanem hármunk pályázatáról. Nekem nagyon nagy szakmai megtiszteltetés, hogy 'lyen jeles szakemberek egyáltalán méltatnak erre a feladatra. r Hárman pályáztak, de végül is csak egy j'Suzgató-főrendező lesz! • Az én nevemre adtuk be a pályázatot, de ez hármunk szellemi terméke. Gáli László lenne a prózai, Bor József a zenés tagozat vezetője, és én pedig az igazgató. Úgy gondoltuk, hogy a Miskolci Nemzeti Színház akkora intézmény, hogy vezetése több embert kíván, meg kell osztani a munkát. Fizikai képtelenség lenne egyedül irányítani egy ilyen nagy színházat. □ Mindössze egy éve nevezték ki Tatabányán. Nem érzi úgy, hogy ez a pályázat olyan, mint egy cserbenhagyás? • Én magamtól nem pályáztam volna, ha Gáli meg Bor nem bátorít, ilyen jeles szakmai személyiségek nem kapacitálnak, akkor eszembe se jut ez az egész. Pályáztam, de ettől ez én munkám becsületességét vagy tisztességét nem lehet elvitatni. Dolgozom Tatabányán, csinálom a színházat, ott nekem még négy évig érvényes kinevezésem van, akár napi 16 órát is munkával töltök. □ Es azzal a gondolattal, hogy talán nem folytatja azt, amit alig kezdett el... • A demokráciával együtt megkaptuk a pályázati rendszert is, hála Istennek, hogy megkaptuk. Nincs abban semmi különös, ha valaki pályázik. Szinetár Miklóstól sem kérdezte senki, hogy miért ment az Operettszínházból az Operába, vagy Halasi Imrétől, hogy miért pályázott Zalaegerszegről az Operettbe. Jobb állások, jobb helyzetek, jobb pénzek reményében éltek a pályázati demokrácia adta lehetőséggel. Nem érzem úgy, hogy bármiféle cserbenhagyás lenne, ha valaki az egyik színházból a másikba pályázik. De mondok egy másik példát! Attól, hogy Lisztes Krisztiánt elvitte a Stuttgart futballozni, senki nem kövezte meg, senki nem tartja hazaárulónak. Jobb helyzetbe jutott Lisztes Krisztián, és az ő pályáját, karrierjét nyilván jobban szolgálja ez az újabb lehetőség. □ Nem érzi túl nagy kihívásnak, hogy hirtelenjében ilyen nagy méretekben kell gondolkodnia? • Egyedül nem vállalnám. Egyedül félnék tőle. De ez a két ember összesen 40 évig igazgatott színházat. Bor Jóska Győrben háromtagozatos színházat vezetett, Gáli is Debrecenben. Velük nem félek, számomra garanciát jelent az ö szakmai tudásuk. □ Közvetlen munkatársai után nézzük a „csapatát”! Vannak-e, hozza-e a saját embereit? • Nagyon nem szeretem ezt, ha valaki csak bizonyos emberek árnyékában, az ő viszonylatukban művész, és egyébként nem. En nem hiszek a társulatok leváltásában, lefejezésében. Nem szeretem, amikor ilyeneket mondanak: húsz embert elküldeni, harmincat hozni. Úgy hiszem - bár a társulatot fejleszteni kell - senkit nem kell elküldeni. Nagyon jó kis csapatot Zubornyák Zoltán Bor Józseffel és Gáli Lászlóval pályázott Színész új szerepben SZEREPEK Vidám Szül pad, I örök: Ki gyereke vagyok én (Zimacsck Iván) Szenes - Sándor: Weekend (Vili) Játékszín, Maugham: Csodás vagy, Júlia (lom) r*' Kecskemét Maugham: Csodás vagy, Júlia (Tom) Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő (Alfréd) Csiky: A nagymama (Szeréniy Ernő) Csehov: Cseresznyéskert (Petya) Hunyady: Feketeszárú cseresznye (Főbíró) Maugham-Nádas-Szenes: Imádok férjhez menni (Bili) fű* ü' ÄHäMlM# Szigligeti: Üliomfi (Szellemit) RENDEZÉSEK: Szép Frnő: Krémes Király Cabaret Goldoni: Mirandolina lehet itt csinálni. Tényleg csak minimális változtatásokat tervezek. □ De vendégművészekre is számít? • Természetesen vendégekben is gondolkodom. De csak olyan személyiségekben, akik hasonló mértékben meghatározói az arculatnak, mint Major Tamás jelenléte volt a Csiszár-korszakban. Tehát rendkívül indokolt esetben 'hívnék vendégeket. Csak akkor van értelme, ha olyan szakmai tekintélyek, olyan művészek jönnek, akik mintegy mesterkurzust tartanának itt. □ Milyen legyen ma egy vidéki színház? • Az a szerencsés helyzet adódik, hogy nem lehet, nem kell olyan profilt felvállalni, mint a fővárosi színházaknak. Ott szinte már mindegyiknek jól behatárolható az arculata. Nagyon leegyszerűsítve: a Miskolci Nemzeti Színháznak egyszerre kell lennie az összes fővárosi színháznak. Itt nagyon széles skálán, nagyon gazdag repertoárt kell játszani - mindezt, persze európai színvonalon -, hogy a közönség Zubornyák Zoltán Balogh Csilla partnereként a Piszkos kezek című Sartre-dráma miskolci bemutatóján választhasson ízlésének, érdeklődésének és pénztárcájának megfelelően. □ Mitől lenne miskolci? Mi az, ami csak a Zubornyák-féle Miskolci Nemzeti Színházra lenne jellemző? • A nemzeti jelleg számomra kardinális kérdés. Azt szeretném, azt szeretnénk, ha a nagyszínház visszanyerné domináns szerepét. Persze, minden más irányzatnak, törekvésnek helye van a színházban, de az első kérdés, hogy megbízható minőségben játsszuk-e a magyar és a világirodalom klasszikusait. □ Szerelmi játszani? Vagy az igazgatóság miatt fel kell adnia a színészséget? • Fel kell adni a színészséget, itt nincs mese. Ez egy másfajta ambíció, az ember nem lehet egyszerre színész is, igazgató is. □ És rendező? • Rendezőként szívesen dolgozom, de soha nem az igazgatói munkám rovására. □ A Miskolci Nemzeti Színház felújításával elkészült a nyári színház is. Az idén már ennek is működnie kell! • A nyári színház, a nyári játékok megtervezése nagyobb egyeztetést igényel. Ez nemcsak színházi kérdés. Ügy gondolom, hogy arculatot kellene adni Diósgyőrnek egy klasszikus darab és egy opera bemutatásával, meg kellene hagyni a zenés vígjátékok színterének Tapolcát, a belváros pedig populáris, idegenforgalmat, turistákat vonzó előadások helyszíne lehetne. Itt tarthatnának - példákat mondok - német nyelvű operettbemutatókat, vagy folklórműsorokat, balettesteket, zenei rendezvények. Ezeket nem kizárólag színházi alapon, hanem vállalkozók, idegenforgalmi cégek, befektetők bevonásával kellene megszervezni. Ezt nagyon jól ki kell találni, ehhez nem elég a színház, széles körű összefogásra van szükség. □ Nézzük végül a műsortervet! Mivel indítaná a következő szezont? • Elég nagy felelőtlenség ma azt megmondani, hogy október 15-én núre megy fel a függőn}'. Lehet, hogy én azt gondolom, hogy a mostani társulat marad, és rájuk építem az első bemutatót, viszont mi van akkor, ha valaki azt mondja: ha én jövök, akkor ő megy?! Nem merném most azt mondani, hogy például a Bánk bánnal kezdünk. De az biztos, hogy klasszikus lesz, magyar klasszikus. Mert. ez az egyik alappillére az elképzelésünknek. A nemzeti színháznak nemzeti jelleggel kell működnie. Az összeállítást készítette: Filip Gabriella Fotók: Bujdos T., Dobos K,, Jármy L, Szkárossy Zs., Veres A., Jármay Gy., Strassburger A. '"K □ r.MvK /"T-n
