Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-25 / 21. szám
ÉM-interjú Műhely Színes világ A Miskolci Nemzeti Színház Bank. Sándor egy, A pultok úgyi villognak, igazgató-főrendezői a polgármesterhez intézett mintha tényleg... pályázatára négy ismert nyílt levélben szorgalmazta A középső nagyképemyőn színházi egyéniség a Lévay-szoborfelállítását a startra kész űrhajó, jelentkezett. Vajon milyen „mert Lévay valóban két szélen az egykor művészi elképzelésekkel? a mienk!”. a teremben ülők arca. II-riL oldal VII. oldal VIII. oldal Telihold Fotó: AP A hét embere Fazekas József, „a miskolci kistigris” Marczin Eszter A felsőzsolcai Sajóhús Kft. tárgyalójában a vállalkozás hétéves munkáját reprezentáló elismeréseket nézegetjük, miközben Fazekas József ügyvezető tulajdonosra várunk. 1994-et két díj is Reprezentálja: Borsod-Aba- üj-Zemplén megye Vállalkozói Sikerdíja és a Közép-Ke- Jet-Európai Sikerdíj, amelyet a Vállalkozók Országos Szövetsége és az ipari tárca lapított, a következőn, amely a kiváló vállalkozó- °ak szól 1996 szeptembere a dátum. A napokban újabb darabbal bővült a „gyűjtemény”, a Sajóhús tulajdonosa megkapta az Eszak-Ma- Syarországi Munkaadói és Gazdasági Közösség „Az év Vállalkozója, avagy a miskolci kistigris” kitüntetését. ^ Elnézést kérek a várakozás Miatt, de a főkönyvelővel volt Megbeszélésem, és ez ilyenkor az évzárás, évkezdet idején Mindig hosszadalmasabb - szabadkozik Fazekas József. - Ez az év nagy próbatétel lesz a vállalkozások számára - fűzi tovább a magyarázatot -, most néztük át a költségeket, és a Megnövekedett helyi adók, a társadalombiztosítás, az energiaárak miatt fejlesztésre bizony mi sem nagyon gondolhatunk. A másik oldala a dologiak viszont az, ha nem fejlesztünk, lemaradunk. Hatalmas a Piaci verseny, és a partnerek komoly minőségi igényeket támasztanak. □ Akkor most kicsit elkeseredett'.? • Nálam az elkeseredés szerencsére gyorsan múló érzés. Nehezen adom fel, az a típus vagyok, akit a kudarc serkent. Arra koncentrálok, hogy megtaláljam a problémák megoldását. A vállalkozás hét éve alatt ez mindig sikerült. □ Honnan ez az optimizmus és a hatalmas munkabírás. Önről azt tartják, napi 12-14 órát dolgozik, ha kell hétvégeken is. • Nagyon szegény családból származom, szüleimtől örököltem a munka szeretetét, és ez végigkíséri az életem. Egyébként ma egy vállalkozónak, ha talpon akar maradni, nem is igen van más választása, mint napi 12-14 órát dolgozni, de mondom, tólem ez egyáltalán nem áldozat, nem is tudnám másként csinálni. □ Hogyan kezdődött - a most már több mint harmincéves - kapcsolata a húsipari szakmával? • 1953-ban kerültem a Miskolci Húsipari Vállalathoz tanulónak, itt végigjártam a ranglétra valamennyi fokát, közben munka mellett elvégeztem az élelmiszeripari technikumot, majd főiskolai diplomát szereztem. □ Tizenkét évvel ezelőtt mégis úgy döntött, otthagyja a céget... • Nem mondom, hogy könnyű volt megtenni ezt a lépést, de úgy éreztem, hogy a saját szakmai elképzeléseimet ott nem tudom megvalósítani. Először Prügyre kerültem, ahol egy - szintén húsos - szakcsoport elnöke lettem, de továbbra is vonzott az önállóság, hogy kipróbáljam tudásomat, tapasztalataimat. 1989-90-ben, amikor vállalkozó lettem, és megkezdődött a Sajóhús alapjainak lerakása, még a nagy „vállalkozói boom” előtt voltunk. Sikerült banki hitelt szereznem, munkahelyteremtő támogatást is kaptam, ezekhez jött a saját tóke - így indultunk. Kezdetben húsz embernek adott munkát az üzem, ma már a tanulókkal együtt nyolcvanan vagyunk. □ Szigorú főnöknek tartja magát? • Igen, az vagyok. Persze, ha emberi sorsokról kell határozni, meglágyul a szívem. Munkatársaim jól felkészült, céltudatos emberek, egy-egy döntés előtt minden érintettnek meghallgatom a véleményét, és az általam legjobbnak ítélt megoldás mellett teszem le a voksot. A megvalósítást pedig következetesen behajtom. □ Amellett, hogy a társaság ügyeit intézi, sok társadalmi megbízatást is elvállalt. Miért van erre szüksége? • Ezt gyakran megkérdezik tólem a barátaim is. Azért tartom fontosnak ezeket a funkciókat, mert hosszú távú megélhetésnek tekintem a vállalkozásomat a magam és a gyerekeim számára is. Említettem, hogy végigjártam a ranglétra minden fokát, sok mindent tapasztaltam, ezeket az ismereteket szeretném kamatoztatni, hogy az utódoknak majd köny- nyebb legyen. □ Igaz, családi vállalkozás a Sajóhús Kft., mégis azt hiszem, éppen a családjára jut a legkevesebb ideje... • Ez valóban így van. Szerencsére a feleségem rendkívül türelmes, megértő, igazi társ. A fiam itt dolgozik a cégnél, ő tehát hasonló cipőben jár. A kislányom, aki 9 éves és a két fiú unokám pedig a vidámságot jelentik számomra, segítenek kizökkenni a napi gondokból. □ Elégedett ember? • Bizonyos szempontból igen. Elértem, amit célul tűztem magam elé, biztos családi háttér van mögöttem. Másrészt viszont mindig újabb és újabb tervek fogalmazódnak meg bennem. Ez talán azért van, mert hiszem, mindent lehet még jobban csinálni. Érintetlenül Görömbölyi László Nem szeretem, ha nagyobb hülyének néznek, mint amekkora vagyok - mondja ismerősöm, némi felháborodással a hangjában, majd választ sem várva folytatja: Hallottad? Azt mondja ez a Szőgyényi, bele a pofámba, hogy az Arány, meg az Utilitás azért utalta vissza a százegynéhány milliót, mert megijedtek a botránytól, nyugalmat akartak. Pedig ők elvégezték a munkát. Tudod, kit etessen ezzel! - fejezi be a rövid monológot, s mielőtt bármit is mondhatnék, rohan a dolga után. Árról persze szó sincs, hogy ismerősöm személyes kapcsolatba került volna T. Márta nagy publicitásra szert tett ügyvédjével, csupán a tévét szokta nézni reggelente. Megnyilatkozásából arra is következtethetünk, hogy mint annyi más, ő is látta a Napkelte csütörtöki adásában az újságírók kérdéseire meggyőző válaszokat magából kicsiholni próbáló sztárvédőt. És valószínűleg látta az Aktuális című, vadonatúj késő esti beszélgetős műsor hétfői adását, amikor is e hírheded siker(díj)sztori rendkívül érzékletes, konkrét információkkal teli összefogta- • lását ismerhettük meg. Egyebek között az ismerősöm által emlegetett két társaság pénzforgalmáról: egy adott időpontban az ÁPV Rt.-től T. Mártának átutalt négyszáz- valahány millióból hajszálra pontosan kapott a két cég 25-25 százalékot, azt a bizonyos száz-egynéhány milliót. Sőt, még az is feltételezhető (mert ismerősöm újságolvasó ember), hogy ismeri a Központi Bűnüldözési Igazgatóság vezetőjének nyilatkozatát, miszerint okiratokkal igazolható a meglehetősen különös pénzmozgás. Ennyi elég is ahhoz, hogy érthető legyen a fentebb idézett kifakadás. Az már csak ráadás, hogy T. Márta maga mondta el a rendőrségnek október közepén: az MSZP- pénztárnok Boldvai Lászlóval és az SZDSZ-közeli Budai Györggyel egyezett meg a 25 százalékokról. Igaz, ügyvédjével együtt nem egészen három hónappal később rájött, hogy ő tulajdonképpen gyógyszer hatása alatt vallott, s ezért kénytelenek visszavonni a vallomást - amiről meg azt mondta nekünk (ugyancsak a tévé képernyőjén) egy illetékes: jegyzőkönyvben rögzített, aláírásokkal hitelesített vallomást nem lehet csak úgy visszavonni. Miért írom én azt, hogy T. Márta, mikor mindenki tudja, hogy kiről van szó? Mondhatnám erre: ha mindenki tudja, úgy sincs jelentősége - de persze van más oka is ennek. Égy újságíró kollégám hívta fel a figyelmem a minap: az egész magyar sajtó folyamatosan megsérti T. Márta személyiségi jogait. S azt kell mondanom, kollégámnak (bizonyos szempontból) igaza van - rendőrségi eljárás folyik, a gyanúsítottat megilleti a szokásos védelem, a kezdőbetű használata. Jogállamban a mégoly nyilvánvaló bűncselekmények esetében is érvényes az ártatlanság vélelme - bűnössé nyilvánítani csak a bíróságnak van joga. Az ártatlanság vélelme persze nemcsak a személyeket, de (legalábbis elvileg) a pártokat is megilleti. Miután a sokszor elhangzott feltételezésre (hogy tudniillik a sikerdíj bizonyos része rejtélyes utakon pártkasszákba vándorolt) mindeddig egyetlen kézzel fogható bizonyítékot sem ismerünk, talán érthető az MSZP vezető politikusainak, magának az MSZP elnökségének a felháborodása. Az utóbbi testület nyilatkozatban adta közre: „Az elnökség a párt Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottságának tájékoztatója alapján ismételten kijelenti, hogy a párt költségvetésében sem a múltban, sem a jelenben tisztázatlan vagy jogtalan forrásból származó bevétel nincsen. A testület fontos erkölcsi gesztusként értékelte, hogy Boldvai László a személyét és a pártot ért gyanú tisztázása érdekében maga kérte mentelmi jogának felfüggesztését. " Csak a játék kedvéért: miért lenne tisztázatlan vagy jogtalan, ha XY magánszemély saját jószántából támogat egy pártot százmillióval? Miért kellene tudnia a pártnak, hogy a jószándékú ember milyen gazdasági társaságban érdekelt, milyen valós vagy fiktív tevékenységgel, jogos vagy jogtalan módon jutott a pénzhez? Egy párt nem adóhivatal, nem is rendőrség. De foglalkozzunk inkább a „fontos erkölcsi gesztussal" - ami szerintem sokkal érdekesebb, mint maga a pénz. A fentebb leírtak miatt nehezen vitatható, hogy Boldvai László sáros az ügyben; a főügyész aligha beszél alapos gyanúról, ha a gyanú nem alapos. Ha ezt elfogadjuk, két eset lehetséges: az ügylet vagy pártfunkcionáriusi, pénztárnoki indíttatásból, vagy egyszerűen személyes érdekből köttetett. Fogadjuk el az MSZP elnökségének nyilatkozatában írtakat, s az első lehetőséget zárjuk ki. Akkor marad a második: a párt pénztárnoka (alaposan gyaníthatóan) éppen pártbeli tisztségét, ebből származó befolyását használta személyes haszonszerzésre. Az érintettség ez esetben csupán ennyi: ilyen ember a párt pénztárnoka. Hogy milyen? Jó. Akinek van ereje „fontos erkölcsi gesztusra", maga is támogatja a főügyész kérését, képviselői mentelmi jogának felfüggesztését. Mintha lett volna más választása. , □
