Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-25 / 21. szám

ÉM-interjú Műhely Színes világ A Miskolci Nemzeti Színház Bank. Sándor egy, A pultok úgyi villognak, igazgató-főrendezői a polgármesterhez intézett mintha tényleg... pályázatára négy ismert nyílt levélben szorgalmazta A középső nagyképemyőn színházi egyéniség a Lévay-szoborfelállítását a startra kész űrhajó, jelentkezett. Vajon milyen „mert Lévay valóban két szélen az egykor művészi elképzelésekkel? a mienk!”. a teremben ülők arca. II-riL oldal VII. oldal VIII. oldal Telihold Fotó: AP A hét embere Fazekas József, „a miskolci kistigris” Marczin Eszter A felsőzsolcai Sajóhús Kft. tárgyalójában a vállalkozás hétéves munkáját reprezen­táló elismeréseket nézeget­jük, miközben Fazekas Jó­zsef ügyvezető tulajdonosra várunk. 1994-et két díj is Reprezentálja: Borsod-Aba- üj-Zemplén megye Vállalko­zói Sikerdíja és a Közép-Ke- Jet-Európai Sikerdíj, ame­lyet a Vállalkozók Országos Szövetsége és az ipari tárca lapított, a következőn, amely a kiváló vállalkozó- °ak szól 1996 szeptembere a dátum. A napokban újabb darabbal bővült a „gyűjte­mény”, a Sajóhús tulajdono­sa megkapta az Eszak-Ma- Syarországi Munkaadói és Gazdasági Közösség „Az év Vállalkozója, avagy a mis­kolci kistigris” kitüntetését. ^ Elnézést kérek a várakozás Miatt, de a főkönyvelővel volt Megbeszélésem, és ez ilyenkor az évzárás, évkezdet idején Mindig hosszadalmasabb - sza­badkozik Fazekas József. - Ez az év nagy próbatétel lesz a vállalkozások számára - fűzi tovább a magyarázatot -, most néztük át a költségeket, és a Megnövekedett helyi adók, a társadalombiztosítás, az ener­giaárak miatt fejlesztésre bi­zony mi sem nagyon gondolha­tunk. A másik oldala a dolog­iak viszont az, ha nem fejlesz­tünk, lemaradunk. Hatalmas a Piaci verseny, és a partnerek komoly minőségi igényeket tá­masztanak. □ Akkor most kicsit elkesere­dett'.? • Nálam az elkeseredés sze­rencsére gyorsan múló érzés. Nehezen adom fel, az a típus vagyok, akit a kudarc serkent. Arra koncentrálok, hogy meg­találjam a problémák megoldá­sát. A vállalkozás hét éve alatt ez mindig sikerült. □ Honnan ez az optimizmus és a hatalmas munkabírás. Önről azt tartják, napi 12-14 órát dol­gozik, ha kell hétvégeken is. • Nagyon szegény családból származom, szüleimtől örököl­tem a munka szeretetét, és ez végigkíséri az életem. Egyéb­ként ma egy vállalkozónak, ha talpon akar maradni, nem is igen van más választása, mint napi 12-14 órát dolgozni, de mondom, tólem ez egyáltalán nem áldozat, nem is tudnám másként csinálni. □ Hogyan kezdődött - a most már több mint harmincéves - kapcsolata a húsipari szak­mával? • 1953-ban kerültem a Miskol­ci Húsipari Vállalathoz tanuló­nak, itt végigjártam a ranglét­ra valamennyi fokát, közben munka mellett elvégeztem az élelmiszeripari techniku­mot, majd főiskolai diplomát szereztem. □ Tizenkét évvel ezelőtt mégis úgy döntött, otthagyja a céget... • Nem mondom, hogy könnyű volt megtenni ezt a lépést, de úgy éreztem, hogy a saját szak­mai elképzeléseimet ott nem tudom megvalósítani. Először Prügyre kerültem, ahol egy - szintén húsos - szakcsoport el­nöke lettem, de továbbra is vonzott az önállóság, hogy ki­próbáljam tudásomat, tapasz­talataimat. 1989-90-ben, ami­kor vállalkozó lettem, és meg­kezdődött a Sajóhús alapjainak lerakása, még a nagy „vál­lalkozói boom” előtt voltunk. Si­került banki hitelt szereznem, munkahelyteremtő támogatást is kaptam, ezekhez jött a saját tóke - így indultunk. Kezdetben húsz embernek adott munkát az üzem, ma már a tanulókkal együtt nyolcvanan vagyunk. □ Szigorú főnöknek tartja magát? • Igen, az vagyok. Persze, ha emberi sorsokról kell határoz­ni, meglágyul a szívem. Mun­katársaim jól felkészült, céltu­datos emberek, egy-egy döntés előtt minden érintettnek meg­hallgatom a véleményét, és az általam legjobbnak ítélt megol­dás mellett teszem le a voksot. A megvalósítást pedig követke­zetesen behajtom. □ Amellett, hogy a társaság ügyeit intézi, sok társadalmi megbízatást is elvállalt. Miért van erre szüksége? • Ezt gyakran megkérdezik tó­lem a barátaim is. Azért tar­tom fontosnak ezeket a funkci­ókat, mert hosszú távú megél­hetésnek tekintem a vállalko­zásomat a magam és a gyere­keim számára is. Említettem, hogy végigjártam a ranglétra minden fokát, sok mindent ta­pasztaltam, ezeket az ismerete­ket szeretném kamatoztatni, hogy az utódoknak majd köny- nyebb legyen. □ Igaz, családi vállalkozás a Sajóhús Kft., mégis azt hiszem, éppen a családjára jut a legke­vesebb ideje... • Ez valóban így van. Szeren­csére a feleségem rendkívül tü­relmes, megértő, igazi társ. A fiam itt dolgozik a cégnél, ő te­hát hasonló cipőben jár. A kis­lányom, aki 9 éves és a két fiú unokám pedig a vidámságot je­lentik számomra, segítenek ki­zökkenni a napi gondokból. □ Elégedett ember? • Bizonyos szempontból igen. Elértem, amit célul tűztem ma­gam elé, biztos családi háttér van mögöttem. Másrészt vi­szont mindig újabb és újabb tervek fogalmazódnak meg bennem. Ez talán azért van, mert hiszem, mindent lehet még jobban csinálni. Érintetlenül Görömbölyi László Nem szeretem, ha nagyobb hülyének néznek, mint amekkora vagyok - mondja ismerősöm, némi felháboro­dással a hangjában, majd választ sem várva folytatja: Hallottad? Azt mondja ez a Szőgyényi, bele a pofámba, hogy az Arány, meg az Utilitás azért utalta vissza a százegynéhány milliót, mert megijedtek a botránytól, nyugalmat akartak. Pedig ők elvégezték a munkát. Tu­dod, kit etessen ezzel! - fejezi be a rövid monológot, s mielőtt bármit is mondhatnék, rohan a dolga után. Árról persze szó sincs, hogy ismerősöm személyes kapcsolatba került volna T. Márta nagy publicitásra szert tett ügyvédjével, csupán a tévét szokta nézni reggelente. Megnyilatkozásából arra is következtethetünk, hogy mint annyi más, ő is látta a Napkelte csütörtöki adásá­ban az újságírók kérdéseire meggyőző válaszokat magá­ból kicsiholni próbáló sztárvédőt. És valószínűleg látta az Aktuális című, vadonatúj késő esti beszélgetős műsor hétfői adását, amikor is e hírheded siker(díj)sztori rend­kívül érzékletes, konkrét információkkal teli összefogta- • lását ismerhettük meg. Egyebek között az ismerősöm ál­tal emlegetett két társaság pénzforgalmáról: egy adott időpontban az ÁPV Rt.-től T. Mártának átutalt négyszáz- valahány millióból hajszálra pontosan kapott a két cég 25-25 százalékot, azt a bizonyos száz-egynéhány mil­liót. Sőt, még az is feltételezhető (mert ismerősöm újsá­golvasó ember), hogy ismeri a Központi Bűnüldözési Igazgatóság vezetőjének nyilatkozatát, miszerint okira­tokkal igazolható a meglehetősen különös pénzmozgás. Ennyi elég is ahhoz, hogy érthető legyen a fentebb idé­zett kifakadás. Az már csak ráadás, hogy T. Márta maga mondta el a rendőrségnek október közepén: az MSZP- pénztárnok Boldvai Lászlóval és az SZDSZ-közeli Budai Györggyel egyezett meg a 25 százalékokról. Igaz, ügy­védjével együtt nem egészen három hónappal később rájött, hogy ő tulajdonképpen gyógyszer hatása alatt val­lott, s ezért kénytelenek visszavonni a vallomást - ami­ről meg azt mondta nekünk (ugyancsak a tévé képernyő­jén) egy illetékes: jegyzőkönyvben rögzített, aláírásokkal hitelesített vallomást nem lehet csak úgy visszavonni. Miért írom én azt, hogy T. Márta, mikor mindenki tudja, hogy kiről van szó? Mondhatnám erre: ha mindenki tud­ja, úgy sincs jelentősége - de persze van más oka is en­nek. Égy újságíró kollégám hívta fel a figyelmem a mi­nap: az egész magyar sajtó folyamatosan megsérti T. Márta személyiségi jogait. S azt kell mondanom, kollé­gámnak (bizonyos szempontból) igaza van - rendőrségi eljárás folyik, a gyanúsítottat megilleti a szokásos véde­lem, a kezdőbetű használata. Jogállamban a mégoly nyilvánvaló bűncselekmények esetében is érvényes az ártatlanság vélelme - bűnössé nyilvánítani csak a bíró­ságnak van joga. Az ártatlanság vélelme persze nemcsak a személyeket, de (legalábbis elvileg) a pártokat is megilleti. Miután a sokszor elhangzott feltételezésre (hogy tudniillik a siker­díj bizonyos része rejtélyes utakon pártkasszákba ván­dorolt) mindeddig egyetlen kézzel fogható bizonyítékot sem ismerünk, talán érthető az MSZP vezető politikusai­nak, magának az MSZP elnökségének a felháborodása. Az utóbbi testület nyilatkozatban adta közre: „Az elnök­ség a párt Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottságának tájékoztatója alapján ismételten kijelenti, hogy a párt költségvetésében sem a múltban, sem a jelenben tisztá­zatlan vagy jogtalan forrásból származó bevétel nincsen. A testület fontos erkölcsi gesztusként értékelte, hogy Boldvai László a személyét és a pártot ért gyanú tisztá­zása érdekében maga kérte mentelmi jogának felfüg­gesztését. " Csak a játék kedvéért: miért lenne tisztázatlan vagy jog­talan, ha XY magánszemély saját jószántából támogat egy pártot százmillióval? Miért kellene tudnia a pártnak, hogy a jószándékú ember milyen gazdasági társaságban érdekelt, milyen valós vagy fiktív tevékenységgel, jogos vagy jogtalan módon jutott a pénzhez? Egy párt nem adóhivatal, nem is rendőrség. De foglalkozzunk inkább a „fontos erkölcsi gesztussal" - ami szerintem sokkal érdekesebb, mint maga a pénz. A fentebb leírtak miatt nehezen vitatható, hogy Boldvai László sáros az ügyben; a főügyész aligha beszél alapos gyanúról, ha a gyanú nem alapos. Ha ezt elfogadjuk, két eset lehetséges: az ügylet vagy pártfunkcionáriusi, pénz­tárnoki indíttatásból, vagy egyszerűen személyes érdek­ből köttetett. Fogadjuk el az MSZP elnökségének nyilat­kozatában írtakat, s az első lehetőséget zárjuk ki. Akkor marad a második: a párt pénztárnoka (alaposan gyanít­hatóan) éppen pártbeli tisztségét, ebből származó befo­lyását használta személyes haszonszerzésre. Az érintett­ség ez esetben csupán ennyi: ilyen ember a párt pénz­tárnoka. Hogy milyen? Jó. Akinek van ereje „fontos erkölcsi gesztusra", maga is támogatja a főügyész kérését, képvi­selői mentelmi jogának felfüggesztését. Mintha lett vol­na más választása. , □

Next

/
Thumbnails
Contents