Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-21 / 17. szám

1997. Január 21., Kedd R B Itt-Hon ^Borsodi Portré Vakációzó kisdiák Kazincbarcika (ÉM - LM) - Hogyan töltötte a karácsonyi szünidőt egy kisdiák Kazincbarcikán? Erről kérdeztük Virág Norbert 8 éves, 2. osztályos kisfiút, aki az Árpád fe­jedelem téri iskola tanulója.- December 23-án kezdődött a szün­idő és január 6-ig tartott. Vártam na­gyon a szünidőt, mert akkor tovább ál­hatók, nem kell reggel korán kelni. Szeretek iskolába járni és tanulni is, a legtöbb tantárgyból 4-es, 5-ös leszek. A szünidőre matematikát és olvasást adott fel a tanító néni, amit gyakorol­ni kellett. Örülök annak, hogy esett a hó, mert így szánkózhattam is. A bar- cikai sípályán és Lyukóbányán, a nagy­apámnál szánkóztam a házbeli cim­boráimmal, az édesapámmal és papó­val. Közben hógolyóztunk és a jeges lej­tőkön felborultam a szánkóval. Jár­tunk az erdőn is a nagy hóban. A nagy­apámnál van egy őzike az erdőben, ami szelíd és fürge. A szünidő végefelé kor­csolyáztam a barcikai jégpályán és a befagyott csónakázótavon a gyerekek­kel. Ennek nagyon örültem, mert so­kat lehettem a jó levegőn. Láttam fe­keterigókat, és varjakat, amelyek-csa­patostul keringenek a levegőben és ke­resik az eledelt a nagy hidegben. Ke­resték az élelmet a hó alatt is, amit csipegettek. Nagyon szeretem és nagy izgalom­mal vártam a karácsonyt. Szüleimtől egy műsoros magnókazettát kaptam és legót, egy Dinós perselyt. Kereszt­anyámtól egy' videojátékot, a többi ro­kontól ruhaneműt és pénzt a persely­be, amit szorgalmasan gyűjtök. Én is szeretek ajándékozni, mert azzal örö­met szerzek a szüleimnek, nagyszüle- imnek és rokonaimnak. Az iskolában is volt fenyőünnep. Körbeültük a fenyőfát és énekeltünk | karácsonyi dalokat. Még azért is sze­retem a szünidőt, mert többet lehetek egy'ütt szüleimmel, a családdal. Anyu­kám és apukám is vidéken dolgoznak, j hétköznap csak este vagyunk együtt, amikor a munkából hazajönnek. De a végén már hiányzott egy' kicsit az is- j kola is. A kerékpárt elhagyva oldottak kereket Mezőcsát, Tiszaújváros (ÉM - SZA) - Az év első hónap­jában sem tétlenkednek a tolvajok a térségben, akik közül sokan most leginkább tüzelőfa „gyűjtéssel” sértik meg a törvényű. A mezőcsáti Áfész tulajdoná­ban lévő 40. sz. élelmiszerbolt­ba január 13-ra virradóra aj­tófeszítés módszerével ismeret­len tettes (tettesek) hatoltak be, és vittek el onnét 20-25 ezer fo­rint értékben váltópénzt, dohány­árút, húsárut valamint kozme­tikumokat. Gelej községben sem tétlen­kedtek a tolvajok az elmúlt na­pokban, ahol is időt és munkát nem sajnálva bontottak falat és jutottak hozzá egy özvegyasz- szony 4 kacsájához. A szárnyas­kár 5 ezer forint. A vizsgálat mindkét esetben folyamatban van. Mezőcsát és Tiszakeszi tér­ségében öt fő ellen tulajdon el­leni lopás elkövetése miatt - e személyek fát igyekeztek gyűj­teni - tettenérés kapcsán in­dult eljárás. A mezőcsáti temetőben nem volt nyugalmuk a halottaknak sem. Egy személy ugyanis gyer­tyákat gyűjtött a sírokról, ám miközben e tevékenységet vé­gezte a temető gondnoka - aki egyben polgárőr is - rajta kap­ta a nem éppen tisztességes ügyködésen. A rendőri intézke­dés után eljárás indult ellene - tudtuk meg Kiss Bertalantól a mezőcsáti rendőrőrs parancs­nokától. Tiszaújvárosban és környé­kén sem maradtak munka nél­kül az év első hónapjában a rendőrök, nyilatkozta Versényi Miklós a tiszaújvárosi rendőr- kapitányság bűnügyi osztályve­zetője. Azonban lehet, hogy en­nek pontosan ez a fagyos, téli hónap az oka, hiszen mint meg­tudtuk Igriciben, Gelejen, vala­mint Tiszatarjánban ismeret­len elkövetők ritkították meg az erdős-fás részeket egy kis tű­zifa reményében. Az okozott kár esetenként számolva 15-30 ezer forintig teljed. A fenti ese­tek közül az egyikben már van gyanúsított, a többiben isme­retlen elkövetők ellen indítot­tak eljárást. Tiszatarjánban B. D. 21 éves helyi lakos ellen megron­tás bűntette alapos gyanúja mi­att indítottak eljárást, aki a múlt év decemberében több al­kalommal is közösült a 13 éves sértettel - aki egyébként nem tanúsított ellenállást - tudva arról, hogy a lány még nem töl­tötte be a 14. életévét. A fiatal­ember beismerő vallomást tett. Köröm községben január 13- ra virradóra törtek be tetőbon­tással ismeretlen tettesek a Ga­bi presszóba és tulajdonítottak el mintegy 40 ezer forint értékben édességet, dohányárut és italt. Kesznyétenben a szomszé­dok vették észre annak a két helyi lakosnak a jelenlétét, akik egy' nyugdíjas portájáról próbáltak 1500 forint értékű tűzifát felpakolni és elszállíta­ni kerékpárúkon. Azonban az éber szomszédoktól a tolvajok annyira megijedtek, hogy' tűzi­fát, kerékpárt maguk mögött hagyva menekültek el a hely­színről. Szintén nem volt szerencsés napja annak az autó tulajdo­nosnak, aki január 12-én Tisza­újvárosban a Tisza úton par­kolt Lada Samara típusú gép­kocsijával. Szakavatott kezek ugyanis slusszkulcs nélkül mű­ködésbe hozták a járművet, s ily módon el is tulajdonították azt. A keletkezett kár 850 ezer forint. (A gépkocsi rendszáma: EGU-827.) Gyerekek honi rajzasztala Levélkompozíciók Senczyszin Ilona és Éliás Nikolett sajóhídvégi tanulók alkotásai * a cimbalom, a fafaragás Stefán István a saját maga készítette cimbalmon játszik Fotó: Farkas Maya Szenvedélye Nagy Zoltán Sajószöged (ÉM) - Stefán Pista bácsi - nyugodtan szó­líthatjuk így, hiszen ez év március 8-án tölti be nyolc­vanadik életévét - szinte mindent végigcsinált életé­ben, amire egy tehetséges, ügyeskezű falusi gyerek le­hetőségeiből futotta. Mást ne említsünk: dolgozott konzervgyárban, elsajátítot­ta a hegesztő, majd a ka­rosszérialakatos szakmát, volt gépkocsivezető és ga­rázsmester, nyugdíjasként pedig cimbalomkészítéssel és fafaragással múlatta az időt és természetesen cim- balmozott saját maga és ba­rátai szórakoztatására.- Édesapám megrokkant az. I. világháborúban, 13 éves korom­ban félárván maradtam. Hár­man voltunk testvérek, nekem, mint legidősebbnek hamar munka után kellett néznem - kezdi életútjának felvázolását Stefán István. - Először ismer­kedtem én az asztalos és a ke­rékgyártó szakmával is, még gyerekként találkoztam a ma Kesznyétenben élő híres fafara­góval Szabó Sámuellel. Ötven év múlva láttuk egymást újra. Aztán úgy alakult az életünk, hogy édesanyám szülésznői - akkor bábaképzőnek mondták- tanfolyamot végzett én pedig a nagybátyám révén Pestre ke­rültem a konzervgyárba. Ta­nulni is volt kedvem, beiratkoz­tam egy sofőr iskolába, követ­kezett a hegesztés, azt is elsa­játítottam. A fiatalember szépen haladt volna, de mint ahogy az első, a második világháború is bele­szólt élete alakulásába. Sofőr lett, később a parancsnok mel­lé osztották, majd garázsmes­ter, benzinkút kezelő lett.- Jött a háború. Társaim ki­mentek a Don-kanyarba. Hu- szonnégyük közül csak hatan jöttek vissza. Én a munkám­nak köszönhettem, hogy' itthon maradtam. Közeledett a front, mi hátráltunk nyugatra, majd Linznél estünk fogságba. Me­hettünk volna tovább, amerikai fogságba, de úgy gondoltuk: irány haza. Három és fél évbe került, amíg hazaértünk. Ele­inte romokat bontottunk, de egy' idő után lakatosmúhelybe kerülhettem a Szovjetunióban. Leleményességének köszön­hetően túlélte a nehéz fogoly­életet. íme erre két példa:- Akkoriban szabász és ci- pészműhelyt is szerveztek a tá­borokban. ígen ám, de nem volt tű. Ezen úgy segítettem, hogy a gumiabroncsokból kiszedtem az acéldrótot, abból csináltam. Ezután pedig gyűrűket készí­tettem pénzérmékből, amelyek­nek nagy sikerük volt az őrök között. Ezután rámbízták a központi fűtés kezelését. Ekkor látogatta meg a magyar tábort Rákosi Mátyás és Gerő Ernő. Még az orosz parancsnok is meg volt döbbenve, hiszen már hazaengedtek volna, de ők hoz­zájárultak, hogy' még két évig maradjunk. így csinálhattam tovább a gyűrűket. Itthon folytatta gép- és ka­rosszérialakatos szakmáját, volt cséplőgépkezelő - akkori­ban olyan évek jöttek, hogy „begyűjtötték” a cséplőgép-tu­lajdonosokat - műhelyfőnök, garázsmester, önálló kisiparos­ként karosszérialakatos.- Bütyköltem az autókat 62 éves koromig, és sok új autót én vezettem haza Pestről, mert a tulajdonosoknak még nem volt gyakorlatuk a vezetésben. Aztán jött a cimbalom... Csinál­tam én egy kisebbet még a fog­ságban és itthon nyugdíjasként folytattam. Akkoriban járt itt Béres Ferenc és öccse, János. Megnézték a munkámat és biz­tattak, csináljak többet. Készí­tettem is jó párat külföldre, itt- honra egyaránt. Került belőlük Pestre a zeneiskolába, Olaszor­szágba, Hollandiába, Svédor­szágba. Itthonra jobbára ezeket a kisebbeket csináltam, főleg diákoknak. Addig folytattam, amíg be nem vezették a szemé­lyi jövedelemadót, meg fel nem emelték az árakat, ma már 50 ezerbe kerülnének a hozzáva­lók. Abbahagytam, már nem érné meg. Stefán István a cimbalom­készítés mellett fafaragással is foglalkozik. Népművészeti ihle­tésű hordó fenékaljakat, széke­ket, más használati eszközöket mutat. Kicsiny műhelyében gyakran barkácsolnak miskol­ci barátjával, Kriván Antallal. A lányáékkal lakik együtt, ő is örökölte a népművészet szere- tetét, hímzéssel, riseléssel fog­lalkozik. _A Tartalomból Virágoszlopok A mezőkövesdi városszépítők több irányban indultak el a város felvirágo- zása érdekében. Ok maguk virágosz­lopokat készítettek, hogy kihelyezzék a város főbb pontjaira és ezzel párhu­zamosan a villanyoszlopokra helyez­tek el virágtartókat. (2. oldal) Falutévé Szentistvánon már évek óta működik a falutévé a község lakosainak nagy örömére. Eddig az önkormányzat tu­lajdonában volt, de most már közhasz­nú társaság fogja működtetni, ennek bejegyzése épp most van folyamatban. (2. oldal) Csáti mérleg Arnóth János, Mezőcsát polgármeste­re a tavalya év költségvetésének készí­tésekor még nem bízott abban, hogy fenn tud maradni a város - ami végül is sikerült, hiszen pótlólagos források­hoz jutott az önkormányzat, s nyer­tek az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok (On- hiki) pályázatán is. (3. oldal) Önkéntesek Jellemző vonása a szeretetszolgálati tevékenységnek, hogy a munkát kö­zel 100 százalékosan önkéntes segí­tők végzik. Ok, az új évtized szociális munkásai, segítik a jobbára nyugat­ról érkezett adományok osztását és szervezik helyben a gyűjtést. Vállalják betegek meglátogatását, igyekeznek segíteni a mozgássérülteknek, a haj­léktalanoknak. (3. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents