Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-15 / 12. szám

\ Kínálták, keresték Jött. látták — és győzni fog. Örömmel újságolhatjuk, hogy szép sikert aratott a Szó-Kép első cserebere-akciója január 11-én Nyíregyházán és Debre­cenben. 12-én Miskolcon. Kö­szönet érte a megjelenteknek, akik már az első, kísérleti al­kalommal vállalkoztak arra, hogy cserére szánt tárgyaikkal felkeressék a megadott hely­színeket. Voltak köztük gyere­kek, fiatalok, középkorúak és idősek is, tehát minden kor­osztály képviseltette magát. Reméljük, a következő talál­kozón is szerencsénk lesz hoz­zájuk, nekik meg újabb part­nerekhez. Az érdeklődés azt mutatja, hogy van igény ilyen fórum­ra, a megunt vagy nélkülözhe- tőnek tartott, személyes kul- túrcikkek csereberéjére. A kí­nálat mindhárom városban igen változatos volt. Az aszta­lokon egymás mellett sorakoz­tak CD-k, kazetták, CD-romok. könyvek, érmék, levelezőla­pok, söröscímkék, papírszal­véták. telefonkártyák, kották, bélyegek, kártyanaptárak, tér­képek s még sokféle tárgy. Több minden gazdára talált, de volt. aki csalódottan távo­zott a tetthelyró'l, mert antik könyveket szeretett volna cse­rélni. s nem akadt más. aki ha­sonló készlettel jelentkezett volna. Majd legközelebb! A Szó-Kép melléklet éppen az egymásra találást meg­könnyítendő indította el ked­vezményes hirdetési akcióját. Mivel ezentúl a cserenap min­dig a szerdai megjelenést kö­vető hétvége lesz, lehetőséget nyújtunk arra, hogy az érdek­lődők a mellékletben 15 szó­ig 100 forintért meghirdessék azt, amit keresnek, vagy amit kínálnak. Ha például valaki­nek a gyűjteményéből a Hi-Fi Magazin első évfolyamának harmadik száma vagy a Spe­nót utolsó kötete hiányzik, ezt meghirdeti a február 12-én megjelenő Szó-Képben, s ez­zel megnő az esélye annak, hogy igénye a következő bör­zén teljesül. Ugyanígy, ha va­laki Vásáry Tamás régi bake­litlemezeitől meg akar válni, csak egy hirdetés, s előfordul­hat, hogy a lakklemezek hívei tucatnyi lehetőséget ajánlanak fel cserébe a szombati akción. A cserék levelezéssel vagy te­lefonon is lebonyolíthatók, s a Szó-Kép egyedülálló szolgál­tatása. hogy három megye ol­vasóihoz jut el. Mindezt száz forintért! A dátumok még egyszer: hirdetésfelvétel (a napilap er­re kijelölt helyein) február 7-ig, Szó-Kép megjelenése február 12-én, csereberenap Nyíregyházán és Debrecenben február 15-én. Miskolcon feb­ruár 16-án. Többen vannak, például a 80 éves özv. Zombori Jánosné Miskolcról, akik a csere mi­att szívesen elutaznak a másik két megyeszékhelyre is. Fi­gyeljék a napilapot, a helyről és az időpontról ott kapnak majd közelebbi tájékoztatást. A Szó-Kép a termet, az al­kalmat és a meleg teát. ezután is biztosítja, a többi Önökön múlik! Cserebere > KERESEM a Művészeti Lexikon 3. kötetét (L-P). Cseretársam jelent­kezését februárban, a debreceni cse- renapon várom. *335486/1N* > MATEMATIKA érettségi felké­szítő kazettákat ajánlok cserébe mű­szaki cikkért. Tel.: 42/456-712. *226548 /1K* > ELŐ angol alapfok original (15 ezer Ft) elcserélhető CD-ROM-ra, - Manager calkulátorra. 42/456-738 as­te. *226542/lK* > TELEFONKÁRTYÁT gyűjtök és cserélek. Zsák Arnold, 42/314-318. : *226521/1K* > CD-k, kazetták, könvvek cseré­je. 42/410-273. *226448/ÍK* > HASZNÁLT CD-lemezek szá­mítógépes nyilvántartáson keresztü­li adás-vétele. Érdeklődni: 42/443- 579. * 226446/1K* >• ROZANOV: Iskola Klarinét já­tékra című művét elcserélnem. Tan- goharmónika iskolára. Pintér Árpád Nyírmada. Dózsa 2. *226444/lK* ’ > KISVÁRDÁN a Művészetek Há­zában ifjúsági cserebere-klub indul január 27-től, hétfőnként 16—18 órá­ig. Várunk Téged is! *226199/1K* ! Száz év magány \ Helyezzük el az ábrában az aláb- | bi szavakat, betűcsoportokat! He- I lyes kitöltés esetén a vízszintes 1. | és a függőleges 14. számú sorban Ü Gabriel Garda Márquez Nobel- | díjas kolumbiai író fenti című, a ; I téli könyvvásárra újra megjelent \ regényéből olvashatunk részletet. I 2 betűsek: AG AL AP AT ÁS | ÁT BC CE EB EL ER ÉL IG IL IS I KO LN LY NI NL OH OS ŐS RA I RO SÓ TE TI TO. I 3 betűsek: BÉL BÍR CSŐ DIÓ ^ DOH DIA EPE ETO GÉM MAG \ MEG NÁD NDK OLE ORR SÍK. I 4 betűsek: ALOM ALOV ARAT I ARIL ATKA DEDÓ DEPÓ ÉLET I ÉNEK KÓMA MOND OSZT ŐRIZ 1 RADÓ STIL SÜLT SZAB TEST 1 ÜGET VERS. I 5 betűsek: DOBOS ELSÍR ENE- j SE ÉRDES GARDA HÍRES LINNÉ f MEKSZ MORZE MOSDÓ NAPOS I NATÍV ÖTLET ROMES SÍRNA I SZÍNI TORTA TRÉMA. 1 6 betűsek: ARANKA ÁLMOSD ! BÓLINT LEVELI REMETE SI- ' RÁLY. 7 betűsek: CSOPAKI GEREBEN MOSATOK POLÉMIA. 9 betűsek: KARAMELLA MED­VETALP. Készítette: Varga István. A megfejtést 1997. február 1-ig j kérjük eljuttatni a Szó-Kép szer­kesztőségébe. A helyes megfej­tők között 3 darab 500 forintos könyvutalványt sorsolunk ki. F iatal, atlétatermetű legény volt az egyetem teológiai fakultásának az a végzős hallgatója, akit még lelkésszé szentelése előtt papi kedéllyel áldott meg az isten. A képe olyan volt. mint a kipofásodott kölyök- gólya, mindig mosolygott, minden diák­csínyre kapható volt, adomázásnak-tré- fálkozásnak nála hálásabb közönsége nem volt ..igaz. hogy jóízű kacagásnak piros­pozsgásabb kigömbölvödését még nem látták a teológiai fakultás komor falai. Ko­mornak mondom, mert régen tatarozták, és a meszeltes penészfoltokat a dongabol­tozatos folyosókon ilyen komorrá tette a volt tanárok-presbiterek-püspökök vastag füstarany keretben sötétlő, teljes ornátus- ban és életnagyságban pompázó olajport­réinak hosszú sora. Ha másnak igen, ne­ki, ..Supka Siminek” nem volt nyomasz­tó élmény végigmenni a folyosókon, egy­részt mert már a folyosó végen ott lán- gadozott a szabadító világosság, a lel­késszé szentelés, és másrészt mert leen­dő pap és egyistenhívő létére neki két istene volt: az isten és a labda. Az isten is labdarúgónak teremtette, mi több, a jó­isten még meg se teremtette a világot, amikor ő már labdába rúgott: rongylab­dával úgy tizenegyest senki nem tudott beszúrni a balsarokba, mint ő, srác korá­ban, az egyetem válogatottjában pedig olyan gyertyát rúgott, hogy úgy kellett le­könyörögni az égből: Mihály arkangyal volna szíves és rúgná vissza. A szerelem gondolata nemigen környé­kezte, voltak ugyan magömléses álmai (kinek nincsenek?), de napirendre tért fö­löttük abban a pillanatban, hogy belépett a tanterembe és a paptanár belekezdett Luther Vom Abendmahl Christi c. ájtatos traktusának mélyreható elemzésébe. Nya­ratszaka ugyan nehezebben küzdött le kí­sértő álmait, de ha őszre várta az álom- tombolás lecsendesedését, hát ha azt mondjuk, hogy kegyes váradalmaiban csalatkozott, keveset mondunk: Supka Misii, az istenbizonyító teológia szavajá- rásával élve, in potentiam szerelmesebb volt, mint valaha. A vidéki egyetemi vá­ros bájos tisztviselőtelepén lakott, a vil­lanegyed szélén, és albérleti szobájából a kilátás már a helyérdekű vágánypárjára nyílt, tolatómozdonyainak füstjét a fris­sen kaszált széna illatával keverve szív­ta be, s ilyenkor telement szíve vágya­kozással, melyben hogy névvel nevez- hetetlen és tárgya nélküli, épp ez volt a jó. Most is, alighogy behúzta maga után a kertkaput, ezt a mozdonyfüsttel kevert rónaillatot szimatolta, és ahogy már ilyenkor szokta, szomorkás derűvel bak­tatott befelé a városba, a teológiára, ahol dolga volt. (Szentelésével kapcsolatban? A tisztelgő látogatást elrendezendő, pap­tanárjától hogy búcsút vegyen? Maga se tisztázta még, eltekintve ebédjegyétől a menzán, mert hol másutt is ebédelt vol­na, ha nem ott.) Hogy figyelmes lett-e rá, vagy utólag hozzátoldotta csupán, ahogy az abból éb­redő megtoldani szokta álmát: mintha könnyű ruhasuhogást észlelt volna oldalt vagy egy elsuhanó kerékpár oldalszelét. Jó száz méternyire lehetett a kerékpár, amikor a kormány és a csomagtartón a kosárka suhanó-szelintését azonosította azzal a női kerékpárral, amely nála sok­kalta gyorsabban csalinkázott a város fe­lé, de hogy mi okozhatta a kormány fél- recsuklását és a bicikliző leányzó oldal­borulását, azt csak akkor dönthette el, hogyha közelebbről, mélységirányban is beható vizsgálat alá veszi a ténykörülmé­nyeket, ahogyan az Abendmahl Christi lutheri szentszöveg nemes többértelmű­ségeivel szokás; minekokáért futásnak eredt, hogy lássa a balesetet. Futása ira- modássá fokozódott, amikor látnia kel­lett, hogy a földrevágódott leány nehezen tápászkodik, a csomagtartón a kaska ki­borult, és szétgurult tartalma messze piros- lott az úttesten: frissen szedett paradicsom. Supka Simu lohol­va érkezett a baleset színhelyére, de hely­színelni nem volt ér­kezése, mert elgyötört édes arcocskát látott és kivérző foltot a fe- hérzoknis bokán. A lány inkább vergődött, mint tápászkodott, és amikor felsegítet­ték, fájdalmán erőt véve, a szája sarkán kisikeredett egy hálás kínmosoly: „Köszönöm! Köszönöm! Maga nélkül nem tudtam volna...” „Ugyan már! Dehogynem, dehogy­nem: hiszen már tápászkodott!” „Jaj a bokám!” „Ne erőltesse! Kapaszkodjék a nya­kamba, Simi a nevem, és ne erőltesse meg, Simi a Teológiáról, lelkész vagyok, nemsokára szentelnek...” „Simi?” „Az, Supka Simon, de ha ideülne a járda szélére és megnézném...” „Jaj! Fáj! Simu!” „Bizony ezt alaposan felhorzsolta. Itt a zsebkendőm.” „Nekem is van, Judit vagyok, az enyémmel kötözze.” „Azon nem veszünk össze, hogy kié­vel: az enyém kéznél van.” „Jaj! Ne húzza meg nagyon! Simu!” „Hát ez már nagyon van? Akkor ez rándulás. Bizonyosan: rándulás.” „Nem törés? Gondolja, hogy csak rán­dulás és nem törés?” „Reméljük, hogy nem. Támaszkodjék rám, Juditka. No! Csak bátran. A végére járunk. Innen macskaugrás a megyei ren­delő.” „De jó, hogy erre járt. Maga nélkül nem is tudom, mi lett volna velem.” „Hát a kaska meg a paradicsom? Fel­szedjem?” „Annyi baj legyen. Csak a kerékpá­rom: mi legyen vele?” „Bízza rám.. Félkézzel elvezetgetem, mint a sicc!... így-la, a kormányánál fog­va: majd balról veszem; magácska meg.” „Simu!” „Magácska meg eminnen jobbkézről. Karolja át a vállam. így... csak lassan.” „Jaj!” „Lassan mondtam, nem kerget a tatár. Elballagunk a rendelőig.” „Ilyen sántikálva!” „Lépésenként. Ott az a sárga épület.” „Nem vagyok nehéz?” „De. Nagyon.” „Az a rendelő?” „Az.” „Nem is tudtam, hogy az a rendelő.” „Pedig az. Van egy jó cimborám, is­kolatársam, a..Sándorka: gyakorló orvos, itt dolgozik. Ő majd elboronálja.” „Maga is: jól kifogott magának. Hogy mindjárt csak bajnak legyek.” „Eligazítjuk. Nincsen baj, aminek a jó­istennél ne lenne orvossága.” „Gondolja? Ennek is?” „Ennek, meg mindennek. Szentül hi­szem.” „Jaj, csak az a rendelő... ha közelebb volna! Istenem, tégy csodát!” „így mentek, mendegéltek kerékpá­rostul, nagy bicegvést. Ott volt a kapu, végtére-valahára. A rendelő kapuja. A csont hogy nem törött-e. Tudni fogják. Valaki; a Sándorka. Aki gyakorló orvos és iskolatársa neki, Simunak.” „Istenem, Simu! A jóisten, aki magát akkor arra küldte! ... A bokám! Biztos, hogy nem törött?” „Rá tud állni?” „Rá, de ... jaj! Nagyon fáj!” „Megnézik. Tudni fogják.»Menjünk be.” „És a kerékpár?” „Beláncolom, kint marad.” „Menjünk.” Supka Simon sugárzott. „No látja, Juditkám: én is itt vagyok, a rendelő is itt van magának: hát ez tán nem az, amit kívánt, maga a csoda...?!” Nagytiszteletű Supka Simon evangé­likus megyéspüspök és a püspökasszony a minap ülte meg aranylakodalmát, hét gyermeke (három lánya, négy fia) és hu­szonhét unokája szűk családi köré­ben. Határ Győző A püspökasszony

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents