Észak-Magyarország, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-15 / 12. szám
■ I ■ 3 közeledő Veres H a a címben a száz éve született, Hortobágy- mellyéki írónak a nevét kicseréljük a „szabadság” fogalmával, akkor újra egy címet kapunk, mégpedig egy német szerző könyvéét, a dinamikus társadalomlélektan tudósáét. Hogy ki ő, legyen most — mellékes. Mert nem valamiféle tekintélyelv alapján tartható, talán, megfontolandónak a kije- lentése-állítása: minden eszme érzelmi mátrixszal rendelkezik, és egy kultúra szellemének megértéséhez csak az eszmék és a hozzájuk tartozó érzelmi értéksorok együttes ismerete vezethet el. A magyar kultúrán belül az irodalom ma divatos felfogása semmilyen tekintetben sem kedvez Veres Péter életművének. Akkor sem, ha aszerint tesszük mérlegre ezt, ami alapján némely irodalomelmélet a modern prózát a posztmoderntől megkülönbözteti: hogy ismeretelméleti, illetve lételméleti túlsúly jellemzi őket. Kétségtelen, a sültrealista író többnyire hitvány, állati tengődésű alakjai fikarcnyit is alig tépelőd- nek a létezés nagy és elvont kérdésein. Az elmúlás gyötrő távlata, a halállal való szembenézés óriási tétjei helyett például beérik az olyan semmiségekkel, mint a mindennapi betevő falatért, a ruhának való rongyért vagy a tűzrevalónak is jó száraz ganéjért folyó küzdelem. Korgó gyomrú magyar (rideg) parasztok, akiknek az élet értelmét, teljességét a tele has jelenthetné. A „vágy annál, hogy együnk valamit, mesz- szebbre nem ér el” — idézhetnénk egy mai költőt a jellemzésükre. Vagy egy tegnapitól azt, hogy: elegendő harc nekik is a múlt. A k ö zös nyomorúság; És az a ma uralkodó szem- ®!' lélet, amelyik egy műalkotás esetében fontosabbnak tartja a „mit mond?” kérdésénél a „hogyan mondja?” felvetésére válaszolni — nos, ez az irány, nemcsak az ismereteket, a társalomlélek- tani, néprajzi stb. tényeket, adatokat tarthatja mosolyognivaló- aknak, hanem gúnyolódhat az életmű központi gondolatán, az unásig emlegetett „népben- nemzetben gondolkodás” eszméjén is. Hiszen ha az „Én nem mehetek el innen sehova-seho- va” hitvallását csak az ódon pátosznak kijáró vigyorgás tudja fogadni, és még változatként sem merülhet föl a lehetséges életfelfogások, magatartás- ^ minták között — akkor a hűség, a kitartás vagy az együvétartozás, az összefogás, a szolidaritás érzelmi értékei is kezdenek nevetségessé vagy legalábbis korszerűtlenné válni. Ha a mai irodalmunk utazgató nagykövete, a „vándortanár, vándordiák” szerző jellemzéséül azt a mondatát érdemes kiemelni, hogy „Ahol a közösségi szellem föltámad, onnan én elpárolgók” — akkor talán nincs messze az az idő, amikor az irodalmi mű „többértékűségének” a hívei szánalmasan ódivatúaknak érezhetik magukat. Legyenek bár tisztában vele, hogy a sajátos érzelmi-emocionális, megismerő és követelményt állító- posztulatív értékek létrejötte függ az alkotások konstruktív és képi értékeitől, mégis úgy tekinthetnek magukra, mint akik elpárolognak a (poszt)modern- ség követelményeinek teljesítése elől. Az évforduló, a századik születésnap alkalma végül is mit bizonyított? Egyetlen s éppen Debrecenben megjelent, alulmúlhatatlanul gondozatlan kiadványával a felszínes igyekezetét. A legilletékesebbek, a folyóiratok is menekültek a számvetés elől, irányított figyelmetlenséggel fölényesen tartózkodtak újraérteni azt a — nemcsak eszmei — örökséget, amit a Számadás szerzője hagyott ránk. Az ő gyepsori figurái sorsukban hordozzák azonban azt a vigaszt, amiért mindig is érdemes lesz Veres Péter java prózáihoz fordulni. Balek, balgatag alakjaira, ellen-Svejkjeire is áll, amit a nem kollektivista, de nagyon is individualista indíttatású Kuncz Aladár fogalmazott meg A fekete kolostor vége felé: „Ezekben az egyszerű emberekben mégis több megnyugtató volt. Minden nem vált bennük tépelődéssé, gyötrelemmé. Még tudtak dolgozni, gyalulni, fűrészelni. És jó volt nézni..., hogy valami, ha csak szerény fadoboz is, készül, lesz, alakot ölt...” Márkus Béla Polcon, pulton, asztalon \ lotete. % ; VERES PÉTER-STAT1SZ- TIKA, 1997. JANUÁR 10. Az Ady Endre nevét viselő, legnagyobb debreceni könyvesboltban nem kapható Veres Péter-kötet. Az eladók évekre visszamenőleg nem emlékeznek, hogy az írótól bármi megjelent volna. Nyíregyházán, a Dózsa György’ u. 2. alatti antikváriumban néha előfordul, jelenleg azonban nincs Veres Péter-könyv. A debreceni Városi Könyvtár 15 fiókkönyvtárból álló hálózatában a Számadás hat, A Balogh család története tíz helyen található meg. Ezeket 1996-ban egy- egy idős látogató kölcsönözte ki olvasásra. Az író szülőhelyén, Balmazújvároson a centenárium alkalmából vetélkedőt hirdettek, emiatt az átlagosnál több könyvet köicsönz- tek ki a Városi Könyvtárból. 40 kötet van kint, á bent lévő 23 kötet kölcsönzőlapjaira a munkatársak szíves tájékoztatása szerint 1995-ben 121 olvasó nevét jegyezték fel. A művek között a Pályamunkások, az Aszály-Gyép- sor, a Számadás és A Balogh család története vezet egyenként 15-20 olvasóval. felvételi tesztjében 92 vizsgázóból senki nem tudta megnevezni az Almáskert és A Balogh család története : íróját. Ilii!: te........ Veres Péter Tél a gyepsoron (Részlet) ankó most itthon van. Az őszön hazakerült a sommásságból, azóta nincs semmi dolga. Amikor beállott a fagy, jeget vágott a kocs- márosok jégvermeibe, de aztán, hogy tartós lett a tél, megteltek a vermek, és ennek is vége lett. Különben is a gödröket úgy be- hordta a hó, hogy azt se lehetne csinálni. A jövő hétre ígérték, hogy az uraságnál körvadászat lesz, ha csak oda be nem fér. Egy kevés búza még van a nyári keresetből, tengeri is a va- gyonváltság földről, amely felébe volt adva, s amelyért adót és árendát még sose fizettek. Cukorrépát szedtek az őszön az utakon meg a répaföldeken, krumplit meg a jégvágásból vett egy vékát. Ennivaló hát volna, csak pénz nincs, és főleg tú'zre- való nincs. Hajnali két órakor már fenn volt. Hozzászokott, hogy a jószághoz ilyenkor kell felkelni. De amúgy is se tűzrevaló, se petróleum, hát hamar le szoktak bújni este. Három kisebb gyerek van a vackon, kettő a sutban, egy az anyja lábánál, az ágyon, egy meg már, a legnagyobb fiú, oda van ingyencselédnek, kosztért és ruháért. Így el van helyezve az egész család. A dunna kikopott, öreg készség. Huzat nincs rajta, csak tokban van. A pehelyt tavaly télen, miután már az összes párnát eladta — egy maradt meg a fejük alatt, az is azért, mert tyúktoll van benne, és nem kellett ingyen se a zsidónak —, meglopta belőle, s a nyáron nem tudta visszapótolni. Kevés van hát benne, s az is nedves, galuskás. Dankóné talán tüdőcsúcshuruTeljesség és humánum Demeter István (1914-1977) emlékezete Zsúfolásig megtelt a Miskolci Galéria 1996 novemberében egy ködös este. Ugyanilyen fokozott érdeklődés kísérte Demeter István ’95 nyarán megrendezett egri emlékkiállítását is. A festő barátai — akik még ismerhették ezt a rendkívüli embert — ugyan fogynak az időben, tisztelőinek száma viszont egyre nő. A hatvanas évek elején elterjedt a hír, hogy a sajószentpéteri plébánián él egy bogaras pap, aki érthetetlen képeket fest. Ettől kezdve szellemi zarándokhellyé vált a borsodi bányásztelepülés. A katolikus esperes személye sok érdeklődőt megmozgatott, főleg a kultúra szegénylegényeit, a másként gondolkodókat, az akkori hatalommal szemben állókat. A negyvenhat évesen festeni kezdő Demeter István nagyon művelt, kiváló ember volt, akinek személyes varázsa vonzott minden nyitott szellemet. A plébánia ajtaja éjjel-nappal nyitva állt, amit e sorok írója is oly sokszor tapasztalhatott. Gyakran fordult meg itt Berki Viola, Csohány Kálmán, Fe- ledy Gyula, Kondor Béla, Reich Károly, Váli Dezső, Gáli József, Gergely Mihály, Vasadi Péter és sokan mások. Demeter Istvánt a teljességre törekvő reneszánsz ember eszménye vezérelte, s ez szabott formát egész életének. Verseit a Vigília, az Új Ember és a Napjaink közölte. 1936-ban egy országos szociográfiai pályázaton második díjat nyert a szülővárosáról, Jászapátiról készített dolgozatával. írt még novellát, lélektani tanulmányt, több füzetet töltenek meg a gyógy- füvek hatásait vizsgáló feljegyzései. Megkülönböztetett figyelemmel kísérte a csillagok állása és a biológiai tevékenység közötti összefüggéseket, erre vonatkozó tapasztalatait egybegyűjtötte. Barna Gábor néprajztudós írja a pap- festőre emlékezve: „...a főleg gyógyító tevékenysége miatt misztikussá vált alakja a Hortobágy vidékén bevonult a népi emlékezet, a népköltészet, a mondák kincseket őrző világába.” (Újszentmar- gita plébánosa, majd esperese volt kilenc évig.) Demeter István mindig hangsúlyozta, hogy nincsenek sajátos keresztény formák, hiszen többé-ke- vésbé minden remekmű szakrális. Ennek szellemében kezdte el 1970-ben — elöljáróival dacolva — a sajószentpéteri római katolikus templom belső terének kifestését, illetve stációképekkel történő berendezését. A munkába több barátját is bevonta, többek között Kondor Bélát. (Kevesen tudják, hogy a grafikust Demeter temette el a Farkasréten.) Váratlan halálakor Vasadi Péter aggódva kérdezte nekrológjában: mi lesz verseinek, festményeinek sorsa? A barátok nem hagyták, hogy életműve szétszóródjon. A sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjteményben kapott helyet hagyatéka. Halála után négy évvel rendezték meg első emlékkiállítását a sajó- ládi plébánián. Feledy Gyula ekkor írta róla: „... E művek alkotója pap volt. Tanúsíthatom, a leg- igazabbak közül való. Festőként autodidakta, az önművelők legiga- zabb fajtájából. Képei nem őrzik akadémiák stílusjegyeit. Azonban, ha a sematikus besorolásokhoz, iskolás minősítésekhez szoktatott művészetszemléletünk elfogultságait félretesszük, e művekben meg fogjuk érezni zaklatott századunk művészetének összefoglaló tapasztalatait. Mindezt egy rendkívül szuggesztív egyéniség, mindent ötvöző személyiség jegyében...” Tavalyelőtt Sátoraljaújhely és Eger, az elmúlt évben Budapest, Miskolc és Sárospatak adott helyet műveinek. Az emlékkiállítások fókuszába két jelentős sorozat került. Mindkettő 1971-ben készült. Az egyiket Teilhard de Chardin Anyaghimnusza, míg a másikat a Clevelandben keletkezett Néger ima ihlette. A francia katolikus filozófus költeményét Demeter vizuális látomássá elevenítette. Az Illés próféta magasztalta spirituális anyagot, magát az Istent képi keretbe foglaló festő a gesztusok indulatával szabott új határt a hazai egyházművészetnek. Gyakran mondta: „Nem lehet kívánni a művésztől, hogy a rakéta korában postakocsin járjon.” Ez a szemlélet sugárzik csomagolópapírra, plakátra, nyomtatványok hátlapjára festett műveiből, amelyeket a következő jelzéssel hagyott hátra: „Muzeológusoknak vagy egereknek.” Demeter István — Pilinszky János szellemi rokona — Isten felebarátjaként empátiával és szeretettel emelte fel ecsetjét megalázott, elesett embertársaiért, a modern festői vívmányok összes eszköztárát felhasználva. Látomásos erejű festészetének elemzése — monográfia keretében — művészettörténet-írásunk sürgős feladata. Tarczy Péter Demeter István: Madaraknak prédikál (repró) A debreceni Déri Múzeumban 65. születésnapja tiszteletére január 24-én nyílik meg Bényi Árpád festőművész gyűjteményes kiállítása. Ä művész 1931-ben Dicsőszentmártonban született. 1956 után négy évi börtönre ítélték egy fametszete miatt. Még 1966-ban is betiltották egy debreceni kiállítását. 1974 óta él újra Debrecenben, másfél évtizedig Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskola rajztanszékét vezette. Vendégtanárként művészettörténetet tanít a KLTE Történelmi Intézetében. 1972-ben a Debreceni Országos Nyári Tárlat nívódíjasa, 1976- ban pedig fődíjasa, 1978-ban Debrecen város művészeti díját, 1992-ben a Debrecen Kultúrájáért Alapítvány díját kapta meg, 1994-ben a tavaszi tárlat nívódíjasa lett. Debrecen városától Csoko- nai-díjat kapott. 1966-től képzőművészeti alaptag, 1974-től a Képző- és Iparművészek Országos Szövetségének a tagja. Egyéni kiállításai: 1966, 1975, 1980, 1982, 1984, 1985, 1987, 1991, 1993 - Debrecen, 1966 - Tokaj, 1967 - Miskolc, 1973 - Lublin, 1977 - Nagyvárad, Nyírbátor, 1979 - Szolnok, Budapest, 1982, 1991 - Nyíregyháza, 1991 - Linz, Mátészalka. Rendszeresen részt vesz a nyári, őszi és tavaszi tárlatokon. A Déri Múzeumban ezt megelőzően Miskolczi László és Menyhárt József emlékkiállítását tekinthették meg az érdeklődők. A tervek között szerepel Gáborjáni Szabó Kálmán gyűjteményes és Holló László grafikai kiállításának megrendezése. A múzeum által megvásárolt ^ új Bényi-káp: Rácsok alatt (fotó: Karap Nelly) Expressis verbis V-' ’
